AB: alaptörvény-ellenes a 2/2019. Büntető jogegységi határozat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető anyagi jogi szabályokról szóló 2/2019. Büntető jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2019. június 25. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, és elrendelte a 2/2019. Büntető jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A döntéshez párhuzamos indokolást csatolt Schanda Balázs, továbbá különvéleményt csatolt Dienes Ohm Egon, Pokol Béla és Varga Zs. András.

1. Az alapügy

Az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján vizsgálta az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető anyagi jogi szabályokról szóló 2/2019. büntető jogegységi határozatot (BJE). A BJE értelmében az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető törvény meghatározásakor az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje közömbös: annak van jelentősége, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége mikor nyílt meg. Az indítványozó bíró szerint mindez azzal jár, hogy a BJE a jogalanyok helyzetét elnehezítő új Btk.-szabályozás alkalmazását írja elő az összbüntetési eljárásokban az új Btk. hatályba lépését megelőzően elítéltek esetében is, ezért sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát. A bíró szerint bírói gyakorlatra történő hivatkozás nem járhat azzal a következménnyel, hogy az arra alapított határozat ellentétes legyen az Alaptörvénnyel, valamint az azt értelmező Alkotmánybíróság határozatával. Utóbbi vonatkozásában az indítványozó hivatkozott a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatra is, amelyben az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új Btk. átmeneti rendelkezéseinek a BJE-vel azonos tartalmú szabályát. (Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a Btkátm. 3. §-a tartalmilag visszaható hatályúnak minősült.) Végül az indítványozó szerint a BJE sértette a hatalommegosztás elvét is, mivel abban a Kúria a Btk. 2. §-ának előírását figyelmen kívül hagyva – annak mérlegelését lényegében kizárva – döntött az alkalmazandó anyagi jogról.

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során először is megállapította, hogy az összbüntetés módosított szabályainak a bevezetését a jogalkotó nem bízta a jogalkalmazásra, hanem azt az új Btk. átmeneti rendelkezéseiben szabályozta. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben korábban nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő, hanem azt is, hogy a rendelkezés alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Márpedig a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntető törvénynek nem lehet visszaható ereje. A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve – bizonyos esetekben – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények körét.

Az AB szerint az összbüntetési szabályok alkalmazása akkor nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmát, ha az új Btk.-nak a régi Btk. összbüntetési szabályaihoz képest súlyosabb rendelkezésit csak olyan ítéletek büntetéseinek az összbüntetésbe foglalására alkalmazzák a bíróságok, amelyek az adott jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően lettek jogerősek. Az új Btk. a hatálybalépését megelőzően jogerőre emelkedett ítéletekben foglalt büntetések összbüntetésbe foglalására tehát akkor alkalmazhatók, ha az elítéltre nézve kedvezőbb, előnyösebb előírást rögzítenek. E tekintetben az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége ugyan valóban az időrendben második jogerős ítélettel nyílik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az időrendben első ítélet büntetőjogi jogkövetkezményt meghatározó rendelkezését az összbüntetés ne foglalná magába, ne írná felül. Az összbüntetés így ugyanolyan hatást gyakorol az időrendben elsőként jogerős ítéletre, mint az összbüntetéssel érintett több jogerős ítéletre. Ebből következően a visszaható hatály tilalmának a tiszteletben tartása szempontjából az időrendben elsőként hozott ítélet jogerőre emelkedésének a dátuma a meghatározó.

Ezzel szemben a BJE rendelkező része értelmében az összbüntetési eljárás során alkalmazandó büntető törvény meghatározásakor az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje közömbös; annak van jelentősége, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége mikor nyílt meg. Ezen értelmezés szerint az összbüntetésbe foglalással érintett, időrendben második ítélet jogerőre emelkedésének a dátuma az irányadó, az akkor hatályos büntető törvénykönyv alapján kell a bíróságoknak döntést hozni az összbüntetés kérdésében.

Mindemellett az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad. A ’bírói jogalkotás’, amíg az kizárólag a jogszabályok értelmezésén alapul (amíg a bírói-ítélkezési hatalom nem veszi át alapvetően és közvetlenül a jogalkotás funkcióját), nem kerül ellentétbe a hatalommegosztás elvével. Ugyanakkor a konkrét esetben az AB arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria a BJE-vel lényegében a Btk. 2. § (3) bekezdésében meghatározottakon túl egy új kivételszabályt, vagyis jogot alkotott, amellyel a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály alkalmazását az összbüntetéssel összefüggő egyes esetekben kizárta. Mindezek alapján pedig a BJE sérti a jogállamiság és a hatalommegosztás elvét is.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Czine Ágnes volt.

---