Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia utolsó délelőttjének egyik szemináriuma a szellemi tulajdonvédelem és az új Ptk. kapcsolatáról szólt, emellett ismertették az uniós védjegyjog reformját és szóba kerültek azok a szerzői jogi ügyek is, melyek az Európai Unió Bíróságát is megjárták.
A Wolters Kluwer által Visegrádon szervezett II. Jogi Konferencia utolsó délelőttjének egyik szemináriuma a szellemi tulajdonvédelem és az új Ptk. kapcsolatáról szólt, kitérve az EU védjegyjogi reformjára, mely a közösségi védjegyrendelet módosítását, valamint a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló új irányelv elfogadását eredményezte. A szemináriumon a jogalkalmazás szempontjából mutatták be a meghívott előadók a legfontosabb változtatásokat. Szó esett az oltalomképesség feltételeiről, az oltalom terjedelméről, a védjegybitorlásról stb.
A szemináriumon megtudtuk, hogy új terminológia született, az „európai uniós védjegy”, mely a „közösségi védjegy” kifejezés helyébe lépett. További változás, hogy a védjegybejelentésnél a grafikai ábrázolhatóság követelményét eltörölték, valamint bővültek a feltétlen kizáró okok, úgymint a funkcionalitás tekintetében az áru formája és az áru „egyéb jellemzője”, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, és változtak az eredet-megjelölések és földrajzi jelzések is. Módosult továbbá az árujegyzék meghatározása a védjegybejelentésben. A védjegybitorlás nevesített eseteit is bővítették. (Kereskedelmi név használata, előkészületi cselekmények, összehasonlító reklám, tranzitáruk megállítása).
A szemináriumon elhangzott, hogy a védjegyirányelv az anyagi jogszabályokat lényegében a fentiekhez hasonlóan módosítja.
Ennek a délelőttnek a levezető elnöke Grad-Gyenge Anikó volt, a Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK tanszékvezetője. Négy meghívott előadó fejtette ki a véleményét a témával kapcsolatban:
– Mezei Péter egyetemi docens (SZTE ÁJK),
– Jókúti András, főosztályvezető-helyettes (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala),
– Bacher Gusztáv, ügyvéd (Szecskay Ügyvédi Iroda),
– Lukácsi Péter ügyvéd (SBGK).
Az uniós védjegyjog reformjának ismertetése mellett szóba kerültek azok a szerzői jogi ügyek is, melyek az Európai Unió Bíróságát is megjárták. Az előadók kitértek a szabadalmi aktualitásokra, továbbá az egységes szabadalmi bíróság felállításáról is megtudtunk néhány fontos információt.
Az Európai Unió Bírósága előtt folyó ügyek közül kiemelésre érdemes a UsedSoft GmbH és az Oracle International Corp. között zajló eljárás, mely leginkább a jogkimerülésről szólt. A jogvita az Oracle számítógépi programjaira vonatkozó használt licenceknek a Usedsoft általi forgalomba hozatala miatt zajlott.
Grad-Gyenge Anikó levezető elnök
A felekről
Az Oracle tevékenységi körébe tartozik a számítógépi programok fejlesztése és forgalmazása. Ez a cég jogosultja a programokhoz kapcsolódó szerzői jog alapján fennálló kizárólagos használati jogoknak és a számítógépi programok vonatkozásában lajstromozott „Oracle” német és közösségi szóvédjegyeknek. Az Oracle a programjait, az adatbázisszoftvereket leginkább úgy terjeszti, hogy azokat a vevő le tudja tölteni az internetről. A programok úgynevezett „kliens–szerver” módon működő számítógépi programok. A programra vonatkozóan a licencszerződésben biztosított felhasználói jog magában foglalja a program példányának a szerveren való tartós tárolásához való jogot, és így bizonyos számú felhasználó számára a munkaállomásuk operatív memóriájába történő betáplálás révén való hozzáférhetővé tétel jogát. A licencszerződések tartalmazzák a biztosított jogokat is, melynek értelmében a szolgáltatások kifizetésével a vevő korlátlan időtartamra, nem kizárólagos, nem átruházható, jogdíjmentes, saját belső szakmai céljaira felhasználási jogot szerez a megállapodás alapján.
A UsedSoft tevékenységi körébe tartozik, hogy használt számítógépi programokra vonatkozó licence-szerződéseket köt, így az Oracle számítógépi programjaira vonatkozó felhasználói licenceket is forgalmaz. A Usedsoft ennek érdekében ezeket a felhasználói licenceket, vagy azoknak egy részét akkor szerzi meg az Oracle ügyfeleitől, amikor az eredetileg megszerzett, meghatározott számú felhasználóra vonatkozó licencek meghaladják az első megszerző igényeit.
A tényállásról
A Usedsoft az Oracle számítógépi programjaira vonatkozó már használt licenceket kínált eladásra. Ennek során utalt arra, hogy valamennyi licencjogosultság naprakész, abban az értelemben, hogy még hatályos az eredeti licencbevevő által az Oracle lel kötött karbantartási szerződés, és az eredeti eladás jogszerűségét közjegyzői tanúsítvány igazolja. A UsedSoft azon vevői, akik még nem rendelkeznek az Oracle érintett számítógépi programjával, a program példányát – e használt licenc megszerzését követően – közvetlenül az Oracle internetes oldaláról töltik le. A számítógépi programmal már rendelkező és további felhasználók számára licenceket vásárló vevők esetében pedig a UsedSoft a számítógépi programot ezen további felhasználók munkaállomására másoltatja át.
A II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia két előadója: Bacher Gusztáv (fent) és Lukácsi Péter (lent)
A perről
Az Oracle keresetet nyújtott be a müncheni tartományi bírósághoz, hogy a Usedsoftot az általa folytatott gyakorlat megszüntetésére kötelezze. A bíróság helyt adott az Oracle kereseti kérelmének, és az ítélet elleni fellebbezést is elutasították. Ezt követően a felülvizsgálati kérelem folytán a szövetségi legfelsőbb bíróság elé került az ügy, amelyik felfüggesztette a pert, és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága előtt.
A probléma lényege öt kérdésben megfogalmazva:
– Vajon a Usedsoftnak, valamint a vevőinek az eljárása sérti-e az Oracle-nak a számítógépi programok tartós vagy időleges többszörözésére vonatkozó – a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett – kizárólagos jogát?
– Vajon a Usedsoft vevői hivatkozhatnak-e a számítógépi programok többszörözésére vonatkozó jognak az Oracle részéről rájuk történő érvényes átruházására?
– Vajon a 2009/24/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „jogszerűen megszerző személynek” minősül-e az a személy, aki a Usedsoft vevőihez hasonlóan nem rendelkezik a szerzői jog jogosultja által biztosított, számítógépi programhoz kapcsolódó felhasználói joggal, de a számítógépi program példányának terjesztésére vonatkozó jog kimerülésére kíván hivatkozni?
– Vajon kimerül-e a számítógépi program példányára vonatkozó terjesztési jog?
– Vajon a használt licencet megszerző személy hivatkozhat-e a program többszörözött példányának előállítása érdekében a számítógépi program azon példányának terjesztésére vonatkozó jog kimerülésére, amelyet a jogosult engedélyével a programot elsőként megszerző személy az internetről letöltött, ha a programot elsőként megszerző személy a saját programpéldányát törölte vagy már nem használja?
Több álláspont létezik a kérdések megválaszolásával kapcsolatban, mely lényegében két irányba vihet el bennünket: vagy abba, hogy a felhasználói jog átruházható, vagy abba, hogy nem. Az utóbbi álláspontot vallók szerint az Oracle licencszerződéseiből éppen az következik, hogy a programokra vonatkozó felhasználói jog nem ruházható át, így az Oracle vevői nem jogosultak harmadik személyre átruházni az e programok többszörözésére vonatkozó jogokat.
Egyéb értelmezések: az egyik szerint a 2009/24 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését lehet alkalmazni, ha a szerzői jog jogosultja valamely vevőnek – licencszerződés megkötése révén – engedélyezi a számítógépi program többszörözött példányának oly módon történő előállítását, hogy a vevő ezt a programot az internetről letölti, és a számítógépen tárolja. A szóban forgó rendelkezés a terjesztési jog kimerülésének jogkövetkezményét a program példányának első eladásához fűzi, és nem feltétlenül feltételezi a számítógépi program anyagi műpéldányának forgalomba hozatalát.
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
A másik értelmezés szerint a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell a számítógépi program online átadás útján történő eladása esetén. Az e nézetet képviselők szerint ebben a kérdésben egy nem szándékolt joghézag áll fenn, amely annak köszönhető, hogy az irányelv alkotói nem kívántak rendelkezni a számítógépi programok online átadásának esetéről, és azt nem is szabályozták.
A harmadik értelmezés szerint az irányelv 4. cikkének (2) bekezdését nem lehet alkalmazni, mivel a terjesztési jog e rendelkezés szerinti kimerülésének mindig az a feltétele, hogy – a jogosult által vagy a jogosult hozzájárulásával – a számítógépi program anyagi műpéldányát hozzák forgalomba. A 2009/24 irányelv alkotói tudatosan lemondtak arról, hogy a kimerülési szabálynak alávessék a számítógépi programok online átadását.
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a 2009/24 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása nem jön szóba. A terjesztési jog kimerülésének kizárólag annak biztosítása a célja, hogy alkalmas legyen a forgalmazásra a programnak valamely meghatározott adathordozón rögzített, és a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával eladott példánya. Következésképpen a jogkimerülés joghatása nem terjeszthető ki az online átadott immateriális adatállományra.
(Az Európai Unió Bíróságának döntésével kapcsolatban lásd: http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30dbf23b7469a1f14e46a7e1954c5cdd1ea3.e34KaxiLc3qMb40Rch0SaxuKaNr0?text=&docid=124564&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first%E2%88%82=1&cid=5224916)
