Elvi döntés született a munkáltató által adható bónuszról
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A mozgóbér fizetésének mérlegelése során csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek magatartását, esetleges mulasztását nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra való jogosultság értékelési körébe.
Az alapügy
Az irányadó tényállás szerint a felperes 2011-től állt munkaviszonyban az alperesnél, utoljára üzletág igazgató munkakörben dolgozott.
Az alperes Kollektív Szerződésének a munkavállalói díjazásról rendelkező IX. fejezet 2. pontja szerint a teljesítményalapú mozgóbér fizetése vagy nem fizetése a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, tehát a munkáltatói jogkör gyakorló vezető joga eldönteni a munkavállaló teljesítményétől, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásától, egyéb jogkövető magatartásától, továbbá a vállalti belső szabályzatokban rögzített feltételektől, körülményektől függően azt, hogy az adott munkavállalót részesíti-e mozgóbérben.
A Kollektív Szerződés munkavállalói kötelezettségszegéséért alkalmazandó jogkövetkezményként a VIII. fejezet 1.1 pont c) alpontjában – többek között – hátrányos jogkövetkezményként rögzítette a prémium megvonását.
A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonyát 2015. január 1-jén közölt felmondással megszüntette. A közlést követő szóbeli megbeszélésen a kereskedelmi vezérigazgató tájékoztatta a felperest, hogy 2014. évi teljesítménye az „elvárásoknak megfelelő” volt.
A 2015. év elején lefolytatott belső vizsgálat a felperes terhére munkavállalói kötelezettségszegéseket állapított meg, erre tekintettel az alperes a 2015. július 15-én kelt levelében a felperes 2014. évi teljesítményének megerősítése mellett a bónusz juttatás kifizetését megtagadta.
A felperes a keresetében office bónusz juttatás jogcímén 4.694.477 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a kitűzött feladatokat teljesítette, a megállapított kötelezettségszegések nem voltak összefüggésben a munkaköri feladataival, hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárást pedig az alperes vele szemben nem folytatott le.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság döntése
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 4.694.477 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a munkáltatói jogkör gyakorló 2015. januárban a felperes tevékenységét az „elvárásoknak megfelelőként” értékelte és a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá, hogy az értékelés során a felperes magatartását figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért az alperes akkor járt volna el jogszerűen ha a felperessel szemben a Kollektív Szerződés VIII. fejezete szerinti eljárás keretében hátrányos jogkövetkezményt alkalmaz. Ennek hiányában az alperes jogellenesen tagadta meg a bónusz kifizetését.
A másodfokú bíróság álláspontja
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállás kiegészítését követően megállapította, hogy a perbeli office bónusz juttatás egy teljesítmény alapú juttatási forma, amely meghatározott teljesítmény eléréséhez, mint minimum feltételhez kapcsolódik, de a munkáltató az eredmények elérése esetén is mérlegelheti a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos és egyéb jogkövető magatartását.
A másodfokú bíróság szerint a munkáltatói jogkör gyakorló 2015. januárban csak a felperes kitűzött feladatainak teljesítését értékelte, azonban – minthogy az alperes pénzügyi eredménye még nem volt ismert – nem tett ígéretet a juttatás kifizetésére, azt azonban nem is tagadta meg.
A törvényszék a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( Mt.) 285.§ (3) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a munkáltató a mérlegelési jogkörében hozott döntése során a döntés kialakítására irányadó szabályokat megsértette-e. Megállapította, hogy az alperes belső vizsgálata során feltárt és a felperes terhére értékelt kötelezettségszegő magatartások közül a legutolsó 2013. áprilisi volt, amelyre tekintettel a munkáltató a 2014. évi bónusz kifizetését jogszerűen nem tagadhatta meg. Figyelembe vette, hogy a Kollektív Szerződés – mint a munkáltató belső szabályzata – hátrányos jogkövetkezmény kiszabására csak 15 napos szubjektív és 1 éves objektív határidőn belül ad lehetőséget.
A Kúria megállapításai
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Egyetértett a jogerős ítélet azon megállapításával, mely szerint a munkáltató a felperes 2014. évi bónusz juttatásáról – valamennyi szempont értékelését követően – csak 2015. július 15-én döntött, így a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes terhére értékelt, a tárgyévet megelőző munkavállalói kötelezettségszegések figyelembevétele megfelelt-e az Mt. 285.§ (3) bekezdésében foglaltaknak.
A Kúria elvi döntésében arra a megállapításra jutott, hogy valamely teljesítmény alapú és a munkáltató eredményességéhez is kötött bónusz juttatásra jogosultság feltételeként a munkáltató a munkavállaló munkavégzésével összefüggő, mérlegelési körébe tartozó szempontokat is meghatározhat. A mérlegelés során azonban csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek magatartását, esetleges mulasztását nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra jogosultság értékelési körébe.
