Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a Polgári Törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljeskörűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Az alábbiakban – cikksorozatunk következő részeként – a nagykommentár zálogjogi szabályokat ismertető egyik részletét olvashatják el.
2019. július 17-étől e szakasz [lásd: Ptk. 5:99. §-át, a Szerk.] címe kiegészült az „és megterhelése” szöveggel [a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvény 131. §]. A kiegészítés a 2016. évi LXXVII. törvény által a Ptk. 5:99. § (3)-(4) bekezdéseibe iktatott új rendelkezésekre utal, amelyek kimondják, hogy a járulékos zálogjogot nemcsak átruházni, hanem megterhelni is csak a biztosított követeléssel együtt lehet [bővebben lásd alább], valamint a zálogjoggal biztosított követelésen alapított zálogjog kiterjed a követelést biztosító zálogjogra is. [Erről részletesen az alzálogról szóló részben foglalkozik a szerző. A Szerk.]. A szakasz egyéb rendelkezései változatlanok maradtak.
A követelés átruházása, a tulajdonátruházással egyezően, kétmozzanatú ügylet; magában foglalja az elkötelező szerződést és az ezt megvalósító engedményezést (Ptk. 6:193. §). Az alanycsere megvalósításának a Ptk. által bevezetett új módja a szerződésátruházás, amikor nem csupán egyes jogok, hanem az adott szerződési pozícióhoz kapcsolódó valamennyi jog és kötelezettség tekintetében bekövetkezik a jogutódlás (Ptk. 6:208. §). A kódex eredetileg eltérően szabályozta a két ügylet hatását a biztosítékokra, a 2016. évi LXXVII. törvény által megvalósított módosítást követően azonban lényegében mindkét esetre azonos szabályok vonatkoznak [Ptk. 6:193. § (3) bekezdés; Ptk. 6:208. § (3) bekezdés]. Emellett a Ptk. a jogutódlás egyéb eseteit is meghatározza; ilyen esetek például a jogi személy átalakulása (Ptk. 3:39. §) és az öröklés (Ptk. 7:1. §). A törvény itt tárgyalt szabálya nem csupán az átruházásra, hanem a követelés átszállásának valamennyi esetére irányadó.
A zálogjog biztosítéki jellegéből következően a zálogjog jogosultja megegyezik a biztosított követelés jogosultjával, a hitelezővel; ez a járulékos zálogjog fennállásának teljes időtartama alatt így van, önálló zálogjog esetében azonban az alapítást követően a két pozíció különválhat egymástól. Ebből következik az is, hogy a követelés átruházása esetén az új hitelezőre szállnak a követelést biztosító járulékos zálogjogból (és kezességből) eredő jogok [Ptk. 5:99. § (1) bekezdés]. A zálogjog járulékos biztosítéki jellegének tehát lényeges következménye, hogy a zálogjogot és a biztosított követelést főszabályként csak együtt lehet átruházni. A biztosított követelés jogosultjának a személyében bekövetkező változás – függetlenül attól, hogy erre átruházás vagy egyéb jogutódlás következtében kerül sor – egyúttal a zálogjogosult személyének a megváltozását is jelenti. A követelés új jogosultja lesz a követelést biztosító zálogjog jogosultja is.
A zálogjog átszállása a követelés új jogosultjára a követelésben beállott jogutódlással automatikusan bekövetkezik (BH2002. 240.). Annak elősegítése érdekében azonban, hogy az új zálogjogosult zálogjoga fennmaradjon, illetve az abból fakadó jogait praktikusan gyakorolni tudja, a Ptk. e szabályt kiegészíti annak előírásával, hogy a követelés átruházója köteles a birtokában lévő zálogtárgyat átadni az új jogosult részére, illetve a jelzálogjognak az új jogosult nevére való átjegyzéséhez szükséges nyilatkozatot kiadni [Ptk. 5:99. § (1) bekezdés második mondat]. A zálogtárgyat visszatartó korábbi zálogjogosult (a követelés átruházója) jogalap nélküli birtokossá válik. A kézizálogjognak a zálogtárgy birtokához kötöttségéből következik, hogy a zálogjog átszállása esetében az új zálogjogosult helyzete lényegében megegyezik a kézizálogjog olyan jogosultjáéval, aki elveszíti a zálogtárgy birtokát: követelheti az addigi jogosulttól a zálogtárgy kiadását, ennek elmulasztása azonban a kézizálogjog megszűnését eredményezi [Ptk. 5:142. § (1) bekezdés c) pont]. Jelzálogjog esetében az, akire a jelzálogjog a követeléssel együtt átszállott, a jelzálogjognak a javára való bejegyzését, az ehhez szükséges bejegyzési engedély a korábbi jogosulttól történő kiadását követelheti. A követelés megszerzője bejegyzés nélkül is zálogjogosulttá válik, nincs azonban védve azokkal a személyekkel szemben, akik a zálogjog tárgya felett a nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen jogot szereznek.
Tekintettel arra, hogy járulékos zálogjog biztosított követelés hiányában nem maradhat fenn, ha a felek (zálogjogosult és zálogkötelezett) azt szeretnék esetleg, hogy az új hitelezőt ne illesse meg a zálogjog, akkor ezt két módon érhetik el. A Ptk. eredeti szabályozása alapján a megoldás az volt, hogy a zálogjogosult a követelés átruházását megelőzően lemondott a zálogjogról, hiszen a zálogjogról való lemondás megszünteti a zálogjogot [Ptk. 5:142. § (1) bekezdés a) pont]. Ezt a meglévő törvényi lehetőséget érintetlenül kívül hagyva, a 2016. évi LXXVII. törvény a zálogjog átruházásával kapcsolatban egy új megszüntető okot is teremtett: a zálogjog átszállásának a kizárását [Ptk. 5:142. § (4) bekezdés]. Figyelni kell azonban arra, hogy e két jogintézmény szabályozása lényeges eltéréseket mutat. A törvény a lemondás intézményét lényegében az alapítással analóg módon szabályozza, azaz a zálogjog megszűnéséhez szükséges a megszüntetésre irányuló lemondó nyilatkozat, valamint a zálogtárgy visszaadása a zálogkötelezett részére, illetve a zálogjog törlése a megfelelő nyilvántartásból. Ezzel szemben az új szabály önmagában a felek kizáró nyilatkozatához köti a megszüntető hatást. Ez a szabályozás ahhoz vezet, hogy a zálogjog kizárása következtében a dologi jogi helyzet eltér a nyilvántartásban szereplőtől, illetve a birtokhelyzet által teremtett látszattól. Ez nem szolgálja a jogbiztonságot, és ellenkezik mind a nyilvántartás funkciójával, mind pedig a birtokátruházáshoz fűződő dologi joghatással. Ha a jogalkotó úgy döntött, hogy ebben az esetben – a lemondásnál alkalmazott megoldástól eltérően – közvetlenül a felek megállapodásához köti a zálogjog megszűnését, akkor a zálogjogosult kötelezettségeinek a körét lehetett volna kiegészíteni a zálogjog megszűnése esetében követendő eljárás szabályainak a meghatározásával (Ptk. 5:144. §). Ilyen szabályozás hiányában is ajánlatos, hogy a zálogjog átszállásának a kizárása esetén a felek gondoskodjanak a zálogjog megszűnésének a megfelelő nyilvántartásban való rögzítéséről, illetve a birtokhelyzet rendezéséről.
A biztosított követelés átruházása, illetve átszállása nemcsak egészben, hanem részben is bekövetkezhet, és az is lehetséges, hogy a régi jogosult helyébe nem egy, hanem több új jogosult lép. Ilyen esetekben azonos ranghelyen több zálogjog jön létre [Ptk. 5:99. § (2) bekezdés]. E zálogjogok jogosultjai osztozkodnak a ranghelyen, minden egyéb tekintetben azonban egymástól függetlenek, tehát a zálogjogosultakat megillető jogokat egymásra tekintet nélkül, önállóan gyakorolhatják.
Annak a szabálynak, hogy a biztosított követelés átszállása a zálogjog átszállását eredményezi, a párja az az előírás, hogy a zálogjog önállóan nem ruházható át [Ptk. 5:99. § (3) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a járulékos zálogjog önállóan nem forgalomképes (lásd a Ptk. 6:202. §-ához fűzött magyarázatot). A két szabály azonban nem szimmetrikus, hiszen a zálogjog a követelés járuléka, nem pedig fordítva. A követelés tehát magával viszi a zálogjogot, de a zálogjog erre nem képes. A követelés átruházhatóságát nem érinti az a körülmény, hogy azt zálogjog biztosítja; a követelés biztosított jellege csupán azzal a következménnyel jár, hogy az átruházás – anélkül, hogy ennek kapcsán a zálogjogról külön rendelkezni kellene – a zálogjog átszállását is eredményezi. Ezzel szemben a járulékos zálogjog léte biztosított követelést feltételez, önmagában tehát nem tekinthető forgalomképes vagyontárgynak. Ezért a törvénynek az a megfogalmazása, amely szerint a zálogjogot a biztosított követeléssel együtt lehet átruházni, valójában azt jelenti, hogy a követelés átruházásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra, egyébként azonban a zálogjogot nem lehet átruházni, a zálogjog felett önállóan nem lehet rendelkezni. A zálogjog önálló átruházásának a tilalma alól kivételt teremtett a Ptk. által bevezetett különvált zálogjog, amelyet a 2016. évi LXXVII. törvény 2016. október 1-jei hatállyal megszüntetett, és helyette ismét lehetővé tette az önálló zálogjogot, amelynek szintén az az egyik sajátossága, hogy az önálló zálogjog az általa biztosított követelés nélkül átruházható. A zálogjog önálló átruházásának a tilalma tehát továbbra is fennáll, de csak a járulékos zálogjog esetén, a tilalom ugyanis nem terjed ki az önálló zálogjogra (lásd a Ptk. 5:100. §-ához fűzött magyarázatot).
A 2016. évi LXXVII. törvény kiegészítette azt a szabályt, amely szerint a zálogjog csak a biztosított követeléssel együtt ruházható át, azzal a rendelkezéssel, hogy a zálogjog megterhelésére is csak a biztosított követeléssel együtt van lehetőség [Ptk. 5:99. § (3) bekezdés]. A Ptk. általában nem korlátozza a zálogjog lehetséges tárgyainak a körét, elvileg bármely vagyontárgy (dolog, jog és követelés) zálogjog tárgya lehet (Ptk. 5:101. §). A zálogjog önálló elzálogosítására vonatkozó tilalmat azonban az indokolja, hogy a zálogjog nem csupán önmagában forgalomképtelen vagyontárgy, hanem járulékos jog. A zálogjog járulékossága pedig egyebek mellett azt jelenti, hogy nem rendelkezik önálló léttel, azaz a léte attól a követeléstől függ, amelynek a járuléka. A zálogjog megszűnik az általa biztosított követelés teljesítése vagy egyéb okból való megszűnése következtében [Ptk. 5:142. § (1) bekezdés d) pont]. A zálogjognak a létezése alatt sincs önálló értéke, a haszna csupán annyi, hogy segíti az általa biztosított követelés érvényesítését. A zálogjogból fakadó kielégítési jog gyakorlása a biztosított követelés érvényesítését szolgálja (Ptk. 5:86. §, 5:126. §, 5:135. §). Ezek alapján a zálogjog járulékos jellege nem engedi meg azt, hogy a zálogjog önállóan vagy általában a vagyoni forgalom tárgya lehessen.
A 2016. évi LXXVII. törvény 2016. október 1-jei hatállyal bevezette az önálló zálogjogot. Az önálló zálogjog egyik lényeges sajátossága, hogy önmagában, a biztosított követelés nélkül átruházható [Ptk. 5:100. § (4) bekezdés]. Erre tekintettel a módosítás az önálló zálogjogra vonatkozó kivételt fogalmazott meg az előzőekben tárgyalt – járulékos zálogjogra szabott – szabály alól, amely szerint a zálogjog csak a biztosított követeléssel együtt ruházható át, illetve terhelhető meg [Ptk. 5:99. § (3) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a járulékos zálogjognak csak azok a szabályai alkalmazandóak az önálló zálogjogra, amelyek nem állnak ellentétben az önálló zálogjog sajátos szabályaival [Ptk. 5:100. § (10) bekezdés], valamint arra, hogy a zálogjog önállóságának lényeges és a törvényben már rögzített eleme az átruházhatóság, e kivétel nélkül is egyértelmű, hogy nem vonatkozik rá az a szabály, amely kizárja a zálogjog önálló átruházását.
Az itt tárgyalt, a Ptk. 2016. évi módosításával beiktatott normaszöveg szerint az önálló zálogjogra – az önálló átruházás tilalma mellett – nem vonatkozik az a szabály sem, amely szerint a zálogjog önállóan nem zálogosítható el. Az önálló átruházás és terhelés tilalma a zálogjog járulékos jellegéből következik; ez a körülmény magyarázatot adhat a nem járulékos önálló zálogjog esetén egy ilyen szabályozásra. Annak azonban, hogy az önálló zálogjog ténylegesen megterhelhető zálogjoggal, több körülmény is ellentmond. A legfontosabb az a körülmény, hogy a Ptk.-ban kodifikált önálló zálogjog nagyon sok tekintetben mégis járulékos, ez a járulékosság azonban kerülő úton, a biztosítéki szerződés révén érvényesül. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az önálló zálogjogra vonatkozó külön szabályozás – miközben részletesen meghatározza az önálló zálogjog átruházásának a lehetőségét, korlátait és következményeit – nem említi az önálló zálogjog elzálogosításának a lehetőségét [Ptk. 5:100. § (4), (6) bekezdés]. Ezzel összhangban a 2016. évi LXXVII. törvény indokolása is az önálló zálogjog kapcsán csupán annak az átruházhatóságát említi kivételként, az elzálogosítás lehetőségét nem. Az elzálogosítás lehetőségének ellentmond továbbá az is, hogy az önálló zálogjog csak korlátozott körben forgalomképes, ami erősen csökkenti annak biztosíték tárgyaként való alkalmazhatóságát [Ptk. 5:100. § (4) bekezdés]. Nem egyértelmű tehát, hogy ténylegesen lehetőség van-e önmagában az önálló zálogjogon zálogjogot alapítani, és ha igen, akkor mik a zálogjogon alapított zálogjog jogosultjának jogai.
(A Ptk. 5:99. §-ához fűzött magyarázat részletesen kitér továbbá az alzálogjog fogalmára, tárgyára, alapítására, az alzálogjog helyének kérdésére a zálogjog rendszerében. A Szerk.)
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
