Az EJEB esetjog helye a magyar jogban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete csak abban az ügyben felülvizsgálati ok, amelyben Magyarország félként szerepelt, és amelyet az ítélet érintett – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a terheltet az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, valamint rablás és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében, ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte őt. Az ítélet meghozatalának időpontja 2003. szeptember 26. A másodfokon eljáró ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A terhelt védője 2014. október 22-én benyújtott felülvizsgálati kérelmében az Emberi Jogok Európai Bíróság Nagykamarájának 2013. július 9-én hozott Vinter és mások felperesek Contra Egyesült Királyság döntésére hivatkozott, melyben a Bíróság kimondta, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkelyét. A Bíróság leszögezte, hogy a „tényleges életfogytiglani büntetés embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, tekintettel arra, hogy az elítéltnek esélye sincs a szabadulásra.” Mivel az Egyezmény 3. cikke viszont kifejezetten tiltja az embertelen bánásmódot („Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni”), ezért a tényleges életfogytiglani büntetés az Egyezmény rendelkezéseibe ütközik. A védő szerint, mivel a strasbourgi döntés jogerős, a precedensítélet a magyar bíróságokra is kötelezőnek minősül, így törvénysértő a terhelttel szemben kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja

A Legfőbb Ügyészség alaptalannak tartotta a felülvizsgálati indítványt. Meglátása szerint téves következtetés, hogy Magyarországra a Bíróság valamennyi döntése kötelező. Ezt alátámasztandó hivatkozott az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 46. cikkének 1. pontjára, mely szerint a szerződő felek a bíróság azon végleges ítéletét tartják magukra kötelezőnek, amelyben félként szerepelnek. Mivel eljárásban Magyarország nem volt fél, ezért rá nézve nem kötelező a Bíróság döntése, így felülvizsgálati eljárás lefolytatását nem alapozza meg.

A jogi környezet változása

2015. január 1-étől megváltozott a jogi környezet. Hatályba lépett az új büntetés végrehajtási törvény (Bv. tv.), mely szerint 40 év letöltése után automatikusan – az elítélt hozzájáruló nyilatkozata esetén – kegyelmi eljárás indul (46/A–46/H. §). A jogalkotó álláspontja szerint ezzel biztosítja a magyar jogrendszer az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2014. május 20-án, a Magyar kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében kifejtett azon követelményt, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés esetében legyen olyan eljárás, amelynek révén – ha a szabadságvesztésből már megfelelő hosszúságú idő eltelt – vizsgálható, hogy a büntetés büntetőpolitikai indokai továbbra is fennállnak-e.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

A Kúria megállapításai

A Kúria a Legfőbb Ügyészség érvelésével értett egyet. Kifejtette, hogy az EJEB joghatóságának, illetve ítélete kötelező érvényének Magyarország általi elismerése ténylegesen azáltal valósul meg, hogy törvényben biztosított annak a lehetősége, hogy az EJEB által megállapított egyezménysértést feloldó, az Egyezménynek megfelelő határozat születhessen a korábban jogerősen lezárt eljárás esetében. Ezt a lehetőséget jelenleg a büntetőeljárási törvény tartalmazza [Be. 416. § (1) bekezdésének g) pont], mely ilyen esetekben megnyitja a felülvizsgálat lehetőségét. Ilyen felülvizsgálati ok esetében a legfőbb ügyész hivatalból köteles felülvizsgálati indítványt benyújtani.

A Kúria hangsúlyozta, hogy az Egyezmény 46. cikkének 1. pontjából értelemszerűen az következik, hogy mivel az EJEB is a kifogásolt jogsértést abban az eljárásban, illetve határozat vonatkozásában vizsgálja, amelyben sérelmezik, vagy amelyben történt, úgy az EJEB végleges ítélete akkor teremti meg a felülvizsgálat lehetőségét egy ügyben, ha konkrétan abban az ügyben, arról az eljárásról vagy határozatról állapította meg az EJEB, hogy egyezménysértő. Tényként állapította meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező sérelem, mely szerint a feltételes szabadság kizárásának megállapítása mellett kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt elveket, viszont ezt egy olyan ügy kapcsán mondta ki az EJEB, amely ügyben Magyarország nem volt fél, így automatikusan nem képezhet felülvizsgálati okot a magyar jog szerint.

Hozzátette a Kúria, hogy bár korábban valóban Egyezménybe ütköző volt a szabály, az új Bv. tv. azonban a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárásának szabályozásával pont a strasbourgi gyakorlatot ültette át a jogalkotó a magyar jogba.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 1.640/2014.) a Kúriai Döntések 2015/12. számában 326. szám alatt jelent meg.

 

---