Elvi döntés született a munkáltató által adható bónuszról

A mozgóbér fizetésének mérlegelése során csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek magatartását, esetleges mulasztását nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra való jogosultság értékelési körébe.

Az alapügy

Az irányadó tényállás szerint a felperes 2011-től állt munkaviszonyban az alperesnél, utoljára üzletág igazgató munkakörben dolgozott.
Az alperes Kollektív Szerződésének a munkavállalói díjazásról rendelkező IX. fejezet 2. pontja szerint a teljesítményalapú mozgóbér fizetése vagy nem fizetése a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, tehát a munkáltatói jogkör gyakorló vezető joga eldönteni a munkavállaló teljesítményétől, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásától, egyéb jogkövető magatartásától, továbbá a vállalti belső szabályzatokban rögzített feltételektől, körülményektől függően azt, hogy az adott munkavállalót részesíti-e mozgóbérben.

A Kollektív Szerződés munkavállalói kötelezettségszegéséért alkalmazandó jogkövetkezményként a VIII. fejezet 1.1 pont c) alpontjában – többek között – hátrányos jogkövetkezményként rögzítette a prémium megvonását.

A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonyát 2015. január 1-jén közölt felmondással megszüntette. A közlést követő szóbeli megbeszélésen a kereskedelmi vezérigazgató tájékoztatta a felperest, hogy 2014. évi teljesítménye az „elvárásoknak megfelelő” volt.

A 2015. év elején lefolytatott belső vizsgálat a felperes terhére munkavállalói kötelezettségszegéseket állapított meg, erre tekintettel az alperes a 2015. július 15-én kelt levelében a felperes 2014. évi teljesítményének megerősítése mellett a bónusz juttatás kifizetését megtagadta.

A felperes a keresetében office bónusz juttatás jogcímén 4.694.477 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a kitűzött feladatokat teljesítette, a megállapított kötelezettségszegések nem voltak összefüggésben a munkaköri feladataival, hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárást pedig az alperes vele szemben nem folytatott le.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság döntése

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 4.694.477 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére. Ítéletének indokolása szerint a munkáltatói jogkör gyakorló 2015. januárban a felperes tevékenységét az „elvárásoknak megfelelőként” értékelte és a bizonyítási eljárás adatai nem támasztották alá, hogy az értékelés során a felperes magatartását figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért az alperes akkor járt volna el jogszerűen ha a felperessel szemben a Kollektív Szerződés VIII. fejezete szerinti eljárás keretében hátrányos jogkövetkezményt alkalmaz. Ennek hiányában az alperes jogellenesen tagadta meg a bónusz kifizetését.

A másodfokú bíróság álláspontja

Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállás kiegészítését követően megállapította, hogy a perbeli office bónusz juttatás egy teljesítmény alapú juttatási forma, amely meghatározott teljesítmény eléréséhez, mint minimum feltételhez kapcsolódik, de a munkáltató az eredmények elérése esetén is mérlegelheti a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos és egyéb jogkövető magatartását.

A másodfokú bíróság szerint a munkáltatói jogkör gyakorló 2015. januárban csak a felperes kitűzött feladatainak teljesítését értékelte, azonban – minthogy az alperes pénzügyi eredménye még nem volt ismert – nem tett ígéretet a juttatás kifizetésére, azt azonban nem is tagadta meg.

A törvényszék a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ( Mt.) 285.§ (3) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a munkáltató a mérlegelési jogkörében hozott döntése során a döntés kialakítására irányadó szabályokat megsértette-e. Megállapította, hogy az alperes belső vizsgálata során feltárt és a felperes terhére értékelt kötelezettségszegő magatartások közül a legutolsó 2013. áprilisi volt, amelyre tekintettel a munkáltató a 2014. évi bónusz kifizetését jogszerűen nem tagadhatta meg. Figyelembe vette, hogy a Kollektív Szerződés – mint a munkáltató belső szabályzata – hátrányos jogkövetkezmény kiszabására csak 15 napos szubjektív és 1 éves objektív határidőn belül ad lehetőséget.

A Kúria megállapításai

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Egyetértett a jogerős ítélet azon megállapításával, mely szerint a munkáltató a felperes 2014. évi bónusz juttatásáról – valamennyi szempont értékelését követően – csak 2015. július 15-én döntött, így a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes terhére értékelt, a tárgyévet megelőző munkavállalói kötelezettségszegések figyelembevétele megfelelt-e az Mt. 285.§ (3) bekezdésében foglaltaknak.

A Kúria elvi döntésében arra a megállapításra jutott, hogy valamely teljesítmény alapú és a munkáltató eredményességéhez is kötött bónusz juttatásra jogosultság feltételeként a munkáltató a munkavállaló munkavégzésével összefüggő, mérlegelési körébe tartozó szempontokat is meghatározhat. A mérlegelés során azonban csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek magatartását, esetleges mulasztását nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra jogosultság értékelési körébe.

Kapcsolódó cikkek:


Mikor állapítható meg a bűnszervezetben való elkövetés?
2019. június 17.

Mikor állapítható meg a bűnszervezetben való elkövetés?

Nem kizárt a bűnszervezet megállapítása akkor sem, ha egyébként egy korábban legálisan működő csoport a szervezete kereteit felhasználva súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozza el és azokat meg is valósítja. Ugyanis akkor, ha ezen működés kapcsán fennállnak a bűnszervezet alanyi és tárgyi feltételei, az abban résztvevők magatartása bűnszervezetben elkövetettként értékelendő.

Kizárt az ügyvédi tevékenység gyakorlása az ügyészi jogviszony megszűnését követő két évig
2019. június 17.

Kizárt az ügyvédi tevékenység gyakorlása az ügyészi jogviszony megszűnését követő két évig

Az Üttv. 20. § (3) bekezdése alapján az ügyvéd nem járhat el azon közhatalmi hatáskört gyakorló szerv által gyakorolt eljárásban, amelynél jogviszonya fennállt. Ez a tilalom olyan más közhatalmat gyakorló szerv (jelen esetben bíróság) előtti eljárásra is érvényes, amelyben az a közhatalmat gyakorló szerv (ügyészség) is részt vesz, amellyel az ügyvéd korábban jogviszonyban állt.