Az ügyvédi kártérítési felelősség – 3. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 14 §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az ügyvédi kártérítési felelősséggel, közte az árnyékperek, a kimentés és a kirendelt ügyvédi felelősség kérdésével foglalkozik.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: 1998-as Ügyvédi tv.) 10. §-a még tartalmazta azt a rendelkezést, hogy az ügyvéd a tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint felel. Ilyen, vagy ennek megfelelő más, hasonló rendelkezést az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) külön már azért nem tartalmaz, mert az ügyvédi tevékenység végzése – amennyiben azt nem kamarai jogtanácsos, vagy jogi előadó végzi – a kirendelések kivételével megbízási szerződés alapján történik, és a megbízási szerződésre a Ptk. általános felelősségi szabályai az Üttv.-ben történő megismétlés nélkül is irányadóak (a kirendelés alapján eljáró ügyvéd anyagi felelősségére lásd alább a kimentésre vonatkozó magyarázatot). Az 1998-as Ügyvédi tv. tárgyi rendelkezése tehát a Ptk. alapján tartalmilag attól függetlenül továbbra is helytálló és alkalmazandó, hogy azt az Üttv. már nem ismétli meg. Az ügyvéd a tevékenységét (általában) megbízási szerződés alapján végzi, megbízási szerződés alapján a megbízott a Ptk. 6:272. §-a értelmében a megbízó által rábízott feladat ellátására köteles.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni. Az Üttv. 39. § (3) bekezdése értelmében a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. A hibásan végzett ügyvédi tevékenység, az ügyvédi műhiba következményeire is irányadó a Ptk.-nak a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősségi szabálya. Eszerint, aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni, és akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegés ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa (Ptk. 6:142. §). Noha köztudott, hogy az ügyvédi megbízás nem eredménykötelem, mégis kérdésessé válhat egyes esetekben, hogy az ügyvédi megbízás, például egy felmentésre irányuló büntető védelem vagy egy pénzkövetelés behajtására irányuló felperesi képviselet esetén a Ptk. tárgyi rendelkezése alatt mi értendő, vagyis mikor, mi által tekinthető egy ügyvéd részéről a rábízott feladat ténylegesen ellátottnak.

A kérdésnek további súlyt ad a Ptk. szerződésszegésre vonatkozó azon, a korábbi Ptk.-hoz képest megszigorított rendelkezése, hogy a szerződés megszegését jelenti bármilyen kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása (Ptk. 6:137. §), hiszen a kérdés elvileg akár úgyis felvethető, hogy amennyiben például az ügyvédi megbízás felmentésre vagy a pénzkövetelés behajtására irányult, és ez a jogerős ítélettel mégsem valósul meg – elmarad –, akkor ezáltal az elvállalt feladat ellátása végső fokon teljesült-e, vagy sem, azaz, hogy alkalmazható-e és milyen módon alkalmazható egyáltalán a Ptk. 6:142. §-a szerinti, az objektívhez közelítő kontraktuális kártérítési felelősségi megbízási szerződés, illetve általában a gondossági kötelmek esetén. A Kúriának a Ptk. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó Tanácsadó Testülete szerint (Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye Milyen módon alkalmazható Ptk. a 6:142. § szerinti objektív kontraktuális kártérítési felelősség gondossági kötelmek esetén?) a kérdésre a választ az adja meg, hogy a kártérítési felelősség vizsgálatát minden esetben meg kell előzze a szerződésszegés megállapítása. Mivel a kötelezett a megbízási szerződést csak akkor szegi meg, ha a tevékenysége az elvárt gondosság mércéjének nem felel meg, ezért, ha megfelelt, szerződésszegést nem követett el, így a szerződésszegésért való felelősség alapvető feltétele sem valósul meg, így már nem is kell, hogy sor kerüljön a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeinek vizsgálatára.

ügyvédfelelősség

A kárért fennálló felelősség megállapításának műhiba esetén is lényeges előfeltétele továbbá (logikailag még ugyancsak a kimentés vizsgálata előtt) az okozatosság fennállásának kérdése is. Gyakori tévedése az ügyfeleknek, hogy kárigényüket bizonyított ügyvédi műhiba, az ezt megállapító, az ügyvédjükkel szemben hozott kamarai fegyelmi elmarasztaló határozat önmagában megalapozza. Itt a tévedés nemcsak abban áll, és nem egyszerűen arról van szó, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi határozata és az abban megállapított tényállás az ügyvéddel szembeni polgári kártérítési eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. § (2) bekezdés alapján nem feltétlenül köti az eljáró bíróságot (hiszen a polgári peres bíróság önállóan jogosult a kárigény alapjául szolgáló tényállás megállapítására, a fegyelmi határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállást is megállapíthat), hanem sokkal inkább annak figyelmen kívül hagyásában, hogy megalapozott kárigényhez a károsultnak nem elég a károkozó jogellenes magatartását igazolni, hanem bizonyítania kell, hogy abból eredően kára is jelentkezett, azaz, hogy mi az az anyagi veszteség, amit az ügyvédi műhiba elkövetése hiányában bizonyosan elkerült volna.

Az előzőek alapján ebbe a kérdéskörbe tartozik az úgynevezett árnyékperek problematikája, amelyek lefolytatásának jogszerűségét a bírói gyakorlat általában nem ismeri el. Az árnyékperek az ügyvéd hibájából késedelmesen előterjesztett vagy elmulasztott bizonyítási indítványok miatt el sem bírált, vagy a késedelem miatt jogerősen elutasított igények, a késedelmesen előterjesztett, vagy elmulasztott, és emiatt elutasított kereseti kérelmek, jogorvoslati kérelmek esetén a mulasztó ügyvéddel szemben indítványozott azon eljárások, ahol az eredeti kereseti, illetve jogorvoslati kérelem tárgyában alperesként már nem az eredeti perbeli ellenfél, hanem a mulasztó ügyvéd szerepel. A(z akkori nevén) Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.405/2007/8. számú felülvizsgálati ítéletében kifejezetten állást foglalt arról, hogy a felülvizsgálati kérelem késedelmes előterjesztésével kizárólag a felülvizsgálati eljárás költségeire kiterjedő illeték érvényesíthető kárként, mert nem igazolható, hogy határidőben történt előterjesztés esetén az ügy érdemében a felülvizsgálati tanács milyen határozatot hozott volna. A Kúria a közelmúltban hasonlóan döntött, amikor a Pfv. III.20.026/2016/3. számú határozatában az árnyékper lefolytathatóságáról a következőképpen foglalt állást: „a következetes bírói gyakorlat szerint az ügyvéd ellen indított kártérítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a felperes az ügyvéd mulasztása hiányában igényét sikeresen érvényesítette volna, az elmulasztott másodfokú eljárás és per eredményes lett volna. (BH2009. 356., BH2012. 90., Legfelsőbb Bíróság Pfv. III.21.845/2008/3., Pfv. III.20.928/2010/9., Pfv. IV.20.393/2011/6. és Pfv. III.21.839/2011/3. számú ítéletei.)”

Amennyiben a szerződésszegés, a kár, és a kettő közötti okozati összefüggés megállapítható, akkor a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló felelősségre irányadó a Ptk. 6:142. §-ban írt mentesülési szabály, miszerint a műhiba elkövetőjének bizonyítania kell, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Ezzel összefüggésben a bírói gyakorlatra vár annak elhatárolása, hogy mi tekintendő az ügyvéd ellenőrzési körén kívül eső körülménynek.

ügyvédfelelősség

Ugyancsak a bírói gyakorlat általi elhatárolásra vár a kirendelt ügyvéd jogellenes eljárásának jogi besorolása is, hiszen – az ügyféllel kötött szerződése hiányában – az ügyféllel szembeni szerződésszegésről nem beszélhetünk műhiba elkövetésekor.

A Pp. 65. §-ára is tekintettel (amely szerint perben meghatalmazottként eljárhat az ügyvéd és az ügyvédi iroda) szerepel az Üttv. 36. § (7) bekezdésében, hogy az eseti gondnok, az eseti gyám és az ügygondnok részére a meghatalmazást a hatóság kirendelő határozata pótolja. Az, hogy a meghatalmazás pótlásáról beszél a jogszabály, nem jelenti, hogy a kirendelt ügyvéd szerződéses viszonyba kerülne ügyfelével. A kérdésnek a Ptk. ún. non cumul szabálya (Ptk. 6:145. §) – szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdésében írtakkal – ad jelentőséget, ami ma már kizárja a szerződéses és a szerződésen kívül okozott károkért való párhuzamos kártérítési igény érvényesítését, a szerződésen kívüli kártérítésre ugyanis a Ptk. 6:518-6:522. §-ok eltérő szabályozást, és egymástól eltérő kimentési lehetőséget adnak.

Annyi biztos, hogy a megbízott és a kirendelt ügyvédre egyaránt irányadóak az Üttv. 1. § (3) bekezdés és a 39. § (3) bekezdés általános rendelkezései, továbbá az is várható, hogy a bírói gyakorlat, ha közvetlenül nem is tud a szerződésszegés Ptk.-ban írt szabályaira tételesen hivatkozni döntéseiben, tartalmilag a kirendelt ügyvéd tevékenységének megítélését közelíteni fogja, illetve gyakorlatilag azonosítja majd a megbízott ügyvédekkel szemben támasztott követelményekkel, hiszen a képviselet minősége a két képviseleti jogcím alapján eljáró ügyvédek között nem lehet eltérő, éppen az Üttv. most hivatkozott két rendelkezésére tekintettel.

A sorozat első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.