A bírói munka több, mint egyszerű kötelességteljesítés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerdán tizenötödik alkalommal került sor a Bíróságok Napja alkalmából megrendezett ünnepségre az Országos Bírói Hivatal aulájában.

A rendezvényen az ünnepi köszöntők mellett közel nyolcvan bíró és igazságügyi alkalmazott részesült Juhász Andor-díjban, bírósági szolgálati oklevélben, címzetes táblabírói, címzetes törvényszéki bírói, kúriai tanácsosi, főtanácsosi, illetve tanácsosi címben. Darák Péter, a Kúria elnöke beszédében Günther Antal korábbi főbírót idézve azt hangsúlyozta, hogy a bírói hivatás több a jog érvényre juttatásánál, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke pedig a bíróságok Európai Uniós rangsorban is kimagasló eredményeit méltatta.

1869. július 15-én hirdették ki a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikket, amely szétválasztva a bíráskodást és a közigazgatást, a magyar igazságszolgáltatás történetének meghatározó állomásává vált. A törvénycikk deklarálta, hogy a bíró az ítélkezési tevékenységet csak a törvénynek, illetve a törvényerejű szokásoknak alárendelve végzi, személyének függetlenségét pedig garantálta az is, hogy ettől kezdve a bíró – a törvényben szigorúan meghatározott eseteket kivéve – elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné vált, egyúttal meghatározta a bírák alkalmazásának szakmai feltételeit is. 2001 óta a bíróságok ezen a napon, július 15-én ünnepelik a Bíróságok Napját.

Az Országos Bírósági Hivatal aulájában megrendezett ünnepségen a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, az Országos Bírói Tanács és a bírósági vezetők mellett jelen volt Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész, Lomnici Zoltán és Solt Pál egykori főbírók, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Anka Tibor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese és Székely László, az alapvető jogok biztosa is.

„A bírói hivatás több és más a hatósági rendteremtésnél, a jog formális érvényre juttatásánál. A bíró a törvények alkalmazásánál mindig a szabadabb szellemi tevékenység útján haladt és lelkiismeretesen vizsgálva a per összes körülményeit, a szabad mérlegelés segítségével állapította meg az osztó igazságot” – mondta megnyitó beszédében Darák Péter, a Kúria elnöke és az Országos Bírói Tanács Tagja, többször is idézve Günther Antalt, a Kúria korábbi elnökét, aki a XX. század első évtizedeiben parlamenti gyorsíróként kezdte pályafutását. Günther Antal szavaival élve „a jogelvek alkalmazásánál őrizkednünk kell a túl szigorú következetességtől, mert a jogtudomány nem gépies tudomány, hanem gyakorlati élet-tudomány. A jogelveket tehát nem szabad úgy kezelni, mint a számtételeket, nem szabad elválasztani az indítóokoktól, amelyek azokat igazolják. Alkalmazni a szabályt anélkül, hogy okszerű létalapjuk lenne, annyi, mint rosszul alkalmazni azokat, annyi, mint megsérteni azokat.” A bírói hivatás tehát, habár kereteit tekintve nyilvános szabályok által kötött, mélységesen individuális és személyes, ezért a tanári, pszichológusi, lelkészi hivatásokkal szokták összevetni. A bírói hivatás a nyilvánosság előtt zajlik, az eljárásokat, ítéleteket a közvélemény véleményezi. Ezért nehéz feladat mindannyiunk számára a saját munkánk értékelése – tette hozzá a Kúria elnöke.

Erről a kérdésről Günther Antal 1914-ben az alábbiakat írta: „nyugodt öntudattal tekinthetünk vissza a bírói működésre, ha az több volt, mint egyszerű kötelességteljesítés. Ebben a munkában a bírói munkának az az eszményi törekvése érvényesül, amely nem elégszik meg azzal, hogy pereket intézzen el úgy, ahogy azt a jognak rideg szabályai rendelik, de ezen felülemelkedve azt az eredményt akarja elérni, hogy a jogbiztosságnak alapjait mindinkább kiépítse és közmegnyugvást teremtsen, mely határozatai nyomán keletkezik.” Darák Péter szerint az általa említett közmegnyugvást ma a társadalmi értékítélet, a közjó szolgálata, a józan ész parancsa fogalmakkal fejezzük ki, amelynek ellentéte a megosztó, egyet nem értést eredményező, indulatokat kiváltó és erősen vitatható bírói magatartás.

„Egy olyan összetett tevékenységet, mint amilyen a bírói ítélkezés, természetesen nem lehet hibátlanul, tökéletesen végezni” – mondta – „a bírói rendszernek azonban természetes velejárója a kiigazítás esélye, a jogorvoslat lehetősége. És vajon maga a törvény nem lehet-e a legjobb szándék mellett is hibás? Lehetséges törvényalkotói hibára mutatott rá Günther Antal, amikor arról szólt, hogy a jogi törvény az erkölcsi és méltányossági alapot nem nélkülözheti. Az olyan törvény, amely csupán a szigorú jogot nézi, de a méltányossági és erkölcsi alapot figyelembe nem veszi, farizeusokká neveli az alattvalókat, kik cselekményeikben csak a külső törvényszerűségre tekintenek. Vajon nem éppen az ilyen formalizmust rója-e a közvélemény néha a bírák terhére?„ – tette fel a kérdést, majd hozzátette: „a Bíróságok Napján a bíróságokat, a bírói dolgozókat ünneplik, olyan embereket, akiknek a bírósági munka több, mint egyszerű kötelességteljesítés, akik nem elégszenek meg a korrekt ügyintézéssel.”

 „A bírói feladat és a lelkiismeretes munka miatt érzett nyugodt öntudat olyan légkört teremthet, amely felerősíti az elhivatott munka iránti elkötelezettséget, az arra való törekvést. Ha ez a szellemiség meghatározóvá tud válni a bírói szervezetben, ha a bírói szervezet képessé válik az egymástól eltanult, ellesett készségek, képességek és módszerek átörökítésére, az generációkon átívelő, az egész magyar nemzetet gazdagító értékké válhat.” – fogalmazott.

„A törvény nem annak a papirosnak a tekintélyével, melyre nyomtatva van, nem annak a betűnek erejével, mely annak vázát alkotja, hanem csak a benne lakozó és általa megtestesíteni célzott igazságnak hatalmával uralkodhatik bírák, perek és peres felek fölött” – zárta beszédét a Kúria elnöke.

Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke ünnepi beszédében elmondta: soha nem látott mértékben nőtt a bíróságok iránti bizalom, és ez mérhető eredményekkel is igazolható. Az Európai Bizottság által közzétett igazságügyi eredménytábla szerint a közigazgatási ítélkezés Magyarországon a negyedik leggyorsabb Európában, a közigazgatási ügyszak hátraléka az ötödik legalacsonyabb a 28 európai uniós állam közül. A polgári ügyekben a magyar bíróságok a hatodik leggyorsabbak, az ügyhátralékuk a hetedik legalacsonyabb. A közelmúltban közzétett „A jó állam” jelentés azt mutatja, hogy a 16 és 24 éves kor közötti generációnál a legmagasabb a jogrendszerbe vetett bizalom. „Biztos vagyok abban, hogy ez a mutató nagyon nagy részben a bírósági szervezetnek, a Nyitott Bíróság programnak köszönhető, amelyet három éve folytatunk, és több tízezer fiatalt, középiskolást szólítottunk meg. Ezen a programon keresztül sikerül velük megismertetnünk, hogy mit jelent a jogállam, mit a jog, a kötelesség, mitől kell félni, és mire lehet támaszkodni, hogyha jogról van szó” – mondta az OBH elnöke.

Arról is beszélt, hogy néhány ügyről szóló hírek, híresztelések olykor jelentősen le tudják rombolni a bírák által több millió ügyben elért eredményeket: „Nekünk arra kell törekednünk, hogy sokkal jobban lássák és tegyük láthatóvá, ami a munkánk egészét illeti. Azért hirdettük meg a Szolgáltató bíróságokért programot, hogy a méltatlan támadásokat vissza tudjuk utasítani, és hogy hatékonyan tudjunk fellépni a hivatásrendekkel közösen, hiszen a jog minősége a jogalkalmazás minősége a jogalkotón, az ügyvédeken, a szakértőkön, az ügyfeleken is múlik. Mindenkinek a maga területén kell megtennie azokat az intézkedéseket, kell tanúsítani, azt a magatartást, amellyel az igazságszolgáltatás egésze iránti bizalom megerősíthető és fenntartható. Közös felelősségünk van egymás felé. Ezt is ünnepeljük a mai napon.”

Kihangsúlyozta: kiemelt téma a bírói életpálya rendezése, amelynek első lépcsőjeként a bírósági titkárok és fogalmazók július 1-jétől már illetményemelésben részesültek. „Ez csupán a folyamat kezdete – magasabb bérekre, jobb munkakörülményekre van szükség, de ez is közös felelősség. Legyen olyan a teljesítményünk továbbra is, hogy méltók legyünk a megbecsülésre és egyúttal mi magunk is becsüljük meg azt, amit közösen elértünk.” – húzta alá Handó Tünde, egyúttal kiemelte a tradíciók fontosságát, mint mondta: „a tradíciók formálták a jelenünket és a jelenünk formálja a jövőt – ez a bírósági szervezetben is így van. Az idősebbek tudása és tapasztalata, a fiatalabb generációk lelkesedése éles tekintete és másfajta tudása együtt adhatja az erőt a bírósági szervezetnek.”

Az OBH elnökét követően Kozmáné Váradi Katalin, a Nyíregyházi Törvényszék korábbi tanácselnöke mondott köszöntőt, amelyben a bírói szolgálat lényegéről beszélt. Ítélkezése alapelvéül Cicero mondatát választotta: „summum ius summa iniuria”, azaz „a jog méltányosság nélkül jogtalanság”, amelyet bátyja, Váradi József teológus-filozófus ajánlott neki. „Az igazságot tartom a mai napig a legfontosabb erkölcsi értéknek” – vallja. A díj névadója, Juhász Andor szavait idézve „a jogi tudás magasabb mértéke nem pótolja a bíróban nélkülözhetetlen emberi vonások egyikének vagy másikának a hiányát, és az abból származó veszedelmet el nem háríthatja. Sőt, esetleg fokozhatja.” „Óriási feladat tehát az igazság szolgáltatása, a társadalom részéről is nagy az elvárás: minél gyorsabban igazságos döntés szülessen, de ugyanakkor a szigorú eljárásjogi szabályok legyenek betartva. Nagyon sok alaptalan és sajnos nagyon sok jogos kritika éri az igazságszolgáltatást. Mivel nem légüres térben hozzuk az ítéleteket, el kell tűrni a jogos kritikát, az alaptalant pedig a vezetőinknek vissza kell utasítani, vissza kell verni, a jó bírókat meg kell védeni „– tette hozzá.

Hámori Attila, az Országos Bírói Tanács soros elnöke szerint mivel huszonöt éve lezajlott rendszerváltozás nem hozta magával a jogi problémák megoldását, a korábbiaknál nagyobb szükség van az ítélkezésre, az igazságtételre. „Alapvető szerepünk a társadalom működésében nem változott, legfeljebb a munka mennyisége nőtt az újabb és újabb hatásköröknek a bíróságokhoz telepítésével” – mondta. Handó Tündéhez hasonlóan az OBT soros elnöke is szót ejtett a bíróságokat ért méltatlan támadásokról, miszerint „a hibáinkat el kell ismerni, de az alaptalan vagy tévedésen alapuló kritikákat vissza kell utasítani.”

Hámori Attila szerint a bírói és igazságszolgáltatási kar jelentősen átalakult az elmúlt két és fél évtized alatt. „Aki ma arról beszél, hogy a bírák elefántcsonttoronyban élnek és ítélkeznek, az nem ismeri a tényeket, csupán régi sztereotípiákat ismételget. A bíróságok megújultak, illetve folyamatosan megújulnak és képesek a 21. századi technológiai és társadalmi elvárásoknak megfelelni. Mindemellett az igazságszolgáltatásnak kellően higgadtan kell viselkednie – nem kell magát alárendelnie mindenféle divatnak, mesterségesen generált problémák megoldásának. Az igazságszolgáltatás minden tagjának, de főleg a vezetőknek biztosítaniuk kell a rendszer stabilitását, az ítélkezés során a jogelvek érvényesülésének folyamatosságát. A jog fejlődésének szervesnek kell lennie, a kísérletezgetés a történelem során rengeteg kárt okozott a társadalom életében. A folyamatosság biztosításában pedig álláspontom szerint meghatározó szerepe van a hagyományoknak.”

A magas színvonalú, hatékony és időszerű munkavégzéshez az államnak kell biztosítania a megfelelő személyi, anyagi, tárgyi feltételeket, hogy ezáltal mindenkinek egyenlő esélyt teremtsen a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez. Bár jóval a költségvetési igények alatt szervezik az igazságszolgáltatást, az OBT soros elnöke arra buzdította a bírákat, hogy „legyünk büszkék a hivatásunkra és az elért eredményekre! Tartsuk fenn és fejlesszük az ítélkezés színvonalát, ne hagyjuk, hogy más hivatásrendekkel szembefordítsanak bennünket, és ami nagyon fontos, álljunk ki egységesen a bíróságok erkölcsi és anyagi elismeréséért!”

---