A kiskorú veszélyeztetésének bűntette hatályos törvényi tényállása és dogmatikai elemzése figyelemmel az ítélkezési gyakorlatra II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállás megítélése annak ellenére nem egyszerű, hogy igen széles körű esetjog áll rendelkezésre e körben. Nehézséget jelent a megítélése során az elkövetési magatartások heterogenitása, valamint annak mérlegelése, hogy egy cselekmény vajon már veszélyezteti a gyermek fejlődését, vagy még nem éri el azt a szintet, büntetőjogi szempontból eképpen nem értékelhető, társadalmilag elfogadott.

3. A Btk. 208.§ (2) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntette

A kiskorú veszélyeztetésének második alaptényállását a törvény a Btk. 208.§ (2) bekezdésében szabályozza.

A második alaptényállásban írt bűncselekmény vonatkozásában a védett jogi tárgyak köre szűkebb, mint az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekménynél. A védett jogi tárgy ez esetben a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek erkölcsi fejlődése.

A bűncselekmény második alakzatának passzív alanya (elkövetési tárgya) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy. E kör tehát tágabb, mint az első alakzat vonatkozásában, ugyanis beletartoznak azok a tizenhatodik életévüket betöltött személyek is, akik házasságkötés folytán nagykorúvá váltak.^[1]

Fontos kiemelni, hogy figyelemmel a bűncselekmény védett jogi tárgyára a bűncselekmény passzív alanya csak az a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy lehet, aki egy meghatározott kor, értelmi fejlettséget elért már, ennek megfelelően erkölcsi fejlődése hátrányosan befolyásolható. E körben iránymutatásul szolgálhat a Legfelsőbb Bíróság korábban hivatkozott 1985. évi 459. számú határozata.

A bűncselekmény delictum proprium, alanya kizárólag a tizennyolcadik életévét betöltött személy, míg részese – figyelemmel az általános szabályokra – bárki lehet. Nem lehet azonban a második alaptényállás alanya az első alaptényállásban meghatározott a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, az ilyen személy csak az (1) bekezdés szerint tartozhat felelősséggel.^[2] Az (1) és (2) bekezdésben írt bűncselekmény együttes elkövetése nem merülhet fel.

A jogalkotó a második alaptényállásban írt bűncselekmény elkövetési magatartásaként a bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábírást vagy rábírni törekvést, illetőleg a bűncselekmény elkövetéséhez felajánlást jelöli meg. Ezen magatartások klasszikus részesi, illetőleg előkészületi cselekmények.^[3] A cselekmény jellemzően aktív magatartással, tevéssel valósul meg.^[4]

A rábírás eredményes felbujtás, ennek megfelelően akkor valósul meg, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy a tizennyolcadik életévét betöltött személy rábíró magatartása következtében határozza el a szabálysértés, bűncselekmény elkövetését, esetleg folytat züllött életmódot.^[5] Amennyiben a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyben már kialakult a szándék a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésére, illetőleg a züllött életmód folytatására és az elkövető e szándékot erősíti a rábíró magatartásával, cselekménye pusztán pszichikai bűnsegélyként értékelhető.

A Legfelsőbb Bíróság a 2001. évi 50. számú eseti döntésében rögzítette, hogy „a kiskorú veszélyeztetése bűntetténél a kiskorú bűncselekmény elkövetésére való rábírása fogalmilag felbujtás, tehát csak akkor valósul meg bűncselekmény, ha a nagykorú rábíró tevékenységének hatására határozza el a kiskorú a bűncselekmény elkövetését.”^[6]

Egy másik eseti döntés szerint „ha a felnőttkorú terhelt a kiskorút – a szabálysértési értéket meg nem haladó értékű – idegen dolognak – a helyiséghez tartozó bekerített helyről való – elvételére felbújtja: nem a lopás vétségéhez kapcsolódó felbujtást, hanem a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg.”^[7]

Elköveti továbbá a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is az a felnőttkorú vádlott, aki négy fiatalkorút a büntetés-végrehajtási intézetből történő szökésre rábír.^[8]

Megemlíthető még e körben a Baranya Megyei Bíróság 2.Bf.25/1992. számú határozata (BH. 1992.513.) A bíróság a megállapított tényállás alapján kifejtette, hogy „együtt elkövetett bűncselekménynél a vádlott terhére a fiatalkorú élettársnak a bűncselekmény elkövetésére való rábírása esetén is megvalósul a kiskorú veszélyeztetésének bűntette; ilyen esetben azonban a rábíró magatartás külön súlyosító körülményként nem értékelhető.”^[9]

A rábírni törekvés ugyanakkor eredménytelen felbujtás, gyakorlatilag büntetni rendelt előkészületi cselekmény.^[10]

Annak eldöntésében, hogy mit tekinthetünk züllött életmód folytatásának, a Legfelsőbb Bíróság az 1985. évi 51. számú határozatának indokolásában kifejtettek nyújthatnak segítséget. Az esti döntés szerint: „A züllött életmódra rábírással elkövetett kiskorú veszélyeztetése akkor állapítható meg, ha huzamosabb időn át tanúsítandó és erkölcsileg súlyos fokban kifogásolható életvitel folytatására történik a ráhatás. A züllött életmód fogalmát a törvény nem határozza meg. A vonatkozó miniszteri indokolás szerint a züllött életmód nem elszigetelt, egyszeri magatartást, hanem huzamosabb időn át tartó, erkölcsileg kifogásolható olyan életvitelt jelent, amely még nem valósít meg bűncselekményt (pl. csavargás, koldulás stb.).”^[11]

A bűncselekmény elkövetéséhez felajánlás előkészületi cselekmény. Megvalósulása szempontjából lényeges, hogy nem valósítja meg a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy szabálysértés elkövetéséhez történő felajánlása.

A második alaptényállásban megállapított bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el, megvalósulhat egyenes és eshetőleges szándékkal is, a rábírni törekvés azonban egyenes szándékot feltételez. Az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá, illetőleg törekszik rábírni szabálysértés, vagy bűncselekmény elkövetésére, illetőleg züllött életmód folytatására, valamint ajánl fel bűncselekmény elkövetéséhez.^[12]

A rábírással megvalósított elkövetés akkor befejezett, ha a passzív alany a szabálysértés, bűncselekmény elkövetését, vagy a züllött életmód folytatását legalább megkezdi. Ugyanakkor a rábírni törekvéssel megvalósuló változat akkor válik befejezetté, amikor a passzív alany tudomást szerez a felhívásról. A bűncselekmény elkövetéséhez történő felajánlás szintén akkor válik befejezetté, amikor a felajánlás, mint egyoldalú aktus megtörténik.^[13]

A bűncselekmény ezen fordulatának rendbelisége a rábírások, rábírni törekvések és felajánlások számához igazodik. Ennek megfelelően, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy a rábírás hatására több szabálysértést, illetőleg bűncselekményt követ el, egységként értékelhető, úgyszintén az is, ha a passzív alany többszöri rábírásra követ el egy bűncselekményt, illetőleg egy szabálysértést.

Bűnhalmazat e körben akkor állapítható meg, ha a rábírási, rábírni törekvési magatartások között hosszabb idő telik el, illetőleg közöttük nincs összefüggés. Tekintettel arra, hogy a züllött életmód folytatása egy időben elhúzódó, több mozzanatból álló cselekmény, a züllött életmód folytatására rábírás, rábírni törekvés körében kifejtett magatartások természetes egységbe tartoznak.^[14]

A második alaptényállásban meghatározott bűncselekmény szubszidiárius, abban az estben kerülhet megállapításra, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Mindezekre figyelemmel, ha a rábírás következtében a passzív alany olyan bűncselekményt valósít meg melynek büntetési tétele öt évig terjedő, vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztés, a tizennyolc évet betöltött személy cselekménye kizárólag kiskorú veszélyeztetésének bűntette, tettesi minőségben. Azonban ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy a rábírás következtében olyan bűncselekményt valósít meg melynek büntetési tétele az öt évet meghaladja az elkövető az így megvalósított bűncselekmény felbujtója, vagy közvetett tettese lesz.^[15] Amennyiben a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy tettesként maga is felelős a súlyosabb bűncselekmény elkövetéséért, az elkövető e súlyosabb bűncselekmény felbujtója, míg amennyiben a passzív alany nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a súlyosabb bűncselekményért az őt rábíró személy közvetett tettesként felel.

Amennyiben a passzív alany az elkövető szándékán túl valósít meg súlyosabb bűncselekményt, előfordulhat, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt a súlyosabb bűncselekmény tetteseként, míg az őt rábíró személyt kiskorú veszélyeztetése bűntettéért vonják felelősségre. Egyéb esetben az elkövető rábíró magatartása folytán megvalósuló súlyosabb bűncselekmény esetén kiskorú veszélyeztetése nem állapítható meg.^[16]

Az elkövető az azonos vagy enyhébb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény törvényi tényállását szintén felbujtóként vagy közvetett tettesként valósíthatja meg, azonban előfordulhat, hogy a felbujtáson kívül megvalósít tettesi tevékenységet is. E körben is aszerint alakul a felelősség kérdése, hogy a passzív alany felelősségre vonható-e. Amennyiben felelősségre vonható a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy az elkövető vele együtt társtettesként valósítja meg a cselekményt, míg amennyiben nem vonható felelősségre a társtettesség megállapításának nincs helye. Az azonos vagy enyhébb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekményt a kiskorú veszélyeztetése mellett bűnhalmazatban kell megállapítani. ^[17] (BH 1984.1.)

A rábírni törekvés esetén az elkövető akkor vonható felelősségre a kiskorú veszélyeztetése bűntettén kívül, ha a törvény azon bűncselekmény előkészületét, melyre a rábírni törekvés irányul büntetni rendeli, továbbá az előkészületi magatartás büntetési tétele az öt évet meghaladja.^[18] (BH 2012.30., BH 2011.183.)

A kiskorú veszélyeztetése bűntett bizonyítása során szem előtt tartandó szempontok

A kiskorú veszélyeztetése bűntett az egyik legsúlyosabb gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény, melyben igen magas a látencia, mindamellett a már felfedezett esetekben is számos esetben nehézkes, akadályokba ütközik a bizonyítás. A látencia és a bizonyítás nehézsége is többnyire abból fakad, hogy ezen cselekményeket leginkább családon belül követik el, a kiskorú sértett az elkövetőtől – aki gyakran a szülő – függő helyzetben van, ezért az érintettek nem beszélnek a dologról, nem tesznek vallomást, melyre a jelenlegi büntetőeljárásról szóló törvény a tanúvallomás alóli mentesség körében lehetőséget biztosít.^[19]

1. Szakértő szerepe a bizonyítás körében

Az igazságszolgáltatás mindig is igényelte a más szakterületeken jártas szakemberek közreműködését.^[20] A kiskorú veszélyeztetése bűntett vizsgálata során is kiemelt szerep jut a szakértő kirendelésének. Orvos szakértő kirendelésére azokban az esetekben van szükség, ahol a veszélyeztetettségen túl a kiskorú sértett elszenvedett olyan sérülést is, melynek büntetőjogi megítéléséhez a szakértői vélemény nélkülözhetetlen.^[21]

A megvert gyermek tünet együttes a kiskorú gyermek olyan klinikai állapota, akik különböző súlyosságú bántalmazást szenvedtek el. A gyermekbántalmazás több formája létezik: a fizikai bántalmazás, a szexuális bántalmazás, az érzelmi bántalmazás, az elhanyagolás, az intézményes bántalmazás, a rendszerbántalmazás, a gyerekek kereskedelmi célú kizsákmányolása. Speciális helyet foglal el továbbá a gyermekbántalmazások között az ún. Münchausen szindróma by Proxy.

A fizikai bántalmazás esetén, a gyermeken több különböző alakú és idejű bőrelváltozás látható fizikai sérülés következményeként.^[22] „Szakértői szempontból fontos a sérülések helye és jellege, hiszen a sérülések nem a szokásos „elesési” helyeken vannak, illetve az olyan csonttörések, melyek baleseti mechanizmussal nem magyarázhatóak, fizikai bántalmazásra utalnak.”^[23]

A kiskorú veszélyeztetése bűntette első alapesete bizonyítása körében nem mellőzhető továbbá az egyéb bizonyítékok beszerzése mellett a pszichológus szakértő véleményének beszerzése.

Azokban az esetekben, ahol a sértett kiskorú 14 év alatti, kiemelt jentősége van a pszichológus szakértői vizsgálatnak (…) Egy ilyen korú gyermek vonatkozásában leginkább a pszichológus rendelkezik azzal a felkészültséggel, azokkal az eszközökkel, melyek segítségével képet kaphatunk a gyermek fejlődéséről, belső világáról, személyiségfejlődéséről. ^[24] „A bűncselekmény megállapításához vezető veszélyeztetés definiálása is jelentős mértékben szakértői feladat, de maga a bűncselekmény nem.”^[25]

A pszichológus szakértői vizsgálat előnye, hogy a vizsgálaton nincs jelen más, csak a vizsgálatot végző pszichológus és a vizsgálandó gyermek. Ez különösen akkor bír nagy jelentőséggel, amikor a szakértői vélemény beszerzésére a szülő feljelentése alapján indult, vagy éppen a szülő ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban kerül sor, mely során a szülő a gyermeket a vizsgálatra elkíséri.^[26]

Gyakorta kell a szakértőnek az életszerűség, élményszerűség kérdését megválaszolnia. E kérdés sikeres megválaszolása, megválaszolhatósága érdekében fontos, hogy a kiskorúnak minél kevesebb alkalommal kelljen beszámolni a vele történtekről. Mindemellett, ahhoz, hogy a gyermek kihallgatása során használható információhoz jussunk, fontos a gyermek fejlődésének ismerete, ennek megfelelően a nyert adatok értékelése során a gyermek fejlettségi szintjéből kell kiindulni. Fontos lehet e körben a szülő meghallgatása, hiszen sok esetben a gyermek szó szerint ismétli a szüleitől hallottakat.^[27]

2. Gyermekkorú sértett meghallgatása

A bizonyítékok körében kiemelt jelentősége lehet továbbá a kiskorú sértett vallomásának. Különös figyelmet kell azonban fordítani a meghallgatás körülményeire, ha a sértett a tizennegyedik életévét sem töltötte még be.

A büntetőeljárásról szóló, jelenleg hatályos 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy tanúkénti meghallgatására vonatkozó rendelkezéseket a 82.§, 85.§, valamint a 88-89.§-aiban tartalmazza.

Fontos törekvés és ez a hatályos jogi szabályozásból is kitűnik, hogy a gyermekek meghallgatására amennyiben az szükséges, a gyermeknek minél kevesebb stresszt okozva, a gyermek számára kevésbe traumatizáló körülmények között kerüljön sor.

E törekvés érdekében megvalósított intézkedések sorába illeszkedik a különleges bánásmódot igénylő személy részvételét igénylő eljárási cselekmény elvégzésére szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról, működtetéséről és a használata ellenőrzéséről szóló 13/2018. (VI. 12.) IM rendelet, mely részletes rendelkezéseket tartalmaz a gyermek meghallgató szobák kialakításáról, használatáról, használatának ellenőrzéséről.

Üdvözölendő, hogy fokozott figyelmet fordít a jogalkotó arra, hogy a gyermekek csak a szükséges esetben kerüljenek meghallgatásra, továbbá meghallgatásuk az érdekeik maximális figyelembevétele mellett történjen, azonban a jogi szabályozás mellett nagyon fontos, hogy milyen kontaktust tud teremteni a kérdező a meghallgatott gyermekkel. Rendkívül fontos ez esetben a türelem és az empátia.^[28]

A gyermekkorú sértettek tanúként történő meghallgatásánál, az életkori sajátosságaik szem előtt tartása mellett, az alábbiakra érdemes odafigyelni:

• Fontos a semleges, barátságos hangnem.
• A kihallgató helység legyen kellemes, kiegyensúlyozottságot sugárzó, de semmiféleképpen ne legyen figyelemelterelő.
• Legjobb a négyszemközti meghallgatás. Ha ez nem lehetséges a szülő, gondviselő a látótéren kívül helyezkedjen el.
• Kapcsolatteremtéssel (semleges kérdések óvodáról, iskoláról stb.)
• A gyermek által használt és ismert kifejezéseket használjunk.
• Ne legyünk elfogultak, vizsgáljunk meg minden lehetséges hipotézist.
• Lényeges, hogy felhívjuk a gyermek figyelmét, hogy nem baj, ha nem tud válaszolni valamelyik kérdésre.
• Nyitott végű kérdésekkel próbáljunk információhoz jutni, eldöntendő kérdést csak a meghallgatás legvégén és olyan részletekre vonatkozóan tegyünk föl, melyre a gyermek utalt korábban.
• Konkrét területek feltárásába is akkor kezdjünk, ha a gyermek már utalt rá.
• Nagyobb gyermekkel, már kezdhetjük a végével, visszafelé haladva a történetben.
• Ne kezdjünk olyan kérdésbe, hogy „tegyük fel, hogy…”
• Ne tegyünk fel olyan kérdéseket, illetőleg kevés olyan kérdést tegyünk fel, melyből a gyermek következtethet az elvárásainkra.
• Ne kérdezzük meg, hogy a szülei, illetőleg mások mit mondtak a történtekről, a gyermek hajlamos ezeket magáévá tenni.^[29]

3. Egyéb bizonyítékok jelentősége

A kiskorú veszélyeztetése bűntett megvalósulásának vizsgálata során különös jelentősége lehet a kívülálló személyek, az orvos, a védőnő, a gyermek pedagógusa, a családgondozó, a közeli ismerősök, szomszédok, illetőleg minden olyan személy meghallgatásának, akinek a gyermek életkörülményeiről, családi viszonyairól, magáról a konkrét bántalmazásról közvetlen, vagy akár közvetett tudomása lehet.

A kiskorúra vonatkozóan fontos adatokat tartalmaz, szükséges ezért a bizonyítás során beszerezni a gyermekre vonatkozó orvosi, gyámhivatali, iskolai dokumentációt.

A bűncselekmény második alapesetének megvalósulása esetén, amennyiben a fiatalkorú elkövető ellen büntetőeljárás indul a Be.684.§ (1) bekezdésében írtak alapján a fiatalkorú gyanúsított kihallgatását követően haladéktalanul be kell szerezni a környezettanulmányt a fiatalkorú elkövető vonatkozásában. Amennyiben a második alapesetet a kiskorú gondozására, nevelésére vagy felügyeletére köteles személy valósítja meg, az első alapeset kerülhet megállapításra, melynek vizsgálata során a környezettanulmány a sértett kiskorú életkörülményei, családi viszonyai, személyisége vonatkozásában lényeges információkkal szolgálhat.

Záró gondolat

Sajnálatos módon a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények messze túlmutatnak a kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartásokon. A védtelen, kiszolgáltatott helyzetben lévő, majd áldozattá váló gyermek érdekérvényesítő képessége alacsony, ezért a büntetőeljárásokban – és nem csak ott – kiemelt figyelmet kell fordítani érdekeik, esetleg személyük védelmére.

[1]     Dr. Morvái Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27., 30. o.

[2]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 54. o.

68 Azzal, hogy a jogalkotó e magatartásokat büntetni rendeli, nemzetközi jogi kötelességének tett eleget. A Magyarországon a 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO Egyezmény büntetni rendeli a gyermekek tiltott tevékenységek céljából történő megvásárlását, felhasználását és felajánlását. Ez utóbbi két elkövetési magatartás vonatkozásában volt szükség jogalkotásra, melynek a jogalkotó a kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállásának kibővítésével tett eleget.

69 Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://jogero://publikaciok, letöltve: 2018. IV. 27., 30. o.

[5]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 54. o.

[6]     BH 2001.50.

[7]     BH 2003.4.

[8]     BH 1986.400.

[9]     BH 1992.513.

[10]     Dr. Morvái Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27., 31. o.

[11]     BH 1985.51.

[12]     Dr. Morvái Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése – https://iogero.hu/publikaciok. letöltve: 2018. IV. 27., 31. o.

[13]      Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 54. o.

[14]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő’ és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 55-56. o.

[15]     Lajtár István „A gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös rész, (főszerk. Polt Péter) Nemzet’ Közszolgálat és Tankönyv Kiadó Bp., 2013, 56. o.

[16]      Magyar Büntetőjog – Kommentár a gyakorlat számára A házasság, a család, az ifúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, Kiskorú veszélyeztetése (195.§),509.o., szerk. Berkes György, HVG-ORAC kiadó, Bp.

[17]      Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára – A házasság, a család, az ifúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, Kiskorú veszélyeztetése (195.§), 510. o., szerk. Berkes György, HVG-ORAC kiadó, Bp.

[18]     u.o.

[19]       Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetése bűntett bizonyíthatóságának problémái – Eljárásjogi Szemle 2017. évfolyam 3. szám, 1. o., letöltés 2018. április 27.

[20]     Varga Tibor: A szakértői munka keretei – A büntetőeljárás segédtudományai, szerk. Tóth Éva – Belovics Ervin, Pázmány Press, Bp., 2015.

[21]       Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetése bűntett bizonyíthatóságának problémái – Eljárásjogi Szemle 2017. évfolyam 3. szám, Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., 2017. 11. 10.

[22]      Keller Éva – Szabó Árpád – Varga Tibor: Igazságügyi orvostan – A büntetőeljárás segédtudományai, szerk. Tóth Éva – Belovics Ervin, Pázmány Press, Bp., 2015.

[23]       Komlósiné Sógor Ildikó: A kiskorú veszélyeztetése bűntett bizonyíthatóságának problémái – Eljárásjogi Szemle 2017. évfolyam 3. szám, 3. o., letöltés 2018. április 27.

[24]     uo. 2.o.

[25]     Az Igazságügyi pszichológus szakértők működési köréről és tevékenységéről szóló az Országos Igazságügyi és Orvostani Intézet 20. számú módszertani levele III.1.2.1. Az ifúság elleni bűncselekmények, a kiskorú veszélyeztetése

[26]     Baraczka Krisztina – Orosházi Józsefné: Az igazságügyi elmekórtan és az igazságügyi pszichológiai szakértés

• A büntetőeljárás segédtudományai, szerk. Tóth Éva – Belovics Ervin, Pázmány Press, Bp., 2015., 598.o.

[27]     Baraczka Krisztina – Orosházi Józsefné: Az igazságügyi elmekórtan és az igazságügyi pszichológiai szakértés

• A büntetőeljárás segédtudományai, szerk. Tóth Éva – Belovics Ervin, Pázmány Press, Bp., 2015., 598-599. o., 604.o.

[28]      Baraczka Krisztina – Orosházi Józsefné: Az igazságügyi elmekórtan és az igazságügyi pszichológiai szakértés – A büntetőeljárás segédtudományai, szerk. Tóth Éva – Belovics Ervin, Pázmány Press, Bp., 2015., 597-599.o.

[29]     uo. 602-604. o.