A Kúria a menekültügyi joggyakorlatról – I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria Menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának két éve született véleménye ma is jelentőséggel bír: az eljárási kérdések kapcsán például kiderült, több esetben sem figyelmeztették a tolmácsot a hamis fordítás jogkövetkezményeire, pedig a törvény kimondja, hogy a tolmácsra is alkalmazni kell a szakértőre vonatkozó szabályokat.

A Kúria Menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának (csoport) összefoglaló véleménye éppen két évvel ezelőtt született, de számos akkori megállapítása még ma is jelentőséggel bír (http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/menekultugyi_jecs_osszefoglalo_velemeny_2014okt20.pdf ).

A vizsgálat tárgya a menekültügyi bírósági gyakorlat volt. Az elemzés pedig a peres eljárások mellett kiterjedt a nem-peres eljárásokra, a menekültügyi őrizet gyakorlatára és mindezek mellett még az alábbi kérdések vizsgálatára is sor került:

–           a non-refoulement elvének megítélése (a visszaküldés tilalma);

–           az ország-információt szolgáltató egység felállításának szükségessége;

–           a minősített adatok kezelése;

–           az idegenrendészeti őrizet kérdései;

–           a biztonságos harmadik ország megítélésének egyes kérdései;

–           az emberi jogi szempontok érvényesülése.

Az eljárási kérdések vizsgálata kapcsán kiderült, hogy több esetben nem figyelmeztették a tolmácsot a hamis tolmácsolás jogkövetkezményeire, pedig a törvény kimondja, hogy a tolmácsra is alkalmazni kell a szakértőre vonatkozó szabályokat.

További problémaként állapította meg a csoport, hogy az eljáró bíróságok nem mindenben követnek azonos gyakorlatot. Az afgán kérelmezők esetében például a Kabulba való visszatérés lehetőségének megítélése körében talált a csoport eltérő joggyakorlatot. Ez az eltérés alapvetően azért alakulhatott ki, mert az ország-információkat eltérően értékelték. Ez utóbbit illetően volt olyan bíróság, amelyik szerint a Kabulba visszaküldött személyek megkülönböztetés nélküli erőszaknak lehetnek kitéve. A BÁH EJEB ítéletekre való hivatkozásait pedig azon az alapon utasították el, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EJEE) 3. cikkének sérelmét vizsgálja, nem a megkülönböztetés nélküli erőszakot és az azzal szembeni belső védelmi alternatívát. (A Kvalifikációs irányelv a kiegészítő védelemre jogosultság feltételei közt határozza meg a súlyos sérelem veszélyét, így a belső vagy nemzetközi konfliktusban a megkülönböztetés nélküli erőszak miatti súlyos fenyegetettséget.)

Sorsok ítélet alatt. A joggyakorlat-elemző csoport megállapította, az akták vizsgálata teljes mértékben alátámasztotta azt a menekültügyekben ismert alapvető tényt, hogy mindegyik ügy egyedi, az egyedi körülményeknek az érdemi megítélésben döntő jelentőségük van

A problémát az okozza, hogy az EJEB nem szerez be friss ország-információt döntései során, és a legutolsó ország-információk és az EJEB döntése között eltelik legalább fél év, tehát az EJEB döntései más ország-információkon alapulnak, mint a konkrét hazai ügyek. Az EJEB nem vizsgál olyan körülményeket, melyre a fél nem hivatkozik, továbbá az EJEB-döntésekben is rendkívüli jelentősége van az ügy egyedi körülményeinek. A vizsgált bíróság pedig a hivatkozott EJEB-ítéletekből azt a következtetést vonta le, hogy ha a kérelmező rendelkezik támogató családtagokkal Afganisztánban, akkor visszaküldhető még egy egyedülálló, egészséges, nőtlen férfi is.

Egy másik vizsgált hazai bíróság pedig az ország-információkat úgy értékelte, hogy Kabulban nincs megkülönböztetés nélküli erőszak, ezért a hozzá kerülő ügyekben azt vizsgálta, vajon sérülékeny csoportról van-e szó a konkrét esetben, és így mindig az ügy egyedi körülményeit tekintette döntőnek.

A csoport megállapította, az akták vizsgálata teljes mértékben alátámasztotta azt a menekültügyekben ismert alapvető tényt, hogy mindegyik ügy egyedi, az egyedi körülményeknek az érdemi megítélésben döntő jelentőségük van. Például a Kabulba való visszatérés lehetősége tekintetében nem mindegy, hogy egy hazara nemzetiségű, pszichiátriai kezelés alatt álló személyről van-e szó, vagy egy hegyi pásztorról, aki nagyobb városban sosem járt, ekként pedig a súlyos sérelem lehetőségének is jobban ki van téve, vagy egy olyan személyről, aki városi származású, autószerelő foglalkozása van. Így az eltérő bírósági joggyakorlat arra vezethető vissza, hogy a ténykérdéseket eltérően ítéli meg a jogalkalmazók.

A csoport nagyon fontosnak tartotta annak kimondását, miszerint a legmagasabb szintű nemzetközi védelmet nem csupán az üldözötteknek, de azon személyeknek is biztosítani kell, akiknek üldözéstől való félelme megalapozott. Ennél a pontnál utalt a menedékjogra vonatkozó nemzetközi standardokra, az Alaptörvényre és a Met.-re.

Mit mond minderre a nemzetközi jogirodalom?

A jól megalapozott félelem megállapításánál a személy értelmi állapota közömbös. Egyedül az számít, mi vár arra, aki visszatér hazájába. A jogalkalmazónak, aki a visszatérésre kötelezésről hoz döntést, vizsgálnia kell az általános elnyomás mértékét, az általános emberi jogi helyzetet és a kérelmezőhöz hasonló helyzetű személyek sorsát. Mindezekből együttesen kell és lehet következtetést levonni a kérelmezőt korábban ért üldöztetésre vonatkozóan (James Hathaway: The Law of Refugee Status, Butterworth, Toronto, 1991. 75 – 97.).

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Érdemes megnézni az Emberi Jogok Európai Bíróságának a témát érintő egyes döntéseit is. Az EJEB az S.H.H. v. United Kingdom- (60367/10 sz. kérelem, 2013. január 29.) ügyben született ítéletében az EJEB elutasította a kérelmet, mert az általános fenyegetettség mértékét nem találta az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkében szereplő tilalmat elérőnek. A kérdés lényegében az volt, hogy a fogyatékkal élő személy (jobb lábát amputálták, a bal lába sérült volt) fogyatékossága indokolja-e a visszaküldés tilalmának alkalmazását. Az EJEB megállapította, hogy a kérelmező családtagokkal rendelkezik Afganisztánban, és vitatta, hogy a fogyatékkal élés növelné az embertelen bánásmód veszélyét. Az ítélethez fűzött különvélemény ugyanakkor pedig azt vitatta, hogy a felperes két családos nővére képes és hajlandó lenne a felperes támogatására, erre vonatkozó utalást ugyanis nem tartalmaztak az iratok, ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy a többségi döntés szerint családos emberről volt szó.

Egy másik ügyben (70073/10 és 45539/11 sz. kérelmek, 2013. április 9.) az EJEB megállapította, hogy egy fiatal, egészséges, felnőtt, nőtlen férfi visszaküldhető Kabulba, mert bár a visszaküldött kérelmező egyedülálló, de a családtagjai Kabulban élnek.

(A joggyakorlat-elemző csoport véleményének az elemzését a nem-peres ügyek gyakorlatának az ismertetésével folytatjuk.)

---