Nem jár kártérítés, ha valaki az állam jogalkotási mulasztásai miatt nem tudja személyiségi jogi igényeit érvényesíteni
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, a felperes úgy ítélte meg, hogy az egészségügyi törvényben és az egészségügyi intézményekre vonatkozó, a személyes adatok kezelésére és védelmére vonatkozó jogszabályokat az egészségügyi intézmények nem tartják be. Ennek egyik indoka álláspontja szerint az volt, hogy az alperes magyar állam által alkotott jogi szabályozás nem megfelelő. A felperes az egészséghez fűződő joga sérelmének megállapítását, valamint 200 000 forint nem vagyoni kártérítést kérte. Érvelése szerint az alperes, mint jogalkotó nem megfelelő jogi szabályozást hozott létre és ezért…
Ami a tényállást illeti, a felperes úgy ítélte meg, hogy az egészségügyi törvényben és az egészségügyi intézményekre vonatkozó, a személyes adatok kezelésére és védelmére vonatkozó jogszabályokat az egészségügyi intézmények nem tartják be. Ennek egyik indoka álláspontja szerint az volt, hogy az alperes magyar állam által alkotott jogi szabályozás nem megfelelő.
A felperes az egészséghez fűződő joga sérelmének megállapítását, valamint 200 000 forint nem vagyoni kártérítést kérte. Érvelése szerint az alperes, mint jogalkotó nem megfelelő jogi szabályozást hozott létre és ezért nincs megfelelő jogkövetkezménye annak, ha az egészségügyi intézmények, az egészségügyi szolgáltatók megsértik az egészséghez, emberi méltósághoz való jogát, megsértik a tájékoztatási kötelezettségüket, téves diagnózist állítanak fel vagy hiányosan, nem megfelelő módon vezetik a dokumentációkat, a betegeket indokolatlanul várakoztatják, megsértik az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jogot, nem őrzik megfelelően az egészségügyi dokumentációt. Sérelmezte, hogy ilyen jogsértések esetén a magyar jogszabályok nem tartalmaznak érdemi szankciókat. Abból pedig, hogy ezen jogok megsértését sérelmére több esetben megállapították a bíróságok, de kártérítésre nem kötelezték az intézményeket, arra a következtetésre jutott, hogy nem biztosítja a számára az alperes jogalkotása a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az alperes szerint amennyiben a felperes az egészségügyi szolgáltatók konkrét normasértéseit kifogásolja, személyiségi jogait velük szemben kell érvényesíteni. Ha a bíróságok eljárását sérelmezi, akkor pedig közvetlenül a bíróságok ellen kell fellépnie. Az esetlegesen nem megfelelő jogi szabályozásért jogszabály rendelkezés hiányában az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság döntésében arra mutatott rá. hogy az állam csak szükségképpen, végső helyen tartozik helytállással, ha a kártérítésre kötelezett költségvetési szerv fedezet hiányában képtelen lenne a kártérítés megfizetésére. Amennyiben a felperes egyes költségvetési szervek jogsértéseire alapítottan támaszt megállapítási vagy kárigényt, úgy azt velük szemben kell érvényesítenie. Ha pedig a felperes elégedetlen a jogalkotás színvonalával, úgy annak megváltoztatására választójoga alapján tehet lépéseket. A bírság szerint a jogállammal nem egyeztethető össze az állam kártérítési felelősségének megállapítása olyan okból, hogy az egyes állampolgárok a jogalkotás színvonalát nem tartják kielégítőnek.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az ítéletet. Kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény rögzíti, ez a jog azonban nem önálló személyhez fűződő jog, hanem eljárási alapjog, amely lényegében azokat a garanciákat foglalja magában, amelyek rendeltetése, hogy a jogok bíróság, vagy más hatóság előtti érvényesítése olyan eljárásban történjék, amely biztosítékot jelent a törvényes és elfogulatlan döntésre. A jogalkotás hibáival kapcsolatban polgári bíróság előtt igény a magyar állam alperessel szemben nem érvényesíthető, a személyhez fűződő jogok köre ilyen mértékben nem szélesíthető. A bíróság hangsúlyozta, a személyhez fűződő jogok az ember életminőségéhez lényegi tulajdonságaihoz kapcsolódnak és azt fejezik ki, hogy az ember szabadon rendelkezhet önmaga felől, illetve megilletik az emberhez méltó életfeltételek.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria hasonló álláspontra helyezkedett és megerősítette, hogy az állam csak szükségképpeni végső helyen tartozik helytállni, ha a kártérítésre kötelezett költségvetési szerv költségvetési fedezet hiányában képtelen lenne a kártérítési igény megfizetésére. Ha a felperes egyes költségvetési szervek jogsértéseire alapítottan támaszt megállapítási vagy kárigényt, úgy azt velük szemben kell érvényesítenie. Ez alkalmazható mind az egészségügyi intézményekre, mind pedig a bíróságokra. A magyar állam polgári bíróság előtt csak polgári jogviszonyok alapján vonható felelősségre.
A jogalkotás színvonalának kifogásolása nem ad alapot kártérítési kötelezettségre az állam részéről. Az Alaptörvényben deklarált tisztességes eljáráshoz való jog nem minősül nevesített személyiségi jognak, hanem eljárási jog, illetve eljárási alapelv. Az eljárási alapelvek betartásáért a magyar állam közvetlen felelősséggel nem tartozik, hiszen az eljárásjogot alkalmazó hatóságok, illetve bíróságok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek.
Ha egy fél állítása a bíróság eljárására vonatkozik, alperesként kizárólag a bírósággal szemben léphet fel, jogalkotóként az állam nem magánjogi, hanem közjogi jogalany. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva nem szolgálhat más eljárásokban vélt jogsértések vonatkozásában külön jogorvoslati fórumként.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 21.037/2017.) a Kúriai Döntések 2018/10. számában 275. szám alatt jelent meg.
