Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A fogyasztói kölcsönszerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétellel kikötött kezelési díj és folyósítási jutalék tisztességtelensége vizsgálatának szempontjairól döntött a Kúria.
Az alapügy
A per tárgyát képező deviza alapú kölcsönszerződés alapján az I. rendű alperes jogelődje 16.516 euró kölcsönt nyújtott az adósoknak évi 5,4% kamat, 2,4% kezelési költség (8,47% THM) kikötése mellett 240 hónap futamidőre. A szerződés folyósítási jutalékként 40.000 Ft megfizetését írta elő.
A felperes keresetében – egyebek mellett – a kezelési költséget és a folyósítási jutalékot tartalmazó szerződéses rendelkezések érvénytelenségének megállapítást kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelenségére hivatkozva, a jogkövetkezmények levonására is kiterjedően.
Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a folyósítási jutalékot tartalmazó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét megállapította, elrendelte a 40.000 Ft folyósítási jutalék előtörlesztésként történő beszámítását a felperesnek az I. rendű alperes felé fennálló tartozásába, ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította.
A felperes és az I. rendű alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes és az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmeiben megjelölt jogszabálysértésekre tekintettel a Kúria előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a C-621/17. számú ügyben 2019. október 3-án meghozott ítéletében értelmezte a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3., 4. és 5. cikkeit.
A Kúria döntése és indokolásának összefoglalója
A Kúria az EUB ítéletében kifejtett szempontrendszert követve, azt értelmezve részítéletet hozott.
A jogerős ítéletet a kezelési költségre vonatkozó rendelkezés tisztességtelenségének megállapítása iránti részében az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria döntése meghozatala során – figyelemmel az EUB ítéletében foglaltakra – abból indult ki, hogy a per tárgyát képező szerződéses feltételek (amelyek egyértelműen rögzítették a kezelési költség mértékét, a fizetési kötelezettség időtartamát, időpontját, a folyósítási jutalék mértékét, fizetésének időpontját) jellemzően megfeleltek az átláthatóság követelményének. Az is egyértelmű volt az ítéletben kifejtettekből, hogy nem elvárás, miszerint az ellenszolgáltatásért nyújtott valamennyi szolgáltatás a szerződésben részletezésre kerüljön.
A Kúria mind a folyósítási jutalék, mind a kezelési költség tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezek nem a pénzügyi intézmény által nyújtott főszolgáltatás ellenszolgáltatásai, így az irányelv 5. cikke alapján ítélendők meg ezen szerződési feltételek esetleges tisztességtelensége, vagyis az EUB iránymutatásainak megfelelően vonatkozásukban vizsgálandók a jóhiszeműség és az egyensúly (arányosság) elveinek megvalósulása.
A folyósítási jutalék mint fogyasztói szerződésben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége kapcsán a Kúria rögzítette, hogy a konkrét perbeli szerződés a kölcsönösszeg folyósításának feltételeként határozta meg azt. Az rPtk. 523. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződésben a hitelező főkötelezettsége a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amellyel kapcsolatban merülhetnek fel költségei, azoknak ebben az esetben vagy a szerződésből vagy egyéb okiratokból beazonosíthatóknak kell lenniük.
Ezek hiányban a konkrét perbeli esetben semmi nem támasztotta alá, miszerint a bank e körben milyen szolgáltatást nyújtott a felperesnek, amelyet a folyósítási jutalékként meghatározott díj ellentételez. A vonatkozó szerződéses rendelkezés és egyéb bizonyítékok hiányában a beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható (olyan értelemben, hogy nem tudható, miért kell azt megfizetni, az a kezelési költségben nem került-e ellentételezésre), sérti továbbá a jóhiszeműség követelményét (nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen) és jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között (ezt önmagában megalapozza, hogy nem létező szolgáltatásért kell fizetni), ezért tisztességtelen.
A kezelési költség mint fogyasztói szerződésben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége körében az adott tényállás mellett nem volt vitatott, hogy az I. rendű alperes nyújtott szolgáltatást. A főtanácsnoki indítvány azt a működési költségek ellentételezésének tekintette. Az eljárt bíróságok ugyanakkor eltérő jogi álláspontjukra tekintettel – a másodfokú bíróság azért, mert a kezelési költséget a főszolgáltatás ellenszolgáltatásának minősítette – érdemben nem vizsgálták, hogy a kezelési költségre vonatkozó szerződéses rendelkezés eleget tesz-e a jóhiszeműségre, illetve az egyensúlyra (arányosságra) vonatkozó az EU Bíróság ítéletéből következő szempontoknak. Ezen elvek teljesülése megítéléséhez szükséges adatok, tények nem álltak rendelkezésre, ezért e körben a felülvizsgálati eljárásban megalapozott döntés nem volt hozható.
A Kúria az új eljárásra vonatkozóan meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az EUB ítéletében kifejtett, a perben eljáró bíróságokra kötelező iránymutatásra figyelemmel vizsgálja különösen az EUB ítéletének 50., 51. és 55. pontjában kifejtett jóhiszeműség és egyensúly (arányosság) feltételeinek együttes teljesülését.
Az I. rendű alperesnek azt kell elsődlegesen bizonyítani az utóbbi feltétel tekintetében, hogy a kezelési költség felszámításával (a kamat és a kezelési költség mértékére tekintettel) a felperes terhére nem alakult ki jelentős egyenlőtlenség.
Ezt elsődlegesen a szerződéskötéskori piaci kamatok figyelembevételével lehet megállapítani. A piaci kamat megállapításához támpontot nyújthat az olyan hasonló kondíciókkal (pl. pénznem, futamidő, kockázati besorolás) rendelkező kölcsönszerződésekben felszámított átlagos kamatmérték, amelyekben kezelési költséget nem kötöttek ki, a kamat és a kezelési költség együttes átlagos mértéke, valamint a THM mértéke.
