AB: Nem automatikus az adatelőállítási kötelezettség

Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.129/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A döntéshez Pokol Béla párhuzamos indokolást, Stumpf István pedig különvéleményt csatolt.

Az alapügy

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a felperes 2014. június 2-án az Infotv. 28. § (1) bekezdése alapján adatigénylést terjesztett elő a Kúrián. Az indítványozó adatigénylésében azt kérte, hogy küldjék meg számára a bíróság előtt folyamatban lévő polgári peres eljárások listáját, amelyekben mind a felperesek, mind pedig az alperesek jogi személyek és az eljárás legalább hét éve tart. Kérte, hogy küldjék meg számára a felek pontos elnevezését és az ügyszámokat, valamint azt, hogy a keresetlevél mikor érkezett meg a bírósághoz. Ezt meghaladóan kérte, hogy küldjék meg számára a bíróság előtt folyamatban lévő azon polgári peres eljárások listáját, amelyekben a peres felek nem jogi személyek és az eljárás legalább hét éve tart. Ezekben az esetekben csak az ügyszámokra, valamint arra a közérdekű információra tartott igényt, hogy a keresetlevél mikor érkezett meg a bírósághoz. A felperes levelében tájékoztatta az alperest, hogy az adatokra tudományos munkához van szüksége, cikket ír a Magyarországon folyó, elhúzódó polgári peres eljárások és a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsolatáról.

Az alperes Kúria elnöke 2014. június 25-én kelt válaszában arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a Kúria lajstromában csak az ügy Kúriára érkezésének időpontja szerepel, a lajstrom az előzményi ügyek adatait, illetve az úgynevezett minősített érkezés napját nem tartalmazza. Ennek folytán a jelenleg használt informatikai alkalmazással nem gyűjthetők le adatok arra vonatkozóan, hogy a Kúrián folyamatban lévő ügyekben a keresetlevél mikor érkezett az első fokon eljáró bírósághoz.

Az adatigénylés teljesítésének elmulasztása miatt az indítványozó pert indított. Keresetét az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék elutasította, az ítéletet pedig a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. A bíróság az ügyszámok, az érkezési időpontok vonatkozásában és a jogi személy peres felek nevét illetően azt állapította meg, hogy ezek az információk egy ideig az alperes birtokában vannak, mivel a Kúrián folyamatban lévő eljárások esetében a teljes, első- és másodfokú iratanyagot felterjesztették. Ugyanakkor a bíróság ezt követően azzal érvelt, hogy az akta egyedi ügyszáma azonban sem természetes, sem jogi személyek esetében nem tekinthető az Infotv. 3. § 5. pontjában meghatározott fogalom szerint közérdekű adatnak, mert csak technikailag azonosítja az iratot, a közfeladatról nem tartalmaz információt. Ezért az ügyszámok, illetve a jogi személy felek nevét érintő információk megismerésére nem alkalmazható az Infotv. 26. § (1) bekezdése, így a kért összesítésben nem igényelhető adat a pertartamra vonatkozóan. Ezen túlmenően a bíróság azt is rögzítette, hogy a kúriai lajstromban az eredeti érkeztetési időt nem rögzítik, ezért informatikai úton nem választhatók ki a hét éven túl folyamatban lévő ügyek. Ezt követően az indítványozó az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult.

A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság döntése meghozatala előtt beszerezte a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökének véleményét is. A befogadási eljárás során pedig az AB rögzítette, hogy a jelen ügyben egyebek mellett az vizsgálandó, hogy az a bírói jogértelmezés, amely szerint a kért adatok (bírósági ügyszámok, jogi személy peres felek elnevezése) nem minősülnek közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatnak, s így nem ismerhetők meg, alkotmányellenesen korlátozza-e az alapjog-gyakorlást.

Válasza során az Alkotmánybíróság elsődlegesen összefoglalta a jelen ügyben releváns gyakorlatát, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által kialakított értelmezési keretet. Ennek keretében az AB rámutatott arra, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog (összefoglaló néven: az információszabadság) az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata szerint az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti, ami azért lényeges, mert az információkhoz való hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása különösen a közhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében alapvető jelentőségű. Az információszabadság ezért nem az érintett szervek hatékony működésének a kárára érvényesül, hanem elvileg éppen ellenkezőleg: bár a transzparencia biztosítása adott esetben idővel, munkaerő-forrás igénybevételével és költséggel járhat, ugyanakkor ez valójában a demokratikus és hatékony működés egyik biztosítéka. Az ugyanis, hogy a közfeladat ellátásával kapcsolatos adatok eleve nyilvánosak vagy igény esetén hozzáférhetőek, a működés társadalmi ellenőrzésének egyik eszköze, és ezáltal a hatékony(abb) működés egyik garanciája is. A közérdekű adatokat illetően ezért a nyilvánosság-elv a főszabály, amelynek érvényesüléséhez szükséges, hogy az arra köteles adatkezelő a közérdekű adatok megismerését – proaktív módon, illetve adatigénylés alapján – biztosítsa.

Az Alaptörvény értelmében az adatnyilvánosság a közérdekű adatokra vonatkozik, de az Alaptörvény – a 39. cikk (2) bekezdését kivéve – nem határozza meg, hogy mely adatok tartoznak ebbe a körbe, tehát adatigénylés esetében az Infotv. 3. § 5. és 6. pontjának értelmezésére és megfelelő alkalmazására van szükség. Ennek megfelelően a közérdekű adat tartalmába a bírói gyakorlat beleérti nem csak a közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, hanem mindazon adatot, amely nem esik a személyes adat fogalmi körébe és amely a közfeladatot ellátó szerv vagy személy tevékenységére vonatkozik vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett.

Ha az információ létezik, közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak minősül és a kérelmező azt kezeli (gyűjti, felveszi, rögzíti, rendszerezi, tárolja stb.), továbbá az adat azonnal elérhető, az adatközlés kötelezettsége nyilvánvalóan fennáll és nem is vitatott. Előfordul azonban, hogy az adat nem áll közvetlenül rendelkezésre, mert az adatot ki kell keresni, vagy az adatigény egyszerre több adatra (ún. adatsorra, adatösszességre) irányul. Az adat(ok) megtalálása ilyenkor kifejezett keresési, meghatározott szempontok szerinti válogatási, esetleg rendszerezési tevékenységet jelent. Elektronikus, számítógépes adatnyilvántartás esetében ez általában nem jelent problémát: az adat kikeresése vagy több adat esetében az adatsor létrehozása nem jelent jelentős munkaterhet. Az adatkezelő így annak ellenére, hogy ténylegesen felkutatja és rendszerezi a kért adatokat, úgy érzékeli, hogy az információ „készen és rendelkezésre áll”. Kétség jellemzően akkor merül fel, amikor nem lehetséges elektronikus úton – adatbázisból, lajstromból, statisztikai nyilvántartásból stb. – elvégezni a műveletet, illetve a kérelem teljesítése túlmutat egy egyszerű műveleten (például a másolat készítésén vagy az elektronikus adatlekérdezésen). Ezek a teljesíthető, de a kérés tartalmától függően eltérő munkaigényű adatigénylések. Jellemzően ilyen, amikor az igényelt adat(ok) kiadásához nagyszámú adathordozó vagy adatbázis áttekintése és a kért adatok – elektronikus úton nem, csupán hagyományos, papíralapú kereséssel elvégezhető – leválogatása szükséges.

Az Alkotmánybíróság a munkaterhet jelentő adatigénylésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a közérdekű adatok megismerésének a biztosítása az adatkezelők egyik alapvető, alkotmányos feladata, tehát az adatkezelő szerv az alapjog biztosítása érdekében éppenséggel tevőleges magatartásra kötelezett, az adatigény nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a kért adat közvetlenül – például elektronikusan – nem áll rendelkezésre, és az egyébként rögzített adat hozzáférhetővé tételéhez idővel és/vagy költséggel járó többletmunkára van szükség.

Mindazonáltal az egyébként kezelt (tárolt) adatok kikeresésétől elkülönítendő az az eset, amikor az adatigénylés már nem egy konkrét, egyszerűen vagy többletmunkával kikereshető, a közfeladathoz kapcsolódó adatra vagy adatsorra irányul, hanem arra, hogy az adatkezelő a rögzítetteken kívül új adatokat szerezzen be, gyűjtsön, vagy az általa egyébként kezelt adatok összevetése útján új, minőségileg más adatot (statisztikát, kimutatást), esetleg az adatokat magyarázó anyagokat állítson elő, vagy az adatokból következtetéseket vonjon le. Az adatigénylő ugyanis nem formálhat jogot arra, hogy helyette más végezze el a hozzáférhető adatok leválogatását. Annak mérlegelésekor azonban, hogy az adatigénylés nem egyébként rögzített adatok kiadására, hanem valóban új, a kezelt adatoktól minőségileg eltérő adat(ok) előállítására irányul-e, a legnagyobb gondossággal kell eljárni. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadása ugyanis végső soron megakadályozhatja a közügyekről folytatott nyilvános vitában való tájékozott részvételt.

Mindezt a jelen ügyre vonatkoztatva az AB megállapította, hogy a perben félként eljárt személyek neve, ideértve a jogi személyek megnevezését is, hozzájárulásuk, avagy törvényi szabály hiányában nem közérdekű adat. Az ügyirat száma ugyanakkor nem személyes adat, hanem a bíróság közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezik. Az ügyszámok kapcsán adott bírói jogértelmezés tehát leszűkítette a közérdekű adatok körét olyan szempontra tekintettel, amely túlmutat az Infotv.-ben foglaltakon, ami indokolatlanul korlátozza a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését. Az indítványozó által közérdekűként kiadni kért adatok ugyanakkor egymással összefüggő, logikai kapcsolatban álló adatsort alkotnak. Az indítványozó ugyanis olyan polgári eljárások adatainak a birtokába akart jutni az eljárások felülvizsgálati szakaszában, amelyek hét év vagy azt meghaladóan folyamatban voltak az adatkérés idején. Ezért a panasz kapcsán a testületnek arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy korlátozták-e az információszabadság jogát az eljárt bíróságok akkor, amikor nem kötelezték a Kúriát a felülvizsgálati szakaszban lévő valamennyi polgári eljárás iratainak átvizsgálására a pertartamok és az eljárást kezdő keresetlevél beadási dátumának felkutatása érdekében.

E tekintetben az AB utalt arra, hogy a Kúria az államszervezetben a rendes bírói hatalom csúcsszerve. Mindebből az a következtetés adódik, hogy míg a Kúria tevékenységére kifejezetten jellemzőek a felülvizsgálati eljárásokkal összefüggő adatok (például a felülvizsgálati kérelmek beadásának dátuma és az elbírálás időtartama, a felülvizsgálati eljárások esetleges elhúzódása), addig nem vonatkoztatható rá a keresetlevél beadásának időpontja és ahhoz kapcsolódóan az egész eljárás hétévnyi vagy azt meghaladó pertartama. Ez az egyébként a bírósági szervezet működését egészében jellemző adat nem áll összefüggésben a Kúria működésével és nem is a Kúria közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkező adat. A jelen ügyben ezért azt kellett megállapítani, hogy míg a Kúria csak indirekt módon kezeli a keresetlevelet, annak beadási dátumát, addig van olyan bírósági szint, amely azzal közvetlen kapcsolatban áll: az elsőfokú bíróság az eljárási törvényekben meghatározott feladatai értelmében szükségképpen közreműködik a polgári peres eljárás minden lényeges pontjánál, ideértve a keresetlevél beadásától egészen a felülvizsgálati eljárást lezáró kúriai döntés kézbesítésének eljárási mozzanatát is.

Mindezek alapján tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírósági ügyiratszámok vonatkozásában a bíróság az Infotv. 3. § 5. pontjához képest leszűkítette a közérdekű adatok körét, ugyanakkor összességében az ítélet alaptörvény-ellenessége mégsem állapítható meg: a bíróság ugyanis végső fokon az alkotmányos szempontoknak megfelelően mérlegelt és döntött az adatkiadási kérelem tárgyában akkor, amikor a Kúriát nem kötelezte az egymással összefüggő, logikai láncolatot alkotó, egyes elemeiben közérdekű, de nem a Kúria közfeladatához kapcsolódó adatok kiadására.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.

Kapcsolódó cikkek:


Jogászdíj 2019 Red Carpet – Reflektorfényben a díj átadói I.
2019. november 22.

Jogászdíj 2019 Red Carpet – Reflektorfényben a díj átadói I.

A közelgő 2019-es Wolters Kluwer Jogászdíj Díjátadó felvezetéseként rövid interjúkat olvashatnak az elismeréseket átadó szakemberekkel. Elsőként az Adatvédelem kategória díjátadóját, Dr. Kürti Sándort, a Kürt Zrt. elnökét és tulajdonosát kérdeztük.

Elektronikus ügyintézés: jöhet a videotechnológiával történő azonosítás
2019. november 22.

Elektronikus ügyintézés: jöhet a videotechnológiával történő azonosítás

Bevezetésre kerül az elektronikus ügyintézés során a videotechnológiával történő azonosítás, de egyszerűsödnek a jogosítvány igénylést, a házasságkötéssel kapcsolatos okmányok cseréjét, az újszülöttek okmányellátását és az elhalálozással kapcsolatos ügyintézést érintő eljárások is.

Kirendelés és a törvényes bíróhoz való jog
2019. november 21.

Kirendelés és a törvényes bíróhoz való jog

A törvényes bíróhoz való jog biztosításának garanciája a bíróság átlátható ügyelosztási rendje, illetve kirendelés esetén annak megfelelő kiegészítése. Ha ez megvalósult, a kirendelt bírónak a kirendelés tartama alatt, a kirendelés helye szerinti bíróság nevében történő eljárása a rá kiosztott ügyben alappal nem kifogásolható, az a tisztességes eljárás követelményét nem sérti, a meghozott ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozza meg. Az ügyelosztási rendre a polgári jogi érvénytelenség szabályai nem alkalmazhatók – a Kúria eseti döntése.

Az önkormányzatok működésének nyilvánossága
2019. november 20.

Az önkormányzatok működésének nyilvánossága

A közéletben való részvétel, illetve az azokkal kapcsolatos vélemény kialakítása és kinyilvánítása elképzelhetetlen lenne akkor, ha az érintett szervek eltitkolhatnák, vagy a saját belátásuk szerint tehetnék hozzáférhetővé a közérdekű adatokat.