Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„A mediáció típusú, erőszakmentességen alapuló megoldások támogatása a gyakorlati előnyök mellett fontos elvi jelentőséggel is bír. Hosszú távú hatást gyakorol a résztvevőkön kívül a széles közösségi, társadalmi viselkedési normákra, családi, kapcsolati és intézményes viselkedésre is.” – többek között ezzel ajánlják a szerzők kötetüket laikusoknak és szakmabelieknek egyaránt.
A mediáció alapkérdései
„…s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk, és nem is kevés.”
József Attila: A Dunánál
1. A mediáció definíciója
A mediáció alapvetően egy önkéntes konfliktuskezelő módszer. Optimális esetben csak akkor jön létre, ha a felek önként vállalják a mediáción való részvételt. A mediáció egy speciális kommunikáció a konfliktusban álló felek között, mely kommunikációt egy pártatlan, a konfliktuskezelésben jártas személy, a mediátor irányít. A mediátor feladata, hogy elősegítse a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálását és kidolgozását. A mediátor nem dönt, a döntés joga és felelőssége a résztvevők kezében marad. A mediáció célja nem a konfliktustól való szabadulás, hanem a konfliktus eredményes megoldása. Az elmúlt években egyre több országban vált elfogadottá a mediációba terelés, vagy éppen a kötelezés is, ahogyan ez Magyarországon is bevezetésre került családjogi ügyekben. Akkor ajánlatos ezt az eljárást választani, ha egy tárgyalás elakad, vagy ha a felek nem akarnak hosszadalmas bírósági eljárásba kezdeni. A folyamat során tisztázzák a megoldásra váró kérdéseket, megvizsgálják az egyéni és kölcsönös érdekeket, és ezek figyelembevételével jutnak el a megegyezéshez.
A mediáció nagy előnye, hogy a mediátorok a résztvevők szükségleteihez és igényeihez igazíthatják a folyamatot. Pontosan úgy, ahogy teszik ezt a mérték utáni szabóságokban. Az esetek között sok a hasonlóság, de minden ügyben vannak egyedi, speciális vonások. Nem szabad, hogy az emberek azt érezzék, konfekciót kaptak, rákerültek egy futószalagra, és kész panelekkel fogják orvosolni a bajaikat. Kell, hogy átérezzék a megoldás egyediségét, testre szabottságát, hogy átérezzék, itt róluk, az ő speciális problémájukról lesz szó, és erre kell speciális megoldást találniuk.
2. A mediáció mint eszköz
Minden közösségnek szüksége van eszközökre, amelyek segítségével a felmerülő konfliktusokat eredményesen kezelni tudja. Eszközök hiányában kiszolgáltatottak vagyunk. Nem tudjuk megvédeni magunkat, nem tudjuk képviselni érdekeinket, nem tudjuk fékezni indulatainkat. Sokszor a bírók és a segítőszakmák képviselői is tehetetlennek érzik magukat. Szeretnének segíteni, de nem áll rendelkezésükre a megfelelő eszköz. Képtelenek a feleket rávenni pozícióik feladására és a tényeken alapuló megbeszélésre, képtelenek az elégtelen kommunikáció kezelésére. Nem az ő hibájuk. A konfliktuskezelés módszerei nem szerepelnek a hagyományos oktatás programjában, és sajnos még ma sem általános, hogy a különféle segítőszakmák, így a jogi képzés részét képeznék mindenhol, a törvényi szabályozás ellenére. Ezt a hiányt is szeretnénk pótolni a mediáció megismertetésével. Hiszen a mediáció szigorúan szabályozott menetével segít a vitában állóknak, és segít a vitában hivatalosan közreműködőknek is. Lehetővé teszi a folyamat kézben tartását és a megfelelő módszerek és technikák alkalmazását.
3. A kompetencia jelentősége, az érdekek azonossága és különbözősége
a) Mit kínál a mediáció? Egy tizenhat éves fiú elbeszélése talán bepillantást enged annak megértésébe, hogy mit is kínál valójában a mediáció.
„Új iskolába kerültem, de csak a második héten derült ki, hogy nem fogadják el a
korábban már letett felsőfokú nyelvvizsgámat, nem mentenek fel az óralátogatás alól.
Nagyon nekikeseredtem, mert úgy éreztem, semmi értelme, hogy alacsonyabb szintű
órákon vegyek részt, inkább másik nyelvet tanultam volna. Úgy gondoltam, hogy
bemegyek az iskola igazgatójához, és megkérem, engedélyezze, hogy egy másik nyelvet
tanulhassak a párhuzamos osztályban. Az igazgató egy hét gondolkodási időt kért, majd
megadta az engedélyt. Akkor éreztem először az iskolában, hogy tehettem valamit
magamért, érdemes volt megpróbálni.”
Ez az ügy jól jelzi a kompetencia jelentőségét. Ha tehetek valamit magamért, ha dönthetek a saját ügyemben, ha elérem, ami fontos nekem, ha meg tudok állapodni másokkal, ha sikeresen tudom képviselni az érdekeimet, akkor átélhetem a saját ügyeimért érzett felelősséget. A konfliktusban állók a mediációban kompetensnek érezhetik magukat, mert nem a hivatal, nem a bíróság, nem külső hatalom, hanem ők maguk határoznak saját ügyeikben. Kompetensek, mert
A mediációs esetek vizsgálata azt mutatta, hogy a résztvevők 85%-a betartja azokat a megállapodásokat, amelyeknek kidolgozásában aktívan részt vett. A magyar adatok is hasonlóak az önkéntes mediációban részt vettek esetében, igaz, hosszú távú mérések nincsenek még erről. Ilyenkor mindegyik fél magáénak érzi a megállapodást, hiszen az ő szempontjai, az ő érv- és értékrendszere is helyet kapott a megoldásban. Mindenki győztesnek érezheti magát.
b) Az érdekek azonossága és különbözősége. A mediációban a felek a megoldást nem bízzák egy rajtuk kívül állóra, akit azután a folyamat során befolyásolni már nem tudnak. Mindenki maga képviseli saját érdekeit, és nem is tudná azt senki jobban megtenni. Természetesen vannak ügyek szép számmal, ahol a felek ügyvédei vagy szakértői is jelen vannak, akik nem vesznek részt közvetlenül a folyamatban, megfigyelők, és a felek konzultálhatnak velük, akár a mediációs szünetekben is. Optimális esetben ők sem egymás ellen harcolnak, hanem az álláspontokat közelítik, támogatják a minden fél számára elfogadható megállapodás elérését. Ennek egyik első lépése a közös érdekek megtalálása. Konfliktusok során az érdekek különbözősége pillanatok alatt kiderül, és a vitázók meg vannak győződve arról, hogy a különböző érdekek kizárják egymást. Ezen a ponton aztán meg is állnak, és mindenki tovább hangoztatja saját álláspontját, ismételgeti érveit. A vitából csak azokat az állításokat szűrik ki, amelyek az ő igazukat, az ő felháborodásukat támasztják alá, a többit figyelmen kívül hagyják. Nehéz erről a pontról elmozdulni. Sok esetben a semleges harmadik fél kimozdítja a feleket elfoglalt pozícióikból; és segíti őket a különböző érdekek feltárása után a közös érdekek megkeresésében. A különbözőségeket a felek maguktól is megtalálják, segítségre a közös érdekek kiderítése miatt van szükség. A konfliktusokat elemző szakemberek, de a laikusok is egyetértenek abban, hogy szinte minden vitában vannak közös érdekek, azonosan vallott értékek. Egy válóper során a gyerekek iskoláztatásával kapcsolatban vizsgáljuk meg a közös érdekek megjelenését.
Édesanya: – Azért is szeretném, hogy a gyerekek nálam maradjanak, mert akkor a régi
iskolájukban tanulhatnak tovább. Ott ismerik őket a tanárok, a gyerekek, ott vannak a
kis barátaik.
Édesapa: – Azért is szeretném, hogy a gyerekek nálam maradjanak, mert a környéken
egy nagyon jó magániskola működik. A gyerekek járhatnának oda, és nem mindegy a
jövőjük, a továbbtanulásuk szempontjából, hogy milyen iskolába járnak.
Mediátor: – Leszögezhetjük, hogy a gyerekek tanulását mindketten a szívükön viselik.
A közös érdekek megtalálásával könnyebb az ellentétek feloldása. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a mediáció az érdekek és nem az igazság mentén halad. Egy vitában a vitázók alapállása, hogy nekik igazuk van, a másiknak meg nincs. A megoldás pofon egyszerű, a másiknak engednie kell, különben csorbul az igazság. Mivel a vitában résztvevők mindegyike ezt gondolja, máris teljesen különböző igazságokkal találjuk szembe magunkat. A mediáció azonban nem az igazságszolgáltatás fóruma, hanem a konfliktusok megoldására kidolgozott módszer.
A konfliktus feloldása akkor várható a mediációs eljárástól, ha alapját az érdekek képezik. Ha az érzelmek szolgáltatják a konfliktus gyökerét, akkor a mediáció nem alkalmas módszer. A konfliktusmegoldási technikák közül ilyenkor szóba jöhet a békéltetés, másfajta közvetítői eljárás, mint a tettes-áldozat mediáció, családi csoport konferencia, vagy a megoldást a tanácsadás, pszichoterápiás eljárások között kell keresni, amelyek az érzelmi viszonyulásokat állítják a középpontba, azok kialakulását és működését elemzik.
(Részlet a szerzők azonos című, a Wolters Kluwer Hungary Kft. gondozásában megjelent kötetéből)
