Az EuB döntés hozott a magyar deviza ügyben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EuB deviza ügyben döntött is, meg nem is. Ismét a magyar bíróságoknál a kérdés.

2018. május 31. napján az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) döntést hozott a sok évre visszanyúló deviza üggyel kapcsolatosan. A döntés kettős ugyanis, az ítéletben nem hozott döntést az elfogadott elszámolási jogszabályokra vonatkozóan, ezt visszautalta a magyar bíróságok hatáskörébe, csupán a döntés keretét határozta meg, hogy a jogszabályok mikor ellentétesek az uniós joggal, melynek eldöntése pedig a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik.

Az alapeljárást Sziber Zsolt és Szeder Mónika 2008. május 7‑én felvett, svájci frankban nyilvántartott és forintban folyósított és forintban is törlesztendő ERSTE Bankkal kötött lakásvásárlási céllal felvett kölcsönszerződése adta. A kölcsönszerződést az akkor irányadó svájcifrank‑árfolyam alapján vették nyilvántartásba, amely a bank számára egyoldalú szerződésmódosítást is lehetővé tett a kamatok, díjak és költségek emelését illetően, melyhez ingatlan‑jelzálogszerződést mellékeltek.
A gazdasági válságot követően, azonban a devizahitelek elszabadultak és a felvett deviza hitelben felvett hitelek többszörösét kellett forintba visszafizetni az árfolyamváltozások okán. Az Országgyűlés 2014-ben, a Kúria jogegységi határozatát követően, két törvényt fogadott el: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: DH1 törvény), illetve a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényt (a továbbiakban: DH2 törvény), amely az EuB előtti eljárás alapját adták.
Sziber a Fővárosi Törvényszékhez fordult, és keresetében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, tekintettel arra, hogy lehetetlen szolgáltatásra irányult, „mivel nem tartalmazza sem a különböző havi törlesztőrészletek, sem pedig a felvett tőke és kamatok összegét, továbbá forint‑hitelszámlára nem lehet devizaösszeget teljesíteni; másodszor, e szerződésben nem tisztázott a devizakonverziós árfolyam típusa, harmadszor pedig az ERSTE Bank nem tett eleget a felelős hitelbírálat követelményének, többek között az árfolyamkockázatra is kiterjedő adósi teljesítőképesség‑vizsgálatot illetően.”
Keresetében Sziber Zsolt elsődlegesen azt kérte bíróságtól, hogy állapítsa meg a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségét tekintettel arra, hogy lehetetlen szolgáltatásra irányult, illetve az árfolyamkockázat kapcsán nem kapott megfelelő tájékoztatást. A fentiek alapján pedig kérte a szerződési feltételek tisztességtelenségének a megállapítását is.
A bíróság pedig felhívta, hogy a DH2 törvény 37. §-nak megfelelően módosítsa a keresetét:
37. § (1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél kéri az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. A jogkövetkezményre vonatkozóan a félnek határozott kérelmet kell előterjesztenie.
Azaz jelölje meg, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása folytán milyen jogkövetkezmény kíván érvényesíteni, illetve egészítse ki, hogy mely összegeket fizetett meg a tisztességtelen feltételek következtében.
A bíróság megállapította, hogy bár a kereset többször módosításra került a fenti pontokkal nem került kiegészítésre, amely a per megszüntetéshez kellene, hogy vezessen. Azonban a Fővárosi Törvényszék az eljárást felfüggesztette és az alábbi kérdéseket terjesztette EuB-hez:
„1) Akként kell‑e értelmezni a következő európai uniós jogi normákat, nevezetesen az [EUMSZ 169. cikk] (1) és (2) bekezdését a (3) bekezdésre is tekintettel, [a Charta] 38. cikkét, a [93/13 irányelv] 7. cikke (1) és (2) bekezdéseit a 8. cikkére is figyelemmel, [valamint a] [2008/48 irányelv] (47) [preambulum]bekezdését,
mint amely uniós normák kizárják az olyan nemzeti jogi szabályozást és annak alkalmazását, amely többletkövetelményt támaszt
az olyan fogyasztó hiteladós peres fél (felperes vagy alperes) adósok hátrányára, akik 2004. május 1‑je [és] 2014. július 26. napja között kötöttek [egyoldalú szerződésmódosítási jogot] lehetővé tevő tisztességtelen szerződéses kikötéssel[,] illetve árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen szerződési előírással érintett fogyasztói hitelszerződést,
azzal[,] hogy e többletkövetelmények szerint ezen előbbi fogyasztói szerződések érvénytelenségével kapcsolatos bírósági jogérvényesítés eredményességéhez, mindenekelőtt a kereset érdemi bírósági tárgyalásához kötelezően előírt tartalmú polgári peres beadvány, elsősorban kereset, keresetmódosítás vagy alperesi érvénytelenségi kifogás (a fogyasztó marasztalásával szemben), annak módosítása, alperesi viszontkereset, annak módosítása benyújtása kötelező,
miközben más nem fogyasztó hiteladós peres félnek és más azonos időszakban nem előbbi típusú hitelszerződéseket megkötő fogyasztó hiteladós peres félnek nem kell ilyen meghatározott tartalmú beadványt benyújtani?
2) Akként kell‑e értelmezni az [első kérdésben] felsorolt […] uniós jogi normákat, mint amelyek – akkor is[,] ha [a fenti, a jelen kérdésnél] általánosabb kérdésre igenlő, [illetve] akkor is[,] ha nemleges a Bíróság válasza – kizárják az [első kérdés] szerinti fogyasztó hiteladós peres félnél [a következő] kötelező többletkövetelmények alkalmazását [a)–c)]:
a) a bírósági peres eljárásban az [első kérdés] szerinti fogyasztó hiteladós peres fél (felperes vagy alperes) által benyújtandó kereset, keresetmódosítás vagy alperesi érvénytelenségi kifogás (a fogyasztó marasztalásával szemben), annak módosítása, alperesi viszontkereset, annak módosítása csak akkor tárgyalható, érvényesíthető érdemben, ha abban
nem kizárólag az [első kérdés] szerinti fogyasztói hitelszerződések teljes vagy részleges érvénytelenségének bírósági megállapítását kéri a fél, hanem a teljes érvénytelenség jogkövetkezménye bírósági alkalmazását is […],
miközben más nem fogyasztó hiteladós peres félnek és más azonos időszakban nem előbbi típusú hitelszerződéseket megkötő fogyasztó hiteladós peres félnek nem kell ilyen meghatározott tartalmú beadványt benyújtani?
b) a bírósági peres eljárásban az [első kérdés] szerinti fogyasztó hiteladós peres fél (felperes vagy alperes) által benyújtandó kereset, keresetmódosítás vagy alperesi érvénytelenségi kifogás (a fogyasztó marasztalásával szemben), annak módosítása, alperesi viszontkereset, annak módosítása csak akkor tárgyalható, érvényesíthető érdemben, ha abban
az [első kérdés] szerinti fogyasztói szerződések teljes érvénytelenségének bírósági megállapítása mellett a teljes érvénytelenség jogkövetkezményei közül nem a szerződéskötést megelőző eredeti állapot bírósági helyreállítását kéri […],
miközben más nem fogyasztó hiteladós peres félnek és más azonos időszakban nem előbbi típusú hitelszerződéseket megkötő fogyasztó hiteladós peres félnek nem kell ilyen meghatározott tartalmú beadványt benyújtani?
c) a bírósági peres eljárásban az [első kérdés] szerinti fogyasztó hiteladós peres fél (felperes vagy alperes) által benyújtandó kereset, keresetmódosítás vagy alperesi érvénytelenségi kifogás (a fogyasztó marasztalásával szemben), annak módosítása, alperesi viszontkereset, annak módosítása csak akkor tárgyalható, érvényesíthető érdemben,
ha abban a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra vonatkozó olyan (nemzeti jogszabályok által meghatározott) matematikai szempontból is rendkívül bonyolult – a magyar forintra átváltás szabályaira is figyelemmel elkészítendő – elszámolás is szerepel,
mely tartalmaz részletes, számszakilag ellenőrizhető tételes levezetést a szerződés szerinti esedékes törlesztőrészletek, a felperes által teljesített részletek, az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával állított esedékes törlesztőrészletek, valamint a közöttük lévő különbözet feltüntetésével annak végösszegként történő megjelölésével, hogy mennyi az [első kérdés] szerinti fogyasztó hiteladós peres fél pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozása vagy esetleges túlfizetése,
miközben más nem fogyasztó hiteladós peres félnek és más azonos időszakban nem előbbi típusú hitelszerződéseket megkötő fogyasztó hiteladós peres félnek nem kell ilyen meghatározott tartalmú beadványt benyújtani?
3) Akként kell‑e értelmezni az [első kérdésben] felsorolt […] uniós jogi normákat, mint amelyek olyan tartalommal rendelkeznek, hogy azok megsértése a fenti ([első,] illetve [második kérdésbeli]) többletkövetelmények előírásával
egyben [a Charta] […] 20., 21. és 47. cikkét is sértik,
figyelemmel arra is […], hogy a fogyasztóvédelmi […] uniós jog még nem cross‑border, azaz nem tisztán nemzeti tényállás mellett is alkalmazandó a tagállami bíróságok által [a 2000. december 5‑i Guimont ítélet (C‑448/98, EU:C:2000:663) 23. pontjára], [a 2012. május 10‑i Duomo Gpa és társai ítélet (C‑357/10–C‑359/10, EU:C:2012:283) 28. pontjára], [valamint a 2014. július 3‑i Tudoran végzés (C‑92/14, EU:C:2014:2051) 39. pontjára] tekintettel, [illetve] amennyiben az [első kérdés] szerinti hitelszerződések [úgynevezett] devizaalapú hitelszerződések, akkor pusztán e körülmény miatt cross‑border tényállásként kell tekinteni azokat?”
Összességében a Fővárosi Törvényszék által megfogalmazott előzetes döntéshozatal céljából feltett kérdések arra vonatkoztak, hogy a magyar jogszabályok, nevezetes a DH1 és DH2 törvények ellentétesek- e az uniós joggal, azáltal, hogy többlet akadályként a fogyasztó köteles pontosan megjelölni a kölcsönszerződés részleges vagy teljes érvénytelenségéből eredően általa érvényesíteni kívánt jogkövetkezményt, és számszerűsítenie kell a követeléseit, míg azok a kölcsönfelvevők, akik nem devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötöttek, nem kötelesek e pontosításokra és számszerűsítésekre. Azaz devizás kölcsönszerződés esetén különleges eljárási követelményeket állapít meg a magyar jog, mely a többi kölcsönszerződésre nem vonatkozik.
A kérdés vonatkozásban az EuB megállapította, hogy nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az alapeljárásban irányadókhoz hasonló különleges eljárási követelményeket állapít meg azokra, akik az árfolyamrésre vonatkozó feltételt és/vagy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt tartalmazó, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötöttek, feltéve hogy az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amilyenben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna.
Annak megállapítása azonban, hogy ennek a feltételnek megfelel-e a magyar szabályozás, az a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, így lényegében visszautalta a kérdést a magyar bíróságok hatáskörébe.

A harmadik kérdésre, azaz, hogy nem tartalmazz határon átnyúló elemet, attól függetlenül az uniós irányelv alkalmazandó-e, arra az EuB kifejti, hogy tekintettel arra, hogy konkrét jogterület szabályainak harmonizálásról van szó, így annak kizárólag belföldi jellege nem kizáró ok.

Forrás:
http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=deviza&docid=202413&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1077961#ctx1

---