A rablás és „társai” megítélése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi írás a rablás rendbeliségével kapcsolatos kérdéseket vizsgálja egy konkrét tényállás tükrében. A feldolgozott jogeset alapját a szerző által a Székesfehérvári Járásbíróság nevében – a 2012. évi C. törvény hatálybalépése előtt – jogerősen elbírált büntetőügy képezte.

A szerző – egy anonimizált tényállást alapul véve – a rablás mint erőszakos vagyon elleni bűncselekmény többrendbeli minősítésével szembeni érveket sorakoztatja fel, majd az adott cselekvésfolyam kapcsán az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) bizonyos különös részi tényállásainak konkrét ügyben történő alkalmazhatóságát veti el.

V. T. vádlott székesfehérvári otthonából 2010. január 22-én az esti órákban úgy indult el, hogy egy 7 centiméter pengehosszúságú kést, egy – szemrésznél kivágott – sapkát, valamint – a bűncselekmény helyszínén hátrahagyott szagnyomok eltüntetése érdekében – egy mosóport tartalmazó, nyitott állapotú papírdobozt vett magához.

A C.-N. Kft. által működtetett, Székesfehérvár, ..szám alatti lottózóhoz ment, majd néhány perces várakozás után a sapkát maszkként az arcára, míg kabátja kapucniját a fejére húzta, és a kést jobb kezében a testéhez közel tartva, a mosóporral teli bontott papírdobozt tartalmazó nylonzacskót pedig bal hónaljához szorítva belépett az üzlethelyiségbe, majd azonnal elindult a kassza irányába.

A lottózó helyiségében egyedül tartózkodó, 78 éves T. T. F.-né sértett vehemensen igyekezett a pénztárgép felé tartó V. T. vádlottat a ruhájánál fogva visszatartani, eközben folyamatosan kiabált. V. T. vádlott a kialakult dulakodás közepette T. T. F.-né sértettet a kezében lévő, nyitott mosóporos dobozt tartalmazó zacskóval három alkalommal fejbe ütötte, miközben a zacskóból mosópor szóródott ki. A vádlott T. T. F.-né sértettet egy alkalommal szándékosan el is lökte magától, aki ennek következtében nekiesett a lottózó oldalfalán lévő villanykapcsolónak, és a helyiségben a villany leoltódott.

Ekkor V. T. vádlott a nyitott kasszához lépett, amelyből 4 darab 5.000 forintos címletű készpénzt kivett, és a kabátzsebébe tett, majd távozott az üzlethelyiségből.

I. R., aki a lottózóban történtek idején az épület második szintjén tartózkodott, T. T. F.-né sértett kiabálására felfigyelve, az emeletről a lottózóba lerohant, majd futva követni kezdte a bejárati ajtóban álló sértett által neki megmutatott, és látótávolságon belül lévő vádlottat, akit az …Általános Iskola mögötti garázssornál ért utol. Néhány méterre közelítette meg a vádlottat, aki a kezében tartott késsel hadonászni kezdett feléje, miközben őt a leszúrásával fenyegette meg.

Az üldözés egészen a …térig folytatódott. Közben több ízben megismétlődött az a jelenet, hogy V. T. vádlott megfordult, és most már szóbeli fenyegetés nélkül hadonászott a késsel I. R. felé. Az üldözés azzal ért véget, hogy I. R. a …téren cigarettázó két ismeretlen kilétű fiatalember segítségét kérte V. T. vádlott elfogásában, akit aztán a rendőrség épületéhez kísértek.

A fent írt bűncselekmény törvényi minősítését illetően – álláspontom szerint – legalább két kérdés tehető fel:

1.) A lottózóban történt egy rendbeli rablási cselekményen túl – röviddel a lottózóból való távozás után – a vádlott által az őt üldöző I. R. sértett felé megvalósított további fenyegetés milyen bűncselekménynek minősül? Egyáltalán: eme magatartás beilleszthető-e valamely bűncselekményi tényállásba? Megvalósult-e e körben további egy rendbeli rablási cselekmény?

2.) Eme utóbbi magatartás értékelhető-e más bűncselekménynek, szóba jöhet-e e tekintetben az 1978. évi IV. törvény 174. paragrafusában szabályozott kényszerítés vagy az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott zaklatás bűncselekménye?

1.) Álláspontom szerint a lottózóból való elmenekülés után a vádlott által megvalósított cselekmény további – az 1978. évi IV. törvény 321. §. (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a.) pontja szerint minősülő felfegyverkezve elkövetett – rablás bűntettének már nem minősíthető.

Az 1978. évi IV. törvény 321. §. (1) bekezdése értelmében ugyanis a rablás bűntettét az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Eme törvényhely (2) bekezdése pedig azt rögzíti, miszerint rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Az a lefolytatott bizonyítás eredményeként nem volt kétséges, hogy V. T. vádlott a lottózót működtető C.-N. Kft. képviselőjével, T. T. F.-né-vel szemben – az összesen 20.000 forint összegű készpénz megszerzése érdekében – a rablás megállapításához szükséges akaratbénító erőszakot alkalmazott akkor, amikor az őt a lottózóban található pénztárgéptől mindenáron visszatartani szándékozó idős korú asszonyt a nála lévő, mosóporral teli dobozt tartalmazó nylonzacskóval három alkalommal megütötte, majd őt szándékosan nekilökte a lottózó helyisége oldalfalának, mely lökés eredményeként az asszony a falon lévő villanykapcsolónak nekiesett.

A megítélésem szerint ugyanakkor V. T. vádlott az őt röviddel a lottózóból való távozása után üldözőbe vevő I. R. sérelmére nem valósított meg további egy rendbeli rablást akkor, amikor az őt utolérő fiatalembert a sértett leszúrásával fenyegette meg, miközben a lottózó közelében található …téri Általános Iskola mögötti garázssornál fenyegetően hadonászott felé a nála lévő késsel, mely hadonászó mozdulatot később többször megismételte (most már szóbeli fenyegetés nélkül).

A rablás ugyanis egy összetett bűncselekmény, amelynek kettős a jogi tárgya. Egyrészt sérti a tulajdoni viszonyokat, másrészt a személyi szabadságot. Mivel pedig a rablás a vagyon elleni bűncselekmények körébe tartozik, így – egyebek közt a 43/2007. BK véleményben is kifejtetteknek megfelelően – az egység és többség kérdésében ennél a bűntettnél is érvényesül az az elv, hogy annyi rendbeli rablás jön létre, ahány sértett vagyoni jogának sérelmére a bűnös tevékenység megvalósul. Többrendbeli rablás nem állapítható meg azon esetben, amikor az erőszaknak, vagy a kvalifikált fenyegetésnek az alkalmazása ugyan több személlyel szemben valósult meg, ugyanakkor csak egy személy károsodott.

A konkrét esetben pedig éppen erről van szó.

V. T. vádlott a megszerzett pénzzel távozott a lottózóból, azonban őt egy pillanatra sem veszítették szem elől, és I. R. azonnal követni kezdte. Megállásra szólította fel a vádlottat, mely felszólítást V. T. vádlott ugyan kétségkívül élet ellen irányuló (akaratbénító) fenyegetéssel reagált le, amikor a közelébe érkező fiatalembert életveszélyesen megfenyegette, miközben hadonászni kezdett a kezében tartott késsel, azonban eme fenyegetés alkalmazásával egyidejűleg a C.-N. Kft. vagyonának sérelmén túl további személy nem károsodott. Ekként eme – a rablás megállapításához szükséges – fenyegetés kizárólag a büntetés kiszabásánál értékelendő súlyosító tényezőként vehető figyelembe, de további rablási cselekmény megállapításához nem vezethet.

Álláspontom szerint tehát a T. T. F.-né sérelmére a lottózó kasszájában levő pénz megszerzése érdekében alkalmazott akaratbénító erőszak, majd az eme erőszak kifejtését igen rövid idővel követő – I. R.-rel szembeni – kvalifikált fenyegetés az 1978. évi IV. törvény 321. §. (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a.) pontja szerint minősülő felfegyverkezve elkövetett rablás egy rendbeli természetes egységébe tartozik, a fenti összefüggő cselekménysor tanúsítása révén.

A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban
Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is. További információ és megrendelés >>

A kétrendbeli minősítés elleni érvként hozható fel az is, miszerint maga az 1978. évi IV. törvény 321. §. (2) bekezdése azt rögzíti, hogy a rablás eme alakzatát a tetten ért tolvaj (azaz a lopási cselekmény elkövetője) követheti el, más vagyoni elleni bűncselekmény (így rablás) elkövetője nem.

2.) A lottózóbeli események után történtek tehát – álláspontom szerint – nem értékelhetők további egy rendbeli (minősített) rablásként, de az I. R.-rel szemben alkalmazott fenyegetésre figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 174. paragrafusában szabályozott kényszerítés, vagy az 1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott zaklatás sem volt V. T. vádlott terhére írható.

Az I. R. felé késsel történő hadonászás, illetve a verbális fenyegetés ugyan a kényszerítés „fenyegetés” fordulatának feleltethető meg, ám hiányzik egy további tényállási elem eme bűncselekmény megvalósulásához, mégpedig a jelentős érdeksérelem okozása.

Egyébiránt a szubszidiaritás eme változata miatt abban az esetben sem lehetett volna törvényesen megállapítani V. T. vádlott büntetőjogi felelősségét a kényszerítés bűntettében, ha e körben valamennyi törvényi tényállási elem megvalósult volna.

Ami pedig a zaklatás vétségét illeti, e bűncselekmény – álláspontom szerint – azért nem valósult meg, mert V. . vádlott a lottózóból történt távozása után nem félelemkeltés céljából, hanem – a rablás egy rendbeli természetes egységén belül – az általa lenyűgöző erőszakkal elvett idegen dolog megtartása és egyúttal menekülésének biztosítása végett fenyegette meg I. R. sértettet erőszakos cselekmény elkövetésével.

(A szerző – dr. Czikajló Ádám – jelenleg a Székesfehérvári Törvényszék 1. számú büntető fellebbviteli tanácsának előadó bírájaként lát el ítélkező tevékenységet, kirendelés útján.)

---