2020. január 1-jével megszűnik a törvényszéki végrehajtói jogállás

A törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság látja el. 2020. január 1-jét követően a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is az állami adó- és vámhatóság fogja foganatosítani, ezért 2020. január 1-jével a törvényszéki végrehajtás, mint feladat kikerül a bíróság szervezetrendszeréből és a törvényszéki végrehajtó, mint jogállás megszűnik.

2018. január 1- jén hatályba lépett az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény (Ákr.), amely a végrehajtásra vonatkozó szabályozok körében úgy rendelkezett, hogy a végrehajtást az állami adó- és vámhatóság foganatosítja, ha törvény másként nem rendelkezik. Így az állami adó- és vámhatóság 2018. 1- jétől általános közigazgatási végrehajtási szervként működik: az adótartozások, az adók módjára behajtandó köztartozások és egyéb köztartozások, valamint a meghatározott cselekmények végrehajtását foganatosítja (amennyiben törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik). Ugyancsak 2018. január 1-jétől hatályos az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény (Avt.), mely az állami adó- és vámhatóság által foganatosítandó minden végrehajtási eljárás önálló eljárási törvénye lett.

A törvényszéki végrehajtási eljárásokat a törvényszéki végrehajtók foganatosítják, a bírósági szervezetrendszer keretein belül jellemzően állami, illetve igazságügyi követeléseket hajtanak be. A törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől már az állami adó- és vámhatóság látja el: a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó, 2019. január 1-jét követően elrendelt végrehajtásokat már az állami adó- és vámhatóság foganatosítja. Az új feladatok átadás-átvétele több lépcsőben zajlik le a törvényszéki végrehajtó és az állami adó- és vámhatóság között, a 2018. december 31. napját követően kiállításra kerülő végrehajtható okiratok tekintetében már az állami adó- és vámhatóság jár el, azonban a folyamatban lévő ügyeket továbbra is a törvényszéki végrehajtó kezeli. A végrehajtást lefolytató törvényszék 2020. január 31-ig az állami adó- és vámhatóság által kialakított rendszeren elektronikus úton adja át az állami adó- és vámhatóságnak a 2019. december 31. napján folyamatban lévő ügyeket, az ügyviteli befejezéssel érintett ügyeket pedig 2020. december 31-ig.

A most a Parlament elé került törvényjavaslat értelmében az állam lemond a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó 2019. január 1-jét megelőzően kiállított azon végrehajtható okiratokkal érintett, 2019. december 31-én még fennálló, az államot megillető követelésekről, amelyek elévültek, vagy amelyeket behajthatatlanná nyilvánítottak. Az állam lemond továbbá a 2019. január 1-jét megelőzően kiállított, 200 000 forintot el nem érő, valamint lemond a 2010. január 1. napja előtt indult ügyekben a 2019. december 31. napján fennálló, az államot közvetlenül megillető követelésekről. Kivételt képeznek ez alól a bűnügyi követelések, illetve a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétellel, valamint az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedéssel érintett ügyek (kivéve, ha a fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés behajthatatlan).

Mivel 2020. január 1-jét követően a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is az állami adó- és vámhatóság fogja foganatosítani, ezért a törvényszéki végrehajtás, mint feladat kikerül a bíróság szervezetrendszeréből és a törvényszéki végrehajtó, mint jogállás megszűnik. A törvényjavaslat egységes szabályrendszert, elveket kíván megteremteni az adótartozások, az adók módjára behajtandó köztartozások, valamint a hatályos szabályok alapján a törvényszéki végrehajtók feladatkörébe tartozó kötelezettségek végrehajtási eljárásban történő kezelésére.

Az állami adó- és vámhatóság eddig az eljárását a végrehajtási törvényben meghatározott rendelkezések alapján folytatta le, a törvényszéki végrehajtói hatáskör megszűnésével kikerülnek a végrehajtási törvényből ezen végrehajtásokra vonatkozó szabályok, így a törvényjavaslat az Avt.-be illeszti a vagyonelkobzásra, a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vételre, pénzügyi és vagyoni  korlátozó intézkedés végrehajtására, elektronikus adat ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtására vonatkozó részletszabályokat. Hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) megfelelő idő álljon rendelkezésére a részére átadott ügyek feldolgozására, ezért a 2019. december 31. napján folyamatban lévő ügyekben szünetel a végrehajtási eljárás a végrehajtásra irányuló megkeresés NAV-hoz való beérkezésétől számított 30 napig.

A javaslat szerint egy adott követelés végrehajtását meg kell szüntetni abban az esetben, ha azt olyan követelés miatt rendelték el, amely követelést egy másik követelés biztosítására büntetőügyben elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglaltak, és annak eredményeként a követelés összegét az adóhatóság ilyen befizetett összegek fogadására és kezelésére elkülönített számlájára be is fizették.

Az adós halála esetén problémát okozott az eljárás megszüntetéséről szóló végzés kézbesítése, ugyanis nincs értesíthető személy, ügygondnok kirendelése pedig nem célszerű. Az új szabályozás szerint, ha a végrehajtás kizárólag adótartozás behajtására irányul, ellenérdekű fél hiányában nincs relevanciája a hatósági döntés kézbesítésének, így attól a javaslat eltekint. A behajtást kérő (hatóság) jogorvoslati jogának biztosítása érdekében a megkeresésre folyó végrehajtások továbbra is végzésben szüntethetők meg. Az adós halála vagy megszűnése esetén sem szüntethető meg a végrehajtás büntetőeljárás zár alá vétel, vagyonelkobzás, illetve az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés esetén. Ezekben az esetekben a jogutóddal szemben folytatni kell az eljárást.

A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy ha egy adózó valamely tartozása eredménytelen végrehajtással érintettnek minősül, úgy ezt követően egy éven belül az újonnan felmerülő tartozásait automatikusan, külön végrehajtási cselekmény foganatosítása nélkül is behajthatatlanná lehessen minősíteni. A tartozás ugyanakkor ezen az egy éven belül sem kerül ki az adóhatóság kezelése alól, és amennyiben az adózóval kapcsolatban az adóhatóságnak olyan információ kerül a birtokába, hogy jövedelemmel rendelkezik (bevallást nyújtanak be az adózóval kapcsolatban), vagy vagyonelemet szerez, a végrehajtási eljárást az adóhatóság haladéktalanul folytatni tudja és foganatosítja a megfelelő végrehajtási cselekményt. Ezen túl a végrehajtáshoz való jog elévüléséig évente egyszer meg kell vizsgálni, hogy a tartozás nem vált-e végrehajthatóvá.

A módosítás bevezeti a bűnügyi követelés fogalmát, amely alatt azok az igazságügyi követelések értendők, amelyek büntetőeljárásban szankcióként kerültek kiszabásra és végrehajtásuk a törvényszéki végrehajtó hatáskörébe tartozik, illetve a végrehajtásuk az állami adó- és vámhatósághoz kerül. Ide tartoznak a büntetőjogi szankciók közül a fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés, az intézkedések közül a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság, továbbá a nem magyar bíróság által kiszabott, de végrehajtásra átvett szankciók, mint az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzösszeg, valamint az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó államban vagy az Európai Unió tagállamában büntetőeljárásban alkalmazott vagyonelkobzás.

Szabályozásra kerül a közfoglalkoztatónak minősülő adós ellen vezetett végrehajtás során a közfoglalkoztató vagyonát képező és éppen folyamatban lévő közfoglalkoztatási programban használt ingó, illetve ingatlan vagyontárgyak végrehajtása, ugyanis ezen vagyontárgyak lefoglalása és értékesítése ellehetetleníti a közfoglalkoztatottak további foglalkoztatását. A végrehajtási eljárás során történő értékesítés ezekben az esetekben a közfoglalkoztatási program eredménytelenségéhez vezetne. A javaslat kiemeli, hogy a közfoglalkoztatási programok sikeréhez jelentős közérdek fűződik, ezért ennek érvényre juttatása érdekében a végrehajtó az adóstól lefoglalt közfoglalkoztatási programban érintett vagyontárgy értékesítését csak a program lezárulta után kezdheti meg.

Az elektronikus ingóárverések során az adós által át nem vett, illetve az árverési vevő által megvásárolt ingóságok esetében a törvényjavaslat lehetővé teszi ezen ingóságok tekintetében a megsemmisítés helyett a karitatív célú felhasználást.

Az Avt. szerint nem kerülhet sor a büntetőeljárásban zár alá vett ingatlan értékesítésre akkor, ha maga a zár alá  vett ingatlan a zár alá vétel tárgya. Ilyenkor az ingatlan egészének jogi helyzete függ a büntetőeljárás kimenetelétől, függetlenül attól, hogy azt milyen más követelés terheli. Ebben az esetben csak az ingatlan értékesítése iránt nem intézkedhet az adóhatóság, a többi vagyontárgy tekintetében igen. Ettől különböző eset, ha az ingatlan csupán az érdemi döntéssel együtt megítélhető követelés fedezete. Ilyenkor a nem büntetőeljárásból származó végrehajtási igények érvényesítésére és az ingatlan értékesítésére akkor van lehetőség, ha a végrehajtási érdek meg kell, hogy előzze a büntetőeljárással összefüggő követelések biztosításának érdekét. Az Avt. ilyen esetként határozza meg, ha a végrehajtási jog bejegyzése korábbi, mint a bűnügyi zárlat (a büntetőeljárási zár alá vétel) feljegyzése, továbbá, ha a bűnügyi zárlat a korábbi bejegyzésű, de várhatóan minden követelés kielégíthető. Ahhoz, hogy az értékesítés kérdésében a fenti feltételek megítélhetők legyenek, szükséges a zár alá vétel jogcímének és amennyiben a zár alá vétel pénzösszeg biztosítására szolgál, az összegnek a pontos feltüntetése a határozat rendelkező részében.

A büntetőeljárási törvény módosítása

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény- ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Be. megismételt eljárásra irányadó szabályaiban nem szabályozta a bűnügyi költség viselését. A büntetőeljárások megismétlésének az oka valamennyi esetben a törvényi előírások megsértése, a törvényi előírások betartását a büntetőeljárásban részt vevő hatóságoknak, bíróságoknak kellene felügyelni. Így szabályszegés kizárólag valamely hatóság mulasztásának vagy hibájának lehet az eredménye. Márpedig a hatóságok, bíróságok mulasztásának vagy a hatóságok, bíróságok által elkövetett hibának a következményeit, vagyis az eljárás megismétlését az Alkotmánybíróság szerint nem lehet a terheltre róni. A Be. a törvényjavaslat szerinti módosítás hatására kimondja, hogy a vádlottat nem lehet kötelezni a megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére, kivéve, ha az az ő mulasztása folytán merült fel (pl: ha nem mondott le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, ennek ellenére azon nem jelent meg és emiatt a tárgyalást el kellett halasztani).

Kapcsolódó cikkek:


Bekerül a büntetőjogba a kuruzslás vétsége
2019. november 13.

Törvényjavaslatot nyújtott be az Emberi Erőforrások Minisztériuma a parlamentnek az áldoktorok, kuruzslók tevékenységének visszaszorításáért, a büntetőjogban is megjelenik a kuruzslás vétsége.