Kémiai kényszerkasztrálás: vétózott az ukrán elnök

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2019. szeptember 4.
Címkék: , ,
Rovat:
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megvétózta és visszaküldte szerdán a parlamentnek azt a törvénymódosítást, amely egyebek között engedélyezi a kiskorúak ellen szexuális bűncselekményt elkövetők kémiai kényszerkasztrálását.

A parlament július 11-én fogadta el az indítványt, amelyet július 29-én az akkori házelnök, Andrij Parubij aláírt, és elküldte az államfőnek, hogy ő is lássa el kézjegyével – emlékezetett az UNIAN ukrán hírügynökség.

Az elfogadott módosítás a büntető törvénykönyv erre vonatkozó cikkelyét – amely 10-től 15 évig terjedő szabadságvesztést ír elő az ilyen bűncselekményre – kiegészíti a kémiai kényszerkasztrálás elrendelésének lehetőségével. A kémiai kasztrálás az elítélt olyan antiandrogén gyógyszerekkel történő kényszerkezelését jelenti, amelyek célja a libidó és a szexuális aktivitás csökkentése. A kényszerkasztrálás nem szabható ki 18 évnél fiatalabb és 65 évnél
idősebb elítéltekre. A módosításban az is szerepel, hogy a fiatalkorúakkal szembeni szexuális bűncselekményért elítélteket a rendőrség egész életükben tartsa nyilván.

Az indítványt azután tűzte a törvényhozás a napirendjére, hogy a gyermekek ellen nemi erőszakot elkövetők kémiai kasztrálását szorgalmazó lakossági elektronikus petíció megkapta a szükséges számú támogató szavazatot a parlament honlapján. A rendőrség is sürgette a büntető törvénykönyv szigorítását, felhívva a törvényhozók figyelmét arra, hogy Ukrajnában elszaporodtak a kiskorúak sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények: idén már több mint ötven gyermek vált szexuális indíttatású gyilkosság áldozatává.

(MTI)

Kapcsolódó cikkek:


A kémiai kasztráció
2013. május 23.

Úgy tűnik, hogy a pedofilia tiltása már Platón korában is jogalkotási problémaként merült fel, és így e témakör gyökerei messzire nyúlnak vissza. Míg azonban az ókor egyik legnagyobb filozófusa szerint az ember e bűnt örökül kapja, mint ahogy a szexuális irányultság is ősidők óta velünk született „tulajdonság”, később ez a szemlélet megváltozik, és a XX. században másképpen magyarázzák. Michel Foucault a francia posztstrukturalista elmélet fenegyereke szerint „a nemiség (…) a tapasztalat (…) konstruált kategóriája, amely történelmi, társadalmi és kulturális, nem pedig biológiai gyökerekből fakad. A nemiség e felfogását nem könnyű megragadni – intuícóellenesnek látszik. A szexualitás a nemi hovatartozáshoz hasonlóan olybá tűnik, mintha egyszerűen csak ott lenne, de egyszersmind valami sajátos, személyes, legbensőbb vágyainkhoz tartozó – az, hogy kit kívánunk, mit kívánunk, és miképpen kívánjuk. Olyasvalami, ami bennünk rejtezik, egyfajta tulajdonság, s a mi tulajdonságunk. Ha azonban ily sokat tipródtunk, hogy a nemiséget természetesnek véljük, ez még nem jelenti azt, hogy csakugyan természetes.” (Spargo: Foucault és a többszörös nemi identitás elmélete)