Az ügyvédi tevékenység általános bemutatása – 1. rész


A Wolters Kluwer gondozásában, dr. Baranyi Bertold szerkesztésében megjelenő, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt magyarázó nagykommentár a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával nyújt praktikus segítséget. Célját – a törvény szövegének átfogó elemzése mellett – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat bemutatásával, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárásával, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának vizsgálatával éri el. Az alábbiakban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény 2. §-ához írt magyarázó szövegből olvashatnak egy részletet, amely az ügyvédi tevékenységgel foglalkozik.

A jogi szolgáltatások differenciálódására, a hagyományos ügyvédi szerepek megújulására, valamint a jogtanácsosi integrációra tekintettel az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Üttv.) meghaladta az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvénynek (a továbbiakban: 1998-as Ügyvédi tv.) az ügyvédekre vonatkozó általános szabályok és ehhez képest az egyéb státuszban ügyvédi tevékenységet gyakorlókra vonatkozó speciális szabályok logikáján alapuló szabályozási modelljét. Az Üttv. szabályozásának középpontjában az ügyvédi tevékenység gyakorlói állnak, amely magában foglalja valamennyi az Üttv. szerint ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult státuszt. Ahol pedig indokolt, az egyes státuszokhoz kapcsolódóan speciális szabályokat állapít meg az Üttv. A szabályozási modellváltásnak egyrészt az egyszerűbb szabályozhatóság, könnyebb értelmezhetőség, másrészt az a megközelítésbeli váltás volt az oka, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlásának ügyvédeken kívüli formái nem másodrendű jogászi hivatások.

Az ügyvédi tevékenységek alatt szűk értelemben az Üttv. 2. § (1) bekezdése szerinti tevékenységeket értjük, tágabb értelemben azonban azon tevékenységek összefoglaló neve, amelyeket az ügyvédi tevékenység gyakorlói jogosultak folytatni. A jelen alcím magyarázatánál az ügyvédi tevékenység gyakorlói által folytatható tevékenységek rendszerét, ezek egymáshoz való viszonyát, valamint az ügyvédi tevékenységgel rokon, de annak valamilyen okból nem minősülő tevékenységeket vizsgáljuk meg részletesen.

Az Üttv. alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlója által végezhető tevékenységeket három csoportba sorolhatjuk:

a) az Üttv. 2. § (1) bekezdése szerinti ügyvédi tevékenységek,

b) az Üttv. 3. §-a szerinti kiegészítő tevékenységek, valamint

c) az Üttv. 15. alcíme szerinti korlátozás alá nem eső, azaz nem összeférhetetlen tevékenységek.

Szűk értelemben vett ügyvédi tevékenység rendszeresen, ellenérték fejében az Üttv. 4. § (1) bekezdése alapján kizárólag ügyvédi tevékenység gyakorlója által folytatható. Nem minden ügyvédi tevékenységet gyakorló jogosult valamennyi ügyvédi tevékenységfajta folytatására, ezt szemlélteti az alábbi táblázat.

  Jogi tanácsadás Jogi képviselet Okirat-szerkesztés Védői tevékenység Ellen-jegyzés Letét-kezelés
Ügyvéd igen igen igen igen igen igen
Kamarai jogtanácsos igen igen igen nem igen nem
Európai közösségi jogász igen kötelező jogi képviselet esetén csak ügyvéddel együttműködve igen igen nem igen
Alkalmazott ügyvéd helyettesként helyettesként helyettesként helyettesként nem nem
Alkalmazott európai közösségi jogász helyettesként helyettesként helyettesként helyettesként nem nem
Ügyvédjelölt helyettesként helyettesként helyettesként helyettesként nem nem
Jogi előadó helyettesként helyettesként helyettesként nem nem nem
Külföldi jogi tanácsadó hazai jogáról és a nemzetközi jogról nem nem nem nem nem

Az egyes ügyvédi tevékenységeket részletesen az Üttv.-nek az adott ügyvédi tevékenységet szabályozó rendelkezései kapcsán elemezzük.

Az ügyvédi tevékenység erre való jogosultság hiányában, rendszeresen, ellenérték fejében történő folytatásának a jogkövetkezménye végső soron a zugírászat bűncselekményének a megállapítása lehet [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 286. §]. Az ügyvédi tevékenység gyakorlási formáinak differenciálódásával nem zárható ki az sem, hogy a fenti tényállást olyan ügyvédi tevékenység gyakorlója valósítsa meg, aki nem jogosult az adott ügyvédi tevékenység gyakorlására vagy az adott feltételek mellett ügyvédi tevékenység folytatására. Ennek megfelelően megvalósíthatja a tényállást olyan kamarai jogtanácsos, aki üzletszerűen, megbízás alapján folytat ügyvédi tevékenységet olyan személy számára, akinek a számára nem lenne jogosult (azaz nem a munkáltatója, annak kapcsolt vállalkozása stb. számára), vagy az ügyvédjelölt, ha önállóan vállalja ügyek ellátását. A kiegészítő ügyvédi tevékenységek jogellenes folytatása nem valósítja meg a zugírászat tényállását. Ebből következően, ha a tanácsadás az Üttv. 3. § (1) bekezdés a)h) pontja szerinti kiegészítő tevékenység fogalmába illeszkedik, akkor sem valósít meg zugírászatot, ha jogi kérdéseket is érint. Ellenben akkor, ha a kiegészítő tevékenység folytatására jogosult (vagy értelemszerűen nem jogosult) személy átlépi e tanácsadási típusú tevékenységek határát, és az itt meghatározott tárgykörökön kívül ad üzletszerűen jogi tanácsot (így például szerződések jogszerűségének ellenőrzésére vállal ellenérték fejében szerződéses kötelezettséget), az megvalósítja a zugírászat tényállását (BH2015. 122.).

Az Üttv. az ügyvédi tevékenység rendszeresen, ellenérték fejében jogosulatlanul történő folytatásának a jogerős megállapításához azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a jogsértés elkövetője a határozat jogerőre emelkedésétől számított három évig nem folytathat sem ügyvédi, sem ügyvédasszisztensi tevékenységet, azonban e szabály önálló alkalmazására kifejezetten az ennek a megállapítására hatáskörrel rendelkező szerv és erre irányuló eljárás hiányában nemigen nyílik lehetőség (lásd az Üttv. 22. §-ához fűzött magyarázatot).

Abban az esetben, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlására vonatkozó jogosultsága kereteit ügyvédi tevékenység gyakorlója lépi túl szándékosan vagy gondatlanságból (pl. ha a kamarai jogtanácsos megbízást vállal harmadik személytől vagy a külföldi jogi tanácsadó okiratszerkesztési megbízást vállal), ennek a jogkövetkezményeit a fegyelmi eljárásban is le lehet vonni, hiszen ügyvédi tevékenység gyakorlása során szegi meg vétkesen a jogszabályból fakadó kötelezettségeit.

A jogtanácsosi integráció egyik alapvető eleme, hogy csak azon korábbi jogtanácsosoknak, jogi előadóknak, illetve későbbi, jogi munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak (és hasonló jogviszonyban álló természetes személyeknek) kell kamarai jogtanácsosként ügyvédi kamara tagjává, illetve jogi előadóként ügyvédi kamarai nyilvántartottá válnia, akik jogi képviseletet látnak el vagy okirati ellenjegyzést végeznek. Ennek megfelelően a kifejezetten a munkáltató, kapcsolt vállalkozása vagy a munkáltatóval irányítási, fenntartási jogviszonyban álló szerv számára folytatott okiratszerkesztést és jogi tanácsadást az Üttv. egyszerűen nem tekinti ügyvédi tevékenységnek. Így formálisan nem sérül az az elv, hogy ügyvédi tevékenységet csak az Üttv.-ben erre feljogosított ügyvédi kamarai tag, illetve nyilvántartott folytathat.

Ugyancsak ez a logika érvényes az Üttv. 2. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, törvényben más személyek számára kifejezetten lehetővé tett – egyébként ügyvédi tevékenységnek minősülő – jogi tanácsadásra, okiratszerkesztésre és jogi képviseleti tevékenységre. Ennek megfelelően a közjegyző és a szabadalmi ügyvivő nem ügyvédi tevékenységként folytatja részben ugyanazt a tevékenységet, mint például egy ügyvéd. Sőt, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 27. § (2) bekezdése a közigazgatási szerv jogi szakvizsgával rendelkező képviselői számára is lehetővé teszi, hogy kamarai jogtanácsosi ügyvédi kamarai tagság nélkül is elláthassanak – bár ez a normaszövegből nem feltétlenül derül ki, értelemszerűen csak a közigazgatási szerv számára – akár kötelező jogi képviseletet igénylő perben is jogi képviseletet.

Az Üttv. 2. § (3) bekezdése biztosítja, hogy a törvényes és szervezeti képviselet ne valósítsa meg a zugírászat tényállását. Jogi képviseletnek, azaz ügyvédi tevékenységnek és nem törvényes, illetve szervezeti képviseletnek minősül ugyanakkor a képviselet jogi szakértelem mellett történő ellátása (lásd az Üttv. 39. §-ához fűzött magyarázatot). Ezek alapján viszont a közigazgatási perek kivételével a kötelező jogi képviseletet nem igénylő jogi eljárásokban eljáró kamarai jogtanácsos képviseleti tevékenysége akkor nem ügyvédi tevékenység, ha azt nem rendszeresen látja el.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 22.

Első Magyar Jogi Könyvszalon – élmények a stand másik oldaláról

2021. szeptember 18-án az impozáns Károlyi-Csekonics-palota adott otthont a Magyar Jogász Egylet és az Alkotmánybíróság közös szervezésében francia mintára megrendezett Első Magyar Jogi Könyvszalonnak, a hazai jogi szakirodalom nagyszabású seregszemléjének. A Wolters Kluwer Hungary Kft. is képviseltette magát az eseményen – így láttuk e napot belülről.

2021. szeptember 22.

Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések összeállítására irányadó követelmények – 1. rész

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában, dr. Dezső Attila szerkesztésében megjelenő, Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez című könyv a korábbi kommentár jelentősen átdolgozott és kibővített változata. A könyv célja, hogy részletesen és teljeskörűen feldolgozza a közbeszerzési törvény szabályozását és fogalomrendszerét a Kbt. és a kapcsolódó jogszabályok közötti összefüggésekre is kitérve, valamint kimerítő jelleggel bemutassa az elmúlt időszak joggyakorlatát, nagy hangsúlyt fektetve nemcsak a hazai döntőbizottsági és bírósági, hanem az uniós jogalkalmazói gyakorlatra is.

2021. szeptember 21.

Brüsszel IIa rendelet

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak a „Brüsszel IIa rendelet” cím alatti magyarázatát olvashatják.