A Róma I. rendelet megalkotásának okai, a fórumválogatás
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Dr. Palásti Gábor által írt Nagykommentár a Róma I. rendelethez c. mű a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) szabályait értelmezi és magyarázza jogeseteken, példákon és jogtudományi kategóriákon keresztül a jogszabály szerkezetét követve. Az alábbiakban a nagykommentár bevezetőjének a rendelet megalkotásának okairól szóló részletét olvashatják el.
[…] A kollíziós szabályok európai egységesítésének végső célja ugyanúgy az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlásának a megteremtése a tagállamok között, mint – közvetlenül vagy közvetve – az európai jog sok más egyéb szabályának. Az ezen alapszabadságok útjában álló akadályok között találhatóak olyanok is, amelyek az EU terminológiája szerint igazságügyi természetűek, és polgári, illetve kereskedelmi ügyekre vonatkoznak. Idetartoznak – a nemzetközi polgári eljárásjogi szabályokon kívül – a kollíziós szabályok is. Az alapszabadságok megvalósításának igazságügyi természetű akadályai abban mutatkoznak meg, hogy az alapszabadságok gyakorlati megvalósítása során felhasznált anyagi magánjogi – polgári jogi eszközök (mint a szerződés is) alkalmazásával létrejött jogviszonyok elbírálása tagállamról tagállamra eltér. Ezek az eltérések jogvita esetére egymásnak ellentmondó ítéleteket, az ítéletek más tagállamokban kifejtett hatásai területén előre nem látható helyzeteket, összességében pedig folyamatos jogbizonytalanságot teremtenek. Ez a jogbizonytalanság ugyanakkor megakadályozza azt, hogy az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlásával kapcsolatos jogviszonyok (például EU-n belüli nemzetközi kereskedelmi szerződések) nagy számban létrejöjjenek. Az EU döntéshozói a „szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség” elnevezéssel illették azt a célkitűzést, hogy az EU-n belül a tagállamonként eltérő igazságügyi jellegű szabályok többé ne akadályozzák a négy alapszabadság kibontakozását azáltal, hogy egymásnak ellentmondó ítéleteket, előreláthatatlan helyzeteket, folyamatos bizonytalanságot eredményeznek. Mivel az áruk és szolgáltatások szabad áramlása megvalósításának a szerződés az elsődleges anyagi magánjogi – polgári jogi – eszköze, ezért ami a kollíziós szabályok egységesítését illeti, az első jogegységesítő kezdeményezés természetszerűleg a szerződések joga területén történt meg, lásd a Római Egyezményt. Megjegyzendő, hogy mára már ezt egész sor további jogterület nemzetközi magánjogi szabályainak az egységesítése követte. Így lásd a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog területén a Róma II. rendeletet, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén a Róma III. rendeletet, a tartás területén az Európai Tartási Rendeletet és a kapcsolódó hágai jegyzőkönyvet. Az öröklés kapcsolóelvei területén lásd az Európai Öröklési Rendeletet, később a Házassági Vagyonjogi Rendeletet és az Élettársi Vagyonjogi Rendeletet (ennek a két utóbbinak Magyarország nem részese). A kollíziós szabályok kodifikációja folyamatos, például jelen kommentár megírásakor a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogról szóló rendelet alkotása van folyamatban [lásd az Európai Parlament és a Tanács rendelete a követelések engedményezésének harmadik felekre kifejtett hatásaira alkalmazandó jogról: Javaslat, 2018/0044(COD)].
[…] Azt a jelenséget, ami elsődlegesen akadályozta az alapszabadságok megvalósulását, és ami indokolttá tette a kollíziós szabályok egységesítését is, nemcsak az eljárási szabályokét, úgy hívjuk, hogy
forum shopping (fórumválogatás). A forum shopping jelenség az elsődleges oka a nemzetközi magánjog nemzetközi és EU-n belüli egységesítésének. A jelenség alapja az, hogy a joghatósági okok és kollíziós jogi kapcsolóelvek meghatározása terén ugyanazon jogviszonyra eltérések találhatóak az egyes államok megoldásai között. Például a szerződések jogán belül felhasználható kapcsolódási pont a szerződés kötésének a helye, a teljesítési hely, vagy valamelyik fél szokásos tartózkodási helye is, és ezekből a kapcsolódási pontokból országról országra különbözőképpen válhat joghatósági ok és kapcsolóelv. Másrészt közismert az is, hogy az anyagi magánjog – polgári jog országról országra eltér. Ha országonként különböző tényezők alapján több állam is rendelkezhet joghatósággal ugyanarra az ügyre, és az eltérő kapcsolóelvek más és más anyagi joghoz vezetnek, akkor ugyanannak a jogviszonynak egyszerre több, egymásnak ellentmondó jogi megítélése is lehet, attól függően, hogy a felperes hol indít eljárást. Egy szerződést illetően például ugyanaz a megállapodás vagy annak valamely rendelkezése egyszerre lehet érvényes és érvénytelen; a magatartás egyszerre lehet szerződésszegő és szerződésszerű; a félnek egyszerre van és nincs kimentési oka stb.: a kimenetel attól függ, hogy ki perel hamarabb, és a fentieket végiggondolva, hol (melyik országban) indítja meg az eljárást. A forum shopping feltétele az is, hogy a külföldi ítéletet a célzott elismerés vagy végrehajtás országában elismerjék/végrehajtsák. A felperes választásának további szempontjai is lehetnek, például költséghatékonyság, perhatékonyság, nyelvi nehézségek, képviselettel kapcsolatos nehézségek, ezek azonban mind másodlagosak ahhoz képest, hogy a lehetséges anyagi jogi szabályok milyen eredményre vezetnek. A forum shopping az alapja az ún.
perlési turizmusnak.
Az esetek egy kisebb részében az eltérő joghatósági, elismerési, végrehajtási és kollíziós szabályok a gátját képezhetik a jogos és méltányolható érdekek érvényesítésének. Így elképzelhető, hogy egy jogos igénnyel fellépni kívánó felperes számára a fórumválogatás azt eredményezi az adott helyzetben, hogy nincs olyan fórum, amely előtt az eljárását megindíthatja, mert például a joghatósággal rendelkező és esetleg számára kedvező ítéletet hozó bírósági döntés végrehajtását nem tudja az alperes országában kikényszeríttetni.
A forum shopping nem csupán a tényleges jogvitákban okoz problémát, hanem minden nemzetközi magánjogi jogviszonyban folyamatosan fennálló bizonytalansági tényező. A külkereskedelmi szerződések világában a pereskedés pusztán a változó gazdasági környezetre adott reagálás is lehet. A felperes per útján kíván megszabadulni a kereslet-kínálat szükségszerű és folyamatos változása miatt időközben számára terhessé vált szerződéstől, noha a szerződés annak megkötésekor még kecsegtetőnek tűnt. A fórumválogatás ideális eszközt biztosít ehhez: több jogrendszer számos szabályát lehet mérlegelni, míg olyat nem talál a leendő felperes, amely alapján „fogást találhat” a szerződésen vagy szerződő partnerén, ez pedig végeredményben kiüresíti a pacta sunt servanda elvét. Ez a bizonytalansági tényező alkalmas arra, hogy komoly korlátját képezze a nemzetközi gazdasági forgalomnak: tömegével nem jönnek létre nemzetközi kereskedelmi ügyletek azért, mert a fórumválogatás olyan mérvű jogbizonytalanságot teremt, amely elbátortalanítja a résztvevőket a nemzetközi kereskedelmi szerződések megkötésétől. A forum shopping ezért elismerten a jogi korlátját képezi az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlásának. Ez pedig indokolttá tette az EU-n belül a nemzetközi magánjogi szabályok egységesítését a forum shopping helyzetek megelőzésének eszközeként.
Ugyan a forum shopping jelenségnek végső soron az a célja, hogy a jogviszonyra vonatkozó különféle anyagi magánjogi/polgári jogi rendszerek közül az kerüljön alkalmazásra, amelyik a felperes számára a legkedvezőbb, a forum shopping lehetőségének a megelőzéséhez az anyagi magánjog/polgári jog EU-n belüli egységesítése nem szükséges. Egyrészt, amennyiben a jogviszonyra nem EU-tagállam anyagi polgári jogát kellene alkalmazni, akkor a fórumválogatás még mindig lehetséges maradna. Másrészt, a tagállam anyagi magánjogának – polgári jogának önmagában nincsen az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke EU-n belüli szabad áramlásával összefüggő tartalma, az tipikusan a teljesen belföldi jogviszonyokat szabályozza, így az anyagi magánjog/polgári jog egységesítésére vonatkozóan az EU-nak főszabályként nincsen jogalkotási hatásköre. Harmadrészt pedig az anyagi polgári jog egységesítésének jóval több elméleti és gyakorlati akadálya van, mint az eljárási és kollíziós szabályokénak. Jól példázza ezt a szerződési jog alapelvei (általános része) egységesítésének az elhúzódó és legfeljebb kötelező erővel nem bíró jogforrást eredményező folyamata. Az anyagi magánjog harmonizációjával ellentétben a nemzetközi magánjogi szabályok egységesítése hatékonyan elejét tudja venni a forum shoppingnak, ráadásul könnyen igazolható erre nézve az EU jogalkotási felhatalmazottsága is. A joghatósági szabályok egységesítése garantálja, hogy alacsony legyen a perlésre rendelkezésre álló választási lehetőségek száma, és a lehetőségek minden esetben előreláthatóak maradjanak. A kapcsolóelvek egységesítése garantálja, hogy még ha több országnak is van joghatósága az EU-n belül, ugyanabban az ügyben minden fórum – előrelátható módon – ugyanazt a jogot alkalmazza. Az elismerési és végrehajtása szabályok egységesítése pedig garantálja, hogy a jogkereső fél az adott ítéletet más tagállamban is el tudja ismertetni és végre tudja hajtatni; azok az okok pedig, amelyek alapján ez nem lenne lehetséges, szintén előre láthatóak.
A cikk a Wolters Kluwer Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
