A változó jogszabályi környezet hatása az ügyész környezetvédelmi eszközrendszerére

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyész környezetvédelmi tevékenysége szűk körben ismert, pedig joggal tarthat igényt a szélesebb körű figyelemre.

Bevezetés

A klasszikusnak mondható büntetőjogi tevékenység az elsődleges, amely az ügyészség kapcsán általában felmerül, pedig emellett az ügyész magánjogi és közigazgatási jogi feladatai – az új törvény kifejezésével élve a közérdekvédelem – különösen a környezetvédelem területén – legalább olyan jelentősek. Megemlítendő ugyanakkor, hogy egyes európai országokban – így például Finnországban, Svédországban, Svájcban – az ügyész nem rendelkezik büntetőjogon kívüli jogosultságokkal a környezet védelme érdekében, így ebben a vonatkozásban a magyar ügyészek jogköre széleskörű és komplex.

A környezet védelme – a védett jogi tárgy sajátosságaiból adódóan – speciális, más területektől eltérő szabályozást kíván meg. A büntetőjog a legvégső eszköz – alkalmazására akkor kerül sor, amikor egyéb jogi eszközökkel a kívánt cél nem érhető el [POLT Péter (szerk.): Új Btk. kommentár. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., 2013.] –, az ügyész környezetvédelmi tevékenysége azonban nem itt kezdődik. Az ügyész komplex, több jogágat érintő környezetvédelmi munkásságára a nemrégiben bekövetkezett jogszabályi változások jelentős hatást gyakoroltak.

Alaptörvény: A fenntartható fejlődés követelményeinek megfelelő új alkotmány

A legmagasabb szintű felhatalmazást az Alaptörvénytől kapja az ügyész: alkotmányos feladata ugyanis a bűncselekmények üldözése és a törvényesség megtartásában való közreműködés a 29. cikk 1. bekezdése alapján.
Magyarország 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvényének környezetvédelmi rendelkezéseit két részre tagolhatjuk:
– a természeti erőforrások védelme az egész államszervezetre és jogrendszerre kötelezően, – valamint az egészséges környezethez való jog alkotmányos alapjogként való elismerése.

Az új Alaptörvény kiterjeszti és erősíti a környezetvédelmi jog alkotmányos alapjait. Rendkívül jelentős előrelépés, hogy Magyarország állami, gazdasági és társadalmi rendszerét a fenntartható fejlődés követelményének megfelelően rendeli alakítani és működtetni. Egy korszerű alkotmánynak – amely a nemzetközi környezetpolitikai elvárásoknak is meg kíván felelni – tartalmaznia kell a jövő generációk érdekei iránt érzett felelősség elismerését. Az Európai Unióban 8 tagállam alkotmánya tartalmaz rendelkezést a jövő nemzedékek jogaira vonatkozóan (FODOR László: Környezetvédelem az alkotmányban. Budapest, 2006. Gondolat) valamint a hágai Nemzetközi Bíróság több esetben is elismerte ezeket a jogokat. Új alkotmányunk lépést tartva az előremutató európai példákkal, a Preambulumban (Nemzeti Hitvallás elején a 8. felhívásként) fontos kötelezettségvállalást fogalmaz meg a természeti erőforrások védelmét illetően a jövő nemzedékek érdekeivel összhangban.

A korábban hatályos Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény is megfogalmazza az egészséges környezethez való jogot (XXI. cikk), továbbá e jogosultság biztosításának állami kötelezettségét (intézményvédelmi kötelezettség), mindezt kibővíti azonban a „szennyező fizet elv” egyik részszabályának alkotmányos szintre emelésével. Mindezzel azt a korábbi lényeges „hiányosságot” pótolta az új Alaptörvény, amely egyértelművé teszi, hogy az egészséges környezethez való jog nem csupán alkotmányos alapjog, de ugyanakkor e körben fontos kötelezettséget ró nem csupán az államra, de az állampolgárokra is.

Alaptörvényünk továbbá garantálja, hogy valamennyi környezetjogi alapelv változatlan tartalommal érvényesüljön, valamint a korábbi értékek védelme és megőrzése mellett előremutató rendelkezéseivel a szükséges fejlődést és előrelépést segíti elő. [FÜLÖP Sándor: Az egységes környezethez való jog és a jövő nemzedékek érdekeinek védelme az Alaptörvényben, in: CSÁK Csilla (szerk.): Jogtudományi tanulmányok a fenntartható természeti erőforrások témakörében, Miskolci Egyetem, 2012., valamint http://beszamolo2011.jno.hu]Fülöp Sándor állásfoglalása [JNO 258/2011. http://www.jno.hu/hu/af/jno-258-2011_uj_alaptorveny_rendelkezeseibol.pdf] alapján az új Alaptörvény megteremtette a szükséges alapokat ahhoz, hogy a jelenlegi környezetromboló és fenntarthatatlan életmódot és gazdasági gyakorlatot támogató szabályozást átalakítsuk mind gazdasági, mind jogi területeken egyaránt.

Balogh Nikoletta a Miskolci Egyetem PhD hallgatója jelen évtől kezdve, Szilágyi János Ede egyetemi docens doktoranduszaként. Az ügyész környezetvédelmi tevékenységét érintő területet 2011 óta – egyetemista kora óta – kutatja. Ebben a témában szeretne további széleskörű kutatásokat folytatni és a későbbiekben doktori disszertációt készíteni.

Az ügyészségről szóló törvény nyomán életbe lépett változások: A klasszikus büntetőjogi mellett az ’új’ közérdekvédelmi tevékenység

A 2012. január 01. napján hatályba lépett, az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény által hozott változások az ügyész környezetvédelmi tevékenységét is széles körben érintették.

A klasszikus büntetőjogi ügyészi tevékenység – nyomozás, nyomozás-felügyelet, vádképviselet – változatlanul hagyása mellett (III. fejezet) a közérdekvédelmi tevékenységet a IV. fejezetben szabályozza az új törvény. A büntetőjogon kívüli feladatokat részben e rendelkezések, részben egyéb törvények határozzák meg.
Röviden összefoglalva az ügyész az igazságszolgáltatás közreműködőjeként gyakorolja a büntetőjogon kívüli feladatait, elsősorban perindítási jogával, hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével járul hozzá a törvényesség helyreállításához (együttes elnevezéssel élve: fellépés).  [26. § (1) bekezdés]

Az ügyész környezetvédelmet érintő klasszikus büntetőjogi, valamint magánjogi tevékenysége az új törvény alapján nagyrészt változatlan maradt, azonban jelentős változásokat hozott a jogszabály a közigazgatási jogi tevékenység tekintetében.

Az egyik legfontosabb ilyen módosítás, hogy megszűnt az ügyész általános törvényességi felügyeleti jogköre és helyébe lépett a „törvényességi ellenőrzés” (29. §), amely főszabályként konkrét döntést érinthet, amennyiben törvénysértésre utaló információ merül fel.

Egyesületek és alapítványok tekintetében változatlan maradt az ügyész működés-felügyeleti jogköre.
Módosultak azonban az ügyész eszközei: megszűnt az óvás és a felszólalás, helyette „önkéntes teljesítésre felhívással” [26.§ (3) bekezdés] élhet az ügyész a törvénysértés megszüntetése érdekében, melyben 60 napos határidőt tűz a kötelezettnek. Amennyiben ez eredménytelenül telik el, az ügyész 30 napon belül keresetindítási jogával élhet a bíróság felé.

E változtatás oka, hogy az ügyész közvetlenül a törvénysértőnek tartott döntést támadhassa meg bíróság előtt – szemben a korábbi szabályozással, amely alapján felülvizsgálat-kérési joga volt az óvást elutasító határozattal szemben. Álláspontom szerint e változtatás lehetővé tette a törvénysértő állapot gyorsabb és egyszerűbb megszüntetését.

A törvénysértés minél gyorsabb orvoslását szolgálja az a rendelkezés is, hogy az ügyész felhívását az eljáró szerv felügyeleti szervéhez nyújtja be – kivéve, ha nincs felügyeleti szerve, az nem jogosult intézkedésre, illetve a felügyeleti szerv a Kormány.

A jelzés eszközét a változtatások nem érintették: kisebb jelentőségű, nem törvénysértő szabálytalanság esetén van mód az alkalmazására.

Amennyiben többek között a környezet, természet és termőföld védelme érdekében jogosítják egyes törvények perindításra az ügyészt, azokban az esetekben az eljárás közérdekűségét vélelmezni kell. [27.§ (6) bekezdés]

Új Büntető Törvénykönyv: A környezet (és természet), mint önálló védett jogi tárgy

Az ügyész környezetvédelmi eszközrendszerének leghangsúlyosabb és egyben legsúlyosabb joghátrányt jelentő részét a büntetőjog által kínált lehetőségek adják – szoros összefüggésben a közérdekvédelem eszközeivel.

A 2012. július 01. napján hatályba lépett új Büntető Törvénykönyvről (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről) általánosságban elmondható, hogy komoly előrelépést jelent környezetvédelmi szempontból. A legszembetűnőbb változást a környezet- és természet elleni bűncselekmények önálló fejezetbe (XXIII. fejezet) történő foglalása jelenti. A korábban hatályos btk-ban az ehhez kapcsolódó tényállások a közegészséget, mint jogi tárgyat védték – az új btk. azonban rendszertani változást hajt végre: létjogosultságot ad a környezet és a természet védelmének, mint büntetőjog által védett értéknek. [POLT Péter (szerk.): Új Btk. kommentár. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., 2013.] Szükséges változtatásokat hajtott ezzel végre a jogalkotó: a szakirodalom régóta kívánatosnak tartotta a fenti átalakítást, tekintettel arra, hogy a környezeti bűncselekmények korábban a közegészséget (valamint egyes tényállások esetén a közbiztonságot) sértő bűncselekmények között voltak elhelyezve. A lehetséges összefüggés a környezeti károk és az emberi egészség között nyilvánvaló ugyan, de a védett jogi tárgy különböző – elsősorban ez indokolja a környezet- és természet elleni bűncselekmények önálló fejezetbe foglalását. Az atomenergiával kapcsolatos tényállások e fejezetben történő elhelyezését uniós normák előírásai is indokolják – a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv minimumszabályokat fogalmaz meg a tagállamok számára e témakörben, így többek között felsorolja azokat a magatartásokat, amelyeket a tagállamok büntetőjogi szankcióval kell, hogy sújtsanak, amennyiben azokat szándékosan vagy súlyos gondatlanságból követik el.

Új tényállásokat is létrehozott a jogalkotó jelen fejezeten belül: a korábban a környezetkárosítás elkövetési magatartásaihoz tartozó ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, valamint az állatkínzás tényállásából kiváló orvvadászat és orvhalászat tényállásait.

Záró gondolatok

Az ügyész büntetőjogi és közérdekvédelmi intézkedései együttesen igen hatékony eszközként jelennek meg a környezetvédelem céljai érdekében. Az e területet érintő jogszabályi változások a korábbi eredményeket megőrizve további előremutató rendelkezésekkel erősítették a környezetvédelem kiemelt jelentőségét. Az Alaptörvény kiterjesztette az egészséges környezethez való jog alapjait, valamint a nemzetközi elvárásoknak megfelelően deklarálta a jövő nemzedékek érdekei iránt viselt állami felelősséget. Az új Büntető törvénykönyv által végrehajtott rendszertani változtatások eleget tesznek egy modern európai büntető kódextől elvárható szabályozásnak: önálló környezetvédelmi büntetőjogi normákat alkotott; az ügyészségi törvény ezirányú módosításai pedig az eljárások gyorsítását, a környezetvédelmi célok hatékonyabb elérését hivatottak szolgálni, elsőként a legfontosabb célra: a kár megelőzésére fókuszálva.

---