A doppingminták újraanalizálásának jogi kérdései

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A sportoló doppingmintáját az arra jogosult szervezet akár 10 évig is tárolhatja, majd újraanalizálhatja a minta levételekor tiltott doppingszerekre,- módszerekre.

Ez az akár 10 éves időeltolódás nagyon érdekes és néhol vitatható helyzeteket tud eredményezni abban az esetben, amennyiben a mintában doppingszert találnak.

Folyamatosan merülnek fel kételyek a rendszer kivitelezhetőségével és az egyenlő elbírálás betartásával kapcsolatosan, azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) és a nemzetközi sportvezetés kitart amellett, hogy az újraanalizálás lehetősége meglehetősen nagy visszatartó erővel bír a sportolókra nézve, így alkalmazása elengedhetetlen a hatékony doppingellenes harcban.

Legutóbb közvetlenül a Riói Olimpia kezdete előtt döntött úgy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy újraanalizál több mint 1000 mintát, melyet a 2008-as Pekingi és a 2012-es Londoni Olimpián vettek le.

A minták újraanalizálására több hullámban került sor, összesen 1545 mintát választottak ki, melyből 111 mintában találtak doppingszert.

Az IOC kimondta, hogy a tömeges analízis legfőbb indoka az volt, hogy megelőzzék korábban doppingoló sportolók olimpián való részvételét, azonban a szervezet máig nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan milyen szempontok alapján került sor a minták kiválasztására.

Máig nem ismert, hogy melyik sportokat és milyen nemzeteket vizsgáltak, így a statisztikákból sem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket.

Érdekes, hogy pont az orosz doppingbotránnyal párhuzamosan történt az eset és a pozitív esetek több mint 80 %-a korábbi szovjet államokból származik. Később az IOC még kifejezetten az orosz mintákra fókuszálva folytatott le reanalíziseket, melynek köszönhetően további sportolók mintáját találták visszamenőlegesen pozitívnak.

Az analíziseknek köszönhetően 41 olyan sportoló nem indult Rióban, aki egyébként nevezve volt az Olimpiára, azonban volt számos eset, ahol a sportolók még csak előzetesen voltak felfüggesztve, hiszen a jogi eljárások megfelelő lefolytatására nem volt elég idő az olimpiát megelőzően.

A fenti tények kapcsán vizsgáljuk meg a minták újraanalizálásának legfőbb kérdéseit:

1. KINEK A MINTÁJÁT ANALIZÁLHATJÁK ÉS KIK?

Pontosan meg van határozva a vonatkozó szabályokban, hogy mely szerv jogosult doppingmintát venni a sportolótól.

Ezek a szervek általában az alábbiak: A sport nemzetközi szövetsége, a sportoló nemzetének arra jogosult szerve (Magyarországon a HUNADO), a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), amennyiben a sportoló indul az olimpián úgy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) és a különböző Játékok/Versenyek arra jogosult szervei.

Ezen jogi személyek mind jogosultak a sportoló mintájának megőrzésére és a minta újraanalizálására is 10 éves időszakon belül, amennyiben ez a doppingellenes szabályukban megfelelően szerepel.

A minta újraanalizálásra való kiválasztása minden szervnél más szempontok alapján történik és ezen szempontokat a szerv nem köteles nyilvánosságra hozni. Az IOC szerint a pontos kritériumok nyilvánosságra hozatala kifejezetten segítene a doppingolni szándékozó sportolóknak.

Máig nem tudjuk, hogy Usain Bolt és Michael Phelps mintáját újraanalizálták-e, de azt tudjuk, hogy több olyan sportoló mintáját analizálták újra, akik azóta már visszavonultak…

Mivel egy versenyen nem veszik le minden induló mintáját, így akár az is előfordulhat, hogy az érmesek mintáját megvizsgálják és doppingszert találnak egyben vagy akár mind a háromban és jobb híján így a negyedik helyezettnek kell átadni az aranyérmet, akinek a doppingmintáját anno le se vették, így annak újraanalizálása is lehetetlen volt.

Illetve arra is akad példa, hogy olyan sportoló kap így olimpiai érmet, aki azóta eltiltás alá került egy később elkövetett doppingvétség miatt.

A fenti esetek egyértelműen megkérdőjelezik a rendszer igazságos mivoltát, azonban addig, amíg nem áll rendelkezésre elegendő anyagi forrás ahhoz, hogy minden induló mintáját levegyék és egyenlő körülmények között újraanalizálják, addig a jelenlegi rendszer visszásságainak kiküszöbölésére kell törekedni.

2. MIRE ANALIZÁLHATNAK?

Kizárólag azon dopping listás anyagokra és módszerekre analizálhatnak, amelyek tiltottak voltak a minta levételének időpontjában.

A laboratóriumi módszerek azonban fejlődnek. A fent említett 2008-as pekingi és 2012-es londoni olimpia óta a legnagyobb fejlődés az anabolikus szteroidok kimutathatóságának időtartamában mutatkozott.

A sors iróniája, hogy épp maga Grigory Rodchenkov a moszkvai laboratórium azóta Amerikába menekült igazgatója dolgozta ki azt a módszert, melynek köszönhetően például az oralturinabol elnevezésű doppingszer kimutathatósága 5-7 napról 4-6 hónapra nőtt 2015-öt követően.

Az anabolikus szteroidok egyértelműen az erősportágak sportolóinak a leghasznosabbak, így a legtöbb pozitív eset is ezeket a sportágakat érintette.

SPORT	PEKING 2008	LONDON 2012	ÖSSZESEN
Atlétika	30	18	48
Boksz		1	1
Kerékpár	2	1	3
Öttusa	1		1
Úszás		1	1
Súlyemelés	25	24	49
Birkózás	7	1	8
Összesen	65	46	111

Azonban ez a statisztika is csalóka, hisz rengeteg, más típusú, nem erőnövelő doppingszer még nem mutatható ki hosszú idő elteltével.

Érdekes lesz látni, ha már például a regenerálódást elősegítő doppingszerek kimutathatósága is megnövekszik, akkor vajon mely sportágak lesznek érintettek.

Az átláthatóság és felelős irányítás szempontjából ezért lenne hasznos, ha egy ilyen jellegű nagy újraanalizálási hullámnál a jogosult szerv nyilvánosságra hozná a minták kiválasztásának kritériumait.

3. MIKOR ANALIZÁLNAK

A minta levételétől számított 10 éven belül bármikor dönthet úgy az arra jogosult szerv, hogy analizálja a mintát.

Jogi szempontból itt elengedhetetlen, hogy kiemeljük, hogy a védekezés során mennyivel nehezebb helyzetben van a sportoló, ha hosszú idő telik el a minta levétele és az analízis között. Vannak olyan esetek, ahol a táplálék kiegészítők fertőzöttsége okozza a pozitív mintát, vagy olyan (meglehetősen ritka) eset is előfordul, hogy a sportoló szabotázs áldozata lesz és más teszi az italába/ételébe a doppingszert. Ilyen esetek felderítése évek elteltével szinte teljességgel lehetetlen. Ezen esetek a ritka kivételek és bár a védekezésben jól használható érvelés, a valóságban általában vajmi kevés köze van ahhoz, hogy a sportoló doppingolt.

3. SZANKCIÓK

Nemzetközi téren a szankciók alapvetően harmonizálva vannak és bár minden sportág nemzetközi szervezetének külön szabályozása van, az összes a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Kódexére épül.

Sporteseményen elkövetett doppingvétség esetén a sportoló érmét/eredményét elveszik és eltiltják a sportolót meghatározott időre.

Az olimpia esetében a Nemzetközi Olimpiai bizottság dönt az érem elvételéről és a sportoló nemzetközi szövetsége gondoskodik a büntetés további kiszabásáról.

Egyértelmű azonban hogy ilyen hosszú idő elteltével már soha senki nem tudja majd megfelelően kárpótolni azt a sportolót, aki csalás miatt nem állhatott fel az olimpiai dobogóra vagy annak magasabb fokára.

Az irányadó jog mindig a doppingvétség elkövetésének időpontjában hatályos szabályozás, kivéve, ha a „lex mitior” elve alkalmazandó, mert akkor a sportolóra kedvezőbb szabályt kell alkalmazni.

Kérdés azonban, hogy mikortól lehet eltiltani a sportolót?

A WADA Kódex egyértelmű abban a kérdésben, hogy a sportolót értesíteni kell a doppingvétségről, kizárólag ezt és azt követően kerülhet sor a büntetés kiszabására, hogy a sportoló megfelelő lehetőséget kapott a védekezésre.

A doppingszabályok szerint az eltiltás általában a döntés meghozatalától, de legkorábban a doppingminta vételétől kezdődhet azonban csak azon esetben, ha olyan eljárásbeli késedelmek voltak, amelyek nem a sportoló hibájából következtek be, vagy a sportoló időben bevallja a doppingvétség elkövetését. A reanalíziseket ebből a szempontból külön kell kezelni, hiszen ha a mintavételtől számítanánk a sportoló eltiltását, akkor csak az eredményeit kellene visszamenőleg, bizonyos időszakra nézve törölni és nem lenne kizárva magából a sportból meghatározott időre, noha a doppingbüntetéseknek ez is alapvető célja.

Mi a helyzet akkor, ha több doppingmintája lett pozitív a sportolónak?

Csak akkor kerülhet sor a következő doppingvétség elkövetésének megállapítására, ha az előzőről a sportoló megfelelően értesítve lett.

Így például ha egy sportoló mindkét olimpiai mintáját újraanalizálják és mindkettőben doppingszer mutatható ki, a sportolót csak egy doppingvétségért lehet elítélni, hiszen nem volt értesítve az első doppingvétségről a két minta leadása között. A szankció kiszabásának alapja az a doppingvétség lesz, amely a súlyosabb szankcióval jár.

A 10 éves elévülési időszak a többszörös doppingvétségekre is vonatkozik, vagyis csak a 10 éven belül elkövetett doppingvétségek számítanak többszörös vétségnek.

Mi van akkor, ha a sportoló korábban vagy a versenyt követően már követett el doppingvétséget?

Amennyiben a sportoló a reanalizált minta vételét megelőzően már követett el doppingvétséget, úgy a reanalizált minta eredménye már többszörös doppingvétségnek minősül.

Amennyiben az újravizsgált minta vétele után, de annak eredménye előtt követett el doppingvétséget a sportoló, úgy további büntetést kell megállapítani azon szankció alapján, amelyet akkor szabhattak volna ki, ha a két vétségről egyidejűleg határoznak és a korábbi pozitív minta időpontjától számítva kell elvenni az eredményeket.

Mi a helyzet akkor, amikor a sportoló közben visszavonult?

Mivel a mintavétel idején a sportoló még aktív volt, ezért az adott szerv jogosult a doppingvétséggel összefüggő eljárás lefolytatására. Vagyis a büntetés kiszabására és az eredmény elvételére sor kerül, de a sportból való kizárás gyakorlatilag nem realizálódik, hiszen a sportoló már nem aktív. Abban az esetben azonban, ha később visszatérne a sportoló, csak a büntetése letöltése után versenyezhet újra.

A nemzetek közötti szabályozás meglehetősen eltérő.

A magyar rendszert alapvetően a Sporttörvény és a doppingellenes tevékenységről szóló 43/2011 (III.23) kormányrendelet  határozza meg, melyben doppingvétség elkövetése esetén a sportoló büntethető eltiltással, átigazolásból való kizárással, a sportszövetség által adott kedvezmények megvonásával, pénzbüntetéssel stb.

Vannak azonban olyan országok ahol a nemzeti szabályozás korántsem ilyen szigorú, sőt olyan példák is vannak, ahol egy bizonyítottan doppingolt sportolót továbbra is nemzeti hősként állítanak be, mely alapvetően kérdőjelezi meg az ország doppingellenes tevékenységhez való hozzáállását.

Számos érv és ellenérv szól a minták újraanalizálása mellett és ellen, azonban a fair és egyenlő elbírálás kivitelezhetősége érdekében a sportvezetésnek a statisztikákon túl a sportolók gyakorlati szempontjait is figyelembe kell vennie.

---