A győzteskompenzáció

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A mai napig az egyik legnagyobb és legtöbb vitát kiváltó változás a mandátumok kiosztása során.

Idén összesen 6 pártnak, szövetségnek sikerült országos pártlistát állítania, várhatóan ez a szám már nem fog tovább emelkedni. A pártlista állításának előfeltétele az volt, hogy legalább tizennégy megyében és a fővárosban – legalább hetvenegy egyéni választókerületben önállóan jelöltet állítson valaki [az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 8. § (1) bekezdés]. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy az említett egyéni választókerületekben a sikeres jelöltállításhoz szükséges 500 érvényes ajánlást összegyűjtsék a rendelkezésre álló két hét alatt [Vjt. 6. §].

A 2018-as választások előtt még az országos lista állításának az volt a feltétele, hogy legalább tizennégy megyében és a fővárosban – legalább hetvenegy egyéni választókerületben önállóan jelöltet állítson valaki.

Az egyéni választókerület 

A 2014 óta egyfordulós országgyűlési választási rendszerben egyéni választókerületben összesen 106 mandátum kerül kiosztásra. Az egyes választókerületekben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapja. Mivel megszűnt a második forduló, a győzelemhez elegendő a relatív többség megszerzése. Korábban a győzelemhez szükséges volt az érvényes szavazatok több mint felének megszerzése, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott. Azokban a választókerületekben, ahol ez nem történt meg, második fordulót kellett tartani, ahol a mandátum megszerzéséhez már elegendő volt az érvényes szavazatok többségének megszerzése. Vagyis, amíg a korábbi választási szisztéma szerint az érvényes szavazatok 48%-a nem volt elegendő az első fordulóban a mandátum megszerzéséhez, addig az új szabályok értelmében akár már 30% is elegendő a győzelemhez, feltéve, hogy egyik másik jelölt sem szerzett több szavazatot.

A választási küszöb 

Változatlanul megmaradt az új választási rendszerben a választási küszöb. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el [Vjt. 14. § (1) bekezdés]. Mindebből az következik, hogy a választópolgároknak a választási küszöböt el nem ért, pártlistákra leadott szavazatai és ezen listát állító jelölő szervezetek egyéni jelöltjeinek töredékszavazatai elvesznek. A közös pártlista esetén pedig nem szerezhető mandátum, ha a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább tíz százalékát, kettőnél több párt által állított közös pártlista esetében legalább tizenöt százalékát nem érte el.

A töredékszavazatok – a győzteskompenzáció 

Fontos változás következett be azonban a töredékszavazatoknál. 2014 előtt az egyéni választókerület a győztesek részéről csupán a mandátum megszerzéséről szólt. Az új választójogi törvény azonban bevezette a győzteskompenzáció intézményét. A 2014-es választásokig töredékszavazatnak minősültek az egyéni választókerületben a választás első érvényes fordulójában az olyan pártjelöltekre leadott szavazatok, amelyekkel a választás egyik fordulójában sem szereztek mandátumot. A Vjt. szabályai szerint azonban az egyéni választókerületben már nem csak azok a szavazatok minősülnek töredékszavazatnak, amelyeket a mandátumot nem szerző jelöltre adtak, hanem a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám is.

	2010			2014-től
	A párt	B párt		A párt	B párt
szavazat	50.000	20.000		50.000	20.000
töredékszavazat	0	20.000		29.999	20.000

2010-ben az A párt az 50.000 szavazatával megszerezte az egyéni választókerületben a mandátumot. Ez azonban azt eredményezte, hogy csak a második helyen végeztt B párt 20.000 szavazata került töredékszavazatként B párt országos listájára, A pártnak gyakorlatilag mind az 50.000 szavazata felhasználásra került a mandátum megszerzéséhez. Az új választási rendszer figyelembe veszi a két párt közötti tényleges különbséget és nem csak a mandátummal gazdagodik az A párt, hanem a két párt közötti különbséget (mínusz egy szavazatot) is megszerzi töredékszavazatként. Ez sokkal jobb helyzetbe hozza az egyéni választókerületek győzteseit. Az országos lista korábban kompenzációs listaként funkcionált, vagyis azokat a szavazatokat kívánta kompenzálni korlátozott körben, amivel nem szereztek mandátumot sem egyéni választókerületben, sem területi listáról. Így annak ellenére, hogy mondjuk egy adott párt egyáltalán nem szerzett mandátumot az egyéni választókerületben, a választási rendszer nem hagyta teljesen elveszni a rá leadott szavazatokat, ezért az országos listán kompenzálta őket.

Az országos lista 

Az országos listáról a mandátumok kiosztása úgy történik [Vjt. 16. §], hogy megnézik, mely párlisták érték el a választási küszöböt, mert az országos listáról csak az azt elérő pártok szerezhetnek mandátumot. A mandátumszerzésre jogosult párt listás szavazatainak számához hozzáadják az adott párt töredékszavazatait (pártlistára jutó szavazatok száma): vagyis egy párt mondjuk 1.000.000 szavazatot kapott az országos listájára, és összesen van még 500.000 töredékszavazata, vagyis összesen 1.500.000 szavazattal rendelkezik.

Bevezetésre kerül a kedvezményes kvóta intézménye, amivel a jogalkotó a nemzetiségi listák mandátumszerzését kívánta elősegíteni. Ennek érdekében meghatározzák az összes országos listás szavazatot (az összes pártlistás szavazatot és a nemzetiségi listákra leadott szavazatokat összeadják), majd ezt elosztják kilencvenhárommal (országos listáról megszerezhető mandátumok száma), és az eredményt tovább osztják néggyel. Az így kapott hányados egész része a kedvezményes kvóta, és ha egy adott nemzetiségi listára jutó szavazatok száma nagyobb vagy egyenlő, mint a kedvezményes kvóta, az adott nemzetiségi lista kap egy kedvezményes mandátumot. Kikötés, hogy egy nemzetiségi lista egy kedvezményes mandátumot kaphat, és az országos listán megszerezhető mandátumok számát csökkenteni kell a kiosztott kedvezményes mandátumok számával.

A kedvezményes kvóta után fennmaradó mandátumot (vagy ha nincs kedvezményes kvóta, akkor a 93 mandátumot) a korábbi választási rendszerben is ismert d’Hondt-módszer alapján osztják szét a választási küszöböt elérő pártlisták, és ugyancsak a választási küszöböt elérő kedvezményes mandátumot szerzett nemzetiségi listák között. Ehhez készítenek egy táblázatot, amelynek első sorát a pártlistákra jutó szavazatok száma képezi, és minden pártlista szavazatai alatt képeznek egy számoszlopot, amelynek első száma az adott lista szavazatainak a fele, a következő szám a harmada, a negyede stb. A mandátum kiosztásához megkeresik a táblázatban előforduló legnagyobb számot. Amelyik lista számoszlopában ez található, az a lista kap egy mandátumot. Ezután megkeresik a következő legnagyobb számot, és amelyik lista oszlopában található, az a lista kap egy mandátumot. Ezt így folytatják végig, míg az összes mandátum kiosztásra nem kerül. Ha a táblázatban egyenlő számok vannak, és ezzel a szavazatszámmal többen jutnának mandátumhoz, de a megszerezhető mandátumok száma kevesebb, mint az azonos szavazatot elért listák száma, akkor a lista sorszáma szerinti sorrendben kell kiosztani a mandátumokat. A pártok sorrendjét a szavazólapon a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) sorsolja ki, mégpedig úgy, hogy az NVB elnöke előbb egy üvegburából az országos listák nevét húzta ki, majd egy másikból a hozzájuk tartozó sorszámot.

Az országos lista által megszerzett mandátumokat a jelöltek az országos listán elfoglalt helyük sorrendjében szerzik meg. Ezt a sorrendet a pártok az országos lista bejelentése során tették meg, amit a választási eljárási törvény alapján legkésőbb a szavazást megelőző harminchatodik napon kellett bejelenteni [Ve. 253. § (1) bekezdés]. Előfordul, hogy valamelyik jelölt, aki szerepel az országos listán, egyéni választókerületben mandátumot szerez. Ilyenkor az egyéni választókerületben mandátumot szerző jelöltet törlik az országos listáról, és helyébe a soron következő jelölt lép. Az ilyen kiesések miatt bír jelentőséggel az a szabály, hogy listán legfeljebb háromszor annyi jelölt állítható, mint a listán megszerezhető mandátumok száma [Ve. 129. § (2) bekezdés].
[Lásd részletesebben: Nagykommentár a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez – Cserny Ákos/ Péteri Attila]

Gyakorlati példa a győzteskompenzációra 

Mindezt a gyakorlatban a következőképpen szemléltethetjük: A és B párt verseng a választópolgárok szavazatiért. Mindketten jelöltet állítanak mind a 106 egyéni választókerületben és a példa kedvéért csak ez a két párt állít jelöltet az összes egyéni választókerületben. Minden egyes kerületben A párt támogatottsága 60.000 szavazat, B párt támogatottsága 40.000 szavazat (az országos listákra leadott listás szavazatok ugyancsak 60:40 arányban oszlanak meg. Az összes elérhető mandátum 199. Alap kompenzációs esetben A párt megszerezné az összes egyéni választókerületi mandátumot, 106-ot. A maradék 93 mandátum kiosztása pedig úgy nézne ki, hogy:
A pártországos listájára 106*60.000 szavazat érkezett = 6.360.000
B pártországos listájára 106*40.000 szavazat érkezett = 4.240.000
viszont mivel B párt sehol nem szerzett mandátumot egyéni választókerületben, az ő szavazataihoz hozzájönnek még a töredékszavazatai: 106*40.000 = 4.240.000
Így országos listán a mandátumok kiosztása során
A párt 6.360.000 szavazattal,
B párt 8.480.000 szavazattal rendelkezik a maradék 93 mandátum megszerzésére.
A mandátumok megszerzése a korábban ismeretett d’Hont módszerrel történik:

Az így keletkezett számok között szétosztjuk a rendelkezésre álló 93 mandátumot, úgy, hogy mindig a soron következő legnagyobb szám szerez 1 mandátumot. Ha elvégezzük a szétosztást, azt kapjuk, hogy B párt az országos listáról összesen 53 mandátumot szerez. A párt pedig 40 mandátumot, vagyis összességében:
A párt: 106+40=146 mandátum, ami az összes mandátum 73,3%-a
B párt: 53 mandátum, ami az összes mandátum 26,6 %-a.
Ez az eredmény már így is torzít, hiszen a tisztán kompenzációs jelleget a korábbi területi listás mandátumokkal együtt tudta betölteni.

A győzteskompenzáció szabályai szerint (eltekintve most a nemzetiségi kvótától) A párt is rendelkezik töredékszavazatokkal.
A pártországos listájára 106*60.000 szavazat érkezett = 6.360.000
B pártországos listájára 106*40.000 szavazat érkezett = 4.240.000
viszont mivel B párt sehol nem szerzett mandátumot egyéni választókerületben, az ő szavazataihoz hozzájönnek még a töredékszavazatai: 106*40.000 = 4.240.000
A korábbi példával szemben itt A párt is rendelkezik töredékszavazattal. Minden egyéni választókerületben volt ugyanis 19.999 szavazat, ami nem volt szükséges a mandátum megszerzéséhez, ezért az töredékszavazatként jelentkezik A pártnál: 106*19.999 = 2.119.894, ezért A párt nem a korábbi 6,3 millió szavazattal várja az országos listáról történő szétosztást, hanem 8.479.894 szavazattal.

A szétosztás végén ezen számítás szerint B párt 47 mandátumot szerez az országos listáról, míg A párt 46 mandátumot, vagyis összességében
A párt: 106+46=152 mandátum, ami az összes mandátum 76,4%-a
B párt: 47 mandátum, ami az összes mandátum 23,6 %-a.
Látható, hogy az új, győzteskompenzációs rendszer (főleg úgy, hogy a régi területi listás mandátumokat kivették a rendszerből) jelentősen torzít a egyéni választókerületben győzelmet elérők javára, és adott esetben egy, a társadalom 60%-os támogatottságával rendelkező párt megszerezheti akár a mandátumok 76%-át is.