Takarékszövetkezeti törvény – mitől félnek a magyar tulajdonú hitelintézetek?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: integrációs törvény) július 13. napján született meg, rövid, de annál változatosabb utat bejárva.
A törvény alapjaiban változtatja meg a takarékszövetkezetek rendszerét és határozza meg azok működését, mindezzel olyan feltételeket szabva ki rájuk, amelyek a szövetkezeti hitelintézetek véleménye szerint nem elfogadható és jogszerűségét tekintve is igencsak kétséges.
A törvény indoklása szerint a jogalkotó szándéka a szövetkezeti hitelintézetek modernizálása hosszú távú prudens működésének intézményi garantálása és a szövetkezeti hitelintézetek szavatoló tőkéjének biztosítása.
A takarékszövetkezetek története
A takarékszövetkezetek megteremtője 1850-ben Hermann Schulze-Delitzsch volt, aki abból a célból alapította meg az első kölcsönös hiteltársaságot, hogy a forráshiánnyal küszködő kisiparosok és kiskereskedők hitelgondjait megoldja. Itthon ugyanezen célból Gróf Károlyi Sándor földbirtokos nevéhez fűződik a mozgalom elindítása.
Amikor a II. világháború megkezdődött, már 1499 hitelszövetkezet volt az országban, melyek tagsága 800.000 főre volt tehető. Ezt követően ezek a szövetkezetek fokozatosan beépültek a Magyar Nemzeti Bank és az OTP szervezetébe. Az államosítás után csak 1956-tól tudtak újjá alakulni, azonban ekkor már a mai, takarékszövetkezet néven folytatták tevékenységüket. 1989-ben alapították meg saját bankjukat, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. néven, amellyel céljuk az volt, hogy fokozzák versenyképességüket és bővítsék tevékenységi körüket. Ezt követően több érdekképviseleti szervet is létrehoztak, amelyek szakmai fejlődésüket támogatták.
A takarékszövetkezetek mindig is a vidék bankjának számítottak, bár már jó ideje nem csak falvakban és kisvárosokban, hanem megyeszékhelyen is igen magas színvonalú szolgáltatással vannak jelen. Azonban előnyük pont abban fogalmazódik meg, hogy jóval nagyobb fiókhálózattal rendelkeznek kereskedelmi banki társaiknál, valamint a fiókjaik legtöbbje falvakban és kistelepüléseken található, ahol pénzügyi szolgáltatást szinte csak a takarékszövetkezetek nyújtanak. Ezáltal a vidéki emberek és vállalkozások számára a hiteleik és megtakarításaik ügyintézésére mindig a takarékszövetkezetek nyújtottak és nyújtanak megoldásokat. Arról nem is beszélve, hogy a mezőgazdasági területen vállalkozók hitel igényeit szinte teljes mértékben a takarékok elégítik ki, speciálisan erre a szektorra fejlesztett hiteltermékeikkel.
A jelenlegi hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) szövetkezeti hitelintézetre vonatkozó rendelkezése szerint minimum 200 tag alapíthat és működtethet takarékszövetkezetet. A takarékszövetkezetek jelenleg az egyedüli 100 %-os magyar tulajdonban lévő hitelintézetek, bankok, általában még ma is az eredeti alapító magánszemélyekkel. A takarékszövetkezeteknek a kereskedelmi bankokra is vonatkozó Hpt.-n kívül a szövetkezetekről szóló törvény rendelkezéseit is figyelembe kell venniük működésük során.
A szövetkezeti hitelintézet legfőbb önkormányzati szerve a tagok összességéből álló közgyűlés, amely hatáskörébe tarozik például az alapszabály módosítása, az igazgatóság tagjainak megválasztása vagy visszahívása, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, döntés az adózott eredmény felhasználásáról, vagy épp a tagok be-, és kilépéséről.
A szövetkezeti törvény szerint a szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése. A szövetkezeti hitelintézetek is ezen az irányvonalon működnek, segítve ezzel számos magyar ember és vállalkozás pénzügyi problémájának megoldását. Jelenleg közel 1600 fiókban nyújtanak teljes körű pénzügyi szolgáltatást, korrekt és átlátható, tisztességes piaci magatartásra törekedve.
A takarékszövetkezetek átalakítására irányuló munka kezdetei
A kormányzati munka már 2012. év december hónapjában megkezdődött a takarékszövetkezetek átalakítására vonatkozóan, alapvetően annak érdekében, hogy egy tőkeerős és biztonsággal működő szektort hozzanak létre.
A takarékszövetkezetekkel való egyeztetés is megtörtént, bár ezt a hitelintézeti vezetők vitatják, miután 2013 júniusának egyik pénteki napján, este 8 órakor az átalakítás felelőse egy e-mailben invitálta meg a takarékszövetkezeti első számú vezetőket a következő hét hétfői egyeztetésre, amelyen az elnököktől gyakorlati javaslatokat vártak, valamint a kormányzati munka eddigi eredményeit kívánták megosztani az érdekeltekkel. Ennek a megjelenésnek a vezetők eleget is tettek, bár talán méltán érzik javaslataik nem túl hangsúlyos megjelenését a későbbi törvényben, miután egy a számukra előzőekben nem ismert törvényjavaslat már a következő napon benyújtásra került. A téma fajsúlyosságát mutatja az a tény is, hogy a kedden benyújtott törvényt sürgősséggel csütörtökön már el is fogadta a parlament.
A törvény első olvasatra is kiverte a biztosítékot a szövetkezeti hitelintézetek körében, miután rendelkezéseivel több ponton is kiveszi a gyeplőt a kezükből, amely talán még nem is lenne annyira elfogadhatatlan számukra, azonban a törvény véleményük szerint több ponton sérti az alapvető jogokat, amely aggályossá és részükről elfogadhatatlanná teszi a jogszabályt. A törvény vizsgálata és jogsértő rendelkezéseinek eltörlése végett a takarékszövetkezetek minden utat bejártak, míg végül a köztársasági elnök elé került az „ügy”, aki bár élt a tisztségéből fakadó jogával és megfontolásra visszaküldte a törvényt elfogadóinak, azonban ez érdemi változásokkal kevéssé kecsegtette az érdekelteket, miután a törvény szinte eredeti állapotában, számukra releváns módosítások nélkül lépett hatályba július 13-án.
Miről rendelkezik a törvény?
A törvény a hatályba lépésének napján megalakította a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét (a továbbiakban: Integrációs Szervezet), amelynek tagjaivá a szövetkezeti hitelintézeteket, a Takarékbank Zrt.-t, valamint az Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) jelölte ki. Induló vagyonát az MFB által rendelkezésre bocsátott hozzájárulásból, valamint a törvény erejénél fogva megszüntetésre kerülő – ezidáig érvényesen működő – integrációs szervezetek vagyonának jogutódlásával hozza létre. Ezen integrációs szervezetek – az OTIVA, REPIVA, HBA és TAKIVA – a rendelkezés hatályba lépését követő 90. napon, kötelezően, a törvény erejénél fogva szűnnek meg, véget vetve ezzel a takarékszövetkezetek által létrehozott és működtetett intézményvédelmi alapoknak, vagyis ezáltal beavatkozva a magánjogi jogviszonyba. A vagyonhoz hozzá tartozik az a tagdíj is, amelyet minden takarékszövetkezetnek meg kell fizetnie a kötelező tagságért csérbe. Ennek mértéke tagonként eltérő lehet, ugyanis az éves díj a tag kockázattal súlyozott kitettségének 0,1%- ában van meghatározva.
Ahogy a törvény is egyértelműen kimondja, hogy az Integrációs Szervezet egy kötelező intézményvédelmi szervezet, amely azt jelenti, hogy a takarékszövetkezetek nem választhatnak kedvükre, nem úgy, mint az előzőekben felsorolt, a szövetkezeti hitelintézetek által létrehozott integrációk közül, amelyekre azonban a megszűnés vár. Pontosabban a kilépés lehetősége adott, azonban a törvény betűi szerint amennyiben a szövetkezeti hitelintézet így dönt, és megválik a kötelező tagságtól, abban az esetben azonnal elveszítheti működési engedélyét, miután ennek az a következménye, hogy a hitelintézetnek úgy kell a Felügyelethez folyamodnia engedélyért, mintha a pénzügyi intézményt újonnan alapították volna. Minderre 8 nap áll rendelkezésére és amennyiben további 120 nap alatt nem kap működési engedélyt – vagy nem is nyújt be kérelmet erre vonatkozóan –, akkor végleg elbúcsúzhat a pénzügyi intézmények körében betöltött helyétől.
Az érvényes működési engedély feltételei
A kötelező jelleget igazolja az is, hogy a törvény felsorolja azon feltételeket, amelyekkel rendelkezni kell a szövetkezeti hitelintézeteknek, mint tagoknak ahhoz, hogy érvényesen működési engedélyt kaphassanak. Ezek a következők:
– igazolnia kell azt, hogy előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a Takarékbank Zrt. felé egy darab, kétezer forint névértékű „C” sorozatú elsőbbségi részvény átvételére
– igazolnia kell, hogy az integrációs törvénynek megfelelő, a Takarékbank Zrt. által előzetesen elfogadott mintának megfelelő alapszabályt vagy alapító okiratot fogadott el
– továbbá megfelelő formában nyilatkozott csatlakozási szándékáról az Integrációs Szervezethez, melyet utóbbi vissza is igazolt. Ez alól a már működő takarékok képeznek kivételt, akik kötelezően tagjaik az integrációnak, így a csatlakozási szándék kinyilatkoztatása ebben az esetben részükről nem releváns.
A törvény megjelenése előtt a takarékszövetkezetek kizárólag a PSZÁF (felügyeleti szerv) hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.) szóló törvényben meghatározott feltételeinek kellett megfelelniük, amelyek általánosan is ismert és elismert, valamint azonos kötelezettségek voltak a hitelintézeti vezetők körében.
A „C” sorozatú elsőbbségi részvény a Takarékbank Zrt. által kibocsátandó új, névre szóló, dematerializált (elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség), speciális jogokat biztosító szavazatelsőbbségi részvény, amelynek összesített névértéke a teljes sorozat tekintetében 320.000 Ft, a 160 darab részvény névértéke pedig egyenként 2000 Ft. Ebből a részvényből kell a takarékszövetkezetnek lejegyezniük egy-egy darabot, a törvényben megadott határidőig. Ezzel önmagában még nem lenne eget rengető problémájuk az érintetteknek, azonban azt tudni kell, hogy a Takarékbank Zrt.- t a takarékszövetkezetek – mint annak alapítói – saját tulajdonuknak tudták ezidáig, melyet most úgy éreznek, a törvény erővel szakít ki köreikből. Érzik ezt azért, mert az említett bank eddigi tulajdonosi szerkezete szerint a szövetkezeti hitelintézetek 60,42 %-os tulajdonrésszel rendelkeztek – illetve rendelkeznek a törvényi határidő elteltéig, azaz még pár napig –, a szó szoros értelmében alapítói a központi banknak, míg az MFB-n keresztüli közvetett állami tulajdon ennek jóval kevesebb részét testesítette meg. A törvényt a szövetkezetek ezért tulajdonosi joguk megsértéseként élik meg, miután a jelentős piaci értéket képviselő részvényeiket fel kell váltaniuk egy-egy 2000 forintot érő részvénnyel. Erre a törvény azon pontjában ösztönzi őket, ahol kimondja, hogy az előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat kiállításával egy időben a Takarékbank Zrt. részvényese köteles a tulajdonában álló „B” sorozatú elsőbbségi részvényeket – amely a jelenlegi többségi tulajdont biztosította a takarékoknak – a KELER Zrt.-nél letétben elhelyezni. Ezt követően 60 napos időtartamra a letétbe helyezett részvény tulajdonosát egyoldalú eladási jog illeti meg, melynek kötelezettje az MFB. Miután pedig a törvény azt mondja ki, hogy a Takarékbank részvényese – azaz minden takarékszövetkezet – csak egyféle elsőbbségi részvénnyel rendelkezhet (amely a „C” típusú), így a szövetkezeti hitelintézetnek kötelezően élnie kell eladási jogával, tehát értékesítenie kell az MFB részére „B” típusú elsőbbségi részvényeit. Az érintettek kifogása nem csak erre irányul, hanem arra is, hogy részvényeik vételárának meghatározását kettő külsős – törvényben írt feltételeknek megfelelő – könyvvizsgáló fogja elvégezni, melyek kiválasztására az érintetteknek vajmi kevés ráhatása van. Aki pedig nem szünteti meg ily módon részvényesi minőségét a Takarékbankban, az nem jogosult a „C” típusú elsőbbségi részvényre sem. Ennek következménye az is lehet, hogy a Felügyelet megvonja működési engedélyét, ugyanis a PSZÁF az érvényes engedéllyel rendelkező szövetkezeti hitelintézetek körében vizsgálja azt, hogy megtette-e az előzetes kötelezettségvállalást a „C” típusú részvényével kapcsolatosan, valamint eleget tett-e a törvényi kötelezettségeinek. A takarékok nem csak azt sérelmezik, hogy a többségi tulajdonuk helyett az összes szereplőnek együttesen mindössze 320.000 forintot érő részvénnyel kell beérnie, hanem azt is, hogy a közvetett állami tulajdon újabb szerepelővel egészül ki, miután a Magyar Posta részére jelentős tőkeemelést hajt végre a törvény a Takarékbankban, ezáltal több mint 650.000.000 forinttal lesz tulajdonosa annak, törzsrészvényi formában. A törvény indoklásából kiderül, hogy a koncepció indítványa az, hogy a takarékszövetkezeti szektor váljon kiemelt partnerré a Magyar Posta számára, és ezt a kialakuló hosszú távú együttműködést a Magyar Posta tulajdonosi részvétellel alapozza meg, mivel ez a tulajdonosi részvétel erősíti a szektorral fennálló természetes kapcsolatot.
A jelenleg működési engedéllyel rendelkező takarékszövetkezetek törvény szerinti menetrendje
A takarékok legfontosabb feladata az előzőekben írtak szerint tehát, hogy működési engedélyt szerezzenek, a már létező és érvényes PSZAF működési engedélyük mellett. Ezt 2013. szeptember 26. napjáig tehetik meg, melyhez a következők betartására van szükség:
–A törvény hatálybalépésétől számított 15 napon belül – ezt tehát még július hónapban kellett teljesíteniük – előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat megtétele a Takarékbank Zrt. felé, az egy darab 2000,- Ft névértékű „C” sorozatú részvény átvételére
– Ezt követően a hatályba lépést követő 20. napig a Felügyeletnél kérelmezni a működési engedély fenntartását
– Valamint a hatályba lépés után 45 napon belül elfogadni az új alapszabályukat, az integrációs szervezet által meghatározott szöveggel
Ez utóbbi jelenleg is folyamatban van, ugyanis a takarékszövetkezeteknek az integrációs szervezet által megalkotott új alapszabály körbeküldését követően első ízben a hitelintézetek igazgatósági testületének kellett határoznia a közgyűlés vagy küldöttgyűlések összehívásáról annak érdekében, hogy legitimálva legyen az elfogadás, ugyanis a szövetkezeti törvény szerint a tagok gyűlése az a testület, amely dönthet alapszabály módosításról vagy új alapszabály elfogadásáról. Ez a legtöbb takarékszövetkezetnél jelenleg is folyamatban van, a legutolsó nap, amikorra gyorsított eljárásban összehívhatják a tagokat, az augusztus 26-a, ugyanis 27-én már az igen szavazatot – vagyis az új alapszabály elfogadását – kell az elnököknek közvetíteni az integrációs szervezet felé.
A takarékoknak elsődleges feladata, hogy a fenti határidőket betartsák, mivel a törvény rendelkezik arról is, hogy a Felügyelet visszavonja annak a szövetkezeti hitelintézetnek a működési engedélyét, amelyik nem tesz határidőben eleget kötelezettségeinek.
A takarékoknak meg kell jelenni az augusztus 27-én tartott Takarékbanki közgyűlésen is, ahol „igennel” kell szavazniuk a Takarékbank új alapszabályáról – melyet az Integrációs Szervezet készít el a törvényi hatályba lépést követő 30 napon belül -, mivel a törvény kimondja, hogy amely részvényes „nemmel” szavaz, tartózkodik, vagy távol marad, annak a Takarékbankban tulajdonolt valamennyi részvényére megnyílik az MFB vételi joga. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi esetben a takarék nem teljesíti a törvényi kötelezettségét sem, amely pedig a működési engedélye megvonásához vezet, mivel felfüggesztésre kerül az integrációs tagsága.
Milyen következményei vannak, ha válsághelyzetűnek minősítik a takarékszövetkezetet?
A törvény az előzőekben írtakon felül tartalmaz még olyan rendelkezéseket, amelyek a takarékok körében ellenérzést váltottak ki. Ilyen például a „hitelezési mutatója rossz” fogalom, amelyre vonatkozóan úgy rendelkezik a törvény, hogy amelyik takarékszövetkezet nem teljesítő (90 napon túl késedelmes) hiteleinek aránya a teljes hitelállományhoz képest meghaladja a 12%-ot, az a törvény szerint válsághelyzetben lévő szövetkezeti hitelintézetnek minősül. Ez a %-os arány volt az egyik módosítás (10%-ról 12%-ra) a törvényben, amelyet a köztársasági elnök válaszára hajtottak végre annak érdekében, hogy az aláírásra kerüljön, bár a módosítás csekély engedménye csak 2016. január 1-ig van érvényben. A takarékok véleménye szerint ez nem jelentett könnyebbséget, miután a teljes – kereskedelmi bankokat is beleértve – hitelintézeti szektor nem teljesítő hiteleinek aránya átlagosan a 12%-ot is meghaladja, ezért lehetetlennek tartják azt, hogy ne kerülnének ebbe a kategóriába. Gondolják ezt azért is, mivel a törvény nem elégszik meg az előzőekben írt „rossz” fogalommal, hanem ide sorolja azt a helyzetet is, amikor a nem teljesítő hitelek aránya egy naptári negyedév alatt legalább 1 százalékponttal nő – tehát nem rossz, csak romlik -, vagyis hiába felel meg a takarék a 12%-os korlátnak, ha annak növekedését nem tudja negyedéves viszonylatban mindig kordában tartani.
Törvény szerinti válsághelyzetbe nem csupán az előzőekben írt problémás hitelek által kerülhetnek a takarékszövetkezetek. Ide sorolja a jogszabály azokat a szövetkezeti hitelintézeteket is, amelyek esetében a tőkepozíciók rosszak vagy romlanak. A „rosszak” fogalom esetében a takarék tőkemegfelelési mutatója – ami arra szolgál, hogy a betétek biztonsága érdekében mérhető legyen a hitelintézetek stabilitása és hatékonysága – nem éri el a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott legkisebb mértéket. Az érintettek erre vonatkozó félelmét erősíti a nemsokára életbe lépő Bázel III. nemzetközi egyezmény is, amely kis idő múlva jelentősen megemeli a mutató alsó határát, növelve ezzel annak kockázatát, hogy egyre több hitelintézet esetleg nem fog tudni megfelelni a törvényi előírásnak. A tőkepozíció romlása –mint szintén válsághelyzetet előidéző kategória – a törvény szerint akkor következik be, amikor a tőkemegfelelési mutató a tárgyhónapot megelőző három naptári hónap átlagában csökken. Ez az eset a nem teljesítő hitelek mutató romlásához hasonlóan arra vonatkozik, hogy bár a hitelintézet megfelel a törvényi határnak – vagy akár jóval afelett van -, így tőkehelyzete megfelelő, mégis belekerülhet a válsághelyzetű takarékok körébe, amennyiben nem tudja szinten tartani százalékos mutatóját. Erre pedig nagy az esély azon szövetkezeteknél, ahol hitelezni szeretnének, ugyanis ezáltal törvényszerűen csökken a mutató értéke.
Ha a takarékszövetkezet meg is felel a fentiekben írtaknak, még mindig tartogat számára lehetőséget a törvény, hogy válsághelyzetűnek minősüljön, ugyanis ide tartozik az is, ha nem a jogszabályoknak vagy belső szabályzatainak megfelelően működik.
A válsághelyzetűvé minősítés komoly következményekkel jár a takarékokra nézve, ugyanis a Takarékbank Zrt. igazgatósága dönthet a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselői megbízatásának felfüggesztéséről legfeljebb 180 napra, mely felfüggesztést legfeljebb további 180 napra meghosszabbíthat, vagy – különösen indokolt esetben – dönthet megbízatásuk megszüntetéséről illetve átmeneti időre vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők megbízásáról. Legrosszabb esetben lehetséges következmény az is, mely szerint a Takarékbank Zrt. Igazgatóságának kezdeményezése alapján vagy saját kezdeményezéséből az Integrációs Szervezet igazgatósága dönt a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezeti tagságának felfüggesztéséről vagy – indokolt esetben – a szövetkezeti hitelintézet Integrációs Szervezetből történő kizárásáról.
Takarékbank viszonya a Takarékszövetkezetekkel
Ha a fentiek mégsem valósulnának meg, a takarékok még akkor sem lehetnek teljesen nyugodtak, mivel a Takarékbank a törvény hatályba lépésétől számítva legkésőbb a 45. napon megkezdi –azaz már megkezdte- a szövetkezeti hitelintézetek eszközeinek és kötelezettségeinek átvizsgálását, melyet egy éven belül kell befejeznie. Amennyiben azt tapasztalja, hogy az eszközök illetve kötelezettségek nem felelnek meg az utolsó nyilvános mérlegnek, illetve ha a gazdálkodása nem felel meg a jogszabályoknak, felügyeleti előírásoknak, vagy épp a belső szabályzatainak, akkor az Integrációs Szervezet jogosult kizárni a takarékot és ennél fogva megfosztani a működési engedélyétől is.
A törvény által átszervezett – és ezáltal a takarékok többségi tulajdonából kikerült, közvetett állami irányítás alá vont – Takarékbank Zrt. a takarékszövetkezetek szerint túl sok olyan jogosultságot szerez, amely korlátozhatja az érintettek mindennapjait, vagy épp meghatározhatja a működésüket. Ilyen például az a rendelkezés, miszerint a Takarékbank a szövetkezeti hitelintézetek üzletpolitikájának összehangolása körében bizonyos területeken a takarékok számára kötelezően alkalmazandó mintaszabályzatot fogad el.
A mintaszabályzatok tartalmának megfelelőn a szövetkezeti hitelintézeteknek saját szabályzatot kell létrehozniuk, melyet 15 napon belül alkalmazni is kötelesek.
A következő területeket szabályozza eszerint a Takarékbank:
– a kockázatkezelés részletes szabályairól, ide értve a hitelengedélyezés, kockázati monitoring, betételhelyezés, készpénzgazdálkodás és befektetési politika, a minősítés és az értékvesztés szabályait valamint a jogszabályokon és egyéb kötelező szabályokon felüli addicionális egyedi tőkekövetelményekre vonatkozó szabályokat;
– a kockázatmérés, a kockázatértékelés és a kockázati kontroll folyamat elveire és módszertanára vonatkozóan;
– a követendő üzletpolitikáról;
– a követendő marketing folytatásáról;
– az egységes informatikai rendszerének kialakításáról.
A fenti egységesítés versenykorlátozó hatását is érzékelik a takarékszövetkezetek, ugyanis ezeken a területeken tudtak eddig eltérően, saját céljaiknak és üzletpolitikájuknak megfelelően ügyfeleket kiszolgálni, ettől volt más és más a takarékok szolgáltatási palettája.
A Takarékok ezt túl nagy hatáskör megvonásnak látják, főként hogy a központi bank jogosult ellenőrizni a takarékszövetkezet szabályzatoknak megfelelő tevékenységét és utasíthatja is őket, amelynek köteles a hitelintézet eleget tenni. Ezzel együtt a jogorvoslathoz való jogukat is sértve érzik, mivel a jogszabály kimondja, hogy a törvény alkalmazása során a Felügyelet határozatai esetleges jogorvoslati kérelemtől függetlenül végrehajthatóak. Ezen kívül a számviteli törvény szerinti beszámolót sem fogadhatja el a szövetkezeti hitelintézet erre feljogosított testülete az eddig megszokott rendben, miután minden esetben a Takarékbank jóváhagyását kell beszerezniük hozzá.
Nem csak a takarékszövetkezetek vezetőit, de a tagokat – akik a takarék tulajdonosai – is megrémíti az a törvényi bekezdés, mely szerint a szövetkezeti hitelintézet vezető tisztségviselőinek kinevezéséhez 2013. december 31-ig az Integrációs Szervezet, 2014. január 1-jétől a Takarékbank Zrt. igazgatósága előzetes hozzájárulása szükséges, és ezen szervek kezdeményezhetik azt is, hogy valamely szövetkezeti hitelintézetnél tartsanak közgyűlést, ahol napirendi pont a tisztújítás a vezető tisztségviselők vonatkozásában. Az átmeneti időre pedig az Integráció által kinevezett vezető tisztségviselői kinevezéshez nem szükséges a Felügyelet engedélye a törvény szerint, amely pedig a Hpt. – amely eddig a szövetkezeti törvényen kívül meghatározta a takarékok működését – rendelkezései között eddig nem szerepelt, ugyanis a PSZÁF kizárólagos hatásköre volt engedélyezni a vezetői kinevezéseket, vagy visszavonni azokat. Bár amennyiben az Országgyűlés elfogadja a Magyar Nemzeti Bankról szóló, zárószavazásra váró törvényjavaslatot, akkor a Felügyelet jogosítványait az MNB látja majd el.
A fentieken kívül a takarékszövetkezetek nem örülnek annak a november 1-től a törvényben hatályossá váló rendelkezésnek sem, amely szerint kötelesek bankszámlájukat a Takarékbank Zrt.-nél vezetni és le nem kötött pénzeszközeiket a Takarékbank Zrt. által forgalmazott eszközökben tartani. A takarékok véleménye szerint ez megköti a lehetőségeiket, amit eddig a piaci eszközök közötti választás adott számukra, arról nem is beszélve, hogy ez vagyoni hátránnyal is járhat.
A szövetkezeti hitelintézetek már a törvény hatálybalépésének napjától érzik annak hatáskör elvonó jellegét, nem csak a fenti rendelkezések okán, hanem azért is, mert július 13. napjától 365 napig a törvény szerint csak az Integrációs Szervezet hozzájárulásával jogosultak a szokásos üzletmenetbe tartozó ügyleteket megkötni, vagy kötelezettségvállalásokat tenni, hitelt felvenni, nagykockázatot vállalni (a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerint nagykockázat vállalásának minősül az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni, a hitelezési kockázat tőkekövetelményének sztenderd módszerrel történő számításakor figyelembe veendő kitettség, ha annak értéke eléri a hitelintézet szavatoló tőkéjének legalább tíz százalékát), egyetemleges kötelezettséget vállalni vagy társasági részesedést szerezni. Nem segíti a takarékok bizonytalanságának elűzését az sem, hogy az Integrációs Szervezet dönthet úgy, hogy a fenti határidőt további 180 nappal meghosszabbítja, vagy épp az előzőeknél jobban lekorlátozza a tevékenységek végzését és a kockázatvállalást.
Mi az egyik legnagyobb félelmük a takarékszövetkezeteknek?
A törvény kimondja, hogy az Integrációs Szervezet tőkeemeléssel tulajdont szerezhet a Takarékbank Zrt.-ben és a szövetkezeti hitelintézetben, ha az érintett takarékban egyedi alapon kalkulált a Hpt. előírásai szerint számított tőkemegfelelése a jogszabályban meghatározott mérték alá süllyed. Ez nem csupán a hitelintézetek vezetői számára okoz ellenérzést, hanem azok tagjainak is, akik különböző értékű részjegyeikkel jelenleg tulajdonolják a takarékokat, tudva ezzel azt, hogy tulajdonrészük kizárólag a szövetkezeti törvény rendelkezéseinek megfelelően változhat. Ezzel az új rendelkezéssel azonban veszélyben érzik tulajdonukat, amin nem segít az sem, hogy a törvény kimondja, az Integrációs Szervezet az ilyen módon tulajdonába került részvényeket, illetve üzletrészeket két éven belül köteles elidegeníteni. Mivel a rendelkezés egyáltalán nem szűkíti a tulajdonrészek vásárlására jogosultak körét, a tagok félelme és ezáltal hezitálása is igen nagy mértéket ölt, amely a legjobban akkor fog kifejezésre kerülni, amikor a közgyűlésen arról az új alapszabályról kell szavazniuk – és ezáltal elfogadniuk azt – amelyet az Integrációs Szervezet a takarékok részére alkotott meg, lecserélve ezzel a jelenlegi, saját alapszabályukat. Erre a döntésre augusztus 26-ig azonban szükség lesz a félelmük ellenére is, különben a tulajdonukban lévő takarék működési engedélyével játszanak.
A törvény preambulumában kétségesnek látják azt is, hogy bár a rendelkezés szerint a Magyar Állam a megszerzett tulajdonosi pozícióját a szektor átalakítására és professzionalizálására fordítja, azonban ezt a pozícióját idővel – amennyiben a véleménye szerint elindított pozitív folyamatokat visszafordíthatatlannak látja – értékesíteni kívánja.
A takarékszövetkezeti tagok végül félelmük eloszlatására és a számukra aggályos törvényi rendelkezések felülvizsgálatára az alapvető jogok biztosához fordultak, abból a célból, hogy kezdeményezze a törvény Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát, illetve a törvény nemzetközi szerződésbe ütköző vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.
Írásom célja az volt, hogy a hírekben megjelent „foszlányokból” szerzett információk mellett teljes képet kaphasson az olvasó a takarékszövetkezeti szektor integrációjáról és arról, hogy miért támadják ezt a szövetkezeti hitelintézetek. Az, hogy a takarékszövetkezetek vezetői és tagjai – vagy épp az előző sorokat olvasók – jól érzik-e az integrációs törvény jogellenességét és alaptörvény ellenességét, érdemben az alkotmánybíróság jogosult majd eldönteni, melyre azonban még várni kell.