Az alkotmányjogi panasz és a tisztességes eljárás – 2. rész


Sorozatunkban a Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, dr. Tóth J. Zoltán által szerkesztett A tisztességes eljáráshoz való jog című kötetből közlünk részleteket. Másodikként „Az alkotmányjogi panasz és a tisztességes eljárás egyes kérdései” című fejezetéből olvashatnak egy kivonatot.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, dr. Tóth J. Zoltán által szerkesztett A tisztességes eljáráshoz való jog című kötet az egyik legalapvetőbb, a gyakorlatban legtöbbet hivatkozott és leggyakrabban alkalmazott emberi és alkotmányos jog (fair trial) legfontosabb aspektusait térképezi fel. Tematikus fejezeteit olyan szerzők írták, akik amellett, hogy egyetemen oktatnak, egyben elismert gyakorlati szakemberek is, és munkájuk során közvetlenül és rendszeresen érvényesíteni kell a tisztességes eljárás alapjogát. Ezek a gyakorlati tapasztalatok hangsúlyos szerepet kapnak a fejezetek elemzéseiben, melynek eredményeképpen a kötet nemcsak szakkönyvként használható, hanem azt a célt is szolgálja, hogy mind a gyakorló jogászok, mind maguk az érintettek kézikönyvként hasznosítani tudják.

Az alábbiakban a műnek „Az alkotmányjogi panasz és a tisztességes eljárás egyes kérdései” című fejezetéből olvashatnak egy részletet. Az első részt itt olvashatja el.

A jogorvoslathoz való jog és a rendkívüli jogorvoslatok alkotmányos összefüggései

Az Alaptörvény XXVIII. cikkében szereplő egyéb bírósági eljárási garanciák megítélésének értelmezése, így a mindennapokban az alkotmányjogi panaszok elbírálása során a jogorvoslathoz való jog és a rendkívüli jogorvoslatok alkotmányos összefüggései alapvető jelentőségű kérdések.

A kérdés aktualitása

Az Alaptörvény hatálybalépését megelőzően a rendkívüli jogorvoslatok megítélését jelentős mértékben meghatározta az 1/1994. (I. 7.) AB határozatban lefektetett azon elvi tétel, amely szerint a rendkívüli jogorvoslat az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nem hozható alkotmányos összefüggésbe.[1]

Az Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlatában ez az értelmezés jellemzően a felülvizsgálattal összefüggésben jelenik meg, és ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság arra tekintettel utasítja vissza a Kúria döntésének az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét állító alkotmányjogi panaszt, hogy

– az egyes eljárási törvényekben biztosított rendkívüli jogorvoslatok, mint amilyen a felülvizsgálati kérelem is, kívül esnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének védelmi körén;[2]

– a jogorvoslathoz való jog kizárólag a rendes jogorvoslatra terjed ki, a rendkívüli jogorvoslat nem tekinthető az alkotmányos jogorvoslathoz való jog részének, ebből következően a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog tartalmával nem áll alkotmányjogi összefüggésben.[3]

Ezt az értelmezését ugyanakkor az Alkotmánybíróság az utóbbi időszakban – különösen az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszok esetén – árnyalta, és a 6/2020. (III. 3.) AB határozatban az alábbiak szerint foglalta össze. A következetes alkotmánybírósági gyakorlat szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből kényszerítően nem következik a rendes jogorvoslati formákon felüli, egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítása. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság leszögezte azt is, hogy amennyiben a jogalkotó mégis megteremtette a rendes jogorvoslaton felüli, valamely további jogorvoslat lehetőségét, abban az esetben ez a jogalkotói döntés e jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok számára olyan, az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alkotmányos kötelezettséget is létrehozott, amely szerint jogalkalmazásuk során a jogalkotó által megnyitott jogorvoslat lehetősége az Alaptörvényből levezethető követelményeknek megfelelően, így hatékonyan és ténylegesen is érvényesüljön.[4]

A fentiek alapján ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben a joggyakorlat egységét érintő kérdés, hogy a rendkívüli jogorvoslatok az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének védelmi körébe tartoznak-e.

A jogorvoslathoz való jogról általában

A jogorvoslathoz való jog alapvető alkotmányos követelményei

Az Alaptörvény hatálybalépése előtt kialakított alkotmánybírósági értelmezés szerint „az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja – de azt sem abszolút követelményként –, hogy az első fokon meghozott érdemi döntésekkel szemben, azt felülvizsgálandó, magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve hatósági döntésekkel szemben rendelkezésre álljon a bírói út”.[5]

Az Alkotmánybíróság emellett a jogorvoslathoz való jog alapvető alkotmányos követelményeként határozta meg a ténylegességet és a hatékonyságot. A tényleges jogorvoslat lehetősége azt jelenti, hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza, biztosítsa a jogsérelem orvosolhatóságát.[6] A hatékonyság követelménye értelmében a jogorvoslati fórumnak legyen valódi felülbírálati jogköre, ugyanakkor ezáltal ne váljon elsőfokú fórummá. Ebből következően alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság azt a szabályozást, amely a jogorvoslati fórumot kényszerpályára állította annak következtében, hogy érdemben megszabta a döntés tartalmát.[7] Kiüresítheti a jogorvoslathoz való jogot az is, ha a jogorvoslati fórum dönt először valamely, az ügy érdemi megítélése szempontjából lényeges jogkérdésben, vagy először értékel egy releváns tényt.[8] Sérti a jogorvoslati jogot az is, ha a másodfokú bíróság eljárása során olyan döntést hoz, amely „elsőfokúnak” tekintendő, és a jogalkotó nem biztosít jogorvoslatot.[9]

A fenti értelmezési elvek az Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlatában is továbbélnek, megerősítést nyertek.[10]

A rendkívüli jogorvoslatok alkotmányos megítélése a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben

Az Alkotmánybíróság a rendkívüli jogorvoslatok és a jogorvoslathoz való jog alkotmányos összefüggéseit a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban az alábbiak szerint foglalta össze. „Az Alkotmánybíróságnak az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint »a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak – egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) – teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani« (ABH 1994, 29, 38.). Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: »Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével.« (ABH 2003, 1223, 1230.)”

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság az idézett döntéseiben a törvényhozás szabadságát hangsúlyozta a felülvizsgálat tartalmának és korlátainak meghatározásánál, ugyanakkor nem zárta ki a felülvizsgálat jogintézményének, illetve egyes szabályainak más alkotmányos tételek alapján történő vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozatban kifejezetten hangsúlyozta, hogy a jogalkotó köteles más alkotmányos rendelkezésekkel (különösen a jogbiztonság elvével) való összhang biztosítására.

Ebből következően a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban az Alkotmánybíróság kiemelte: „a felülvizsgálat, mint már biztosított jogorvoslat esetén a jogorvoslathoz való jog a jogintézmény jogbiztonsági szempontú megítélése során vehető figyelembe, a rendkívüli jogorvoslat működéséből eredő hatások alapján”. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel semmisítette meg a felülvizsgálatnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvénnyel megállapított szabályait.[11]

Látható tehát, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően a rendkívüli jogorvoslat szabályai felett „jogbiztonsági szempontú” alkotmányos kontrollt gyakorolt.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Lábjegyzetek:

[1] ABH 1994, 29, 38.

[2] Ebben a körben jellemzően hivatkozott AB döntések: 3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [42]; 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [22]; 3239/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [13]; 3045/2015 (II. 20.) AB végzés, Indokolás [11]; 3067/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [20]

[3] Ebben a körben jellemzően hivatkozott döntések: 3242/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [24]; 3357/2017. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [89]

[4] 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [111]; lásd még 14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [43]; 11/2017. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [31]; 3285/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [27]; 3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [39]

[5] 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 572.; lásd még 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]; 3059/2017. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [15]

[6] A régebbi gyakorlatból: 23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.; 19/1999. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 156.; 39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007, 464, 504.; a jelelegei gyakorlatból: 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]; 18/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [10]; 25/2018. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [17]; 3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [37]; 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]

[7] A „formális és eleve kilátástalan jogorvoslati lehetőség”: 22/1991. (IV. 26.) AB határozat, ABH 1991, 408, 411.

[8] 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokoás [98]

[9] Például a pénzbírsággal összefüggésben: 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108.

[10] 25/2018. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [17]; 3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [37]; 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]

[11] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) 270. § (2) bek. a) és b) pont, 273. § (5) bek.


Kapcsolódó cikkek

2021. november 30.

A kizáró okok szabályozása a közbeszerzési eljárásban – 11. rész

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Dezső Attila szerkesztésében megjelenő, Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez című könyv a korábbi kommentár jelentősen átdolgozott és kibővített változata. A könyv célja, hogy részletesen és teljeskörűen feldolgozza a közbeszerzési törvény szabályozását és fogalomrendszerét a Kbt. és a kapcsolódó jogszabályok közötti összefüggésekre is kitérve, valamint kimerítő jelleggel bemutassa az elmúlt időszak joggyakorlatát, nagy hangsúlyt fektetve nemcsak a hazai döntőbizottsági és bírósági, hanem az uniós jogalkalmazói gyakorlatra is. Ezúttal a kizáró okok szabályozásáról olvashatnak egy részletet.

2021. november 30.

Évi 52 költözés? Gondolatok a váltott gondoskodásról

Minden európai uniós tagállamban – így Magyarországon is – óriási vitákat keltett a váltott gondoskodást elrendelő bírósági döntés lehetőségének bevezetése. De vajon helye van ezekben a témákban az ideológiai vitáknak, vagy az empirikus kutatások adnak iránymutatást?