Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új büntetőeljárási kódex (új Be.) közigazgatási egyeztetésének lezárultával, a kormány döntését várva, az Országgyűléshez történő benyújtás előtt itt az ideje összefoglalni az új Be. legfontosabb újításait (előrebocsátva természetesen, hogy a politikai döntéshozó fórumok akár nagyobb lélegzetű módosítást is eszközölhetnek a szövegen.)
Az alábbi cikk az Ügyvédvilág című szaklap 2016 novemberi számában jelent meg.
Az új Be. kodifikációs munkálatai 2013-ban kezdődtek meg az Erdei Árpád professzor vezette Kodifikációs Bizottságban. A Kodifikációs Bizottság, majd az Igazságügyi Minisztériumban létrejött Büntetőjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság Büntető Eljárásjog Főosztályának munkája nyomán 2015 elejére megszületett az új Be. koncepciójáról szóló előterjesztés (Koncepció), amelyet a Kormány „Az új büntetőeljárási törvény szabályozási elvei” cím alatt 2015. február 11-én fogadott el.
Az IM e koncepció megállapításait és iránymutatásait szem előtt tartva „építette fel” a szöveget. A kodifikáció általam irányított több mint két évének első fél éve a Koncepció felvázolásával telt, ezt követte a jogalkalmazói tapasztalatok összegyűjtése és az azokból szintetizált problématérképek összeállítása témablokkonként. 2015 második felében kezdetét vette a szövegezés, ami 2016 kora tavaszára egy első olvasatos, nyers szöveget eredményezett. A szöveget a büntetőeljárási törvényt alkalmazó jogászi hivatásrendek elé tártuk. Az ő észrevételeik nyomán folytattuk a szöveg újragondolását, amit 2016 júniusában közigazgatási és társadalmi egyeztetésre bocsátottunk. A beérkezett vélemények és észrevételek közül a stratégiai jelentőségűeket intézményi vezetői értekezletek elé tártuk. Az intézményi vezetői értekezletek a Be. kodifikációs folyamat legmagasabb konzultációs és döntéshozó fórumai, amelyek vagy többoldalúak (az igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, az OBH elnöke, a belügyminiszter, a nemzetgazdasági miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének együttes ülése) vagy kétoldalúak (az igazságügyi miniszter és a hivatásrendi vezetők valamelyikének találkozója) voltak. Ezt követően 22 szakértői szintű egyeztetést tartottunk, az utolsóra 2016. szeptember közepén került sor. Az egyeztetés eredményét a szövegen átvezettük, és azonosítottuk a vitás kérdéseket is, amelyek az új Be.-ről szóló, a Közigazgatási Államtitkári Értekezletre szánt előterjesztésen is ilyenként szerepeltek.
A 2016. október 6-án megtartott Közigazgatási Államtitkári Értekezlet a vitás kérdések számát jelentősen csökkentette, így a Kormány ülésére – ami október második felére várható – minimális számú ilyen kérdés marad majd fenn. A törvényjavaslat benyújtására várhatóan novemberben kerül sor, a törvényjavaslat elfogadása esetén a törvény hatálybalépése 2018-ban várható.
Az új Be. legfontosabb technikai jellemzői
Az új kódex a hatályos törvény egyetlen részét, és lényegében egyetlen szakaszát sem hagyja érintetlenül. Ez azonban nem jelent minden esetben érdemi változtatást, a módosulásoknak gyakran kodifikációtechnikai okai vannak. Az új törvény épít a magyar és európai jogi hagyományokra, a büntetőeljárási jogi kultúrában változást nem hoz. Feltűnő azonban a törvény hossza, a szakaszok száma ugyanis meghaladja a 870-et. Ez a szám azonban megtévesztő, az új törvény normatartalma nem lesz több, mint a hatályosé. Lényegében csak a leplezett eszközök összevonásával, és a titkos információgyűjtés eszközeinek a büntetőeljárásba emelésével, valamint a perbeli megállapodásokkal kerül új szabály a Be.-be. A szakaszok számát jelentősebben inkább az növeli, hogy a hatályos törvénynek a jogszabályok szerkesztéséről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (Jszr.) 109. §-a (1) bekezdésének megfelelő módosításai folytán megszaporodott „/A”, „/B”, „/C” stb. számmal ellátott szakaszai helyett a szükséges szakaszok önálló számot kaptak.
Az új Be. legmagasabb szerkezeti egysége a rész, amely fejezetekre, azok alcímekre tagozódnak, az alcímeken belüli tagozódás alapegységei a szakaszok, azok bekezdései, pontjai és alpontjai.
Az új Be. – tekintve, hogy társadalmi szempontból is jelentős, újszerű törvényről van szó – a szabályozás indokát és célját, valamint olyan elvi tételeket rögzítő preambulumot is tartalmaz, amit magában a törvényben a normatív tartalom hiánya miatt nem lehet vagy nem szükséges rendezni.
A részeket tekintve az új Be. a következőképpen épül fel:
Első rész: Általános rendelkezések (Alapvető és értelmező rendelkezések)
Második rész: A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság
Harmadik rész: A büntetőeljárásban részt vevő személyek
Negyedik rész: Az eljárási cselekményekre vonatkozó általános rendelkezések
Ötödik rész: A bizonyítás
Hatodik rész: A leplezett eszközök
Hetedik rész: Az adatszerző tevékenység
Nyolcadik rész: A kényszerintézkedések
Kilencedik rész: Az előkészítő eljárás
Tizedik rész: A nyomozás
Tizenegyedik rész: A bírósági eljárás általános szabályai
Tizenkettedik rész: A bíróság eljárása a vádemelés előtt
Tizenharmadik rész: A tárgyalás előkészítése
Tizennegyedik rész: Az elsőfokú bírósági tárgyalás
Tizenötödik rész: A másodfokú bírósági eljárás
Tizenhatodik rész: A harmadfokú bírósági eljárás
Tizenhetedik rész: A másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni fellebbezés elbírálása
Tizennyolcadik rész: A megismételt eljárás
Tizenkilencedik rész: A rendkívüli jogorvoslatok
Huszadik rész: Külön eljárások
Huszonegyedik rész: A különleges eljárások
Huszonkettedik rész: A büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyéb eljárások
Huszonharmadik rész: Záró rendelkezések
Az új Be. elvi alapjai
Az új Be. tervezete (Tervezet) az alkotmányosság, a tisztességes eljárás követelményeinek, a jogalkalmazók elvárásainak és a büntetőpolitika elveinek szem előtt tartásával született. Ezen szempontokat a Koncepció vázolta fel, meghatározva azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a Tervezetet az Alaptörvényhez [pl. Alaptörvény C) cikk, XV. cikk, XXVIII. Cikk, 25–29. cikkek] kötik. Ugyancsak meghatározta a legfontosabb nemzetközi elvárásokat. Az új büntetőeljárási törvénynek biztosítania kell a jelentőségüknél fogva kiemelkedő nemzetközi jogi dokumentumokban és egyezményekben, így különösen az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Magyarországon az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az ehhez kapcsolódó Első és Második Fakultatív Jegyzőkönyvben lefektetett jogokat. Az új törvénynek továbbá tekintettel kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményben és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvekben foglalt jogokra, és figyelembe kell vennie az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatát is. Úgyszintén tekintettel kell lenni a már elfogadott európai uniós jogi aktusokra, valamint az OECD és más nemzetközi szervezetek ajánlásaira is.
Miskolczi Barna miniszteri biztos (Fotó: Kőrösi Tamás)
A koncepció és a megvalósítás
Hasznos lehet – és a terjedelmi korlátok miatt nincs is másra lehetőség – példák útján összevetni, hogy hogyan valósította meg a Tervezet a Koncepcióban írtakat. Az alábbi lista a Koncepció legfontosabb elemei közül néhányat vesz számba:
1. sértetti érdekek fokozottabb védelme;
2. az érdekérvényesítési korlátaikra figyelemmel hátrányban lévők esélyeinek kiegyenlítése;
3. a további bizonyítás mellőzése a nem vitatott tények esetén;
4. a terhelt együttműködésének ösztönzése;
5. a jogorvoslati rendszer olyan revíziója, amely alkalmas a hatályon kívül helyezések számának csökkentésére;
6. laikus bíráskodás helyett professzionális bíráskodás.
Ad 1) A Tervezet az 50. §-tól az 56. §-ig tartalmazza a sértett fogalmát és főbb jogait, de természetesen a sértett új eljárásjogi helyzetét a törvény egyes rendelkezéseiben szereplő normák figyelembevételével lehet igazán kibontani. Mindazonáltal a leginkább szembeszökő változás (amennyiben azt jelen formájában fogadja el az Országgyűlés) a sértett fogalmában lesz. A Tervezet 50. §-ának (1) bekezdése így fogalmaz:
A sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette, ideértve azt is, aki a bűncselekmény közvetlen következtében testi, lelki sérelmet szenvedett, illetve akinek vagy amelynek a bűncselekmény közvetlen vagyoni hátrányt okozott.
A változtatás oka az, hogy a hatályos Be. sértett fogalma bár kellőképpen absztrakt, de azt a joggyakorlat oly mértékig szűkítette le, hogy az két kritériumnak bizonyosan nem felel már meg. Az egyik, hogy kirekesztette az eljárásjogi sértetti körből azokat, akik olyan bűncselekmények kárvallottjai, amelyeknek anyagi jogi értelemben nincs passzív alanya (pl. hamis vád „sértettje”). Ezeket a személyeket a sértetti jogaikba vissza kellett helyezni. A másik, hogy a lelki sérelmet szenvedettek szintén nem számíthattak sértetti jogokra, holott az Európai Parlament és a Tanács 29/2012/EU irányelve kifejezetten az ilyen személyeknek is sértetti jogokat biztosít.
Ad 2) A Tervezet XIV. Fejezete vezeti be a „különleges bánásmódot igénylő személyek” fogalmát, illetve határozza meg jogaikat:
81. § (1) A természetes személy sértett és a tanú különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, ha a személyes jellemzői, vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege és körülményei alapján
a) a megértésben, a megértetésben,
b) az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásában vagy kötelezettségek teljesítésében, vagy
c) a büntetőeljárásban való hatékony részvételében akadályozott.
Különleges bánásmódot megalapozó körülmény például az érintett szellemi állapota, életkora stb. Fontos hangsúlyozni, hogy a Tervezet 96. §-a a terhelt vonatkozásában is megteremti a különleges bánásmód meghatározott elemeinek a lehetőségét, hogy az ilyen személyek érdekérvényesítési hátrányát kiegyenlítse.
Ad 3) A Tervezet 163. §-ának (4) bekezdése így szól:
(4) Nem kell bizonyítani azokat a tényeket,
a) amelyek köztudomásúak,
b) amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyészségnek, illetve a nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van, vagy
c) amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben, együttesen elfogadja.
A Tervezet a köztudomású és a hivatalos tudomás körébe tartozó tények mellett tehát kiveszi a bizonyítandó tények köréből azokat, amelyek valóságát az adott büntetőügyben a vádló, a védő és a terhelt együttesen elfogadják. Ez utóbbi rendelkezés jelenti alapját a Tervezet azon rendelkezéseinek és jogintézményeinek (egyezségkötés, tárgyalás előkészítése), amelyek a bizonyítási eljárás tervezhetőségét és lerövidítését hivatottak biztosítani.
Ad 4) Az új eljárási törvényben a beismerés és a terhelt együttműködési szándéka kétféle megegyezéshez vezethet. Az első esetben az ügyész, a terhelt és a védő a nyomozási szakban a bíróságtól függetlenül formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről. Amennyiben az egyezség alapján vádemelésre kerül sor, a bíróság az egyezség törvényességét vizsgálhatja, annak tartalmát nem változtathatja meg, az egyezséget jóváhagyja vagy elutasítja. A másik eset a vádemelést követően kialakuló egyezség, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli. Közös eleme az egyezség két válfajának, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli a felekkel, kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni. A Tervezet LXV. és XCIX. Fejezete tartalmazza az egyezségre vonatkozó szabályokat. Az egyezségre vonatkozó legfontosabb rendelkezések:
407. § (1) Az ügyészség és a terhelt a XCIX. Fejezet szerinti, egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről (a továbbiakban: egyezség).
(2) Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Az ügyészség a kezdeményezését a terhelt 385. § szerinti kihallgatása során is közölheti.
(3) Ha az ügyészség nem ért egyet a terhelt vagy a védő kezdeményezésével, erről a terheltet és a védőt tájékoztatja.
408. § (1) Az egyezség megkötése érdekében az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség beismeréséről és – az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és jogi minősítését kivéve – az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat. Az ügyészség a védővel e kérdésekben a terhelt hozzájárulásával külön is egyeztethet.
(2) Az ügyészség az egyeztetés megkezdésekor tájékoztatja a terheltet, illetve a védőt az egyezség lehetséges tartalmi elemeiről és következményeiről.
409. § (1) Ha az ügyészség és a terhelt az egyezség tartalmában megegyezett, az ügyészség a gyanúsítotti kihallgatása során figyelmezteti a terheltet a tervezett egyezség következményeire.
(2) Az ügyészség az egyeztetés eredményeként létrejött egyezséget a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvébe foglalja, amely az (1) bekezdés szerinti figyelmeztetést és a terhelt erre adott nyilatkozatát is tartalmazza. A jegyzőkönyvet az ügyész, a terhelt és a védő együttesen írja alá.
(3) A jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas.
(4) Ha az ügyészség és a terhelt nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatóak fel. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
Ad 5): Az Előterjesztés a másodfokú bírósági eljárásban megtartja főszabályként a teljes körű felülbírálatot és szűk körben lehetővé teszi a felülbírálat korlátozott formáját, amely azt jelenti, hogy a tényállás az elsőfokú ítéletben megállapítottak szerint rögzül, és annak helyességét a másodfokú bíróság nem vizsgálja.
A másodfokú bíróság reformatórius jogkörének szélesítésére irányuló törekvéseknek megfelelően az új szabályozás szerint a megalapozatlanság lehet részleges vagy teljes. Részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság köteles megkísérelni annak megszüntetését a tényállás kiegészítése, helyesbítése, az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy felvett bizonyítás alapján. Ezzel szemben a teljes megalapozatlanság szükségszerűen hatályon kívül helyezést eredményez. Ha a vádlott felmentését tartalmazó ítélet megalapozatlan, az ügyész által indítványozott bizonyítás eltérő tényállás megállapítása mellett a bűnösség másodfokú bíróság általi kimondására is lehetőséget teremt.
A Tervezet a harmadfokú eljárás feltételrendszerén nem változtat, azonban a felülbírálat terjedelme jelentősen szűkül, azaz csak az eltérő döntés vonatkozásában érvényesül a teljes körű felülbírálat.
Az indokolatlan hatályon kívül helyezések megelőzése érdekében az Előterjesztés újdonságként vezeti be az egyes ügydöntő, érdemi határozatokat hatályon kívül helyező, másod- és harmadfokú végzések elleni fellebbezés lehetőségét.
Ad 6) A Tervezet a hatályos rendszerhez képest – az európai trendeknek megfelelően – a professzionális szakbíráskodást teszi főszabállyá:
13. § (1) Az elsőfokú bíróság − ha e törvény eltérően nem rendelkezik – egyesbíróként jár el.
(2) Az elsőfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, ha az egyesbíró az ügyet a bíróság tanácsa elé utalta. A bíróság tanácsa elé utalt ügyben később egyesbíró nem járhat el.
(3) Az elsőfokú bíróság gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági ügyszakának, ennek hiányában a törvényszék polgári ügyszakának kijelölt bírája.
(4) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.
E szabály alól kivételt jelent a fiatalkorúak külön eljárása és a katonai büntetőeljárás, ahol az ülnökrendszer fennmarad. A fiatalkorúak elleni eljárásban a pedagógusok mellett lehetőség lesz más speciális szaktudással rendelkező és a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakember számára is az elsőfokú bírói tanács munkájában való részvételre. A Tervezet ugyanakkor nagyrészt megőrzi a hatályos törvény katonai ülnök rendfokozatára vonatkozó szabályozása alapjait.
További új elemek a tervezett kódexben
A Tervezet következetesebben kívánja érvényesíteni a funkciómegosztás elvét. Bár magáról az elvről a hatályos törvény 1. §-
ához hasonlatosan fogalmaz, a szabályok összessége az, ami az elvet – a kontinentális hagyományoknak megfelelő vegyes rendszer keretei között – kiteljesíti. A bizonyítás szabályairól így szól a Tervezet:
164. § (1) A vád bizonyításához szükséges tények feltárása, az alátámasztásukra szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása, illetve beszerzésének indítványozása a vádlót terheli.
(2) A bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be.
(3) Indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.
A vád bizonyítása tehát nem a bíróság feladata. A vádért egyértelműen a vádló viseli a felelősséget. Ezért az első fokú bíróság nem is lesz számon kérhető, ha az ügyész nem tett eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének. A váddal szemben támasztott fokozott elvárásokkal párhuzamosan a funkciómegosztás hangsúlyosabbá válása a védelemtől is a bírósági eljáráshoz méltó felkészültséget követel meg. A bíróság tehát főszabályként csak indítványra bizonyít, ugyanakkor megmarad az a joga, hogy hivatalból tisztázza a tényállást.
A Tervezet szerint a nyomozás két szakaszból áll. Az első, ún. felderítő szakaszban a nyomozó hatóságok nagyobb önállósággal, a jelenleginél kötetlenebb formában összegyűjtik mindazokat az adatokat, tényeket, személyeket, amelyek a gyanú megalapozásához szükségesek. Az ügyész ebben a szakaszban törvényességi felügyeletet gyakorol, de nem irányítja a nyomozást. Ezzel szemben a nyomozás második, vizsgálati szakaszában már tényleges ügyészi irányítás mellett folytatható a nyomozás. Ez a szakasz a gyanúsított kihallgatásával veszi kezdetét, s amennyiben annak feltételei fennállnak, a vádemelésig tart.
A Tervezet a hatályosnál nagyobb felelősséget ró a védőkre is. A védőkkel szembeni elvárás leginkább abban jelentkezik, hogy kötelesek a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni. A védői jogok ugyanakkor jobban érvényesíthetők majd azáltal, hogy a nyomozás iratai már a gyanúsítottként történő kihallgatást követően megismerhetővé válnak. Régi keletű problémát orvosol az is, hogy a védői kirendelések ezt követően a területi kamarák közreműködésével történnek.
Az előkészítő ülés (LXXVI. Fejezet) az eljárásban sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Az előkészítő ülés meghatározza a bizonyítás későbbi menetét a tárgyaláson, ezáltal tervezhetővé válik a tárgyalási szakasz; egyben korlátot szab az időhúzásnak, hiszen bizonyítási indítvány csak rendkívüli okból terjeszthető elő a későbbiekben.
Leplezett eszközök (XXXV-LXII. Fejezet): A Tervezet egyik legfontosabb újítása, hogy beemeli a Be. egységes, garanciákkal körülbástyázott rendszerébe a korábbi titkos információgyűjtés szabályait. Annak eredményei a transzparens feltételrendszer és szabályozás folytán nem vesznek el, felhasználásuk hatásfoka magasabb, alkalmazásuk egyszerűbb és a törvényességnek összehasonlíthatatlanul jobban megfelelő lesz.
Tisztelt Olvasó! Az elmúlt hónapokban e lap hasábjain az új Be. főbb újításai mellett a kodifikációs folyamatot, annak dilemmáit is igyekeztem bemutatni. Bár az Országgyűlés döntéséig, sőt azon túl is elképzelhető módosulás, a Be.-nek a kodifikátor által kialakított „arca” talán azután is felismerhető lesz. Munkatársaimmal együtt azt remélem, hogy a jogalkalmazók az új törvény jobb használhatóságát, korszerűségét, hatékonyságát a munkájuk során maguk is tapasztalni fogják.
A szerző miniszteri biztos
