A pénzügyi fogyasztóvédelem egyes alapkérdései – és büntetőjog

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A pénzügyi fogyasztóvédelem a fogyasztóvédelem dinamikusan fejlődő, folyamatosan formálódó területe, melynek rendszere, dogmatikai alapjai – a történeti előképek ellenére – nem szilárdultak meg. Napjainkban is mozgásban vannak egyes alapfogalmai, alapvető jogszabályai, szabályozási tárgykörének határai és az érvényesülését hivatott szervezetrendszer is.

A Pénzügyi fogyasztóvédelem egyes alapkérdései című kötet a Wolters Kluwer Hungary Kft. kiadásában jelent meg, a kötetből a Pénzügyi fogyasztóvédelem és a büntetőjog fejezetből tesszük közzé az alábbi részletet. (A mű a Jogtanácsos Jogtár Prémium előfizetés része)

A Btk. XLII. fejezetében szabályozott tényállások közül elméletileg az alábbiaknak lehet pénzügyi fogyasztóvédelmi relevanciája:

–  fogyasztók megtévesztése;

–  üzleti titok megsértése.

Ez utóbbival kapcsolatban – bár nem a „fogyasztóvédelmi” fejezetben szabályozza a Btk. – tárgyalom a magántitok és a gazdasági titok megsértését is, mivel a gyakorlatban ezek is felmerültek a fogyasztók oldaláról olyan deliktumként, melyeket a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtók velük szemben megvalósíthatnak. A gazdasági titok megsértésének pénzügyi vonatkozásai pedig kézenfekvők, hiszen ez éppen a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok védelmére hivatott tényállás.

Az egyes szóba jöhető tényállások tárgyalása elé kívánkozik egy módszertani jellegű megjegyzés: a következőkben a deliktumokat nem a klasszikus büntetőjogi tematika (alanyiság, védett jogi tárgy, halmazati és elhatárolási kérdések stb.) szerint elemzem, hanem a pénzügyi fogyasztóvédelem szempontjából releváns problémákra koncentrálok. Ennek során kitérek a devizahitelezés kapcsán az egyes deliktumokkal kapcsolatos feljelentésekre, és igyekszem gyakorlati példákkal szemléltetni az egyes tényállások alkalmazási körét.

A) Fogyasztók megtévesztése

Kiemelést érdemel, hogy a korábbiakhoz képest egy új esetet is pönalizál a jogalkotó, a gyakorlatban számos visszaélés melegágyát jelentő termékbemutatókhoz kapcsolódóan. Eszerint vétséget követ el, aki szervezett termékbemutatón különleges árkedvezmény vagy árelőny meglétéről, vagy nyerési esélyről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad.[1] Ez a megfogalmazás előrehozott védelmet biztosít a csaláshoz képest, amikor a megtévesztő magatartás mellett a tényállásszerűséghez nem követeli meg eredmény bekövetkeztét.[2] Minősített eset miatt vétség miatt büntetendő, aki az áru értékesítése érdekében nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Aki pedig e magatartásokat az áru egészségre vagy környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival vagy biztonságosságával kapcsolatos jellemzőivel összefüggésben követi el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[3] Fontos megjegyezni, hogy árunak minősül a termék, az ingatlan, a szolgáltatás és a vagyoni értékű jog is.[4] Ezen a ponton merülhet fel a tényállás alkalmazhatósága a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában is, mint erre számos beadványban kísérletet is tettek, elsősorban a devizahitelezéshez kapcsolódóan.

Ennek kapcsán a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (a továbbiakban: BAÉSZ) feljelentésében például azzal érvel, hogy a fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy „a pénzintézetek kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal őket abban a tekintetben, hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak”. A gyanútlan adósok a médiákban közreadott reklámok alapján aláírtak egy olyan szerződést, amelyet a Ptk.-ban saját maguk is ellenőrizni tudtak, abban a hiszemben, hogy kölcsönért mentek a bankba, nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.[5]

A gyakorlatban a fogyasztók megtévesztése többnyire versenyjogi relációban fordul elő, de van példa[6] arra is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) tesz feljelentést. Számomra úgy tűnik azonban, hogy a versenyjogi szankciók nem minden esetben biztosítanak kellő visszatartó erőt, ugyanis „vannak olyan ágazatok, ahol évről-évre ismétlődnek a jogsértések. Ilyenek a távközlés, a megalapozatlan gyógyhatást ígérő élelmiszerek, a pénzügyi szektor,[7] kozmetikumok és a nagy méretű kiskereskedelmi láncok hirdetési újságjaiban szereplő termékismertetők”.[8] Sajátossága a bankszektorban megvalósuló jogsértéseknek, hogy – eltérően más ágazatoktól – a bankok összetartanak, nem hívják fel a Versenyhivatal figyelmét a másik pénzintézet jogsértő magatartására. A GVH előtt tehát szinte csak olyan eljárások zajlanak, amelyek fogyasztói bejelentésre indultak.[9]

B) Titoksértéssel kapcsolatos deliktumok, különös tekintettel a behajtó cégeknek történő adatátadás problematikájára

Viszonylag gyakori, hogy a pénzintézeteket vagy a képviseletükben eljáró ún. behajtó cégeket – egyéb bűncselekmények mellett[10] – titoksértés vádja éri a különböző adósok, illetve érdekképviseleti szerveik részéről,[11] elsősorban azért, mert az ügyfelek adatait jogosulatlanul használják fel. A szóba jöhető Btk.-tényállások a következők:

–  Üzleti titok megsértése: Aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, más személy részére hozzáférhetővé tesz vagy nyilvánosságra hoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[12]

–  Gazdasági titok megsértése: Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[13]

–  Magántitok megsértését követi el, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi.[14]

Mielőtt megvizsgálnám, hogy mikor valósítják meg ezen deliktumok valamelyikét, fontos rögzíteni, hogy a titoksértésnek nemcsak büntetőjogi, hanem egyéb, főként adatvédelmi és polgári jogi vonatkozásai is vannak; ezek szorosan összefüggenek a büntetőjogi védelemmel. Találóan fogalmaz Tóth Mihály: „elképesztő mennyiségű háttérnorma ismerete szükséges az eredményes gazdasági bűnüldözéshez. Ezek a háttérnormák – noha gyakran nem is »keretet kitöltő jogszabályok« – néha önálló életet élnek, szinte függetlenítik magukat a büntető jogszabályoktól is.”[15]

Az idevágó alkotmányjogi szempontok (személyes adatok védelméhez való jog)[16] vonatkozásában utalok a 3145/2013. (VII. 16.) AB határozatra. Ebben az ügyben az indítványozó mint a folyamatban volt korábbi per felperese annak megállapítását kérte, hogy az alperes pénzintézet az indítványozó rá bízott személyes adatait jogsértő módon kezelte, amikor azokat az indítványozóval szemben fennálló követelése érvényesítése érdekében harmadik személynek átadta. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította, és a most az AB előtt támadott jogerős ítéletével (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.776/2011/6.) az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó a Hpt. 51. § (1) bekez­dése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla – személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos – 2.Pf.21.776/2011/6. számú ítélete megsemmisítését kezdeményezte.

Ami az adatvédelmet illeti, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) számos eljárást folytatott ezzel kapcsolatban, ajánlásában[17] pedig megállapította, hogy az adatvédelmi biztos 34/A/2000. számú és 873/K/2007-3. számú állásfoglalásaiban foglaltakat alapul véve az adatkezelő más személynek, így követeléskezeléssel, adósságbehajtással foglalkozó jogi vagy természetes személynek két módon adhat át adatot:

–  Amennyiben a követelés kezelője csak pontosan meghatározott technikai műveleteket végez (pl.: felszólítások postázása), akkor adatfeldolgozóként jogosult az adatok átvételére az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 10. §-a alapján, külön törvényi felhatalmazás vagy az érintettek hozzájárulása nélkül. Az adatfeldolgozó azonban önálló döntéseket nem hozhat.

–  A követeléskezelőknek saját maguk által kidolgozott eljárási rendjük és erre vonatkozó belső szabályzatuk van, az esetek túlnyomó többségében az adatokon érdemi műveleteket végeznek, azokat saját tevékenységi körükön belül döntéshozatalra használják fel (pl. követelés lejártának vizsgálata, jogérvényesítés módja, egyeztetés, részletfizetési kérelem vizsgálata és elbírálása, saját maguk határozzák meg az alkalmazandó követeléskezelési módszereket stb.), ebben az esetben adatkezelőnek minősülnek.[18]

Amennyiben a követeléskezelő cég olyan személyes adatokat is tárol, amelyek az adósság rendezését nem befolyásolják, cél nélkül kezel adatokat, ezáltal jogellenes adatkezelést végez – állapítja meg a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása a követeléskezelés, tartozásbehajtás, adósságbehajtás, faktoring tevékenység során alkalmazott követeléskezelési technikák adatvédelmi követelményeiről (a továbbiakban: NAIH Követeléskezelési Ajánlás).

Egy adott ügyben[19] adatvédelmi bírság kiszabására is sor került. Ebben az egyik követeléskezelő céggel szemben több panasz, bejelentés is érkezett a NAIH-hoz, melyben többek között az alábbiakat sérelmezték a panaszosok:

–  a cég vele jogviszonyban nem álló, adósnak nem minősülő (pl. adósok szomszédjai, hozzátartozói) személyek személyes adatait (pl. titkosított telefonszámát) is felhasználja a követelések behajtása érdekében;

–  az egyik adó pedig azt sérelmezte, hogy fenyegető hívásokat, üzeneteket kap reggel 7-kor és hétvégén, sőt a szomszédja útján is.

A Hatóság megjegyzi, hogy a követeléskezelő méltányolható üzleti érdeke (a követelés behajtása) nem járhat a magánélet, a személyiségi jogok aránytalan korlátozásával. Fontos megállapítás, hogy a követelés jogosultja, vagy megbízásából eljáró személy a hozzá jogszerűen eljuttatott személyes adatokat felhasználhatja arra, hogy az adóst kötelezettségei teljesítésére felhívja, de nem kapcsolhatja össze ezen adatokat az adós környezetében élő más személyek adataival.

A titokvédelem nagyon gazdag polgári jogi vonatkozásainak illusztrálására egy bírósági ítéletet ismertetek röviden. Adott ügyben alperes a kezelésében levő felperesi személyes adatok közül a tartozás tényével kapcsolatos adatot a felperes szülei előtt megismerhetővé tette. Az alperesnek erre nézve jogszabályi felhatalmazás, illetőleg a felperestől ezt érintő hozzájáruló nyilatkozat nem állt rendelkezésre. Az alperes ezen eljárása nem felelt meg a személyes adatok kezelésével kapcsolatos jogszabályi előírásoknak, mert „külön jogosultság és felhatalmazás nélkül tette megismerhetővé a felperes személyes adatát harmadik személyek számára. Az ilyen jogszerűtlen adatkezelés sértette a felperes magántitkát is, mivel méltányolható érdeke fűződött ahhoz, hogy egy banki tartozásról, annak engedményezéséről, illetőleg a vele szembeni érvényesítéséről közeli hozzátartozói ne szerezzenek tudomást, az titokban maradhasson” – rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf. 21.261/2013/4. sz. ítéletében.[20]

A büntetőjogi vonatkozások kapcsán első körben az egyes titokkategóriák büntetőjogi fogalmát tekintem át:

–  A bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok csoportjába tartozó adatokat külön jogszabályokban található definíciók segítségével lehet körülhatárolni.

–  Az üzleti titok fogalmát a korábban hatályban volt Btk. szöveg még maga definiálta, eszerint üzleti titoknak minősült minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződött, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. Ez a szöveg az akkor hatályos Tpvt.-ben foglaltakkal azonos kritériumokat fogalmazott meg. A jelenleg hatályos Btk. szövegben azonban nem szerepel az üzleti titok definíciója, arra a Ptk. meghatározása irányadó.[21]

Tóth Mihály professzor figyelemre méltó megállapításokat tesz a banktitokkal összefüggésben, amikor azt az ügyfél speciális üzleti titkaként fogja fel. Megjegyzi, hogy a bankok mégis általában úgy viselkednek, mintha a saját titkukkal sáfárkodnának. Óvakodnak attól, hogy bármely adatot könnyen közöljenek, kibúvókat, kifogásokat keresnek.[22] Előfordul ugyanakkor ennek ellenkezője is. Adott ügyben polgári bíróság megkeresésére egy tartásdíj megítélése miatt folyó ügyben a bank jogtanácsosa közölte, hogy a banktitok alól felmentést adó felperesnek számlája nincs, de buzgón megadta a felperes fia és testvére számlájának adatait, noha ők felmentést nem adtak, megvalósítva ezáltal a banktitok megsértését.[23]

Mint arról a német jogirodalmi áttekintésnél is szó volt, egyes klasszikus büntetőjogi tényállásoknak is lehetnek fogyasztóvédelmi vonatkozásai. A pénzügyi fogyasztóvédelem szempontjából elsődlegesen a következő deliktumok jöhetnek szóba: csalás, uzsora-bűncselekmény, titoksértéssel kapcsolatos bűncselekmények, jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Emellett fogyasztói beadványok számos más bűncselekményre is hivatkoznak (sikkasztás, okirat-hamisítás, adócsalás stb.), ezeket azonban nem tárgyalom.

C) Csalás

Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.[24] Ami e deliktum pénzügyi fogyasztóvédelmi relevanciáját illeti, a rendkívül sokféle megközelítéssel élő feljelentők (laikusok, civil szervezetek, de olykor ügyvédek is) temérdek érvre hivatkoznak a csalás kapcsán. Ezek közül néhányat kiemelve:

a) Az ügyfelek „sohasem kértek és kaptak devizakölcsönt; ilyet nem is vettek volna fel, hisz többségük soha életében nem is látott svájci frankot”. Sohasem közölték az ügyféllel az árfolyamkockázat számításának módját és aktuális értékét. „A kamatszámításra egy olyan, az átlagos ügyfél számára érthetetlen képletet biggyesztettek a szerződésekbe vagy a szabályzatokba, amelyet sohasem konkretizáltak, és amelynek ellenőrzéséhez nem is adtak át megfelelő adatokat. Az ügyfél a havi elszámolásnál egy folyószámla elszámoláshoz hasonló, érthető és áttekinthető tájékoztatást várt volna, de ilyet soha nem kapott.” A változásokról semmilyen érthető és ellenőrizhető tájékoztatást nem adott sem előzetesen, sem utólag. A banknak a devizaalapú hitelezés forrása nem valóságos pénz volt, hanem teremtett hitelpénz,[25] ezáltal valós devizamozgásra nem is került sor.

b) Az adós számára az indokolatlanul megemelkedett tőke – a CHF/HUF árfolyama miatt –, valamint az egyoldalúan megemelt kamat „uzsora nagyságrendű törlesztő részleteket eredményezett”. „Egy szerződés két fél együttes akaratával jön létre, ha és amennyiben kiderül, hogy az egyik fél kijátssza a másikat akkor, – csalást követ el” – sommázza álláspontját Átvert Áron (kiemelés tőlem).[26]

c) Léhmann György ügyvéd pedig az egyik fő problémát abban látja, hogy a bankok a hitelek kamatlábát valójában nem – a titokban tartott – svájci kamatláb szerint, hanem attól függetlenül változtatták meg, és a svájci kamatláb csökkenése miatt a törlesztőrészletek csökkentése helyett azokat megemelve okoztak jogellenes kárt az adósoknak.[27]

d) Marczingós László ügyvéd ismételt feljelentésében[28] következetesen végigmegy a csalás tényállási elemein:

– A banki megtévesztő magatartást abban látja, hogy kereskedelmi bankok létrehoztak „egy új banki ’terméket’, melyet a jogszabályi környezet nem ismer, ám a banki vezetők, jogászok ráhúzzák az atípusos polgári jogi szerződések jogelméletét”. A kereskedelmi bankok „a fiktív deviza váltás során megtévesztik ügyfelüket, hiszen soha, egyetlen esetben sem lehetett kimutatni azt, hogy bármely adósnak devizát folyósítottak volna! A mögöttes ügylet léte, vagy nem léte a bank saját problémája.”

– A haszonszerzési célzat kapcsán kiemeli, hogy kölcsönszerződések esetében a banki tevékenység ellenértéke a kamat, és bizonyos körben a kezelési költség. Az e két elemen kívüli pénzintézeti követeléseket jogellenesnek tartja. A jogellenesen megszerzett banki jövedelem szerződésenként és általánosságban is kimutatható tétel, mely szakértői kérdés.

– A kár bekövetkezte ezzel összefüggésben nem vitatható.

Bár számtalan feljelentés szövege elérhető az interneten, ezek sorsát többnyire nem sikerült nyomon követnem, illetve általában azt tudtam kideríteni, hogy a feljelentések elutasításra kerültek. Néhány elérhetővé tett nyomozóhatósági elutasító határozat alapján az állapítható meg, hogy az elutasításra a ténybeli bizonyítékok hiánya miatt került sor, a nyomozóhatóságok érdemben nem vizsgálták a feljelentéseket, így ezek kapcsán a csalás esetleges pénzügyi fogyasztóvédelmi vonatkozásai kapcsán hivatalosnak tekinthető jogi érveléssel nem találkoztam.

D) Uzsora-bűncselekmény

„Megszüntetni? Örülünk, hogy kisegítenek, mert akkor nincs mit enni!”

(Idős asszony, Hodász)

„A romák, ha elmennek a bankhoz, ottan nem fognak nekik adni.

Ha egy családban betegség fordul elő, mondjuk kórházba kerül valaki,

akkor elmennek egy bizonyos személyhez, és azt mondja, hogy kell neki tízezer forint.

Az a személy oda fogja adni neki, és akkor ezt kell kamatokkal visszafizetni.”

(Kétgyermekes családapa, Nyíregyháza)[29]

Maga az uzsora komplex jelenség, ennek megfelelően nemcsak büntetőjogi, hanem egyéb, mindenekelőtt polgári jogi vonatkozásai[30] is vannak; e kettő gyakran nem válik el a köztudatban. Bár a Btk. alapvetően a Ptk.-beli uzsorás-szerződés fogalomra épít, a büntetőjogi tényállás lényegében független a polgári jogi megítéléstől.[31]

A szóban forgó bűntettet az követi el, aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élő hozzátartozóját, illetve a megállapodás kötelezettje által tartási kötelezettség alapján eltartott személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki.[32]

A rendszerváltást követően az uzsora egyre inkább szervezett bűnözői csoportok bevételi forrásává vált. A korabeli jogi szabályozás nem tette lehetővé az uzsora elleni hatékony fellépést, mivel másfél évtizeden keresztül – 1994 és 2009 között – az uzsora jogosulatlan pénzintézeti (pénzügyi) tevékenységként volt büntethető. A büntethetőség érvényesítését nehezítette azonban, hogy e tényállás nem önmagában volt alkalmazható, hanem az 1996-os Hpt. töltötte ki tartalommal. A büntetőjogi felelősségre vonásra így akkor kerülhetett sor, ha az elkövető engedély nélkül, ellenérték fejében, nyereség, illetve haszonszerzés céljából rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység keretében pénzkölcsönzést. A jogalkalmazás tapasztalatai már az 1990-es évek végétől felhívták a figyelmet arra, hogy az uzsora visszaszorítása érdekében a polgári jogi és büntetőjogi szabályozás felülvizsgálata szükséges, ám erre csak 2008-tól kezdődően került sor.[33]

A bűncselekmény a devizahitelezés kapcsán is gyakran előkerül a pénzintézetek elleni feljelentésekben, azonban a többi, a fogyasztók által gyakran a pénzintézetek terhére rótt cselekményekhez hasonlóan a feljelentések e tekintetben is elutasításra kerülnek.[34]

Inzelt András szemléletesen írja le az uzsorakölcsönök gyakorlati működését. Ez a leírás is érzékelteti, hogy a devizahitelezés során történtek alapvetően más szituációt jelentenek. Az uzsorások kilétét a közösségeken belül nem fedi titok, így bármely rászoruló felkeresheti őket napi gondjai átmeneti megoldásának reményében, sőt az uzsorások rendszeresen körbejárnak működési területükön, felajánlva „átmeneti segítségüket” a rászorulóknak. A kölcsönök összege általában nem túlzottan jelentős (15 000, illetve 40 000 Ft között mozognak), átlagos futamidejük 1–2 hónap, a kamat mértéke pedig 50%-tól 100%-ig terjed. A kölcsön felvételekor a felek kizárólag a felvett hitelről, illetve a visszafizetendő összegről és a visszafizetés időpontjáról állapodnak meg, az egyéb – jogszerű hitelfelvételeknél megszokott – kondíciók, mint például a teljes hitel­díjmutató (a továbbiakban: THM), a hitel fedezete stb. szóba sem kerülnek az ügylet során, hiszen ezekkel a tényezőkkel a hitelezési szituációból kifolyólag a felek nem foglalkoznak. Az ügyletet többnyire nem rögzítik írásban, így semmilyen bizonyíték nem marad annak létrejöttéről. Az uzsorások tudják, hogy a hitelfelvevők a hónap mely napján jutnak hozzá havi segélyükhöz, így ezeken a napokon felkeresik ügyfeleiket, akik a segélyből először az uzsorásoknak járó törlesztést fizetik ki, de sokszor az uzsorás birtokában van az a bankkártya, amelyre az adósnak járó állami támogatást utalják, így minden hónapban közvetlen lehetősége nyílik az aktuális havi törlesztőrészlet beszedésére. Az adósok azonban az esetek többségében nem tudják határidőben megfizetni tartozásukat, így a futamidő végén fennálló hátralékra az uzsorás további kamatot számol, melynek visszafizetésére általában egyáltalán nincs esély önerőből. Az adósok megoldásként sok esetben más uzsorástól kérnek hitelt korábbi adósságuk törlesztéséhez. Az uzsorások a részletek behajtása során gyakran fenyegetik adósaikat erőszakkal, azonban tényleges tettlegességhez igen ritkán folyamodnak.[35] Ez utóbbi megállapítástól eltérően, az idézett ombudsmani jelentés szóhasználatából és Deres Petronella bírósági iratokat elemző írásából is az tűnik ki, hogy az uzsorás tevékenységhez általában egyéb – tipikusan önbíráskodás, zsarolás, esetleg testi sértés – bűncselekmények társulnak, illetve a Kúria egyik eseti döntésében kimondta, hogy a zsarolás és uzsora-bűncselekmény halmazata megállapítható.[36]

A leírtakból is érzékelhető, hogy a gyakorlatban e bűncselekmény bizonyítása nagyon nehéz, illetve nagy a látencia is: 2005. és 2008. között megközelítőleg évente átlag 15 uzsorával kapcsolatos ügy került a bíróságok elé, majd a 2008-as törvényi szabályozásnak köszönhetően az elmúlt években jelentős emelkedésnek indult.[37] Ugyanakkor a büntetőeljárás eredményességét nagymértékben a sértetti kör együttműködési képessége határozza meg. Ezt alátámasztja, hogy az uzsorásokkal szemben sok eljárás meg sem indul, illetve azért szűnik meg, mert a sértettek vonakodnak terhelő vallomást tenni vagy azt utóbb visszavonják. További problémát jelent, hogy az uzsora áldozatait gyakran előítélet övezi a védelmüket ellátni hivatott hatóságok körében is: áldozatok helyett olyan személyeket látnak bennük, akik önhibájukból kerültek függésbe az uzsorástól.[38]

E) Jogosulatlan pénzügyi tevékenység

Aki törvényben előírt engedély nélkül

a) pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási,

b) befektetési szolgáltatási, illetve befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealap-kezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél,

c) biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítési,

d) önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magánnyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási

tevékenységet végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[39]

A jogalkotó egy bűncselekményben foglalta össze azokat a pénzügyi közvetítői tevékenységeket, amelyek engedély nélküli végzését a társadalomra olyan fokban veszélyesnek tartja, hogy a büntetőjogi védelem indokolt. „A bűncselekmény a tényállásban megjelölt pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevő természetes és jogi személyek védelmét szolgálja, ez tehát a bűncselekmény jogi tárgya.”[40]

Egyes devizahiteles csoportok képviselői azzal érvelnek, hogy a devizahitel nyújtására a pénzintézeteknek nem volt engedélyük, ezért megvalósították ezt a tényállást.[41]

Az MNB (korábban PSZÁF) rendszeresen szabott és szab ki bírságot engedély nélkül végzett pénzügyi tevékenységek miatt, ezen ügyeknek gyakran büntetőjogi következményei is voltak.[42] Példaként említhető a Civis Global Brókerház Zrt. ügye. A Társaság ellen indított eljárás során az MNB megállapította: a Civis Globál Zrt. portfóliókezelésre irányuló befektetési szerződéseket kötött, melyekben a befektetők azzal bízták meg a társaságot, hogy egyedi megbízásuk alapján saját nevében, a befektetők javára befektetési termékre vonatkozó szerződést kössön. A Civis Globál Zrt. több száz ügyféllel kötött ilyen szerződést, s ennek nyomán milliárdos összegű befektetésre szánt pénzösszeget vett át az ügyfelektől. A Társaság az ügyfélpénzek egy részét pénzügyi eszközökbe fektette, azaz – rendszeres gazdasági tevékenysége keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan – engedély nélkül portfóliókezelést végzett, kihasználva azt a tényt is, hogy az MNB nyilvántartásában biztosításközvetítési tevékenység végzésére jogosult alkuszként szerepel, így engedéllyel rendelkező piaci szereplő látszatát keltette.[43] A Magyar Nemzeti Bank H-PJ-III-B-47/2013. számú határozatával azonnali hatállyal megtiltotta a Társaságnak, hogy az MNB engedélye nélkül befektetési szolgáltatási − ezen belül portfóliókezelésre irányuló − tevékenységet végezzen, egyúttal engedély nélkül végzett befektetési szolgáltatási tevékenység miatt 250 000 000 Ft, azaz kettőszázötvenmillió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.[44]

Ami a büntetőjogi vonatkozásokat illeti, Kis Sándort, a Társaság vezetőjét 2013. december 11-én helyezte előzetes letartóztatásba a rendőrség, akit a rendőrségi közlemény szerint csalással gyanúsítanak.[45] A Debreceni Rendőr-kapitányság 2015. március 13-án zárta le a nyomozást. A 2013. ősz óta folyó vizsgálat feltárta, hogy 546 sértettnek több mint kétmilliárd forintos kárt okozott.[46] Az első bírósági tárgyalásra 2015. június 24-én került sor, a per különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt folyik.[47]

Az ismertetett esetből is látható, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység végzése miatt kiszabott felügyeleti bírság ellenére az adott magatartás a büntetőjogi értékelés során más minősítést nyerhet, továbbá a leírtak felvetik a tárgyalt bűncselekmények elhatárolásának, illetve halmazatának – jelen értekezés keretein túlmutató – problematikáját.[48]

A fogyasztók tájékoztatása és a prevenció szempontjából is hasznos, hogy a Felügyelet honlapján közzéteszi azokat az általa ismert szolgáltatókat, akik nem rendelkeznek a feltüntetett tevékenységre vonatkozó engedéllyel.[49]

Lábjegyzetek:

^[1] Btk. 417. § (1) bek.

^[2] http://buntetojog.info/kulonos-resz/btk-417-%C2%A7-fogyasztok-megtevesztese/ (letöltve: 2016. 12. 23.).

^[3] Btk. 417. § (2)–(3) bek.

^[4] Btk. 421. § b) pont.

^[5] A BAÉSZ által jegyzett, Gyulán, 2012. 12. 27. napján kelt feljelentés. Elérhető: https://sites.google.com/site/semmisdevizahitel/csalas (letöltve: 2016. 12. 23.).

^[6] A GVH által tett feljelentésekről konkrét adatokat nem találtam. A GVH 2014. és 2015. évi országgyűlési beszámolói sem tartalmaznak erre vonatkozó információkat. Közel 60 milliárdot spórolt a fogyasztóknak a versenyhivatal c. online cikkben a következőket olvashatjuk: „A versenyhatóság több esetben büntető eljárást is kezdeményezett. Ilyen volt például az irodaszer forgalmazók piacán feltárt kartell-ügyben tett feljelentés, de a fogyasztók megtévesztése bűncselekmény miatt is két esetben tett feljelentést a GVH. Az egyik esetben egy üdülési jogot értékesítő cég magatartása miatt terelték jogi útra az ügyet, míg a másik alkalommal a termék összetételéről, egészségre gyakorolt hatásáról és fogyasztó képességéről hazudott egy cég.” Lásd: Közel 60 milliárdot spórolt a fogyasztóknak a versenyhivatal. Online cikk, elérhető: http://profit7.hu/hirek/kozel-60-milliardot-sporolt-a-fogyasztoknak-a-versenyhivatal (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[7] A pénzügyi szektor szereplői által elkövetett megtévesztésekkel kapcsolatban lásd például az alábbi cikket: Miskolczi Bodnár Péter: Fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelme a pénzügyi szektorban. Pénzügyi Szemle, 2014/1. sz., 7–26. o.

^[8] Tóth Tihamér: A Gazdasági Versenyhivatal jelentősebb döntései a fogyasztók megtévesztése és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tárgyában a 2009. évben. Iustum Aequum Salutare, 2010/1. sz., 29–56. o.

^[9] Miskolczi (2014) 22. o.

^[10] Így pl. Bankcsapda Érdekvédelmi Civil Szervezet önbíráskodást, zaklatást, zsarolást említ. Lásd: B.É.C.S.: A behajtó cég nem egyenlő a végrehajtóval! Elérhető: http://www.bankcsapda.eu/hasznos-dokumentumok/a-behajto-ceg-nem-egyenlom-a-vegrehajtoval-/ (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[11] Lásd például a Jogtalanul adják tovább adósaik tartozás-kezelését a bankok? c. bejegyzést. Elérhető: http://hitelkarosultak.blog.hu/2013/02/25/jogtalanul_adjak_tovabb_adosaik_tartozas-kezeleset_a_bankok (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[12] Btk. 418. §.

^[13] Btk. 413. § (1) bek.

^[14] Btk. 223. § (1) bek.

^[15] Tóth Mihály: Titkokkal átszőtt büntetőjog. Iustum Aequum Salutare, 2005/1. sz., 57–72. o.

^[16] Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés: Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

^[17] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása a követeléskezelés, tartozásbehajtás, adósságbehajtás, faktoring tevékenység során alkalmazott követeléskezelési technikák adatvédelmi követelményeiről (2014. július 3.). Elérhető: https://www.naih.hu/files/ajanlas-koveteleskezeles-2014-07-03.pdf (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[18] NAIH Követeléskezelési Ajánlás 3. o.

^[19] NAIH-6254-19/2012/H.

^[20] Az ítélet ismertetése itt olvasható: Más tudomására hozható-e a banki tartozás ténye? Elérhető: http://jogaszvilag.hu/rovatok/szakma/mas-tudomasara-hozhato-e-a-banki-tartozas-tenye (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[21] Bárdos Rita: Az üzleti titok védelmének munkajogi és büntetőjogi összefüggései. In: Fazekas Marianna (szerk.): Jogi tanulmányok. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának III. konferenciája (2012. április 20.). II. köt., Budapest, 2012, 125–138. o.

^[22] Tóth Mihály (2005) 71. o.

^[23] PKKB 15.B.V.29/1997.

^[24] Btk. 373. § (1) bek.

^[25] Menyhért Péter: Deviza Alapú Csalás – napjaink legsúlyosabb nemzeti-jogi konfliktusa –, hogyan lehet „érinthetetlen” erőfölénnyel visszaélve becsapni a világ bankárait, jogászait, társadalmi és gazdasági vezetőit? ArsBoni online folyóirat. Elérhető: http://arsboni.hu/deviza-alapu-csalas-napjaink-legsulyosabb-nemzeti-jogi-konfliktusa-hogyan-lehet-erinthetetlen-erofolennyel-visszaelve-becsapni-a-vilag-bankarait-jogaszait-tarsadalmi-es-gazdas/. (2018. május 17.).

^[26] Átvert Áron sokadik levele bankjához. Online bejegyzés elérhető: http://patacsipilvax.hu/?p=39972 (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[27] Dr. Léhmann György 2011. május 27-én kelt, Legfőbb Ügyészségnek címzett feljelentése. Elérhető: https://www.scribd.com/fullscreen/58969337?access_key=key-2ns1xtwb4tgqlg6qkawp (letöltve: 2016. 12. 25.)

^[28] Dr. Marczingós László 2012. április 30-án kelt, Legfőbb Ügyészségnek címzett ismételt feljelentése. Elérhető: http://www.donmarcello.hu/?p=1447 (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[29] A fenti idézetek az alábbi munkából származnak: Hüse Lajos – Fábián Gergely – Szoboszlai Katalin: „Van itten elég sok szegénység…” Az uzsorakamat intézményének empirikus kutatása. Kapocs, 2008/2. sz. Elérhető: http://epa.oszk.hu/02900/02943/00035/pdf/EPA02943_kapocs_2008_ 2_04.pdf (letöltve: 2016. 12. 31.).

^[30] Ezzel kapcsolatban lásd például: Vizkeleti Edit: Az uzsora megállapításának gyakorlati problémái. Jogi Fórum publikáció. Elérhető: http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/vizkeleti_edit__az_uzsora_megallapitasanak_gyakorlati_problemai[jogi_forum].pdf (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[31] Deres Petronella: Néhány észrevétel az uzsora-bűncselekményről egy OKRI-kutatás tükrében. In: Vókó György (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 53. kötet. Országos Kriminológiai Intézet, Budapest, 2016, 142–167. o.; valamint Csák Zsolt: Az uzsora-bűncselekmény gyökerei és azok hatása a hatályos szabályozásra. Magyar Jog, 2014/10. sz., 566–574. o.

^[32] Btk. 381. § (1) bek.

^[33] Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-2981/2012. számú ügyben, 1. pont. A Jelentés értékes adalékokat szolgáltat az uzsora-bűncselekmény történetéhez is.

^[34] Lásd például: http://belfoldvilaglap.blogspot.hu/2012/03/kiskunmajsai-devizahiteles-ugyeszsegi.html (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[35] Inzelt András: Uzsorabűnözés, avagy a „kamatos pénz” útja Magyarországon. In: Fazekas Marianna (szerk.): Jogi tanulmányok. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskolájának III. konferenciája (2012. április 20.), II. köt., Budapest, 2012, 41–52. o.

^[36] Kúria Bfv.I.797/2013/5.

^[37] Inzelt (2012) 48. o.

^[38] AJB-2981/2012. sz. Jelentés, III. 2. pont.

^[39] Btk. 408. §.

^[40] Jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Online tananyag, elérhető: http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/e-learning/btk/buntetojog3/lecke9_lap1.html#hiv29 (letöltve: 2016. 12. 25.).

^[41] Dr. Léhmann György: A bankok engedély nélkül végzett tevékenységéről. Elérhető: http://www.civilkontroll.com/dr-lehmann-a-bankok-engedely-nelkul-vegzett-tevekenysegerol/ (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[42] Az MNB (korábban PSZÁF) és a nyomozó hatóságok eltérő álláspontjával kapcsolatban lásd: Dr. Tebeli Izabella: A jogosulatlan pénzkölcsön-nyújtás megállapíthatóságának felügyeleti tapasztalatai. Elérhető: http://alk.mnb.hu/data/cms2102465/tebeli.pdf (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[43] MNB Sajtóközlemény, 2014. 01. 16. Elérhető: https://www.mnb.hu/archivum/Sajtoszoba/mnbhu_pressreleases/mnbhu_pressreleases_2014/mnbhu_sajtokozlemeny_20140116_0900 (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[44] MNB H-PJ-III-B-47/2013. számú határozat.

^[45] Előzetesben maradhat az álbróker. Magyar Nemzet, 2014. január 9., csütörtök, 5. o.

^[46] Brókerbotrány: perbe hívják a felügyeletet. Népszava, 2015. 04. 14. Elérhető: http://nepszava.hu/cikk/1054160-brokerbotrany-perbe-hivjak-a-felugyeletet/ (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[47] Kis Sándor szándéka kizárólag a pénzszerzés volt – állítja az ügyészség. Elérhető: http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/10190_kis_sandor_szandeka_kizarolag_a_penzszerzes_volt (letöltve: 2016. 12. 26.).

^[48] A Székesfehérvári Törvényszék adott ügyben egymás mellett állapította meg a vádlottak ter­hére a csalás és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét. Lásd: Székesfehérvári Törvényszék Ítélet­hirdetés a 3300 sértett sérelmére elkövetett csalás ügyében. Sajtóközlemény, 2016. ápr. 8. Elérhető: https://szekesfehervaritorvenyszek.birosag.hu/sajtokozlemeny/20160408/itelethirdetes-3300-sertett-serelmere-elkovetett-csalas-ugyeben (letöltve: 2018. május 17.).

^[49] http://alk.mnb.hu/bal_menu/figyelemfelhivo/hazai?pagenum=3 (letöltve: 2016. 12. 26.).

---