A bírósági végrehajtás fogalma – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Most induló sorozatunkban a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadványból közlünk részleteket – elsőként a bírósági végrehajtás fogalmáról.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez című kiadvány a jogerős bírósági döntések teljesítéséhez fűződő alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a foganatosításának szakaszán. Az alábbiakban nagykommentárnak a bírósági végrehajtás fogalmáról szóló részletét olvashatják el, melynek szerzője dr. Ujlaki Tamás.

A Vht. [1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, a szerk.] 1. §-a használja a bírósági végrehajtás fogalmát, azonban nem definiálja azt, így normatív meghatározás hiányában a jogtudományra, valamint a kommentárra hárul a bírósági végrehajtás definíciójának a megadása a legfontosabb ismérvek körülírásával.

Utóbbiakból ugyanis megragadható a bírósági végrehajtás lényege. Ennek alapján egy olyan polgári nemperes eljárásról van szó, melynek során a bíróság, illetve a végrehajtásra felhatalmazott egyéb szerv elsősorban vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót. Kicsit részletesebben olyan eljárás, amelynek keretében állami vagy az adott esetben arra felhatalmazott szerv, elsősorban vagyoni kényszer alkalmazása révén juttatja érvényre az állam által, a konkrét egyedi ügyben fennállónak tekintett, elismert és kikényszeríthető alanyi jogot. Figyelemmel a biztosítási intézkedésre, az is a bírósági végrehajtás keretébe tartozik, ha az iménti szerv előzetesen biztosítja a konkrét egyedi ügyben történő elismerés vagy a kikényszeríthetőség előtt védelemben részesített alanyi jog későbbi érvényre juttatását. Tulajdonképpen tehát a bírósági végrehajtás általában az állam által, a konkrét egyedi ügyben fennálló jogként elismert és kikényszeríthető alanyi jogot realizálja annak érvényesítésével.

Az ítélkezési gyakorlatban a Kúria a BDT2012. 2717. szám alatt közétett eseti döntésében definitív szándék nélkül, de a bírósági végrehajtás lényegi ismérvének a kiemelésével elvi éllel deklarálta, hogy a bírósági végrehajtási eljárás önálló, a Vht.-ban szabályozott nemperes eljárás, amelyben a közhatalom a bírósági határozatok teljesítésének állami kényszer útján szerez érvényt.

Európai uniós (EU-s) tagállamként feltétlenül indokolt megnézni, hogy az EU mit ért végrehajtás alatt. Egzakt, normatív, valamennyi tagállamra rendeleti szinten kötelező definíció nincs, azonban e körben kiindulópontként használható az Európai Unió Miniszteri Bizottságának a tagállamoknak szóló 2003. szeptember 9-ei, 17. számú, végrehajtásról szóló ajánlása. Ennek alapján végrehajtás az igazságügyi határozatok, így a végrehajtható okiratok érvényre juttatása függetlenül attól, hogy bírósági vagy bíróságon kívüli jellegűek, azon törvénynek megfelelően, mely az alperest cselekvésre, cselekvéstől való tartózkodásra vagy fizetésre kötelezi. Miután a Vht. sem csak a bírósági határozatokat rendeli bírósági úton végrehajtani, ezért fogalmi disszonancia nélkül adaptálhatók a fentiek a hatályos magyar környezetre. Az uniós csatlakozás egyébként – az összes többi jogterülethez hasonlóan – több közvetlen hatást jelentett a bírósági végrehajtásra. Egyrészt új intézmények jelentek meg végrehajtási jogunkban, másrészt pedig a csatlakozás óta a Vht. alapján történik az Európai Unió szervei és szervezetei által hozott döntések Magyarországon belüli kikényszerítése, és a közösségi jogforrások alapján a más tagállamokban meghozott bírói határozatok végrehajtása.

A szakirodalom és a gyakorlat egyaránt két fő típust különböztet meg a végrehajtáson belül:

– a kielégítési végrehajtást, és

– a biztosítási végrehajtást.

A kielégítési végrehajtás lényege, hogy biztosítsa a végrehajtást kérő hozzájutását ama követeléséhez, amely az állami közhatalom által elfogadott módon keletkezett, és amelyet joghatás kiváltására alkalmas határozatba, okiratba foglaltak. A biztosítási végrehajtás ezzel szemben egy quasi előrehozott végrehajtási eljárás, amelynek fő célja a jogosult követelését az adós részéről fenyegető veszély elhárítása a követelés biztosítása révén. Szigorú korlátok között lehetséges, tipikus példája a biztosítási intézkedés.

A bírósági végrehajtási eljárás két fő szakaszból áll: a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszából.

a) A végrehajtás elrendelése

A végrehajtás elrendelése kronológiailag szükségképpen megelőzi a végrehajtás foganatosítását. Az elrendelési szak a végrehajtási eljárás azon szakasza, amikor az arra jogosult hatóság (az egyes végrehajtható okiratoknál a Vht. II. Fejezet kommentárja során részletesen látni fogjuk, hogy tipikusan ez a szerv a bíróság vagy a közjegyző), a végrehajtást kérő írásbeli vagy a bíróságon (az erre rendszeresített panasznapon, illetve jogi tanácsadáson) jegyzőkönyvbe mondott, vagy végrehajtható okirat nyomtatványon előterjesztett kérelme alapján abban a kérdésben foglal állást, van-e helye végrehajtható okirat kiállításának, vagyis fennállnak-e a végrehajtás elrendelésének a törvényi feltételei. Amennyiben nem, a végrehajtás elrendelését a bíróságnak meg kell tagadnia. A végrehajtás elrendelése tehát a végrehajtható okirat kiállításával történik meg.

b) A végrehajtás foganatosítása

Ehhez képest a végrehajtás foganatosításának szakaszára csak a végrehajtás elrendelése után kerülhet sor. A foganatosítás szakaszban történik meg a konkrét végrehajtási cselekmények elvégzése, így ebben a szakaszban realizálódik a végrehajtás fogalmi elemét képező állami kényszer tényleges alkalmazása. Ezt a kényszert a végrehajtási eljárás sajátos szereplőjének, a bírósági végrehajtónak az eljárása testesíti meg. A végrehajtás foganatosításának közös szabályairól a Vht. III. Fejezete rendelkezik.

Rendszertanilag fontos kiemelni, hogy a bírósági végrehajtás mellett két további végrehajtási forma létezik, amelyek esetében szintén a jog által kikényszeríthetőnek tartott követelés kényszerrel való érvényre juttatása a cél. Az ezekre való rövid utalás nemcsak a bírósági végrehajtási rendszerben való elhelyezése végett szükséges, hanem azért is, mert a Vht. következő szakaszai utalnak ezekre a végrehajtási formákra, így a rövid körülírásuk nélkül hivatkozott szabályok nem értelmezhetők, illetve kommentálhatók.

Ezek a bírósági végrehajtás melletti további végrehajtási formák: a közigazgatási végrehajtás és a közvetlen végrehajtás.

– A közigazgatási végrehajtást a közigazgatási szervek, illetve a közigazgatási feladatot is ellátó más szervek folytatják le, elsődlegesen az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény alapján. Fontos azonban kiemelni, hogy eltérő rendelkezés hiányában a Vht.-t kell alkalmazni eme eljárás esetén is, így a Vht. e körben is fokozottan releváns. A közigazgatási végrehajtás a közigazgatási anyagi jogban kifejeződő közérdek érvényre juttatásának végső garanciája. Az általános közigazgatási végrehajtás mellett létezik egyéb közigazgatási végrehajtási eljárás is, ennek tipikus példája az adóvégrehajtás, amelyet az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény szabályoz.

– A közvetlen végrehajtásra csak nagyon szűk körben van lehetőség, ugyanis az ilyen végrehajtást olyan szervek végzik, amelyek nem minősülnek sem bírósági, sem közigazgatási szervnek. Ennek során törvényi felhatalmazás alapján a követelést az adóst megillető pénzösszegből, tipikusan a munkabéréből hajtják be. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) felhatalmazása folytán a munkáltató a követelése realizálása során a végrehajtást maga, közvetlenül foganatosítja. Az Mt. 161. § (2) bekezdés a) és b) pontjai tartoznak ide, amelyek alapján a munkáltató követelését a munkabérből levonhatja a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy akkor, ha a követelése előlegnyújtásból ered.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---