Munkavállaló kárenyhítése kötelezettsége


Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel munkavégzésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetésre kötelezésének mérséklése a károsult hátrányára (Mt. 167. § (2) bekezdés).


A felperes 2014. október 14-én a szakáccsal közösen megemelt egy körülbelül 50-60 kg súlyú fazekat, mely következtében jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. A felperes keresetében az alperes 5.000.000 forint sérelemdíj, valamint havi járadék megfizetésére kötelezését kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2.500.000 forintot sérelemdíj címén. Kötelezte továbbá, hogy minden hónap 10. napjáig fizessen járadékot, valamint a lejárt járadékban is marasztalta az alperest.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a sérelemdíj összegét 1.800.000 forintra leszállította. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” kérte olyan módon, hogy a felperes legfeljebb követelésének 8 %-ára tarthasson igényt. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte.

A Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A másodfokú bíróság döntése meghozatala során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a jogalap kérdésében már döntés született: a Kúria határozatában rögzítette, miszerint a kárt nem kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta, a kárviselés helyes mértéke 80-20 % az alperesre terhesebben. Ebből következően jelen eljárásban az alperes a felperes vétkes magatartásának százalékos arányát nem támadhatta a jogalapot illetően. A munkáltató a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékűnek tartotta a Ptk. 2:52. §-ban foglaltakra hivatkozással. A felróhatóság kérdésében a bíróságok már állást foglaltak akkor, amikor a 80-20 %-os kármegosztásról határoztak. A munkáltató volt az, aki a munkavédelmi előírásokat megsértette, a felperessel lényegesen nagyobb súlyú edényt emeltetett, mint ami jogszabálynál fogva megengedett a női munkavállalók esetében.

A kármegosztásnál a bíróságok a felperesnél már korábban is fennálló, egészségi állapotával összefüggő körülményeket értékelték a terhére, és figyelemmel voltak arra is, hogy 10 %-os egészségkárosodása miatt vált a munkavégzésben korlátozottá. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye, az összegszerűen meghatározható károknál érvényesülő kármegosztás helyett a sérelemdíj összegénél mérlegelhető a sértett esetleges közrehatása  (Mfv.X.10.064/2020/4.). Jelen ügyben a bíróságok helyesen határozták meg a sérelemdíj mértékét (Pp. 206. §, Pp. 221. § (1) bekezdés, Ptk. 2:52. § (3) bekezdés).

Alaptalanul állította (Ptk. 6:528. § (1) bekezdés) az alperes, miszerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes tényleges egészségi állapota mellett, hogy miként tudott volna elhelyezkedni, hiszen könnyű fizikai munkát végezhetett volna. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, miszerint a perben vizsgálni kellett, hogy a felperestől a maradék munkaereje hasznosítása során milyen erőfeszítés volt elvárható, és ennek megfelelően járt-e el. A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy a felperes komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációja lehetőségét értékelték, és nem javasolták további munkavégzését a meghatározott körülményekre tekintettel (életkor; mobilitás; terhelhetőség stb.).

Helyesen értékelte a másodfokú bíróság, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint ugyan a felperes nem vált teljesen munkaképtelenné, bizonyos meghatározott könnyített munkakörben foglalkoztatható lenne, a rendelkezésre álló egyéb adatok mellett azonban ez reá nézve aránytalan többletterhet jelentene. A komplex összefoglaló véleményben rögzítettekből egyértelműen ez következik. A felperest olyan kárenyhítési kötelezettség nem terhelheti, amely nála aránytalan sérelemmel járna. A bizonyítékok alapján pedig legfeljebb ilyet tudott volna ellátni. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget (1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény; 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény), ez azonban a perben nem nyert igazolást. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

(kuria-birosag.hu)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 21.

Fontos határidő közelít a GDPR-szabályokban

A GDPR rendelet előírásai szerint eljött a kötelező felülvizsgálat ideje, amelynek során minden adatkezelőnek meg kell győződnie arról, hogy adatkezelési folyamatai továbbra is megfelelnek a GDPR előírásainak – hívja fel a figyelmet az act Bán és Karika Ügyvédi Társulás.

2021. szeptember 21.

Bírságot kapott Lengyelország az EU bíróságától

Napi 500 ezer euró, az Európai Bizottságnak kifizetendő pénzbüntetésre kötelezték Lengyelországot, amiért az nem szüntette be a lignitkitermelési tevékenységét a cseh-lengyel határon fekvő Turów szénbányában.