A Médiahatóság „erkölcsrendészeti” döntése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kiskorúak védelme során abból kell kiindulni, hogy nem a felnőttek szintjén értékelik a látottakat, vagyis midig a védendő korosztály kialakulóban lévő értékrendjét kell alapul venni – a Fővárosi Törvényszék eseti döntése.

A tényállás

A felperes II. kategóriába soroltan („tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott”) sugárzott – 20 óra 5 perces kezdettel – egy akcióvígjátékot 2010. május 30-án (gyermeknapon), a film előzetesét a vetítést megelőzően 37 alkalommal tette közzé. A Médiatanács álláspontja szerint a felperes a filmet helytelen korhatári kategóriába sorolta, annak sugárzásával, valamint az előzetesek nem megfelelő időben való közzétételével megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit, ezért őt 6 710 870 forint kötbér megfizetésére kötelezte.

A Médiatanács szerint a filmek az agressziót, a fegyverhasználat gyakoriságát és az azonos neműek közötti párkapcsolat megjelenítését tartalmazó részletei – bár a humoros jelleg ezek élét valamelyest tompította – indokolttá tették volna a film magasabb, III. korhatári kategóriába („tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott”) történő besorolását. Súlyosító körülményként értékelte a Médiatanács a film gyermeknapon, főműsoridőben történő sugárzását, az előzetesek nagy számát, valamint hogy a felperes már számos alkalommal sértette meg a kiskorúak védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseket.

A határozat bírósági felülvizsgálata

A felperes bizonyítást nem igénylő köztudomású tényként állította, hogy a film kifogásolt részletei a korosztályhoz tartozók egészséges lelki, fizikai, erkölcsi fejlődésére hátrányosan hatni nem tudtak, ezért az általa alkalmazott korosztályi besorolás megfelelő volt. Álláspontja szerint annak, hogy a film leszbikus párkapcsolatot, vagy fegyvereket mutat be, önmagában semmilyen hatása nincsen, hiszen a fiatalkorúak valószínűleg már máskor is láthattak ilyet. A mintakövetéshez olyan pozitívum kell, ami elementáris erejű, azonosulásra sarkall, valamint olyan formában tűnik fel, ami felülírja az ezzel kapcsolatos mindennapi ingereket. Véleménye szerint a film nem volt alkalmas arra, hogy a kifogásolt tartalmat vonatkozásában kialakult erkölcsi ítéletet megváltoztassa, vagy a 12–16 éves korúakban bármilyen tekintetben azonosulási kényszert ébresszen.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a Médiatanács megalapozott és jogszerű döntést hozott, ezért a felperes keresetét elutasította.

Kiemelte, hogy a védendő korosztály sok esetben nem rendelkezik kellő élettapasztalattal ahhoz, hogy az elhangzottakat, látottakat megfelelő kritikával kezelje. Nem képesek arra, hogy a bemutatott attitűdöket, habituális és életvezetési formákat, magatartásmódokat, elveket erkölcsi, társadalmi, szociális szempontból helyesen ítéljék meg. Az adott korosztály jövőbeni énképe, habitusa jelentős mértékben függ az őket ért hatásoktól, e körben pedig a médiának kiemelt felelőssége van. Mivel a műsor más hatást válthat ki egy tizenkét éves, mint egy tizenhat éves nézőben, ezért az adott korosztály legfiatalabb rétegeire kiemelten tekintettel kell lenni. A bíróság döntésében külön hangsúlyozta, hogy a homoszexualitás ábrázolása – mivel érzékeny témát érint – csak megfelelő módon és időpontban történhet, a témához meglátása szerint csak óvatosan és fokozatosan kell és lehet közelíteni, mivel az érintett korosztály szociális, szexuális habitusa, identitása még nem fixálódott.

Hangsúlyozta továbbá, hogy a kiskorúak egészséges mentális, pszichés fejlődésével kapcsolatos társadalmi érdek, az ezzel kapcsolatos alkotmányos jogok védelmi szintje minden más alkotmányos alapjogot megelőző, abszolút védelmet élvező érték.

A fellebbezés tartalma

A felperes téves jogértelmezésre hivatkozva az ítélet megváltoztatását kérte.

A Törvényszék megállapításai

A Törvényszék a kialakult ítélkezési gyakorlatra hivatkozva hangsúlyozta, a kiskorúak védelme során abból kell kiindulni, hogy nem a felnőttek szintjén értékelik a látottakat, vagyis ilyenkor mindig a védendő korosztály változó, kialakulóban lévő habitusát kell alapul venni. Így álláspontja szerint a film kifogásolt részei káros hatást gyakorolhatnak rájuk, annak ellenére, hogy a humoros jelleg tompította a feszültséget és az agressziót is. Álláspontja szerint ilyen esetekben a Médiatanácsnak mindig megszorítóan kell eljárnia, nem lehet kiindulni a befogadók vélelmezett reális értékítéletéből, valamint abból, hogy a látottakat megfelelő módon és értékrend alapján elemzik és értékelik. Mindezekből pedig az is következik, hogy a véleménynyilvánítási, műsorszerkesztési, műsorszolgáltatási szabadság csak a kiskorúak egészséges erkölcsi, szellemi, pszichikai fejlődésének mint értéknek a maximális védelmét figyelembe véve valósulhat meg.

A Törvényszék szerint a filmmel kapcsolatban téves a II. kategóriába sorolás, mivel olyan műsorszámot, amit a kiskorú nagykorú magyarázatával sem érthet meg, vagy – mert korából fakadóan nem elég fejlett annak befogadásához – még így is félreérthet, a III. kategóriába kell sorolni. Az elsőfokú bíróságnak ítéletében nem feladata a két kategória közötti különbség részletezése, csupán azt kell indokolnia, hogy a perbeli műsorszám miért sorolandó a magasabb kategóriába.

Mivel a felperes sem keresetében, sem fellebbezésében nem tudta saját szempontú megközelítésével alátámasztani, hogy az alperes által kifogásolt és aggályos jelenetek és elemek helyet kaphatnának II. korhatári kategóriába sorolt műsorszámban, a Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Törvényszék 2. Kf. 650 177/2013.) a Kúriai Döntések 2014/10. számában K.38. szám alatt jelent meg.

---