AB: A közszereplőknek fokozott tűrési kötelezettségük van

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria Bfv.III.1.075/2018/11. számú végzését, a Tiszaújvárosi Járásbíróság 8.B.226/2012/22. számú ítéletét, valamint a Miskolci Törvényszék 2.Bf.323/2014/7. számú végzését. A határozathoz különvéleményt csatolt Pokol Béla és Szívós Mária.

Az alapügy

A Tiszaújvárosi Járásbíróság első fokon megállapított tényállása szerint az indítványozó 2011. szeptember 21-én a Facebookon a saját fiókjához tartozó üzenőfalon „a mezőcsáti klán” címmel olyan bejegyzést írt, amely Mezőcsát Önkormányzatának jegyzőjét bírálta. A bejegyezést a következő mondatokkal zárta: „rasszizmus, diszkrimináció van, és nekünk, lakosoknak ehhez még jó pofát is kell vágni. Kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő-testületre és jegyzőnőre” (1. tényállási pont). 2012. július 12-én az indítványozó a sértett jegyzői munkakörének ellátásával kapcsolatban újabb bejegyzést írt. Ebben kijelentette: „[e]zeket én súlyos hibának tartom, számomra olyan, mintha adócsalók lennének, és ennek részese a helyi jegyző is.” Ezen túlmenően azt is állította a sértettről, hogy „a roma származású embereket megkülönböztetésben, hátrányos helyzetbe hozza.” Emiatt felszólította a jegyzőt, hogy „aki sorozatos jogtalanságok részese, az ne legyen a törvény betartója!” (2. tényállási pont). Ezt követően az indítványozó 2012. november 5-én részt vett a Mezőcsát képviselő-testülete által tartott közmeghallgatáson, ahol felszólalt, és a jelenlévők előtt kijelentette, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett” (3. tényállási pont).

A Tiszaújvárosi Járásbíróság az indítványozót a 2. tényállási pont alapján becsületsértés vétsége, valamint az ítélet 1. és 3. tényállási pontjai alapján folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége miatt halmazati büntetésül 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletet a Miskolci Törvényszék másodfokon helybenhagyta. Végül a Kúria a 2015. november 3-án kelt végzésével az első fokú bíróság ítéletét és a másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta. A Kúria a felülvizsgálati indítványnak a szabad véleménynyilvánításra hivatkozó érvelésére reagálva kifejtette, hogy bár a közéleti szereplőkkel szemben megfogalmazott kritika a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, ez nem jelent felhatalmazást az indokolatlan, gyalázkodó, sértő kifejezések parttalan használatára. A Kúria szerint a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglalt elvek nem értelmezhetők úgy, hogy a közszereplők nem részesülhetnek büntetőjogi védelemben a közszereplésükkel összefüggésben nem álló (magánéleti, szakmai stb.) körben tett, a becsület csorbítására alkalmas valótlan tényállításokkal stb. szemben.

Az indítványozó alkotmányjogi panasza folytán az Alkotmánybíróság a 3263/2018. (VII. 20.) AB határozatában (Abh.) a Kúria Bfv.I.704/2015/9. számú végzését megsemmisítette. A határozat rámutatott, hogy az 1. és 2. tényállási pontokat a Kúria a közügyek vitájának körébe tartozó értékítéletnek minősítette, azonban az ebből fakadó alkotmányos következményeket már nem vonta le teljes mértékben. Továbbá, a közügyek vitájában a közhatalom gyakorlóját vagy közszereplő politikust érintő bírálat, értékítélet főszabály szerint nem lehet alapja jogi felelősségre vonásnak. A véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos határát ugyanis azok a közlések lépik csak át, amelyek az emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütköznek, azaz a méltóságnak az emberi mivolt lényegét jogilag megragadó tartalmát sértik. Ezen túlmenően a 3. tényállási ponttal összefüggésben az Abh. arra mutatott rá, a bírói döntés nem adott számot arról, hogy a közmeghallgatáson a helyi közhatalom-gyakorlás szempontjából kiemelkedően fontos szereplőre, a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből. Ilyen irányú indokolás nélkül a véleménynyilvánítás büntetőjogi korlátozása szintén nem tekinthető megalapozottnak.

Bár az Abh. a Kúria felülvizsgálati eljárás keretében hozott végzését megsemmisítette, a Kúria jelen ügyben támadott döntése a jogerős ítéletet ismét hatályában fenntartotta. A támadott döntés szerint az indítványozó véleménynyilvánítása nem csupán a sértett szubjektív becsületérzését sértette, hanem objektív sérelmet valósított meg: a sértettet bűnt elkövető személynek nevezte. Márpedig a közszereplők fokozott tűrési kötelezettsége sem zárja ki a részükről bűncselekmény elkövetését állító közlések jogellenességét. A Kúria újabb végzésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

In Medias Res - borító

A döntés indokai

Az Alaptörvény 25. cikk (1)-(2) bekezdéseiben rögzítettek szerint a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, és a bírósági szervezet legfőbb szerve a Kúria. Ebből következően kizárólag a bíróságok jogosultak megállapítani a tényállást (azaz azt, hogy milyen cselekmények, események relevánsak az ügyben, és azok miképp következtek be), továbbá azt, hogy e tényállást milyen jogszabályok alapján kell megítélni, végül az érdemi döntést is a bíróságoknak kell meghozniuk, azaz azt, hogy a jogszabályokat mint absztrakt formában előírt magatartási szabályokat hogyan kell a konkrét esetre vonatkoztatni. E feladatokat a hatalommegosztás rendjében más szerv nem vonhatja el (az Alkotmánybíróság sem), és az ítélkezés, a joggyakorlat egységét a Kúria köteles biztosítani. Az viszont az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvényen alapuló hatásköre, hogy megállapítsa: egy bírói döntés sértette-e az indítványozó Alaptörvényen alapuló jogát. Ahogy az Alkotmánybíróság nem kérdőjelezheti meg a bíróság által megállapított tényállást, vagy azt, hogy egy meghatározott cselekményt milyen jogszabály alapján kell megítélni, ugyanúgy az általános hatáskörű bíróságnak sincs hatásköre annak megállapítására, hogy valamely személy magatartását az Alaptörvény nem védi, ha az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben (ugyanazon személy ugyanazon magatartása kapcsán) ezzel ellentétesen határozott. Ehhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság felidézte, egy korábbi, a 21/2019. (VI. 26.) AB határozatában azt rögzítette, hogy „a Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzésével azonos végzést nem hozhat.”

Jelen ügyben az 1. és 2. tényállási pont kapcsán a támadott döntés alkotmányosságával összefüggésben az AB arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria a támadott döntésben – az Alkotmánybíróság által nem vitatható módon – azt állapította meg, hogy a „rasszista” és a „romákat hátrányos helyzetbe hozza” állításokat az indítványozó tette, és ezek a régi Btk. becsületsértés különös részi tényállásába ütköző kifejezések. Ezzel kapcsolatban azonban a korábbi alkotmánybírósági határozat úgy foglalt állást, hogy az 1. és 2. tényállási pontokban található kifejezéseket a véleménynyilvánítás szabadsága védte, a bírálat ugyanis nem sértette az érintett közszereplő emberi méltóságának lényegi magját. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben nem látta okát sem annak, hogy a korábban egyszer már lefektetett érvrendszerét újragondolja, így megállapította: azzal, hogy a Kúria támadott döntése hatályában fenntartott olyan bírósági döntéseket, amelyek az indítványozó védett véleménynyilvánítását bűncselekménynek minősítették, megsértette az indítványozónak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített jogát.

A 3. tényállási ponttal összefüggésben az Alkotmánybíróság arra mutatott rá, a korábbi határozatából az következik, hogy a terheltnek a közügyek vitatása során tett, közszereplő becsületét sértő tényállítás kapcsán lehetőséget kell adni a valóság bizonyítására. A „bizonyítás” során a terheltnek eljárási jogosultságai vannak, eljárási cselekményekre észrevételeket, indítványokat tehet, amelyek befolyásolhatják a végső bírósági döntést. A véleménynyilvánítás szabadságának tehát egyik garanciája az, hogy a bíróságok az alapeljárás keretében is vizsgálják a terhelti állítás valóságtartalmát, és a terheltnek formalizált keretek között van lehetősége eljárási jogainak érvényesítésére. Mivel erre a támadott döntés nem biztosított lehetőséget, az az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével ellentétes. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság mindhárom korábbi bírósági döntést megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Schanda Balázs volt.

Kapcsolódó cikkek:


A sérelemdíj összegének meghatározása
2019. november 8.

A sérelemdíj összegének meghatározása

A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők – a Kúria eseti döntése.

Munkabér visszatérítése a munkaviszony megszűnése esetén
2019. november 7.

Munkabér visszatérítése a munkaviszony megszűnése esetén

Az Mt. 95. § (4) bekezdésének tényleges tartalmát megvizsgálva megállapítható, hogy az Mt. az itt taxatíve felsorolt esetekben csak a tényleges munkavállalói teljesítésnek megfelelő díjazást biztosít és a feleknek nem csak elszámolási kötelezettségük van (az Mt. 95. § (1) bekezdése szerint), hanem az előlegnyújtásból eredő szabályokat is megfelelően alkalmazni kell, azaz a munkáltató a követelését a munkabérből levonhatja. Ezért az a körülmény, hogy a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntették meg, még nem zárja ki az Mt. 95. § (1) bekezdése szerinti általános elszámolási szabály alkalmazását. Az elszámolásra a felek megállapodása az irányadó.