Az önkormányzati társulás működése során felmerülő jogviták elbírálása

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. október 16.
Címkék: , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a felperes és az alperes önkormányzatok Köznevelési és Gyermekjóléti Társulást hoztak létre, és ezen keresztül valósították meg közösen a kötelező önkormányzati feladatként előírt gyermekjóléti alapellátást. A társulási szerződésben az intézmény fenntartásával kapcsolatos költségek viseléséről úgy rendelkeztek, hogy a székhely intézmény és tagintézmények közös fenntartásával és működésével kapcsolatos pénzügyi fedezetet a költségvetési törvényben meghatározott helyi önkormányzatok számára biztosított hozzájárulások, támogatások képezik. A külső forrásokból nem fedezett, illetve a helyi települési sajátosságok érvényesítését szolgáló működési kiadások, többletköltségek fedezetét…

Ami a tényállást illeti, a felperes és az alperes önkormányzatok Köznevelési és Gyermekjóléti Társulást hoztak létre, és ezen keresztül valósították meg közösen a kötelező önkormányzati feladatként előírt gyermekjóléti alapellátást. A társulási szerződésben az intézmény fenntartásával kapcsolatos költségek viseléséről úgy rendelkeztek, hogy a székhely intézmény és tagintézmények közös fenntartásával és működésével kapcsolatos pénzügyi fedezetet a költségvetési törvényben meghatározott helyi önkormányzatok számára biztosított hozzájárulások, támogatások képezik. A külső forrásokból nem fedezett, illetve a helyi települési sajátosságok érvényesítését szolgáló működési kiadások, többletköltségek fedezetét a társult települési önkormányzatok átadott pénzeszközként, pénzügyi hozzájárulás címén biztosítják.

Könyvelési hiba következtében a kedvezményes étkeztetésben részesülő gyermekek utáni normatív támogatást kétszeresen, egyrészt ezen a címen, másrészt térítési díj címén került elszámolásra. A normatív támogatással nem fedezett részt a társulás tagjainak kellett teljesíteniük, és mivel a felmerült költségekre a kétszeresen figyelembe vett támogatás nem jelentett elegendő fedezetet, a tagok közül a felperes teljesített jóval nagyobb arányú többletbefizetést. Így 2007 és 2014 között a társulás működtetéséhez a tagok 42 304 000 forinttal kevesebbel járultak hozzá, ezt az összeget a felperes a saját költségvetéséből finanszírozta.

A felperes jogalap nélküli gazdagodás, majd a társulási szerződésben foglalt kötelezettség teljesítése címén az alpereseket az általa megfizetett összes és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság a keresettel egyezően marasztalta az alpereseket. Indokolása szerint az önkormányzati társulásból eredő, a társult önkormányzatok közötti pénzfizetési igény polgári perben érvényesíthető. A felek a társulási megállapodásban kötelezettséget vállaltak a külső forrásokból nem fedezett pénzeszköz biztosítására, és meghatározták annak módját, ha ettől eltérő teherviselés történt, az az egymás közötti elszámolásukat érinti.

A másodfokú bíróság bár a marasztalási összegeket leszállította, de az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Abból indult ki, hogy a társulásban részt vevő önkormányzatok befizetési kötelezettsége nem egymás felé, hanem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény szerint a jogi személyiséggel rendelkező társulás irányában állt fenn. A felperes a túlfizetett összeget jogalap nélküli gazdagodás címén követelhette a társulástól, ehhez képest a társulás az alperesektől az általuk nem teljesített, reájuk eső hozzájárulást követelhette. A társulással szemben, illetve a társulás által a követelést polgári perben lehet érvényesíteni.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint élesen szét kell választani a jogi személyek belső és külső jogviszonyait, és az adott esetben a társulás jogi személyiségének semmilyen jelentősége nincs, a per tárgyát a tagok belső elszámolási jogviszonya képezi. A társulási megállapodásban a társulás szerződő félként nem vett részt, ami önmagában kizárta, hogy a megállapodásból fakadó elszámolási jogviszony a társulás és a tagönkormányzatok között jött volna létre. Ezért meglátása szerint téves és törvénysértő volt a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, miszerint a jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeg azért illette meg, mert az alperesek tartozását a társulásnak saját maga megfizette. Úgy vélte, ezzel szemben a követelés érvényesítésére a szerződés általános szabályai szerint volt jogosult (A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére).

Az alperesek szerint a társulásnak esedékessé vált követelése velük szemben nem volt, és a felperes szándéka nem irányulhatott arra, hogy helyettük a társulás részére teljesítsen, mert a könyvelési hibáról sem volt tudomása. Ehhez képest a felperesnek kötelmi igénye a társulással szemben keletkezett, és azt vele szemben kellett volna érvényesítenie. Az a tény, hogy ezt elmulasztotta, önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy velük szemben követelést támasszon. Az alperesek a másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a perben hatáskörrel nem rendelkező bíróságok jártak el. Az önkormányzati törvény ugyanis a helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdéseket a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe utalja. Mivel a per tárgya a felek között kialakult elszámolási vita, hatásköre a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak van.

A Kúria megállapításai

A Kúria az alperesek második érvelése alapján jogszabálysértőnek találta a jogerős ítéletet. A korábbi elvibírói gyakorlat szerint az önkormányzati társulásból eredő, a társult önkormányzatok közötti pénzfizetési igény polgári perben érvényesíthető. Ez a per nem minősült közigazgatási pernek, s így az polgári perrendtartás szerinti általános hatáskörű helyi bíróság hatáskörébe tartozott. A megváltozott jogi szabályozás miatt azonban ezt az álláspontot az adott perben már nem lehetett irányadónak tekinteni. Az önkormányzati törvény 2013. január 1-es változása értelmében a helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben a közigazgatási és munkaügyi bíróság dönt. Ez azt jelenti, hogy bár e perekben – eltérő rendelkezés hiányában – továbbra is a Pp. általános szabályait kell alkalmazni, de azok elbírálása a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.

A hatálybalépés előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat a képviselő-testületeknek felül kellett vizsgálni és megfelelően módosítani a hatálybalépést követő hat hónapon belül. A felek által eszközölt módosítás szerint a helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben kikötik a K.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét. A Kúria megállapította, hogy s bíróságoknak a 2017-ben indult perben már alkalmazniuk kellett a fenti hatásköri szabályt, és figyelemmel kellett lenniük a felek hivatkozott illetékességi kikötésére.

A Pp. előírja a hatáskör és az illetékesség hiányának hivatalbóli figyelembevételét.

Az elsőfokú bíróságnak ezért a keresetlevél áttételéről, a hatáskör és – a kizárólagos illetékességre tekintettel – az illetékesség hiányának későbbi észlelése esetén pedig a per megszüntetéséről, és egyidejűleg a keresetlevél áttételéről kellett volna rendelkeznie. A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az elsőfokú bíróság mulasztását, és magának kellett volna intézkednie a per megszüntetése, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az áttétel felől. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte a keresetlevélnek a perre hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel rendelkező K.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz való áttételét.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.471/2018.) a Kúriai Döntések 2019/9. számában 247. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1952. évi III. törvény 129. § (1) bekezdés, 158. § (2) bekezdés, 2011. évi CLXXXIX. törvény 92. §.

Kapcsolódó cikkek: