Az utolsó magyar – legyőzetve is győzünk

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés Dr. Tóth Zoltán József egyetemi docenssel, alkotmányjogásszal, jogtörténésszel, politológussal.

A magyar történeti alkotmányosság és annak alapját adó Szent Korona tan megismertetése, az az eszme és közjogi rendszer, amely a magyar államiságot és a nemzetet évszázadokon keresztül védelmezte, évek óta élete munkáját képezi, a gyakorlati szakmai munkája is ehhez kapcsolódik és részben a közéleti is. Miért fontos Ön számára a magyar Szent Koronáról alkotott jogelmélet?

A jogi kart és a politológiát az ELTE-n végeztem 1992-ben, illetve 1993-ban és azóta az egyik iránya a munkámnak, ami kapcsolódik a közéleti tevékenységemhez is, a közszolgálatban végzett munka. Először a Miniszterelnöki Hivatalban, a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgoztam 1993 szeptemberétől 1997 elejéig, ahol elemző, nemzetközi jogi munkát végeztem. Az odakerülésem háttere, a Külügyminisztérium, illetve a KMKSZ, Fodó Sándor elnök úr támogatása volt. Ezekben az években a Kapu folyóirat szerkesztője, szerzője is voltam. 1997-től követően kezdtem el oktatni a PPKE Jogi Karán jogtörténetet, ami a szellemi közéleti tevékenységem egyik fő vonulata, azaz a magyar közjogi hagyományok, pontosabban a Szent Korona-tan, nemcsak múltjának megismerése és megismertetése, hanem annak a mai modern közjogban való alkalmazhatóságának lehetőségeinek és feltételének kimunkálása. Ehhez kötődik a történeti kutatási területem és a modern alkotmányjogi érdeklődésem is, szükségszerűen kibővülve jogelméleti, filozófiai, történeti, nemzetközi jogi, alkotmányjogi ismeretekkel is. Az államigazgatásban végzett munkám 1998-ban folytatódott és tartott egészen 2006-ig, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, ahol a hazai kisebbségi kulturális terület tartozott hozzám, annak pénzügyeivel. 1998 és 2002 között a civil szervezetek kulturális ügyeit is vittem. Világlátásomat alapvetően segítette, hogy az elmúlt évtizedekben számos hosszabb, rövidebb tanulmány utat tehettem földünk mindegyik kontinensén.

 

Számos elismerést, visszaigazolást kapott a tevékenységéről, mondhatni pártoktól függetlenül, 2000-ben kapott egy közigazgatási államtitkári elismerést, ami szintén a munkáját erősítette.

Igen, a minisztériumban főosztályvezető-helyettesként három osztályt vezettem. 2002-ben a kormányváltáskor a hazai nemzetiségi vezetők egyöntetűen a jelenlétemben kinyilvánították a minisztérium új vezetése előtt, hogy velem akarnak tovább dolgozni a betöltött hatáskörömben. Közben tovább tanítottam a PPKE-n, majd 8 éven keresztül a gödöllői Szent István Egyetemen is a magyar közjogi hagyományok tantárgyat, 2007-től pedig a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, majd miután a kar átkerült az Óbudai Egyetemhez, ott tanítottam közigazgatást, alkotmányjogot, közszolgálati jogot 10 évfolyamon keresztül idén májusig. Közben megszereztem a PhD fokozatot is.

 

Az oktatási tevékenység végigkísérte útját, de volt egy rövid időszak, amikor ügyvédkedett is.

Igen, de az ügyvédi munka egész embert kíván, nem lehet mellette teljes kapacitással tanítani az egyetemeken, nincs kutatás, nincs tudományos munka, nincs mellette felelős közélet, publikációk, könyvek. 1997-ben szakvizsgáztam és 1997-98-ban ügyvédként dolgoztam (máig is tagja vagyok egy budapesti ügyvédi irodának ügyvédi munkámat szüneteltetve). Rájöttem, hogy az ügyvédi munka teljes energiát és kapacitást kíván, különösen ha az ügyfélkört alapvetően egyedül kell felépíteni, ami vagy sikerül, vagy nem. Választanom kellett a közszolgálat, az oktatás, a közélet, valamint az ügyvédi munka között. Ezért fogadtam el az 1998-ban felkínált lehetőséget is a kulturális minisztériumban, amely 2006-ig tartott.

2008-ban létrehoztuk a Magyar Konzervatív Alapítványt, ami megalkotta a „Magyar nemzetstratégia” két kötetet. 2010-11-ben a Honvédelmi Minisztériumban voltam jogi helyettes államtitkár. Munkámat személyesen a miniszterelnök is megdicsérte. Mind kormánypárti, de még egy ellenzéki egykori honvédelmi miniszternek is az volt a hangoztatott véleménye munkámmal kapcsolatban, hogy a HM-ben a jogi terület rendben van. Ahogy távozásomkor az MTI-nek nyilatkoztam: mind a múltbeli, mind a jelenbeli ügyek jogi transzparenciáját tartottam elsődleges szempontnak.

A helyettes államtitkári munkám után a Közigazgatási Minisztériumba kerültem osztályvezetőként, ahol a közigazgatási jogi főosztályon dolgoztam. Ezt követően 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatási karán oktatok, először alkotmányjogot is, majd a magyar alkotmány, közigazgatás és jogtörténettel, ezáltal alkotmányjogi és alkotmánytörténeti tankönyvek szerzője is lehettem. A jogi államtitkárságom alatt alakult újra a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény módosításával az 1945-ben megszüntetett az akkor már csaknem 500 éves múlttal rendelkező Koronaőrség.

 

A tudományos tevékenységén belül a Szent Korona tan és a közjogi hagyományok jelentik a fontosságot?

Számos publikációm közül kiemelném az 1999-ben megjelent Szent István Társulat által kiadott „A magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón”, amelyet az általam bevont szerzőtársakkal együtt, Molnár Tamással, Zilinszky Jánossal, Pecze Ferenccel, Vass Csabával, Pap Gáborral, Zétényi Zsolttal, Kocsis Istvánnal indítottuk útjára 1997-ben a PPKE Jogtörténeti Tanszékén A Szent Korona és a Szentkorona-tan szemináriumot. Ez a kötet befolyásolta a Millenniumi Emléktörvényt is 1999-2000-ben, ugyanis az Igazságügyi Minisztérium 50 kötet rendelt, hogy munkatársaik több ismeretet szerezzenek a kérdésről. A PPKE Jogi Karán egy máig fennálló műhelyt tudtunk kialakítani és a mostani tanévben immáron a 20. évfolyamnak tudunk ismereteket adni. A műhely munkája később előkészítette és részt vett abban a folyamatban is, amely elvezett a 2011-es alaptörvényhez. Konkrétan a mi hatásunk, illetve személyes közreműködésünk következtében is a nemzeti hitvallás, illetve az alapvetés részeként az Alaptörvénybe bekerült számos történeti alkotmányjogra vonatkozó paragrafus is.

 

Ez az eszme és jogi készlet, kincs, hagyaték a mai modern korban mennyire alkalmazható?

A Szent Korona a magyar államiság és alkotmányosság megtestesítőjeként, a jogfolytonosságot, azaz a törvényes, legitim uralmat köti a (történeti) alkotmányhoz, azaz nem fogadja el a diktatúrákat, a katonai megszállásokat törvényes hatalomnak. Az Alaptörvény nem fogadja el a történeti alkotmány megszakítását jelentő törvénytelen uralmat, akármilyen köntösben hirdeti magát. Ez azt is jelenti, hogy a törtvénytelen uralom ideje alatt az államnak az egyes személyeket érintő büntetőjogi és vagyoni aktusai jogilag nem lezártak, elévült aktusok. Ezeket a szabályokat a nemzeti hitvallás részeként, illetve a történelmi alkotmány vívmányait, amelynek alapvető része a Szent Korona tan önvédelmi rendszere, a modern jogrend részévé teszi. Az Alaptörvény is bizonyítja, mint egyes más alkotmányjogok is, mint például az Egyesült Államokban vagy Izraelben, hogy a modern kartális alkotmányozás nem feltétlen ellentétes a történeti hagyományokkal, hanem ennek összegzését kell a modern kornak megfelelően megtalálni. Különösen akkor, ha történeti szabályozás egy ország és annak nemzeteinek, így a magyarság megmaradását voltak képesek jól szolgálni évszázadokon keresztül.

 

Magyarországnak ezeréves alkotmánya van, a Szent Korona tanra alapozott történeti alkotmány 1944-ig tartalmilag, formailag 1949-ig fent állt, és ez egy olyan alap, ami a modern korban és a tradicionális elemek alkalmazásával akár részben kartális keretek között is alkalmazhatóak. Mi történt a 2012-ben hatályba lépett alaptörvény után, mennyire lett ez a jogalkotónak, jogalkalmazónak, jogértelmezőnek egy szempontja, hogy éljen azzal a lehetőséggel, amit az alaptörvény megfogalmazott, ad és adott?

Ezt a kérdést lehet vitatni, van még kifutásra ideje az Alaptörvénynek. Publikációs tevékenységeim az alkotmányjog, alkotmánytörténet, Szent Korona tan és közigazgatás köré fonódik és annak modern kori, jelenkori alkalmazhatóságát kutatja, elemzi és bizonyítja. A mostani hivatalos álláspont ellentmondásos. Általában dicséri az Alaptörvényt, vagy hallgat róla, de a gyakorlatban, így a jogalkotásban, a jogalkalmazásban, a jogértelmezésben és az oktatásban azon az állásponton van, hogy ami új az Alaptörvényben a korábbi 1989-ben módosított és 2012 januárjáig hatályban lévő, a diktatúrát törvényesnek elismerő, azzal jogfolytonos 1949-es alkotmányhoz képest, ahhoz nem kell jogi relevanciát fűzni. A diktatúrával fenntartott jogfolytonosság a korábbi uralmi hálózatok további megkérdőjelezhetetlen és alapvető döntéshozó és befolyásoló képességét tartja fenn. Vannak ezért olyan álláspontok is, amelyek „érthetetlenségüket” fejezik ki az Alaptörvény szükségességével, legitimitásával, illetve értelmezhetőségével kapcsolatban.

[multibox]

A Szent Korona, a kereszténység, azok eszmeiségének az Alaptörvényben történő alkalmazásáért végzett tevékenységének elismeréseként 2012-ben XVI. Benedek pápa fogadta. A személyes találkozáskor miről beszélgettek?

Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáról beszélgettünk, ami nekem is szívügyem. Próbálok ennek megtörténtéért minél többet tenni imával, szervezéssel, publikációkkal. A beszélgetés során meggyőződhettem arról, hogy a szent életű bíboros kanonizációjával kapcsolatban a labda itthon pattog elsősorban és nem a Vatikánban….

 

Négy gyermek (egy lány és három fiú) édesapja, jogász feleségével közösen végzik a családi „munkát” és közéleti tevékenységüket. 2012-ben barátaikkal, Hegedűs Endre és Katica világhírű zongoraművész házaspárral, Jelenczki István filmrendezővel és Zseni Annamária pszichiáterrel létrehozták a Morus Közéleti Szalont, ahol közéleti összejöveteleket tartanak 50-100 fő részvételével, e mellett különböző előadássorozatokat szerveznek. A barátai, tanítványai bizalma, szeretete erősíti abban és visszaigazolja, hogy amit az elmúlt 30 évben csinált, az jó?

 

Hitem alapján nemcsak a saját életemet próbálom látni üdvtörténeti szempontból túllépve a néhány földi évtizednyi, gyorsan lefutó korlátokon, hanem a világ történelmét és a nemzetünk történelmét is egy üdvtörténeti keretbe próbálom látni. Bár racionálisan egyre lehetetlenebb és reménytelenebb a helyzetünk, de mégis úgy gondolom, hogy ha az ember életébe lehetséges az üdvözülés, akkor egy olyan nemzetnek, mint a magyarnak, amelynek régi küldetése van, történeti sorsát, és biztos esélyeit is üdvtörténeti keretekben lehet optimistán látni. A magyar nemzet az előttünk járó más kulturális, etnikai rokon nemzetek örököseként, évezredes küldetést teljesíti be, amit a Szent Korona szimbolizál. Ez a korona a világ egyetlen ismert Szent Koronájaként, a Szűz Anya, Hungária és a Világkirálynőjének koronája. Feleségem, szüleim, húgom, barátaim, sőt tanítványaim nélkül lehetőségeim minden bizonnyal csak töredékesek maradtak volna…  A Gondviselés segítsége elsősorban általuk és az időről időre kapott különböző aktivitási lehetőségekkel valósul meg irányomban.

 

A realitások ellenére optimista?

1992-ben akkor még Liechtensteinben működő Nemzetközi Filozófiai Akadémián töltöttem egy időszakot, illetve vizsgáztam is, és ott egyszer valaki úgy nevezett engem, hogy „Az utolsó magyar”. Ez egy megrázó élmény volt. Bár nekem szólt a megállapítás, de valójában nemcsak a magam életére, lehetőségeire volt érthető a kijelentés, hiszen, környezetünket és a világ történéseit látva, érezve  súlyos, drámai súlya van az egyébként jóindulatú, rokonszenvező, segítő szándékú szomorú megjegyzésnek.

Ugyanakkor ars poeticam az, hogy „Az utolsó magyar – legyőzetve is győzünk!”. Sokan úgy gondolják, hogy mi vagyunk az utolsó magyarok, de mégis az üdvtörténet azt ígéri nekünk, hogy ennek ellenére  az üdvtörténelemben és így a történelemben is a győztesek között vagyunk, mert történelmünk alapvető jellemzője, hogy mi is az igazságért élünk-halunk az egész egyetemes, isteni történelemben, ami az igazság földi megvalósulásával is jár, hiszen Krisztus feltámadt, az igazság győzött!

---