Az adatbázis szerzői jogi fogalma – WK-nagykommentár – 4. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent, frissített szerzői jogi nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer kiadó szerzői jogi nagykommentárjának harmadik, bővített kiadására az Szjt. 2021-es novelláris módosítása szolgáltatott indokot, melynek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése volt. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény olyan új egyensúlyt alakított ki a törvény preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több szempontból is hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára.

Cikksorozatunk negyedik részében a nagykommentár adatbázisokkal foglalkozó részlete olvasható. Szerzője dr. Kabai Eszter. Sorozatunk első része itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható el.

---

Releváns jogszabály: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.

---

„a) A magyar szerzői jog az Adatbázis-irányelv szabályait átültető 2001. évi LXXVII. törvény 2002. január 1-jei hatálybalépéséig az adattár terminológiai megjelölést használta az adatbázisra. Legelőször a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 1988. évi módosítása [18/1988. (VIII. 24.) MM rendelet] rendelkezett az adattárról, ennek értelmében az elektronikus eszközökkel működtetett adattárra a gyűjteményes művekre vonatkozó rendelkezések voltak irányadók. Ezt a szabályozást először maga az Szjt. is követte, jelentős változás az Adatbázis irányelv teljes átültetését követően történt. Az Szjt. 2002. január 1-jétől hatályos szövege ennek nyomán három helyen rendelkezik az adatbázisról:

– az Szjt. 1. § (2) bekezdés p) pontja a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotások között sorolja fel a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist;

– az Szjt. VII. Fejezete a gyűjteményes műnek minősülő adatbázissal kapcsolatos különös rendelkezéseket tartalmazza, valamint az Szjt. által – bármely rendelkezéssel összefüggésben használt – adatbázis fogalomra ad definíciót;

– a harmadik előfordulás az Szjt. XI/A. Fejezete, amely azonban nem a gyűjteményes műnek minősülő adatbázissal kapcsolatos szűkebb értelemben vett szerzői jogi szabályokat tárgyalja, hanem a jelentős ráfordítással létrehozott adatbázis számára az ún. sui generis, kapcsolódó jogi védelem szabályait tartalmazza. (További magyarázat az Szjt. XI/A. Fejezetének szakaszainál olvasható.)

Az Szjt. a szűkebb értelemben vett szerzői jogi szabályokat tartalmazó Második Részében (az egyes művekre vonatkozó rendelkezések között) adja meg azt az adatbázis fogalmat, amely a sui generis oltalom esetén is a védelem fennállásának alapvető feltételét jelenti. Ezt a körülményt a sui generis oltalom szabályainál figyelembe kell venni, azonban ez nem jelenti azt, hogy az Szjt. a szűkebb értelemben vett szerzői jogi és a kapcsolódó jogi oltalmat bármely formában, a fogalom azonosságán túl, összekötné; azaz mind a védelem fennállásának egyéb feltételeit, mind a jogosultat illető jogok értelmezését a két elkülönült oltalmi forma szabályai szerint külön-külön szükséges megítélni.

Az Szjt. a fogalom meghatározásánál elsősorban az Adatbázis-irányelvet követi, az adatbázis fogalma azonban – eltekintve az alábbiakban tárgyalandó egyedi hozzáférés követelményétől – más nemzetközi szerzői jogi dokumentumokban, nevezetesen a TRIPs [Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights – Megállapodás a Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásairól – a szerk.] és a WCT [WIPO Copyright Treaty – WIPO Szerzői Jogi Szerződés – A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20-án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződése (kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény) – a szerk.] egyezményekben részben hasonló tartalommal szerepel. [Lásd például a TRIPs 10. Cikk 2. pontját és a WCT 5. cikkét.] Az Adatbázis-irányelv [96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv – a szerk.] 1. cikk (2) bekezdése értelmében: „Ennek az irányelvnek az alkalmazásában »adatbázis« az önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.” A védelem az adatbázis bármely formájára kiterjed [Adatbázis-irányelv 1. cikk (1) bek.].

Az Adatbázis-irányelv preambulumbekezdései további támpontokat adnak az adatbázis fogalmának értelmezéséhez. Így az Adatbázis-irányelv (14) preambulumbekezdése megerősíti, hogy a védelem kiterjed a nem elektronikus eszközökkel működtetett adatbázisra is. Az Adatbázis-irányelv (17) preambulumbekezdése az audiovizuális, film, irodalmi és zenei művek kapcsán mondja ki, hogy ezek önmagukban nem adatbázisok, mivel ezek a művek egyedileg hozzáférhető, önálló tartalmi elemeket önmagukban nem tartalmaznak. (Vagyis a filmben a képkocka, jelenet, az irodalmi műben a sorok, nyelvi elemek, illetve szavak vagy a zeneművekben a hangok, ütemek nem minősülnek egyedileg hozzáférhető tartalmi elemeknek az egységes mű vonatkozásában.) Az Adatbázis-irányelv (19) preambulumbekezdése a zeneművek rögzített előadásainak CD lemezen történő kiadása kapcsán állapítja meg, hogy erre sem vonatkozhat általában az Adatbázis irányelvben foglalt védelem, miután ez az elrendezés nem áll szerzői jogi védelem alatt (azaz általában nem mutat fel egyéni eredeti jelleget), és lényeges beruházás eredményének sem tekinthető, így sui generis védelem sem állapítható meg. Az Adatbázis-irányelv (22) preambulumbekezdése az adatbázis fogalmától függetlenül mondja ki, hogy az: „[…] ezen irányelv értelmében vett elektronikus adatbázisok magukban foglalhatnak olyan eszközöket, mint a CD–ROM és a CD–I”. Tehát a CD–ROM, CD–I és az Adatbázis-irányelv elfogadása után megjelent új eszközök nem feltételei az adatbázis-minőségnek, és nem kizárólagos megtestesítői az adatbázisnak sem. Azaz ezek az eszközök hordozhatják (tartalmazhatják) az elektronikus adatbázist, azonban a szerzői jogi értelemben vett adatbázis-minőség nem a tárolóeszközön múlik. A törvényi (irányelvi) fogalmi elemeknek való megfelelést szükséges vizsgálni az adatbázissal összefüggésben, bármely eszközzel történik is annak működtetése, vagy bármely hordozón jelenik is meg.

b) Az egyes fogalmi elemek közül először az adatbázis tartalmi elemeinek a kérdése vizsgálandó. Az Szjt. 60/A. § (1) bekezdésében adott fogalmi meghatározás az Adatbázis-irányelv 1. cikk (2) bekezdésének fogalmi definíciójával egyezik meg.

Az adatbázis fogalmi elemei ennek megfelelően három csomópont köré rendezhetők. Az első csomópont a tartalmi elemek kérdése; az adatbázis tartalmi elemekből áll, amelyek lehetnek művek, adatok vagy bármely egyéb tartalmi elemek. A fent idézett Adatbázis-irányelv (17) preambulumbekezdés megerősíti, hogy a tartalmi elemek fő követelménye, hogy önmagukban valamely önállóságot, egyedi jelentést, egymástól való tartalmi függetlenséget mutassanak fel. Amint említettük, az Adatbázis-irányelv (17) preambulumbekezdése szerint nem adatbázis például egy irodalmi mű – a szavak, mondatok, a nyelvi egységek bár önálló információkat is hordoznak, nem minősülnek az irodalmi mű tartalmi elemeinek, önállóságuk az irodalmi mű összefüggésében nem állapítható meg. Ugyanezen szavak szótári megjelenésben már adatbázis tartalmi elemeinek minősülhetnek (például a Hamlet szavai, előfordulás, elhelyezkedés, jelentésárnyalatok stb. szempontok szerint összegyűjtve, a Hamlet mint dráma azonban nem adatbázis, nem gyűjtemény). A tartalmi elemek csomópont – az adatbázis fogalmán kívül – felveti ezen tartalmi elemek egyéb jogi (akár szerzői jogi) védettségének kérdését. Ki kell emelni – főszabályként megjegyezve –, hogy az adatbázis szerzői jogi vagy kapcsolódó jogi védelme sem érinti a tartalmi elemeken fennálló egyéb jogokat. Ez azt jelenti, hogy ezen jogok az adatbázis Szjt. szerinti jogosultját is kötik, tehát az adatbázisba történő felvétel is engedélyköteles lehet, valamint azt, hogy a védett adatbázis megszületésével a tartalmi elemeken fennálló jogok nem enyésznek el.

c) A következő csomópont a rendszer, módszer szerinti rendezettség; az adatbázis fogalmi jellemzője, hogy tartalmi elemei valamely rendszer vagy módszer szerint rendezettek. A rendszer vagy módszer szerinti rendezettség nem azonos a szerzői jogi védelem feltételéül szabott szerkesztői szellemi tevékenységből fakadó egyéni, eredeti jelleggel, ennél alacsonyabb szintet jelent. Rendezettségnek valamely emberi elmével felfogható, sőt emberi elmével tervezett vagy használt gondolati rendezettséget tekinthetünk. (Tehát egy, a tudomány számára ismeretlen törvényszerűségek mentén rendezett halmaz nem lesz adatbázis, lehetnek akár felismerhető vagy hozzáférhető elemei. Ha azonban az elemeket összekötő összefüggéseket feltárják, majd arra újabb tartalmi elemeket rendeznek, adatbázis jöhet létre.) A rendezettségnek viszont sem egyéninek, eredetinek, sem újnak nem kell lennie. Rendezettség – és ezért a második csomópont feltételét teljesíti az abc-rend is – a növekvő vagy csökkenő sorrend, bármely ismert módszer – például katalógus, tárgymutató stb. – szerinti rendezettség. A rendezettségnek nem feltétele, hogy az adatbázis részét képező „tartalmi elemek fizikai tárolása szervezett módon történjen” [Adatbázis-irányelv (21) preambulumbekezdés], a rendezettséget az adatbázis egészének kell felmutatnia.

d) A harmadik csomópont az adatbázis fogalmában az egyedi hozzáférhetőség: egy gyűjtemény csak abban az esetben minősül adatbázisnak, ha tartalmi elemeihez számítástechnikai eszközzel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni. E feltételnek, bár egyszerűen az adatbázis tartalmi elemeinek fizikai elválaszthatóságát jelenti, a nem elektronikus gyűjtemények adatbázis fogalom alá vonása miatt néhány esetben igen észszerűtlen következményei vannak. Az elemek fizikai függetlenségükben történő érzékelése például azt jelenti – elektronikus adatbázis esetén –, hogy az egyes tartalmi elemek önálló rekordként megjeleníthetőek, képernyőn megtekinthetőek, kiválaszthatóak. Elektronikus adatbázis lehet ezért egy elektronikus szótár, ahol a szócikkek egyenként megjeleníthetőek. A kötet formájában megjelenő, hagyományos szótár viszont ezen feltételnek nem felel meg, tehát nem adatbázis. Ezzel ellentétes véleményt foglal el az SZJSZT 29/2004. szakvélemény: „Nyomtatott adatbázisban a független tartalmi elemek visszakeresését teheti lehetővé például tematikus csoportosítású tartalomjegyzék, tárgymutató, vagy alfabetikus elrendezés, aminek alapján a kiadvány megfelelő felütésével jutunk el a kívánt tartalmi elemhez.” Ez a szakvélemény az egyes folyóiratszámokra vonatkozóan látja megállapíthatónak az adatbázis fogalmi elemeinek való megfelelést. A tartalmi elemek fizikai elkülönülésének követelménye mentén azonban csak akkor lehet adatbázisnak tekinteni egy papíralapú kiadványt, ha – például egy szótár esetén – a szócikkek cserélhető, ún. repülőlapos megoldással jelennek meg. Ugyanazon szógyűjtemény tehát egyes megvalósítási formájában teljesítheti az adatbázis fogalmi feltételeit, más esetben nem. A fogalom ilyen kialakítása mégis észszerűnek tűnik, ha arra gondolunk, hogy az elsősorban az elektronikus adatbázisok egyenként könnyen hozzáférhető és kimásolható tartami elemeire koncentrált, a nem elektronikus adatbázisokra pedig azért terjedt ki, mert azok digitalizálása az ugyanazon tartalmi elemekkel bíró, ám elektronikus és nem elektronikus formában megjelenő gyűjtemények jogi védelmében egyébként indokolatlan különbségek álltak volna elő. [Például könyvtári katalóguscédulák (egyedileg hozzáférhető, önálló tartalmi elemek, amelyek rendezettek), vagy ugyanezen könyvtári katalógus elektronikus formában.] A fogalom azonban így annyira tág, hogy olyan gyűjteményeket, mint a könyvtárak, levéltárak is átfog: a tartalmi elemek például az egyes dokumentumok, amennyiben azok időrendbe, abc-rendbe, illetve tárgyszavakkal rendezettek (rendszer, módszer szerinti rendezettség), és egy katalógus (dokumentáció) alapján egyedileg polcokról, emberi erővel (bármely más módon) hozzáférhetőek, ekkor az egész gyűjtemény megfelel az adatbázis fogalmának. Ugyanakkor az egyes hagyományos papíralapú kiadványokat adatbázisként értékelni már a fogalom olyan kitágítása, amely az egyedi hozzáférhetőség tartalmi követelményét viszonylagossá teszi.

Az adatbázis fogalmi elemeinek való megfelelés esetén sem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy ez nem keletkeztet semmilyen védelmet, csupán megalapozza azt, hogy tovább lehessen vizsgálni: az adatbázis felmutatja-e a szerzői jogi oltalom feltételeit és/vagy megfelel-e az Szjt. XI/A. Fejezete feltételeinek, azaz kapcsolódó jogi oltalomban részesülhet-e.”

(Címlapképünk illusztráció)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---