A közalkalmazotti utazási utalvány magánokiratnak minősül

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a kiállított „utazási utalvány” alapján évente 12 alkalommal 50%-os kedvezmény illeti meg többek közt a közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott, dolgozót. A tényállás alapján a terhelt az egyik vasútállomás pénztárában úgy vásárolt 50%-os közalkalmazotti kedvezménnyel menettérti vasúti menetjegyet, hogy a pénztárosnak a kedvezmény igazolásához egy más személy nevére kiállított, érvényben lévő utazási kedvezmény igénybevételére jogosító utazási utalványt adott. A vonaton a terhelt a jegyvizsgálónak ellenőrzésre átadta a…

Az utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a kiállított „utazási utalvány” alapján évente 12 alkalommal 50%-os kedvezmény illeti meg többek közt a közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott, dolgozót. A tényállás alapján a terhelt az egyik vasútállomás pénztárában úgy vásárolt 50%-os közalkalmazotti kedvezménnyel menettérti vasúti menetjegyet, hogy a pénztárosnak a kedvezmény igazolásához egy más személy nevére kiállított, érvényben lévő utazási kedvezmény igénybevételére jogosító utazási utalványt adott. A vonaton a terhelt a jegyvizsgálónak ellenőrzésre átadta a kedvezményes menetjegyet és az utazási utalványt, de kérésére sem volt hajlandó átadni a személyazonosító igazolványát, hanem leszállt a vonatról, ahol viszont a jegyvizsgáló által értesített rendőrök intézkedés alá vonták.

Az elsőfokú eljárás

A járásbíróság bűnösnek mondta ki a terheltet közokirat-hamisítás bűntettében és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A döntés fellebbezés hiányában a kihirdetésekor jogerőre emelkedett.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A döntés ellen a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta. Álláspontja szerint a közokirat-hamisítás bűncselekményének elkövetési tárgya csak közokirat lehet, az utazási utalvány azonban nem illeszthető a közokirat fogalmába, így az nem közokirat, hanem magánokirat. Mindezek alapján a terhelt által felhasznált utazási utalvány közokirat-hamisítás elkövetési tárgya nem lehet.

A hamis magánokirat felhasználásának [Btk. 345. §] tárgya pedig ugyan a magánokirat, azonban az csak hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú magánokirat tekintetében követhető el. A terhelt más nevére kiállított, de alakilag és tartalmilag is valódi magánokiratot használt fel, ezért cselekménye a hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására sem alkalmas. Az ügyészség álláspontja szerint büntető anyagi jogszabályt sértett a bíróság, amikor jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította. Ezzel a Legfőbb Ügyészség is egyetértett.

A Kúria megállapításai

Az elkövetéskor hatályos, a polgári perrendtartás szerint közokirat az olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját; ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Idézve a 1/2010. BKPJE határozatot, a Kúria kiemelte, hogy az „utazási utalvány” nem köz-, hanem magánokirat, minthogy azt a kibocsátó akkor is munkáltatóként (közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszony, vagy munkaviszony keretében) állítja ki, ha egyébként hatósági hatáskört gyakorol. Az utazási utalványt a munkáltató bocsátotta ki a dolgozója részére az utazási kedvezmény igénybevételéhez. Egyetértett a Kúria azzal, hogy a terhelt által felhasznált, más nevére szóló utazási utalvány nem közokirat, hanem magánokirat, így az közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya nem lehet.

Magánokirat felhasználásával a hamis magánokirat felhasználásának vétsége követhető el. Ez a bűncselekmény akkor valósul meg, ha az elkövető jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ fel. Jelen esetben azonban a terhelt által felhasznált magánokirat nem volt sem hamis, sem hamisított, sem valótlan tartalmú. Az alakilag és tartalmilag is valós, de más nevére kiállított magánokirat felhasználását viszont a törvény nem rendeli büntetni.

A Kúria megállapította, hogy a terheltnek a jogerős ítéletben rögzített magatartása egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását nem meríti ki, bűnösségének megállapítására ekként a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Mindezek alapján a Kúria a terheltet az ellene közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. III. 423/2018.) a Kúriai Döntések 2019/3. számában 69. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: Btk. 342. § (1) bekezdés b) pont, 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés.