Az új Be. főbb vonásairól (2.)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kodifikáció legfontosabb feladata a büntetőeljárás hatékonyabbá, gyorsabbá, „áramvonalasabbá” tétele volt. A jogrendszer elemeinek ilyen irányú változásai kapcsán sokszor fogalmazódnak meg félelmek, hogy a keletkező jogszabály ilyen kodifikációs elvek mellett óhatatlanul veszít a szofisztikáltságából.

Úgy gondolom – s magam ezt tartom a születő új kódex egyik nagy erényének, egyúttal a legfontosabb kodifikációs tapasztalatomnak – hogy lehet olyan szöveget alkotni, amely alkalmas a hatályos rendszer hibáinak kijavítására és egyúttal nem veszít sem szabályozási erejéből, sem pedig szakmai kifinomultságából, igényességéből. Büntetőeljárásról lévén szó ez többek között azt is jelenti, hogy a hatékonyság és a gyorsaság nem csökkenti a garanciarendszer általános színvonalát, sőt, bizonyos jogintézmények esetében még növelni is képes azt.

A titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés új rendszere

Az új Be. egyik legfontosabb újítása a titkos nyomozások rendszerének újragondolása volt. Bizonyos bűncselekménytípusok esetében az ilyen eszközök alkalmazása elengedhetetlen, csakhogy a hatályos rendszer – főképp garanciális okok miatt – nem igazán volt alkalmas arra, hogy minden, ilyen módon beszerzett információ teljes körű felhasználhatóságát lehetővé tegye a bíróság előtt. Általános – és akár számokkal is alátámasztható – jogalkalmazói tapasztalat, hogy a bíróságok vonakodnak felhasználni a büntetőeljárásban a titkos információgyűjtés során keletkezett információt, míg a büntetőeljárás részét képező titkos adatszerzés eredményei tekintetében kevesebb ilyen probléma mutatkozik. E tapasztalatok összegzése nyomán kristályosodott ki az a tanulság, hogy maga a büntetőeljárás jelenti az igazi garanciát, s ha a szükséges információt annak keretein kívül szerzik be, annak bizonyító ereje csekélyebb lesz. A bűnüldözési célú titkos eszközök jelenleg csak részben alkalmazhatók a büntetőeljáráson belül (titkos adatszerzésként), nagyrészt ugyanis a büntetőeljáráson kívül, más törvények szabályai szerint alkalmazzák őket (titkos információgyűjtésként). Utóbbi szabályok a nyomozó hatóságok ágazati törvényeiben[1] találhatók, ám az adott hatóság egyéb feladatainak ellátását segítő titkos eszközökkel együtt. A hatályos rendszer legfőbb anomáliája az, hogy a titkos eszközök alkalmazásának szabályai több törvényben szétszórva találhatók, amely törvények eltérő garanciaszintet képviselnek, de a büntetőeljáráson kívüli és büntetőeljárás keretében folytatott titkos információszerzés szabályozásának a szétválasztottságából, eltérő törvényekben, különböző megfogalmazású szövegezéssel való elhelyezéséből számtalan egyéb gyakorlati, jogalkalmazási probléma is adódik. Az új szabályozás – amit elsősorban jogalkalmazói jelzések indukáltak – megszünteti a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés kettősségét, és külön eljárási folyamatként való értékelését: a titkos eszközök szabályait teljes egészében integrálja a büntetőeljárási törvénybe, „leplezett eszközök” megnevezés alatt. Így a korábbi titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés különleges eszközei és módszerei a bizonyítási eszközök és cselekmények katalógusát gazdagítják, egységesen szabályozva és törvényi szinten biztosítva a szükségesség-arányosság követelményéhez igazodó kivételes alkalmazás feltételrendszerét is. A leplezett eszközök három csoportot képeznek attól függően, hogy alkalmazásuk bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött vagy alkalmazásukhoz ilyen engedélyre nincs szükség.

Az új eljárási rendszer biztosítja annak lehetőségét, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően, de már a büntetőeljárás keretein belül, rövid határidőn belül egyfajta előzetes felderítés legyen alkalmazható. Ezen eljárás során csak olyan leplezett vagy nyílt eszközök alkalmazására lesz lehetőség, amelyek a bűncselekmény gyanúját még nem feltételezik. Tehát a büntetőeljárásban megjelenne egy új eljárási szakasz a nyomozás előtt: ez lenne az előkészítő eljárás, amelyet a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is végezhetne és amely korlátozott ideig, szinte kizárólag leplezett eszközökkel kifejezetten csak a nyomozás elrendeléséről szóló döntés meghozatalához szükséges információk összegyűjtését célozná.

A leplezett eszközök alkalmazásának folyamatába az ügyész a korábbiakhoz képest jobban bevonódik majd, tudta nélkül ilyen eszközök alkalmazására lehetőség nem lesz. Ez az egyik legfontosabb garancia, ami végső soron biztosíthatja az e szabályokkal szemben támasztott fő követelmény teljesülését, vagyis hogy a titkos eszközök alkalmazása során beszerzett adatok, bizonyítékok eljárási okokból ne vesszenek el.

A nyomozás

A nyomozás jelenlegi rendszerével szemben felmerülő kifogások egyrészt a nyomozó hatóság és az ügyészség kapcsolatával, másrészt a nyomozás során beszerzett adatok, információk, bizonyítási eszközök bírósági eljárásban történő felhasználhatóságával kapcsolatos problémákra vezethetők vissza.

Az új Be.-ben a nyomozás két fő szakaszra oszlik majd: a felderítésre és a vizsgálatra. Az új szabályozástól alappal várható, hogy a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó eszközrendszereket a hatályosnál világosabban határolja el, hiszen más típusú feladatokat és kompetenciát követel meg egy ismeretlen bűncselekmény feltárása, mint egy megalapozottan gyanúsítható személy büntetőjogi felelősségének vizsgálata. Éppen ezért a nyomozás két szakasza közötti cezúrát – főszabály szerint – a terhelt eljárásba történő bekapcsolódása jelenti.

A felderítés szakaszának jellemzője, hogy viszonylag kötetlen formával az adatok − nem elsődlegesen a bizonyíték − gyűjtésére koncentrál. E szakasz szabályai a nyomozó hatóságnak nagyobb autonómiát biztosítanak, az eljárás ügyészi felügyelet mellett zajlik. Ezzel szemben a vizsgálat tényleges ügyészi irányítással folyik majd, és a konkrét személlyel szembeni vádemelés eldöntéséhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul, ami a „kétszeres bizonyítás” visszaszorítására irányuló jogalkotói törekvést is tükrözi. E koherens szabályozás megteremti a lehetőségét a tömegesen előforduló, egyszerűbb megítélésű ügyek hatékonyabb, gyorsabb elintézésének, a bonyolult ügyek – megfelelő ügyészi kontroll melletti – eredményesebb lefolytatásának. Ezzel a büntetőeljárásban szükségtelenül felhasznált erőforrások, valamint az igazságügyi hatóságok terhei is csökkenthetők.

A Be. hatályba lépése óta a büntetőpolitikai hangsúlyok fokozatosan áttevődtek a vádemelésről az elterelő intézményekre, ezzel párhuzamosan pedig csökkent a hagyományos értelemben vett vádemelések száma. A hatályos rendszer szerint a nyomozás befejezése és az önálló ügyészi szak formális elkülönülése azonban késleltette és nehezítette az elterelő intézmények alkalmazását, mert az elterelés sikertelensége esetén nem volt lehetőség kiegészítő nyomozás végzésére, így az elterelésre csak teljes egészében lefolytatott nyomozást követően kerülhetett sor. A nyomozás során való ügyészi részvétel újraértelmezésének köszönhetően szükségtelen az ügyészi szak fenntartásával formális eljárási cselekményekkel késleltetni az érdemi döntés meghozatalát, emiatt a Vádemelés címmel szereplő fejezet megszűnik, egyes intézményei a nyomozásba integrálódnak.

A büntetőeljárások hatékonyságának javulása várható attól, hogy az elterelő intézmények átkerülnek a nyomozásba. Sikertelen elterelés esetén továbbra is – különösebb formalitás nélkül – folytatható a nyomozás, ellenkező esetben pedig jelentős erőforrás-megtakarítással jár, hogy az így szükségtelennek bizonyuló nyomozási cselekményeket nem kell elvégezni. A Javaslatban a közvetítői eljárás és a korábbi vádemelés elhalasztását felváltó feltételes ügyészi felfüggesztés egy sorba kerül más, a nyomozás során alkalmazható felfüggesztési okokkal, a vádemelés részbeni mellőzése a nyomozás részbeni mellőzésével összevontan él tovább.

A közvetítői eljárás nemzetközi minták alapján és a jogalkalmazói igények mentén kerül átalakításra. Alkalmazhatósága elválik a tevékeny megbánás feltételeitől, s a hatályos szabályozáshoz képest más bűncselekmények miatt és a megállapodásos eljárás keretében is lehetővé válik az alkalmazása.

A vádemelés elhalasztását az új Be. feltételes ügyészi felfüggesztésként nevesíti. Az intézmény speciális eseteinek köre bővül. Nemcsak kábítószer birtoklása és tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőügyben, hanem minden bűncselekmény esetén lehetőség lesz az alkalmazására, ha a Btk. Különös Része a terhelt – eljárás megindulását követő – magatartásától teszi függővé a büntethetőség megszűnését. Ha ez a magatartás várható, mert a terhelt képes és hajlandó ennek teljesítésére, úgy minden esetben elvárás ennek érdekében az eljárás felfüggesztése.

Szintén a koncepcionális alapokat jelentő szabályozási elvek tényleges megvalósítását szolgálja az a sértettek érdekét elősegítő szabály, hogy feltételes ügyészi felfüggesztés esetén, szűk körű kivételtől eltekintve kötelező lesz magatartási szabályként előírni a kár megtérítését vagy az eredeti állapot helyreállítását.

Miskolczi Barna, miniszteri biztos (Fotó: Kőrösi Tamás)

A bírósági eljárás általános szabályai

Az új Be. – jogalkalmazói igények alapján – a tárgyalási szakban a terhelt jelenlétét jogként és nem kötelezettségként határozza meg. Ennek megfelelően egyfelől széles körben biztosítja annak a lehetőségét, hogy a vádlott a vádemelést követően a tárgyaláshoz való jogával éljen, másrészt el is ismeri, hogy e jogról bármely ügyben le lehet mondani, feltéve, hogy a bizonyításhoz nincs szükség a vádlott személyes jelenlétére és a megfelelő garanciák – elsősorban a védő közreműködése – is biztosítottak. Ennek következtében a vádlott saját ügyében való rendelkezési joga bővül és ezáltal az eljárás tisztességessége erősödik, amely sok esetben az eljárás időszerűségére is kedvező hatással lehet.

Az elsőfokú bíróságok munkáját nagymértékben könnyítő, egyszerűsítő szabály annak bevezetése, hogy a bíróságnak csak azokat a rendelkezéseit kell megindokolnia, amelyeket fellebbezéssel támadtak, de még ezt is oly módon, hogy kerülje a terjengősséget és a felesleges részletezést. Olyan indokolás írása a cél, amely röviden összefoglalva mindenki számára egyértelműen részletezi azokat a bizonyítékokat, amelyekre a bíróság a tényállást alapozta. Ehhez kapcsolódik az a szabály is, hogy ha a fellebbezés kizárólag az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nemére vagy mértékére irányul, akkor az elsőfokú bíróságnak az indokolási kötelezettsége is csak erre vonatkozik.

A tárgyalás előkészítése

A Be. hatályos szabályai jelenleg marginális szerepet szánnak a bírósági eljárás tényleges előkészítésére, noha a gyakorlati tapasztalatok alapján is igény mutatkozik arra, hogy a bírósági eljárásban a bíróságnak, az ügyésznek és a védelemnek világos elképzelései legyenek a vád tartalmáról, vagy a vád vitatásának lényegéről, szükségtelen bizonyítás ne történjen és az ügyben minél előbb jogerős döntés születhessen.

Az új Be. ezért a hatályos szabályozástól eltérően nagyobb szerepet szán a tárgyalás előkészítésének. A bírósági szakasz kezdetén, a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti az érdemi előkészítést. Az új rendszer célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei, módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek, így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak. Ennek szellemében kiemelt hangsúly kerül az előkészítő ülésre, amely a terhelti együttműködés formáinak kiemelt színhelye, de a feleknek itt lesz lehetőségük rögzíteni a bizonyítás alapvető irányát is. Bár sok múlik majd a gyakorlat alakulásán, de optimális esetben az eljárások hatékonysága várhatóan nagy mértékben nő majd.

Az elsőfokú bírósági tárgyalás

Az elsőfokú bírósági tárgyalás szabályai gyökeres változtatásokat nem igényelnek, de a gyorsaság és hatékonyság követelménye néhány módosítást azért szükségessé tesz, például az új szabály egyértelművé teszi, hogy az ügyész a vádiratnak a lényegét ismerteti, amelyet a vádlott vagy védő indítványára mellőzhet.

Egyszerűsödnek a folytatólagos tárgyalás szabályai is. Amennyiben az előző tárgyalás óta nyolc napnál hosszabb idő telt el – de a tárgyalási időköz nem telt le – nem kell a korábbi tárgyalási jegyzőkönyv anyagát ismertetni, tekintettel arra, hogy a korábbi tárgyaláson a felek jelen voltak, ismerik a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát, egyébként pedig nem telt el annyi idő az előző tárgyalás óta, hogy azt meg keljen ismételni. Amennyiben a tárgyalást egyéb okból mégis meg kell ismételni, azt a bíróság a korábbi tárgyalás anyaga lényegének ismertetésével teszi meg.

A másod- és harmadfokú bírósági eljárás

A másodfokú bíróság reformatórius jogkörének szélesítésére irányuló törekvéseknek megfelelően az új szabályozás szerint a megalapozatlanság lehet részleges vagy teljes. Részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság köteles megkísérelni annak megszüntetését a tényállás kiegészítése, helyesbítése, az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás alapján. Ezzel szemben a teljes megalapozatlanság szükségszerűen hatályon kívül helyezést eredményez. Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség kimondására is lehetőséget teremt.

A funkciómegosztás elvének következetesebb érvényesítését szolgálja az a korrekciós szabály, amely szerint, ha a vádat alátámasztó bizonyíték beszerzését a vádló nem indítványozta és az ítélet megalapozatlansága nyilvánvalóan erre vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatóak, azaz nem kerülhet sor az ítélet hatályon kívül helyezésére.

A Javaslat a harmadfokú eljárás feltételrendszerében annyi változtatást végzett, hogy már nem alapozza meg az eljárást az az ok, hogy a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Továbbá a Javaslat a felülbírálat terjedelmében tartalmaz az ítélkezés hatékonyságát elősegítő korrekciókat.

Az indokolatlan hatályon kívül helyezések megelőzése érdekében a Javaslat újdonságként vezeti be az egyes ügydöntő, érdemi határozatokat hatályon kívül helyező, másod- és harmadfokú végzések elleni fellebbezés lehetőségét.

A rendkívüli jogorvoslatok

A jogorvoslati rendszer adottnak tekinthető kereteit a rendkívüli jogorvoslatok szabályozása is követi, gyökeres átalakítás igénye a hivatásrendek képviselői részéről nem merült fel. Ennek megfelelően a rendkívüli jogorvoslatok fajtái nem mennek át nagyobb változáson, kisebb módosulások, a hatékonyságot szem előtt tartó változások várhatók.

Külön eljárások

Bár voltak elképzelések a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás külön kódexben történő szabályozására, a koncepcionális kiindulópont szerint a könnyebb alkalmazhatóságot, az egységességet jobban szolgálja, ha a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás az egységes büntetőjogi szabályozás részét képezi, külön eljárásként, önálló fejezetbe foglalva. A terhelti együttműködés modelljének szerves részét képező eljárások a jövőben a fiatalkorúak elleni eljárásban is alkalmazhatóak. A fiatalkorúak elleni külön eljárásban fennmarad az ülnökrendszer, azzal a változtatással, hogy a pedagógusok mellett lehetőséget kell biztosítani a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakemberek számára is a bírói tanács munkájában való részvételre. A fiatalkorú terhelt részvételével megtartott valamennyi eljárási cselekményen kötelező a védő részvétele.

A bíróság elé állítás a többszöri jogszabály-módosítás és az utóbbi években kialakult joggyakorlat miatt csak részben tölti be eredeti funkcióját, az sok esetben a tárgyalás mellőzéses különeljárásnak teremtett indokolatlan konkurenciát. Ezért indokolt a bíróság elé állítás kétféle formáját kialakítani. Tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül lesz lehetőség – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a bíróság elé állításra. A bűnözéssel szembeni hatékony fellépés, valamint a generális és speciális prevenció fokozott érvényesítése érdekében a Javaslat a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a 10 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre.

A Javaslat a Be. „tárgyalás mellőzésével folytatott eljárás”-át átnevezi és a büntetővégzés meghozatalára irányuló büntetőeljárás megnevezést alkalmazza. Előbbi nem fejezi ki megfelelően az eljárás lényegét, ezért a Javaslat a jogtörténeti hagyományoknak és a nemzetközi mintáknak megfelelően a büntetővégzés kifejezést használja. A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás – német és osztrák mintára (Strafbefehl) – egy rendkívüli módon egyszerűsített eljárás, amelynek hatékonysága abból fakad, hogy írásbeli, továbbá jogorvoslat hiányában a tárgyalás előkészítése és a tárgyalási szak teljesen elmarad, ugyanakkor a határozat jogerőre emelkedése esetén az ítélettel egyenértékű ügydöntő befejezést eredményez.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

A büntetővégzés differenciált szabályozásának legfontosabb előnye, hogy érdekeltté teszi a terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában, ezzel lehetővé teszi az egyszerű megítélésű, legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú és tömegesen előforduló ügyek időszerű befejezését, egyúttal jelentősen csökkenti az eljáró hatóságok munkaterhét.

A távollevő terhelttel szemben lefolytatott büntetőeljárás esetén a Javaslat a Be. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően különeljárásként szabályozza a terhelt távollétében történő eljárást azokban az esetekben, amikor megalapozottan feltételezhető, hogy a terhelt tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól. Az eljárás időszerű lefolytatását azon újítás segítheti, amely mellőzi az eljárás megismétlését indokolatlanul előíró szabályokat. Így a Javaslat szerint, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság eljárása során, a bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a tárgyalás megismétlése helyett fellebbezést jelenthet be, annak sikere esetén vallomást tehet.

A kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása mára nagyrészt kiüresedett, így a szabályozás elveszítette eredeti célját, ezért e külön eljárás fenntartása nem indokolt.

Különleges eljárások

A hatályos különleges eljárásokról szóló fejezet felölel olyan eljárásokat, amelyek révén járulékos kérdésben egyszerűsített eljárásban orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hiányosságai; amelyek a jogerős döntést követő új tényre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját a végrehajtás érdekében; illetve amelyek egyik csoportba sem tartoznak, de szükségesek egyes anyagi jogi intézmények működtetéséhez. A különleges eljárások e szerteágazó funkciói mentén a Javaslat profiltisztítás, egyszerűsítés és átstrukturálás révén átláthatóbb és könnyebben alkalmazható rendszert hoz létre. A Javaslattal bevezetett egyszerűsített felülvizsgálati eljárások fejezetében összefoglalt és egyszerűsített szabályok szerint a hibát vétő bíróság által orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hibái vagy hiányosságai, amennyiben azok csupán járulékos kérdésekben merültek fel. A különleges eljárások rész alatt pedig mindössze olyan intézmények maradnak, amelyek nem a jogerős ügydöntő határozat hibáinak orvoslására szolgálnak, hanem az azt követően felmerült új körülményre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját, egyúttal egyes anyagi jogi intézmények szükségszerű eljárási megfelelői. A büntetőeljárásra szorosan véve nem tartozó eljárások nem szerepelnek a Javaslatban, azok a büntetés-végrehajtási bíró kiegészített jogkörében jelennek meg.

dr. Miskolczi Barna, miniszteri biztos

Lábjegyzet:

[1] pl. a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény; a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény.

---