A terhelti jogok változása az új büntetőeljárási törvény tervezetében

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben az új Be. terhelti jogokra vonatkozó szabályait mutatjuk be részletesen.

Az új büntetőeljárási törvény tervezete (továbbiakban: Tervezet) szerint a nyomozás során a terhelti részvétel kezdete a gyanúsítotti kihallgatás, amikor a terhelt tudomására hozzák, hogy vele szemben milyen bűncselekmény miatt járnak el.

A Tervezet a terhelt e minőségéből eredő jogait a személyéhez köti, így azok biztosítása a bíróság, ügyészség és nyomozó hatóság általános kötelezettsége.

A Tervezet a védelemre való felkészülés mellett önálló terhelti jogként ismeri el a védő igénybevételének, meghatalmazásának és a védővel való tanácskozásnak a jogát is, továbbá a bizonyításban való aktív közreműködés jogát is. A Tervezet meghatároz egy minimális időtartamot, amely előtt e terhelti jogok tényleges gyakorlása nem korlátozható.

Önálló és kiemelkedő terhelti jogként határozza meg a Tervezet terheltnek a tárgyaláson, továbbá a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés tárgyában tartandó ülésen történő jelenléti jogát.

A szabadlábon lévő terhelthez képest a fogva lévő terhelt számára a Tervezet további jogokat is biztosít a vonatkozó uniós joganyag – pl. a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv – rendelkezéseit is beépítve.

 

A terhelti együttműködés

Új terhelti jogként a terhelt a büntetőeljárás bármely szakaszában kezdeményezheti az ügyészséggel történő megállapodást a terhére rótt tények és jogi minősítés beismerése, továbbá akár az alkalmazandó joghátrány vonatkozásában is.

A terhelt beismerésének nagyobb szerepet tulajdonít a Tervezet. A cél a gyorsítás és a hatóságok, illetve a bíróság terheinek csökkentése. A beismerésért cserébe a terhelt oldalán enyhébb szankcionálást jelent.

Az új eljárási törvényben a beismerés és a terhelt együttműködési szándéka kétféle megegyezéshez vezethet:

1.  Az első esetben az ügyész, a terhelt és a védő a nyomozási szakban a bíróságtól függetlenül formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről. A bíróság ekkor az egyezség törvényességét az egyszerűbb elbírálást lehetővé tevő külön eljárás keretein belül vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, az egyezséget jóváhagyja, vagy elutasítja.
2. A másik eset a vádemelést követően kialakuló egyezség, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli.

Közös az a) és a b) változatban:

• a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli a felekkel,
• kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni.

Meghatalmazott képviselő eljárása

 

A Tervezet a terhelt esetén is lehetővé teszi meghatalmazott képviselő eljárását azzal, hogy ez nem lehet a védő eljárásának konkurenciája.

[multibox]

Elterelés

Az elterelő intézmények igénybevételét a Tervezet már a nyomozás folyamatában, akár közvetlenül a gyanúsítotti kihallgatást követően is lehetővé teszi.

A vádemelés elhalasztása jogintézmény neve megváltozik: feltételes ügyészi felfüggesztésre. Az alapesete változatlan marad, a speciális esetek köre viszont bővül. Nemcsak kábítószer birtoklása és tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőügyben, hanem mindazon bűncselekmények esetén lehetőség lesz az alkalmazásra, ahol a Btk. Különös Része a terhelt – eljárás megindulását követő – magatartásától teszi függővé a büntethetőség megszűnését. Amennyiben várható, hogy a terhelt magatartása pozitív irányba változik, mert képes és hajlandó a teljesítésre, akkor ez az eljárás felfüggesztéséhez vezet.

Nyomozás

Az elkövetőt a védőhöz való jog már a gyanúsítás közlését megelőzően is megilleti. A Tervezet szakított a hatályos törvény azon lehetőségével, hogy ha a terhelt védőt kívánt meghatalmazni, akkor arra kötelező védelem esetén három nap haladékot kapott. Ez a megoldás érdemben azt eredményezte, hogy az eljáró hatóságok még kötelező védelem esetén is úgy foganatosíthattak eljárási cselekményeket, hogy a terheltek ténylegesen nem volt védője.

A Tervezet alapján a szabadlábon lévő terhelt esetében kötelező védelem esetén az idézéssel egyidejűleg, fogva tartásba került terhelt esetében haladéktalanul, de még a kihallgatását megelőzően védőt kell kirendelni. Egyéb esetben a terhelt gyanúsítotti kihallgatását megelőzően tett nyilatkozatát követően nyomban kell döntést hozni a védő kirendeléséről.

Ha védő kirendelésére kerül sor, vagy a terhelt a kihallgatását megelőzően védőt hatalmaz meg, az eljáró hatóság köteles legalább két órát biztosítani arra, hogy a védő a kihallgatáson megjelenjen. Ez alatt az idő alatt a terhelt számára biztosítani kell a védővel való konzultáció lehetőségét. A kihallgatás megkezdésére az értesítéstől számított két órán belül csak akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított a védőjével egyeztetni tudott, és a gyanúsított a kihallgatás megkezdéséhez hozzájárul. A konzultáció nélküli gyanúsítotti hozzájárulás a védő jogainak egyoldalú korlátozásával járna, ezért arra nem kerülhet sor. Ha a védő két órán belül nem jelenik meg, és távollétében az eljárás nem folytatható, az eljáró hatóság a védő jelenlétét helyettes védő kirendelésével biztosítja.

Bírósági eljárás

A vádlott rendelkezési joga erősödik a jelenléti joggal kapcsolatban.

A Tervezet a terhelt jelenlétét a tárgyalási szakban jogként és nem kötelezettségként határozza meg, így a tárgyaláson jelen lévő személyek körében szabályozza a vádlott tárgyalási jelenlétét, ezzel szakítva az eddigiekkel, mert a tárgyaláshoz való jogból kiindulva rendezi a vádlott jelenlétének kérdését. Ez azt jelenti, hogy a kiindulópont, vagyis az alapelv, annak biztosítása, hogy a vádlott a vádemelést követően a tárgyaláshoz való joggal rendelkezik, de erről a jogáról ugyanakkor lemondhat akkor, ha a bizonyításhoz nincs szükség a vádlott személyes jelenlétére és a megfelelő garanciák – elsősorban a védő közreműködése – is biztosítottak. Ennek következtében a vádlott saját ügyében való rendelkezési joga bővül, ezáltal az eljárás tisztességessége erősödik, amely sok esetben az eljárás időszerűségére is kedvező hatással lehet.

Fellebbezés

Az ügyészség a vádlott terhére és javára is, a vádlott és a védő csak a terhelt javára fellebbezhet; az ügyészségnek a fellebbezésében meg kell jelölnie, ha az a vádlott terhére irányul.

A fellebbezésben új bizonyítékra csak akkor lehet hivatkozni, ha a fél legalább valószínűsíti, hogy arról az elsőfokú határozat kihirdetését követően szerzett tudomást.

A Tervezet szerint lehetőség van a fellebbezés tanácsülésen való elbírálására akkor, ha az elsőfokú határozat ellen kizárólag a terhelt javára jelentettek be fellebbezést.

Megalapozatlanság

Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség másodfokú bíróság általi kimondására is lehetőséget teremt.

Ha a vádat alátámasztó bizonyíték beszerzését a vádló nem indítványozta és az ítélet megalapozatlansága nyilvánvalóan erre vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatóak, azaz nem kerülhet sor az ítélet hatályon kívül helyezésére.

A Tervezet a harmadfokú eljárás során a felülbírálat terjedelmét jelentősen szűkíti. Csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül a teljes körű felülbírálat.

Az egyes ügydöntő, érdemi határozatokat hatályon kívül helyező, másod- és harmadfokú végzések elleni fellebbezés is lehetővé válik.

Rendkívüli jogorvoslatok

Perújítás

A Tervezet a perújításnál a terhelt rendelkezési jogát bővíti.

Ha a terhelt távollétében folytatták-e le az eljárást, akkor a bíróságnak azt a feltételt vizsgálnia kell. Ha a feltétel megvalósult, el kell rendelnie e perújítást.

Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye.  A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

Perújításnak a terhelt javára – a halála után is – határidő nélkül helye van.

Felülvizsgálati indítvány

A Tervezet változatlanul csak a terhelt javára teszi lehetővé a felülvizsgálat határidő nélküli indítványozását, míg a terhelt terhére az esetleges törvénysértések alapos felmérésére elegendő hat hónapos határidőt tartja fenn.

Külön eljárás

Fiatalkorúak eljárása

A terhelti együttműködésre épülő eljárások a fiatalkorúak elleni eljárásban is megjelennek.

A vádemelés előtt is kötelezővé teszi a Tervezet a védő jelenlétét azon a fiatalkorú terhelt részvételével tartott eljárási cselekményen, mely a személyes közreműködése mellett közvetlenül szolgálja a bizonyítást.

Bíróság elé állítás

A Tervezet szerint tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül van lehetőség – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a bíróság elé állításra.

A Tervezet a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a 10 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre.

Tárgyalás mellőzése

A Tervezet a jogintézmény nevének megváltoztatása mellett arra törekszik, hogy érdekeltté tegye a terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában.

A terhelt távollétében történő eljárás

A terhelt távollétében történő eljárást azokban az esetekben, amikor megalapozottan feltételezhető, hogy a terhelt tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól.

A Tervezet mellőzi az eljárás megismétlését indokolatlanul előíró szabályokat.

A biztosíték letétele

A Tervezetben a külön eljárások között szerepel. A biztosíték célja, hogy az életvitelszerűen külföldön élő terhelt egy bizonyos összeg letétbe helyezése mellett az eljárási cselekményektől az eljárás teljes folyamatában távol maradhasson.

 

A sértett/áldozat szerepéről az új büntetőeljárási kódex tervezetében itt olvashat.

---