AB: Alkotmányellenes a cégvezetők automatikus eltiltása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a cégtörvény 9./C §-a olyan vélelemmel él, amivel szemben a jogalkotó nem biztosított kimentési lehetőséget. Ez a célhoz mérten aránytalan korlátozás pedig sérti a jogbiztonság elvét és a vállalkozás szabadságát.

Az Alkotmánybíróság (AB) megállapította, hogy a cégnyilvánosságról, bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 9/C. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt 2018. december 31-ei hatállyal megsemmisítette. A döntéshez Szívós Mária párhuzamos indokolást csatolt.

Ami az alapügyet illeti, az AB-hoz két indítvány érkezett a Ctv.-ről szóló 2013. évi CCLII. törvény 112. § (5) bekezdésével megállapított, 2014. március 15-étől hatályos 9/C. §-ával összefüggésben.

A Pécsi Ítélőtábla bírája előtt folyamatban lévő ügyben az érintett cég megszüntetését 2015. január 6-án kezdeményezte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Zala Megyei Adóigazgatósága, miután törölte a cég adószámát. A cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását, egyúttal rendelkezett az egyedüli tag és vezető tisztségviselő eltiltásáról. E végzés ellen a vezető tisztségviselő fellebbezést terjesztett elő, amelyben előadta, hogy 2014. június 6-tól a cégnek nem ő volt az egyedüli tagja, majd 2014. november 15-én ügyvezetői tisztségéről lemondott. A cégnek ez után 2015. március 1-ig nem volt vezető tisztségviselője, és a kényszertörlési eljárás megindításához vezető eljárás megindulásakor már nem ő volt a cég vezetője, a cégre ráhatása nem volt, így a cég törlése nem róható terhére.

A másik indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. A panasz alapjául szolgáló ügyben a Miskolci Törvényszék Cégbírósága elrendelte egy cég kényszertörlését, amelynek az indítványozó korábban vezető tisztségviselője volt. A kényszertörlési eljárás megindítására ugyanakkor tagsága és tisztsége megszűnését követően több mint fél évvel indult meg a kényszertörlési eljárás. Az indítványozó esetében az eltiltás oka az volt, hogy a kényszertörlési eljárás megindítását, vagyis 2015. január 23-át megelőző egy éven belül a cégben vezető tisztségviselő volt.

Az indítványozó az ő eltiltására vonatkozó végzést megtámadta, de a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú végzést helyben hagyta, a felülvizsgálati kérelem nyomán eljáró Kúria pedig a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az AB-döntés indokai

Az Alkotmánybíróság az ügyeket tárgyi összefüggésükre tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Elsőként megvizsgálta a vezető tisztségviselőkkel szemben alkalmazható eltiltás szabályozási környezetét, annak kialakulását és változásait. E tekintetben az AB megállapította, hogy a hatályos magyar jog szerint a vezető tisztségviselő eltiltásának két formája létezik párhuzamosan: a büntetőjogban a foglalkozástól eltiltás egyik nevesített eseteként, amely büntetőjogi szankció. A másik formája a cégjogban alkalmazott eltiltás, amely a büntetőjog körén kívül eső meghatározott cselekményekre alkalmazható büntető jellegű, személy elleni szankció. A büntetőjogban kiszabott eltiltás tartama 1-10 év között lehet, vagy lehet végleges hatályú – ellentétben a cégjogi eltiltás tartamával, amely minden esetben 5 év.

A Ctv. a cég kényszertörléséhez és ahhoz kapcsolja az eltiltást, hogy a kényszertörlési eljárás során a céggel szemben követelés-bejelentésére került sor. A kényszertörlés miatti eltiltással fenyegetett személyi kört a Ctv. 9/C. §-a alapján azok a vezető tisztségviselők alkotják, akik a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában, valamint az azt megelőző évben töltötték be ezt a tisztséget. Az eltiltás, mint jogkövetkezmény kizárja a vezető tisztségviselő esetében, hogy bármely gazdasági társaságban többségi befolyást szerezzen, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá kizárja, hogy bármely cég vezető tisztségviselője legyen az eltiltástól számított öt éven belül.

Az AB utalt arra, hogy a kényszertörlési eljárás funkciója az, hogy a vagyontalan, fantom-, működésképtelen cégek piacról történő kivezetéshez (a cég cégjegyzékből való törléséhez) ne legyen szükség egy újabb bírósági eljárásra, amely hosszadalmasabb és drágább is. Ez tehát egy speciális és egyúttal gyorsabb és egyszerűbb eljárás. Az eljárás során a cég vagyonának felkutatása eredményeképpen két lehetősége van az eljáró cégbíróságnak. Az egyik esetben figyelemmel arra, hogy követelést nem jelentettek be, az eltiltást a cégbíróság mellőzi. A másik esetkörben pedig, ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, és a cégnek nincs fellelhető vagyona, akkor a cégbíróságnak rendelkeznie kell az eltiltásról.

Az AB értékelése szerint a cégjogi eltiltás az érintett gazdasági életben való részvételét, vállalkozási szabadságát jelentősen korlátozza. Az eltiltás bevezetésének indoka a jogalkotó részéről a közérdek és a hitelezői érdekek védelme volt a tisztségükkel visszaélő vezető tisztségviselőkkel szemben. Ezt a célt a kényszertörlési eljárásban kiszabott eltiltás esetében abban jelölte meg a jogalkotó, hogy ilyen esetben elsősorban a „fantomizálódott” cégek, illetve ama cégek vezetőinek szankcionálására kerül sor, amelynek törvényes működését nem állították helyre és ez vezetett a cég törléséhez. A jogalkotó ezen túlmenően abból indult ki, hogy a kényszertörlési eljárás eredményeként bekövetkezett törlés jellemzően felróható a vezető tisztségviselőnek, ezért eltiltása – miként a cég törlése a cégnyilvántartásból – a közérdeket, a hitelezők védelmét és a gazdasági életbe vetett bizalom fenntartását szolgálja.

A kényszertörlési eljárásra vezető okok tanulmányozása után azonban az AB arra a következtetésre jutott, hogy az nem kizárólag a fantomizálódott (ismeretlen székhelyű) cégeket érinti, így az eltiltás sem kizárólag az ilyen cégek vezető tisztségviselőit fenyegeti, hanem jóval szélesebb körrel szemben alkalmazandó. Az eltiltás alkotmányos céljára figyelemmel az lenne az indokolt helyzet, hogy e szankciót csak olyan személyekkel szemben alkalmazzák, akik a kényszertörlésre vezető törvényességi felügyeleti eljárásra magatartásukkal vagy mulasztásukkal okot adtak, valamint eljárásuk, magatartásuk vagy mulasztásuk és a törvénysértő állapot közötti megállapítható az okozati összefüggés.

A támadott szabályozás alapján azonban a felelősség objektív jellegű. Annak alapja a vezetői tisztség adott időszakon belüli betöltése, és a cég kielégítetlen tartozásának ténye, amelyekhez a jogalkotó a felróhatóság megdönthetetlen törvényi vélelmét fűzi. Mindezek alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a Ctv. 9/C. §-a olyan törvényi vélelemmel él, amivel szemben a jogalkotó nem biztosított kimentési lehetőséget. Ez a célhoz mérten aránytalan korlátozás pedig sérti mind a jogbiztonság elvét, mind pedig a vállalkozás szabadságát.

Ezen felül az AB utalt arra is, hogy a jelenlegi szabályozás sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot is. Ennek oka az, hogy az eltiltás kimondását megelőző eljárásnak a vezető tisztségviselő nem is alanya, eljárási jogai sincsenek, így arra sincs lehetősége, hogy az eljárás során bizonyítsa, hogy a kényszertörléshez vezető folyamatban neki nem volt közrehatása. A szankció alkalmazása egy egyszerűsített eljárásban automatikusan történik. A szankció súlyára tekintettel a megfelelő eljárási szabályok hiánya a Ctv. 9/C. §-ával szemben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét is eredményezi.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a szabályozás megsemmisítésről rendelkezett.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Dienes-Oehm Egon volt.

---