Az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokra vonatkozó szabályok kúriai értelmezése

A Ptk.-ban a kötelmek közös szabályai között a jognyilatkozatokra vonatkozó rész valamennyi kötelemre – köztük a szerződésekre – alkalmazandó legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. A jognyilatkozatok közös szabályai a szerződésekre is irányadók – a Kúria eseti döntése.

Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 6:6. §, 6:7. § (4) bekezdés.

Ami a tényállást illeti, a felperes a felszámolása elrendelését megelőzően devizakereskedelmi szolgáltatásokat nyújtott. A Kínában született, de Magyaroroszágon élő alperes a felpereshez fordulva magyar nyelvű okiratokat írta alá a felperes korábbi munkatársa, a kínaiul tudó P közreműködésével, többek között számlaszerződést értékpapír és ügyfélszámla vezetéséről, bizományosi keretszerződést határidős deviza és állampapír ügyletekre. Az alperes egy további okiratot is aláírt, mely szerint meghatalmazza P-t azzal, hogy a számlája terhére megbízásokat adjon a felperesnek. Az aláírt szerződések nem tartalmaztak utalást arra, hogy a szerződést tanúk vagy hitelesítő személy a magyar nyelvet nem beszélő alperesnek megmagyarázta volna. Az alperesnek ügyletek során vesztesége keletkezett, a felperes eredménytelenül szólította fel az a tartozása megfizetésére.

A felperes a felek közti szerződés teljesítését és megfizetését kérte az általuk megkötött bizományosi keretszerződés és az alperes konkrét megbízásai szerint kötött pénzpiaci ügyletek után.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésének értelmezésével rögzítette, az alperes nem ismeri a magyar nyelvet, ezért írásbeli jognyilatkozata csak abban az esetben lenne érvényes, ha az okiratból kitűnne, hogy annak tartalmát valamelyik tanú az alperesnek megmagyarázta. A felperes által becsatolt szerződéseknek erre utaló tartalmuk nincs. Kiemelte, hogy a Ptk. a szerződést a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozataként határozza meg, így az alperes jognyilatkozatának hiányában önmagában a felperes jognyilatkozata nem hozta létre a felek szerződését. Az alperes érvényes jognyilatkozatának hiányában tehát nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét kellett megállapítani.

Emellett nem találta megállapíthatónak, hogy az alperes írásban meghatalmazta volna P-t a számlája feletti rendelkezéssel. Nem osztotta a bíróság azt az érvelést, hogy a felek kölcsönös teljesítésével a szerződés a Ptk. alapján érvényessé vált a teljesített rész erejéig. Azon túl, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkeményei nem alkalmazhatók a létre nem jött szerződésekre, a bizományosi szerződés alperesi teljesítése sem volt megállapítható, mivel az alperes ügyfélszámlára utalása még nem bizományosi, hanem a saját bankszámlájára adott megbízás volt. Az ezt követő – már a bizományosi szerződés alapján közölt – megbízás pedig az érvényes meghatalmazással nem rendelkező P részéről érkezett a számlára. Mindebből következően bár az alperes befektetési célzattal utalt a felperes ügyfélszámlájára két ízben, ez önmagában nem jelentette a bizományosi szerződés és annak összes feltétele megismerését és elfogadását részéről. A felperes a bizományosi szerződésből eredő igényt annak létrejötte hiányában nem érvényesíthetett.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kifejtette, hogy abból, hogy az alperes a magyar nyelvet nem ismeri, írásbeli jognyilatkozatának érvényességéhez a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése egyrészt azt követelte meg, hogy írásbeli jognyilatkozatát az ott írt feltételeknek megfelelő közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, másrészt pedig azt, hogy magából az okiratból kitűnjön, tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta. Nem volt vitás, hogy az alperes jognyilatkozata a szigorúbb alakszerűségi követelményeknek (közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat) nem felelt meg, ebből következően pedig értelemszerűen annak a hitelesítő vagy az egyik tanú általi megmagyarázására sem kerülhetett sor.

A bíróság szerint a szerződés és az azt létrehozó jognyilatkozat érvényessége egymástól elválasztható. A Ptk. 6:9. §-a ugyanis csak a jognyilatkozatok hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára rendeli alkalmazni a szerződés általános szabályait, és azt is csak abban az esteben, amennyiben maga a Ptk. ettől eltérően nem rendelkezik. A Ptk. 6:7. §-a az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokra külön alaki érvényességi követelményeket ír elő, kifejezetten a jognyilatkozatok – és nem a szerződés – érvénytelenségét kimondva az alaki hibában szenvedő jognyilatkozatokra. Az érvénytelen jognyilatkozat elsődleges jogkövetkezménye pedig az, hogy nem fűződik hozzá joghatás. A jognyilatkozattal elérni kívánt, célzott joghatás maga a szerződés létrejötte, azaz az érvénytelen jognyilatkozat éppen a szerződésnek, mint joghatásnak a kiváltására nem alkalmas. Ezért az alaki hibában szenvedő, érvénytelen jognyilatkozat következtében a szerződés nem jön létre. Mindebből következően az alperes jognyilatkozatának érvénytelensége nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét eredményezte, ami egyben megalapozatlanná tette a felperes keresetét.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésének helyes értelme az, hogy a nyelvtudás hiánya a szerződés alaki érvénytelenségét eredményezi, de a szerződés maga létrejön. Álláspontja szerint az érvénytelenség orvosolható is.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következményéről korábban már állást foglalt: kimondta, hogy az alaki hiba a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A Kúria a már közzétett határozatában foglalt jogértelmezést ebben az ügyben is irányadónak tartotta.

A Ptk. 6:7. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata abban az esetben érvényes, ha azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el. Az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.

A Ptk. 6:7. § (4) bekezdése tehát a kötelező alakiság speciális esetét szabályozza, ezért megsértésére nem alkalmazható rá más jogkövetkezmény, mint az alakiság főszabályának megsértésére. A Ptk. Hatodik könyve a kötelmek elsőként megjelenő közös szabályai között adja meg összefoglaló jelleggel azokat a szabályokat – a kötelem keletkezésére, megszűnésére vonatkozó szabályok után a jognyilatkozatokra –, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra jellemzők, de egyéb kötelemkeletkeztető tényállásokban létrejövő kötelmekre is tipikusak. A kötelmek közös szabályai között a jognyilatkozatokra vonatkozó rész az előzőeknek megfelelően tehát valamennyi kötelemre – köztük a szerződésekre – alkalmazandó legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. A jognyilatkozatok közös szabályai a szerződésekre is irányadók.

A jogalkotót nem vezette az a cél, hogy a kötelező alakiság megsértésének jogkövetkezményét a régi Ptk.-tól eltérően határozza meg, és a nem a rá meghatározott alakban tett jognyilatkozat a továbbiakban ne érvénytelenséghez, hanem a szerződés létre nem jöttéhez vezessen. Az alakiság a Ptk. hatálya alatt is érvényességi követelmény, amelyet a Ptk. már nem a szerződések általános szabályai között, hanem a kötelmek közös szabályainál, a jognyilatkozatokkal kapcsolatban rendez. Abban az esetben, ha a kötelmet nem egyoldalú jognyilatkozat, hanem szerződés hozza létre, a kötelező alakiság a teljes szerződéssel szemben jelentkező elvárás. A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következménye a szerződés érvénytelensége.

Mindebből következően a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv.III.30.404/2022/6.) a Kúriai Döntések 2023/11. számában 274. szám alatt jelent meg.