Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB szerint az EUIPO tévesen minősítette leíró jellegűnek a Hell szóvédjegyet, mert az nem a kávétermék világos pörkölésére utal.
Az alapügy
A jogvita előzményei
A Hell Energy Magyarország Kft. 2017. június 14‑i európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO). A lajstromoztatni kívánt védjegy a HELL szómegjelölés volt.
Az EUIPO határozatával elutasította a védjegybejelentést a 30. osztályba tartozó áruk tekintetében, a „malátakávé‑kivonatok” kivételével. A Hell Kft. fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az elbíráló határozatával szemben.
Az EUIPO második fellebbezési tanácsa azonban elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta a lajstromozás részleges megtagadására vonatkozó határozatot. A fellebbezési tanács egyrészt azt állapította meg, hogy a szóban forgó áruk, amelyek lajstromozását megtagadták, mind kávékészítmények. Mivel az említett áruk általános fogyasztási cikknek minősülnek, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség egyrészt szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztókból, másrészt fokozott figyelmet tanúsító kereskedőkből és vendéglátóipari szakemberekből áll. Hozzátette, hogy mivel a bejelentett védjegy egy német szó, ezért az Európai Unió németül beszélő vásárlóközönségét kell alapul venni.
A bejelentett védjegy leíró jellegét illetően a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a HELL megjelölés egy német melléknév, amelynek jelentése magyarul „világos”. Ezt követően úgy vélte, hogy ez a megjelölés a „Röstung” (pörkölés) főnév jelenléte nélkül is világos pörkölésű kávékészítményekre fog utalni, illetve közvetlenül és egyértelműen tájékoztatja az érintett fogyasztói kört, hogy a szóban forgó áruk alapja „világos” pörkölésű kávé. Hozzátette, hogy az érintett vásárlóközönség részéről nem igényel különösebb logikai következtetést vagy intellektuális elemzést ezen egyszerű német szó értelmezése és a szóban forgó áruk egyik fontos jellemzőjével kapcsolatos asszociáció megteremtése. A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel arra, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn a megjelölés és a szóban forgó áruk között – a bejelentett védjegy leíró jellegű.
Végül, a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az említett védjegy leíró jellege miatt megkülönböztető képességgel sem rendelkezik. Egyébiránt a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a felperes hivatkozását a bejelentett védjeggyel lényegében azonos, másik lajstromozott védjegyre.
Az EUB döntése
A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, amely kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak.
A „jellemző” kifejezés uniós jogalkotó általi használata azt hangsúlyozza, hogy ez csak azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek a bejelentéssel érintett áruknak vagy szolgáltatásoknak az érintett vásárlóközönség által könnyen felismerhető tulajdonságának megjelölésére szolgálnak. Valamely megjelölés lajstromozását e rendelkezés alapján tehát csak akkor lehet megtagadni, ha észszerűen feltételezhető, hogy azt az érintett vásárlóközönség valóban az egyik említett jellemző leírásaként fogja felismerni.
A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett jellemzőnek objektívnek és az áru vagy a szolgáltatás jellegéhez szorosan kapcsolódónak, valamint ezen áru vagy szolgáltatás vonatkozásában annak lényegéhez tartozónak és állandónak kell lennie – állapította meg az EUB.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely megjelölés akkor esik a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megállapított tilalom hatálya alá, ha olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban van a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amely alapján az érintett vásárlóközönség azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk és szolgáltatások, illetve egyik jellemzőjük leírását ismerheti fel.
Tehát a megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az ezen áruk vagy szolgáltatások fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség hogyan észleli.
Az érintett vásárlóközönségről
A jelen ügyben a bejelentett védjegy leíró jellegét az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó észlelése alapján kell értékelni az EUB szerint.
A bejelentett védjegy jelentéséről
Az EUB elutasította a Hell Kft. azon érvét, hogy az ördögfejet formázó ábrás elem és a termékei dobozán található angol nyelvű kifejezések, valamint a felperesi társaság nevének ismertsége, angol nyelvű marketingszlogenjei és intenzív, főként angol nyelvű marketingkampánya miatt az érintett németajkú vásárlóközönség a HELL megjelölésről elsősorban a „pokol” szóra asszociál. A szóban forgó európai uniós védjegybejelentés tárgyát ugyanis kizárólag az ábrás elem nélküli „hell” szóelem képezi, a felperes pedig nem hivatkozott a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésére, és nem bizonyította az érintett vásárlóközönség tekintetében használat révén megszerzett megkülönböztető képességet sem.
A „hell” szó német jelentése és a szóban forgó áruk közötti kapcsolatról
A felperes azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség szempontjából nem áll fenn kellően közvetlen és konkrét kapcsolat a német „hell” szó és a szóban forgó áruk között. Szerinte a szóban forgó áruk jellemző tulajdonságaként az érintett vásárlóközönség nem a világos jelleget ismeri fel, éppen ellenkezőleg, az említett áruk fekete vagy sötét jellegére asszociál.
Egyrészt, noha a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a HELL megjelölés a német „Röstung” (pörkölés) főnév jelenléte nélkül is a szóban forgó áruk világos pörkölésű változataira fog utalni, de nem határozott abban a kérdésben, hogy az a világos jelleg, amelyre a HELL megjelölés a németül beszélő vásárlóközönség számára további gondolkodás nélkül ténylegesen utal, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szóban forgó áruk egyik jellemzőjének minősül‑e. Következésképpen a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a „világos” melléknevet az érintett vásárlóközönség a szóban forgó áruk megjelölésére használja.
Az EUB hangsúlyozta, hogy még ha a szóban forgó áruk készítéséhez használt kávészemek pörkölése az áruk egyik jellemzőjének minősül is, de a német „Röstung” („pörkölés”) szó nem szerepel az európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelemben.
Az EUB szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem jelölte meg annak alapját, hogy a németül beszélő fogyasztó számára a „hell” megjelölés a német „Röstung” főnév nélkül is a világos pörkölésű kávékészítményekre fog utalni. „Németül beszélő fogyasztón” a fellebbezési tanács lényegében a nagyközönséget, tehát az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót értette. Azt sem állította, hogy a világos pörkölés az érintett vásárlóközönség számára közismert tény lenne.
Másrészt meg kell állapítani, hogy az érintett vásárlóközönség részéről gondolati erőfeszítést igényel, hogy a HELL megjelölés és az említett áruk között a „helle Röstung” („világos pörkölés”) gondolatán keresztül kapcsolatot teremtsen. Következésképpen a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között nem áll fenn az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében sem kellően közvetlen, sem kellően konkrét kapcsolat. A Hell Kft. által benyújtott magyar képernyőfotóból és a német cikkből egyértelműen kiderül, hogy a világos pörkölés a „Third Wave” elnevezésű mozgalom hívei közé tartozó kávékedvelők körében ismert, ami azt sugallja, hogy a világos pörkölésű kávékészítmények rétegterméknek számítanak.
A fentiekből az következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját azzal a megállapításával, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű a szóban forgó áruk tekintetében.
A védjegy megkülönböztető képessége
A második jogalappal a felperes azt állítja, hogy mivel a bejelentett védjegy a szóban forgó áruk tekintetében nem leíró jellegű, lajstromozása a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján sem tagadható meg. Rámutat arra, hogy a bejelentett védjegy olyan benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, amely messze meghaladja a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által megkövetelt minimális szintet.
56 A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött meghúzódó közérdek ugyanis a fogyasztók védelmére irányul, lehetővé téve számukra, hogy – a védjegy alapvető származásjelző funkciójának megfelelően – az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék egymástól a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását, míg a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában szereplő szabály mögött meghúzódó közérdek arra irányul, hogy megvédje a versenytársakat annak veszélyétől, hogy egyetlen gazdasági szereplő kisajátítsa magának az ilyen áruk vagy szolgáltatások jellemzőinek leírására szolgáló jelöléseket.
Egy nem leíró jellegű védjegy, mint amelyről a jelen ügyben is szó van, ettől még nem rendelkezik feltétlenül megkülönböztető képességgel. Ilyen esetben azt is meg kell vizsgálni, hogy nem hiányzik‑e a védjegy benne rejlő megkülönböztető képessége, azaz ellenőrizni kell, hogy alkalmas‑e a védjegy alapvető funkciójának betöltésére, vagyis hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól.
A megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az ezen áruk vagy szolgáltatások fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség hogyan észleli.
A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy a szóban forgó áruk tekintetében egyértelműen leíró jelentéssel bír, és az érintett vásárlóközönség számára csupán világos pörkölésű kávékészítményekre utal. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az említett védjegy leíró jellegű, következésképpen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
Az EUB szerint azonban a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a világos jelleg a szóban forgó áruk egyik jellemzője lenne, valamint hogy az érintett vásárlóközönség részéről gondolati erőfeszítést igényel, hogy a HELL megjelölés és az említett áruk között a „helle Röstung” („világos pörkölés”) gondolatán keresztül kapcsolatot teremtsen.
Ennélfogva, amennyiben a fellebbezési tanács a bejeelllentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát pusztán a védjegy állítólagos – nem bizonyított – leíró jellegéből vonta le, meg kell állapítani, hogy e következtetés levonása téves előfeltevésen alapul, és ezért megalapozatlan.
Továbbá, amennyiben a fellebbezési tanács abból következtetett a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányára, hogy az olyan üzenetként érthető, amely szerint a szóban forgó áruk világos pörkölésű kávékészítmények, meg kell állapítani, hogy az érintett németajkú vásárlóközönség a bejelentett védjegyben nem fogja azonnal és további gondolkodás nélkül az említett áruk egyik inherens jellemzőjének leírását felismerni, és azokról nem fog közvetlenül ezekre az árukra asszociálni.
64 A jelen ügyben hivatkozott kizáró ok tehát nem jelentheti akadályát annak, hogy a bejelentett védjegy az érintett vásárlóközönség képzetében alkalmas legyen a szóban forgó áruk kereskedelmi származásának azonosítására és azoknak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetésére.
