A jogi személy felelőssége a személyiségi jogsértésért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a jogi személy alkalmazottja által használt egyben moderált internetes oldal, fórumrendszer nyilvánvalóan a cégvezetés tudtával, a jogi személy érdekkörében került működtetésre, az ott megjelenő tartalomért – ide értve a személyiségi jogsértést megvalósító, becsületsértő kifejezéseket is – a jogi személyt terheli felelősség.

Az I. rendű felperes módosított keresetében elsődlegesen annak kimondását kérte, hogy az alperes 2007. október 1-jén kelt rendkívüli felmondása érvénytelen; a jogellenes felmondásra mint szerződésszegő magatartásra hivatkozással 8 795 418 forint összegű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan az alperestől 8 795 418 forint összegű kártérítés megfizetését igényelte hivatkozva arra, hogy 2007. december 19-én a közöttük 2006. december 20-án megkötött franchise szerződést (együttműködési megállapodást) megtévesztés, szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága, valamint tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazása miatt megtámadta. Indítványozta a szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett az eredeti állapot helyreállítását és ennek keretében a fenti összegű kártérítés megfizetését. Harmadlagos kereseti kérelmében annak megállapítását igényelte, hogy az alperessel 2006. december 20-án megkötött együttműködési megállapodás 2.1., 2.2., 2.3., 2.4., valamint a 9.3. és a 10.1., 10.5., 10.6. pontjai érvénytelenek. Álláspontja szerint a 2.1-2.4., valamint a 9.3. szerződéses pontok jogszabályba ütköznek, ezért semmisek. A 10.1., 10.5., 10.6. pontban rögzítettek tisztességtelen általános szerződési feltételnek minősülnek, erre utalva az egész szerződés semmisségének kimondására tartott igényt az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban 1959-es Ptk.) 200. § (2) bekezdésére hivatkozással. A semmisség esetére az 1959-es Ptk. 234. §-a és 237. §-a alapján kérte az eredeti állapot helyreállítását.

A II. rendű felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a társaság internetes oldalának „K. & L.” rovatában a B. B. alperesi alkalmazott által feltett írásával és képekkel a becsületét és emberi méltóságát megsértette. Indítványozta a további jogsértésektől való eltiltását, valamint 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tekintetében arra hivatkozott, hogy miután az I. rendű felperes a felmondást elfogadta, utóbb annak érvényességét nem vitathatja. A felmondás érvénytelenségének és a szerződés érvénytelenségének megállapítása egyidejűleg nem is kérhető. Mindemellett álláspontja szerint a rendkívüli felmondása megalapozott volt, miután az I. rendű felperes kifejezett tiltás ellenére szegte meg a közöttük létrejött szerződést. Vitatta a felperesi kárigényt és annak összegszerűségét. A szerződés érvénytelenségével kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy az I. rendű felperes a jogszabályban előírt egy éves határidőn belül a szerződés megtámadásának lehetőségével nem élt, ez irányú igényét a bíróság előtt nem haladéktalanul érvényesítette.

Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte az I. rendű felperes kötelezését az együttműködési megállapodás 9.1., 9.2., 9.4. pontja alapján 1 000 000 forint megfizetésére. Becslésen alapuló számítása szerint az I. rendű felperes a szerződéses kapcsolat alatt 5 400 000 forint bevételre tehetett szert, amelynek 50 %-a 2 700 000 forint, azonban az I. rendű felperes fizetőképességével kapcsolatos kétségei miatt jogfenntartással élve ebből mindössze 1 000 000 forint iránti igényt kívánt érvényesíteni. Az 1959-es Ptk. 81. §, 84. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Szjt. 16. § (6) bekezdése és 94. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte annak megállapítását, hogy a II. rendű felperes megsértette az üzleti titok védelméhez fűződő, valamint szerzői jogát azzal, hogy a részben szerzői jogi védelem alatt álló üzleti titkaikat illetéktelen harmadik személy, a P. P. Kft. részére kiadta, amely társaság ezeket jogosulatlanul felhasználta.

A II. rendű felperes által előterjesztett személyiségi jogsértés megállapítására és a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereseti kérelem tekintetében arra hivatkozott, hogy a sérelmezett tartalom csupán szűk kör számára volt megismerhető. A kereset tárgyává tett közlések a humor fórumban jelentek meg, azok az irónia, karikatúra körébe tartozó véleménynyilvánításnak minősülnek. Hasonló megnyilvánulások az adott fórumon kölcsönösek voltak, a II. rendű felperes sérelmei nem valósak.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2007. október 1-jén kelt rendkívüli felmondása érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 3 720 090 forintot és annak 2008. október 1. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamata + 7 % késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes azzal, hogy B. B. a II. rendű felperesre a „hülye”, „idióta”, „barom” kifejezéseket használta a belső intranetes fórumon, megsértette a II. rendű felperes becsületét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítést. A viszontkeresetet elutasította.

A személyiségi jogsértés megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló, a II. rendű felperes által előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában rögzítette, hogy a „hülye”, „barom”, „idióta” kifejezések II. rendű felperesre vonatkozó használata nyilvánvalóan becsületsértő, így az 1959-es Ptk. 75. §, 76. §-a alapján a jogsértést megállapította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott a rovat jellegére mint felelősséget kizáró körülményre, miután a II. rendű felperes a szerződés felmondását megelőzően sem vett részt a fórumban oly módon, melyből az alperes arra következtethetett volna, hogy az ilyen jellegű kommunikációt a II. rendű felperes elfogadja. Miután a sérelmezett szöveg megjelenésekor a II. rendű felperes már nem volt az alperesi hálózat tagja, a közöttük lévő jogviszony nem békésen szűnt meg, az alperes alappal nem hivatkozhatott az 1959-es Ptk. 73. § (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a II. rendű felperes hozzájárult volna a személyiségi joga korlátozásához. Utalt a B. B.-vel szemben folyamatban volt büntetőeljárásra, melynek eredményeként jogerős ítélet állapította meg a II. rendű felperes sérelmére elkövetett bűncselekményt, B. B. büntetőjogi felelősségét, ami a Pp. 4. §-a alapján kizárta azt, hogy az alperesi magatartás jogszerűnek minősülhessen. Az egyéb szövegek tekintetében a becsület, emberi méltóság megsértését nem állapította meg figyelemmel arra, hogy azok részben nem a II. rendű felperesre vonatkoznak, másrészt olyan véleménynyilvánításnak minősülnek, melyek nem alkalmasak a becsület, emberi méltóság megsértésének a megállapítására. A külsőre, a karakterre vonatkozó véleménynyilvánítás becsületsértő kifejezéseket nem tartalmaz, a szerző véleménye így – függetlenül igazságtartalmától – becsületsértésnek, illetve az emberi méltóság megsértésének nem minősül. Utalt a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglaltakra, amelynek alapján az igaztalan, téves, bántó, káros vélemények is a véleménynyilvánítás szabadsága alatt állnak. A vámpírrá változásra utalás és az ebből fakadó fantáziálás az alperes alkalmazottjának véleményéből eredő olyan gúny, karikírozás, amely alaptalansága esetén sem alkalmas a személyiségi jogsértés megállapítására. Az ízetlenség, csúfolódás, bántó vicc nem azonos a becsületsértéssel, az olvasóknak ugyanis a II. rendű felperesről kialakult képe, társadalmi megítélése önmagában egy többletinformációt nem tartalmazó bántó vicc, gúnyolódás folytán nem változik negatív irányba, így a becsülete sem sérül. Az olvasók saját ízlésüknek és beállítottságuknak megfelelően értékelik az alperesi megnyilvánulást humorosnak vagy ízléstelennek. Ez utóbbi esetben éppen az alperes megítélése változik negatív irányba, a gúnyolódóra hullik vissza a gúny és a felperes felé együttérzés ébred. A vámpírrá torzított fotót mint az előbbi vélemény, karikatúra, gúnyolódás képi megjelenítését ugyancsak nem tartotta a becsület és az emberi méltóság megsértésére alkalmasnak. Megjegyezte, hogy a másodfokú büntető bíróság sem állapított meg ezen részek tekintetében becsületsértést. A személyiségi jogi kereset tekintetében a megállapított jogsértésen túl – a fentiekben részletezettek alapján – a keresetet elutasította. A jogsértés jogkövetkezményeként az 1959-es Ptk. 84. § b) pontja szerint az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. A kártérítés iránti kérelemről az 1959-es Ptk. 84. § e) pontja alapján döntött. Rögzítette, hogy az alperes a becsületsértő kifejezések használatával nyilvánvalóan nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, az alperes felelősségét kimenteni nem tudta figyelemmel a büntető ítéletre is. Az alperesi felróhatóságot súlyosnak minősítette, miután a jogsértő magatartás szándékos volt, hiszen B. B. tanú nem adott elő olyan körülményt, ami a felróhatóságot kizárta volna. A kártérítés összegszerűségét mérlegeléssel állapította meg, e körben a felróhatóságot, a jogsértés súlyát, a tényleges hátrányokat értékelte, és figyelemmel volt a kialakult bírósági gyakorlatra. A becsületsértő kifejezések használatát nem találta jelentéktelen súlyúnak. Értékelte, hogy a kifejezések nagyszámú személy részére voltak megismerhetőek, ekként az alperes munkavállalója a II. rendű felperes becsületét számtalan ember előtt sértette meg. Tényként értékelte a bejegyzés megtekintéseinek számát azzal, hogy nem zárható ki, az alperes alkalmazottja által írtakat a megtekintők másoknak is megmutatták. Figyelemmel volt arra is, hogy a sérelmezett közlések többnyire volt munkatársak, hálózati partnerek között terjedhettek el, akik közül többen együttéreztek a II. rendű felperessel. Tanúvallomások igazolták, hogy a II. rendű felperest a róla megjelent tartalmak megviselték, egyéb nem vagyoni hátrányt azonban a II. rendű felperes nem állított. Mindezek alapján 500 000 forintot tartott alkalmasnak az okozott hátrányok kompenzálására.

Ügyvédvilág Kutatás
Az Ügyvédvilág szerkesztősége minőségfejlesztési céllal összeállított egy  kérdőívet, melynek kitöltése mindössze néhány percet vesz igénybe. A kitöltők számára hozzáférhetővé tesszük A Polgári Törvénykönyv – A Ptké.-vel és az irányadó elvi iránymutatásokkal egységes szerkezetben című e-könyvet. Kérjük, segítse munkánkat a kérdések megválaszolásával. A kérdőívet ide kattintva éri el »

Az elsőfokú bíróság kifejtette: az, hogy a szerződés érvényes-e vagy sem, a további kereseti igények előkérdése, hiszen érvénytelen szerződésre jogot alapítani nem lehet. Elsőként ezért a szerződésnek feltűnő értékaránytalanságra, megtévesztésre és a tisztességtelen szerződési feltételekre hivatkozással történt megtámadását vizsgálta. Megállapította, hogy az I. rendű felperes a megtámadással elkésett, ezen okból a keresetet elutasította, mert nem merült fel olyan ok sem, ami az egy éven belüli igényérvényesítést akadályozta volna. A szerződés semmisségének megállapítására sem látott alapot.

A felmondás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem tekintetében nem osztotta azt az alperesi álláspontot, miszerint a felmondás jogszerűsége nem vizsgálható, miután az I. rendű felperes a felmondást korábban nem vitatta. Ezen hivatkozásnak jogszabályi alapja nincs. Jogszerűtlen felmondás a szerződést nem szünteti meg. A felmondás vitatásához sem a szerződő felek megállapodása, sem a jogszabály nem fűz határidőt. Az, hogy az I. rendű felperes a szerződést megtámadta, azt jelenti, hogy az alperes eljárását jogszerűnek nem fogadta el. A megállapított tények, a szerződés tartalma, a felek közötti e-mailváltások, a fórumon közzétett nyílt levelek alapján osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a felmondás nem felelt meg az 1959-es Ptk. 277. §-ában előírt együttműködési kötelezettségnek, ezért az jogszabályba ütköző. Az alperes által felmondási okként hivatkozott nyílt nap megtartása, a megtiltott szóróanyag felhasználása, valamint az ezzel megvalósított jogtalan védjegyhasználat nem volt olyan súlyú szerződésszegés, ami azonnali hatályú felmondáshoz vezethetne. Az alperes ilyen jogkövetkezményre figyelmeztetést sem alkalmazott, holott az a kezdő együttműködő partner esetén elvárható volt tőle az 1959-es Ptk. 4. § és 277. § alapján. A felek e-mailváltásából nem derült ki az, hogy a már meghirdetett nyílt napot az alperes megtiltotta volna vagy figyelmeztette volna az I. rendű felperest arra, hogy annak megtartása olyan súlyos szerződésszegés, amely azonnali hatályú felmondást von maga után. A szóróanyag megjelentetése tekintetében a szerződésszegést az I. rendű felperes vonatkozásában megállapíthatónak találta, azonban a fenti okokból az azonnali hatályú felmondást ennek jogkövetkezményeként sem tartotta jogszerűnek. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a kárenyhítési kötelezettség körében értékelte, hogy az I. rendű felperes elfogadta azt, hogy a G. tevékenysége megszűnt, a II. rendű felperes új kft.-t alapított, amiben hasonló tevékenységet folytatott. Miután az I. rendű felperes bizonyította, hogy a felmondás jogellenes volt, ezzel az alperesi károkozást is alátámasztotta. Az alperes ezzel szemben kárfelelősségét nem mentette ki. Az elsőfokú bíróság a károkozó magatartással okozati összefüggésben összesen 1 440 181 forint kárt talált megállapíthatónak. Mindemellett értékelte azt, hogy bár az alperes felmondása jogellenes volt, az I. rendű felperes sorozatosan megszegte a szerződést, tiltás ellenére használt fel marketing anyagot (szórólapot), így szerződésszegésével maga is felróhatóan hozzájárult a kár bekövetkeztéhez. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az 1959-es Ptk. 340. §-a értelmében 50 %-os kármegosztást alkalmazott, így a 7 440 181 forintban megállapított kárösszeg felének, a 3 720 090 forintnak a megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az alperesi viszontkereset vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy üzleti titoksértésre az alperes alappal nem hivatkozhat tekintettel arra, hogy kérdései nem minősültek üzleti titoknak. Másrészt nem tette meg a titokban maradáshoz szükséges lépéseket, hiszen az I-II. rendű felperesektől a szerződés megszűnése után a kérdéssort tartalmazó CD-t sem kérte vissza. Azt, hogy a II. rendű felperes átadta volna a diagnosztikát tartalmazó CD-t a P. P. Kft.-nek, az alperes nem bizonyította. A pedagógiai koncepcióra vonatkozó ismereteket a G. know-how-ból a II. rendű felperes és a gyógypedagógus is egyaránt megismerhette, annak felhasználása nem titoksértés. Mindezek alapján a viszontkeresetet jogalap hiányában, illetve bizonyítatlanság okán az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú határozat megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú határozat nem megalapozott, a per szempontjából releváns kérdéseket nem érint, tárgyi tévedéseket tartalmaz, illetve téves következtetéseket von le. A személyiségi jogok megsértésére vonatkozó döntés tekintetében hivatkozott arra, hogy a II. rendű felperes által sérelmezett fórumhozzászólást nem az alperes tette. Semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy B. B. a cég megbízásából, annak képviseletében járt volna el. Bejegyzését magánemberként tette, így a társaságot egy magánszemély véleményéért felelősség nem terhelheti. Az első fokú határozat sem tért ki arra, hogy milyen alapon állna fenn helytállási kötelezettsége B. B. hozzászólása miatt. Utalt arra, hogy amint a társaság ügyvezetője észlelte a szűk kör számára hozzáférhető humorfórumon a II. rendű felperessel kapcsolatos véleménynyilvánítást, felszólította a fórum moderátorát, hogy a téma taglalását fejezze be, majd az egész humorfórum tartalom – beleértve a sérelmezett közléseket is – 2008. november 10-én a rendszerből törlése került. Teljességgel alaptalan a II. rendű felperes azon követelése, hogy egy olyan közlés miatt kelljen fizetnie, amelyhez nem volt köze. Mindemellett a megítélt nem vagyoni kártérítés összegét jelentősen eltúlzott mértékűnek tartotta, így másodlagosan annak csökkentését kérte. Az egyéb kereseti kérelmek vonatkozásában fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett ellenkérelmében foglaltakat, ugyancsak fenntartotta viszontkeresetét is.

Az I-II. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.

A személyiségi jog megsértése tárgyában arra hivatkoztak, hogy jogerős bírósági döntés állapította meg azt, hogy B. B. az alperes alkalmazottja, aki az alperes fórumrendszerét felhasználva – mely fórumnak nevezett moderátora volt – a II. rendű felperes sérelmére bűncselekményt követett el. B. B. az alperesi társaság marketing igazgatójaként hozta létre az adott fórumrendszeren belül ezt a szekciót, és azon mint a társaság marketing igazgatója tett bejegyzéseket, közöttük a tárgybeli bejegyzést is. Ez utóbbiról jogerősen megállapításra került, hogy a kérdéses szövegben az ott megfogalmazott vélemény indokolatlanul bántó, megalázó, lealacsonyító, sértő. A becsületsértő kifejezések használatával az alperes munkavállalója nyilvánvalóan nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, így az alperes a felelősségét kimenteni nem tudta. Az 500 000 forint nem vagyoni kártérítés az elszenvedett – tanúk által igazolt – nem vagyoni hátránnyal arányban áll.

Az egyéb ítéleti rendelkezések helybenhagyását azok helyes indokai alapján kérték.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A Fővárosi Ítélőtábla az alperesi fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés e) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

Az alperes fellebbezése részben alapos.

A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú eljárás során nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, ami miatt az első fokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyezni a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben vizsgálta a Pp. 253. § (3) bekezdése szerint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között.

Az elsőfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálásához szükséges mértékben a tényállást felderítette, a releváns tényeket helytállóan rögzítette. A Fővárosi Ítélőtábla az ekként megállapított tényállás alapulvételével azonban az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi következtetéseivel, érdemi döntésével csak a II. rendű felperes által előterjesztett személyiségi jog megsértésére és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló kereseti kérelem tekintetében értett egyet. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárása során beszerzett bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével állapította meg a II. rendű felperes vonatkozásában a becsület védelméhez fűződő személyiségi jogának megsértését figyelemmel az 1959-es Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, és alkalmazta a b) pont szerinti jogkövetkezményt is.

Fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy a sérelmezett hozzászólást nem az alperes tette, B. B. nem a társaság képviseletében és megbízásából járt el, ezért felelősség a magánszemély véleményéért nem terhelheti. A II. rendű felperes vele szembeni kereshetőségi jogának hiányára utalt. E körben a Fővárosi Ítélőtábla azt  hangsúlyozza, hogy az ezen jogkérdésben kialakult és következetesen érvényesülő bírósági gyakorlatnak megfelelő volt az elsőfokú bíróságnak az e kérdéskörben meghozott döntése. A személyiségi jogok megsértésének polgári jogi felelősségi jogkövetkezményei ugyanis a jogi személlyel szemben alkalmazhatók abban az esetben, ha a jogsértést a jogi személy tevékenységi körében eljáró természetes személy (jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, tisztségviselője, alkalmazottja, megbízottja) követi el [1959-es Ptk. 28. § (4) bek.]. A tisztségviselővel (taggal, alkalmazottal) szemben közvetlenül e jogkövetkezmények akkor sem alkalmazhatók, ha a magatartás egyúttal bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg. Nem vitásan B. B. az alperes alkalmazásában álló marketing igazgató, akinek büntetőjogi felelőssége becsületsértés vétségében – az alperesi társaság intranetes oldalának adott szekciójában a 2008. február 15-én a II. rendű felperesre vonatkozóan feltett írásával és képekkel kapcsolatosan – jogerős ítélettel megállapításra került. Az alperes alkalmazottja által használt, egyben moderált intranetes oldal, fórumrendszer nyilvánvalóan az alperesi cégvezetés tudtával, az alperes érdekkörében került működtetésre. Ebből következően az alperest felelősség terheli az ott megjelenő tartalomért. Kétségtelen, hogy a jogi személy felelőssége véleménynyilvánításért nem állapítható meg, azonban az elsőfokú bíróság nem a szöveg írója által kifejtett véleménynyilvánítás, gúnyolódás, karikírozás következtében, hanem a II. rendű felperes személyére vonatkoztatott, nyilvánvalóan becsületsértő kifejezések következményeként állapította meg a személyiségi jogsértést és alkalmazta a jogkövetkezményeket. A személyiségi jogsértés megtörténtének tényén nem változtat az a körülmény sem, hogy utóbb a fórumtartalom a rendszerből törlésre került.

Alaptalannak találta a másodfokú bíróság az alperesnek a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítására irányuló fellebbezését is. Az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a jogsértés következtében a II. rendű felperest ért hátrányokat, a jogsértés tárgyi súlyát, és ennek megfelelően kompenzálta a II. rendű felperest ért sérelmeket akkor, amikor a nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 forintban határozta meg.

A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak az I. rendű felperes elsődleges kereseti kérelme tárgyában meghozott érdemi döntését.

Az elsőfokú bíróság abból helyesen indult ki, hogy elsőként az I. rendű felperesnek a franchise szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelme tárgyában kellett állást foglalnia tekintettel arra, hogy a szerződés érvényességétől vagy érvénytelenségétől függött a további kereseti igények érvényesítésének lehetősége. Az elsőfokú bíróság a teljes szerződés érvénytelenségének megállapítására nem látott alapot, a másodlagosan és harmadlagosan előterjesztett I. rendű felperesi kereseti kérelmet is megalapozatlannak találta, viszont vizsgálta a perbeli felmondás érvénytelenségét.

A peres felek között 2006. december 20. napján megkötött együttműködési megállapodás 10.3. pontja értemében a szerződés azonnali hatályú felmondására abban az esetben van lehetőség, ha a másik fél súlyosan megsérti a szerződést. Azt, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek, a franchise megállapodás nem határozza meg. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint az alperes által hivatkozott felmondási okok nem olyan súlyúak, hogy azok alapot adhatnának a szerződés azonnali hatályú felmondására. Az 1959-es Ptk. 321. § (1) bekezdése értelmében a felmondás a szerződést megszünteti, ilyen joghatás azonban csak jogszerű felmondáshoz fűződik, ebből következően a perbeli felmondás a peres felek közötti együttműködési megállapodást nem szüntette meg.

A szerződés megszüntetése esetére az 1959-es Ptk. 319. § (2) bekezdésének rendelkezéseiből kiindulva a felek között elszámolásnak van helye. A Pp. 123. § második fordulata értelmében megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A fentiekből következően az I. rendű felperes elsődlegesen előterjesztett, a rendkívüli felmondás érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmének jogszabályi feltételei nem álltak fenn figyelemmel arra, hogy az I. rendű felperes ezen kereseti kérelmével egyidejűleg szerződésszegésre hivatkozással kártérítés megfizetésére irányuló – marasztalási – kereseti kérelmet is előterjesztett. Kártérítési igényének jogalapjaként az I. rendű felperes az 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdésének szabályát jelölte meg, szerződésszegő magatartásként pedig a jogellenes és az együttműködési megállapodással ellentétes felmondásra hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a jogellenes felmondás következtében az alperesi károkozó magatartás alapján állapította meg az alperes kártérítési felelősségét az 1959-es Ptk. 340. §-a alapján kármegosztást alkalmazva. Nem vette figyelembe azt a peradatokkal alátámasztott tényt, hogy az alperesi felmondást követően a peres felek egyező akarata alapján a szerződés megszüntetésének megfelelő állapot jött létre. Az I. rendű felperes jogi képviselőjének 2007 októberében kelt leveléből kitűnően az I. rendű felperes a felmondást tudomásul vette attól függetlenül, hogy a perbeli szerződést megtámadta. Az I. rendű felperes szerződés megszüntetésére irányuló szándékát támasztja alá az a tény is, hogy az I. rendű felperes a 2007. október 11-ei jogi képviselő által ellenjegyzett levelében tájékoztatta az alperest, hogy a G. intézményrendszerhez kötődő tevékenységet és a védjegy használatát beszüntette, a nem megszemélyesített marketing anyagokat megvételre felajánlotta. Ezt követően a II. rendű felperes a P. P. Kft. keretében folytatta a játszóház üzemeltetését, ahol korábban az alperes, majd az I. rendű felperes alkalmazásában állt gyógypedagógus is foglalkoztatásra került. Az új társaság keretében a II. rendű felperes az I. rendű felperessel lényegében azonos jellegű tevékenységet folytatott. Az pedig a perbeli, azonnali hatályú felmondásra és az 1959-es Ptk. 321. § (1) bekezdésének rendelkezésére tekintettel nem vitatható, hogy az alperes szándéka ugyancsak a szerződés megszüntetése volt.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Az 1959-es Ptk. 319. § (1) bekezdése értelmében a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. A perbeli együttműködési megállapodásban a szerződés megszüntetése esetére megszabott alak kikötve nem volt, mindemellett az 1959-es Ptk. 218. § (3) bekezdéséből kiindulva a szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Az 1959-es Ptk. 319. § (2) bekezdése szerint a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A peres felek az elhúzódó jogvitában elszámolás iránti kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet nem terjesztettek elő, így a bíróság számára nem volt eljárásjogi alap ahhoz, hogy a szerződésnek a felek közös akaratának megfelelő megszüntetésére tekintettel elszámolást végezzen. Mivel pedig az I. rendű felperes szándéka ugyancsak a szerződés megszüntetésére irányult, szerződésszegő, jogellenes alperesi felmondásra hivatkozással kártérítési igényt alappal nem érvényesíthet, miután ezen magatartása az 1959-es Ptk. 5. § (1) bekezdésébe ütközik. Alaptalan volt az alperesnek a viszontkeresetet elutasító ítéleti rendelkezés elleni fellebbezése. E tekintetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal egyetértett, azokat megismételni nem kívánja.

Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §-ának megfelelően részben megváltoztatta az első fokú ítéletet, az I. rendű felperes keresetét egészében elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság határozatát a II. rendű felperes kereseti kérelme és a viszontkereset tárgyában meghozott döntése tekintetében helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20 599/2013/7.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/12. számában 190. szám alatt jelent meg.

---