Az uzsorakamat behajtása, mint zsarolás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az uzsorakamat követelése jogtalan haszonszerzést célzó követelés. Aki másnak a szorult helyzetét kihasználva százszázalékos kamatra folyósított kölcsön és a kikötött kamat visszafizetése érdekében a kölcsön felvevőjével vagy mással szemben erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz, az kísérletként zsarolást követ el, amennyiben ezen a módon az uzsoratartozást megszerzi, a zsarolás befejezett – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a terhelt az általa ismert, rossz anyagi és életkörülmények között lévő személyek helyzetét kihasználva – szóbeli megállapodások alapján – oly módon nyújtott részükre kölcsönt, hogy annak többszörösét követelte vissza tőlük személyük ellen irányuló fenyegetésekkel. A terhelt tisztában volt vele, hogy a visszakövetelt összegek őt jogszerűen nem illetik meg.

2009 decemberében a sértett 25 000 forint készpénzt kért kölcsön a terhelttől, aki csak úgy adta ezt oda, hogy a sértettnek majd 2010 februárjában a tartozás kiegyenlítéseként 50 000 forintot kellett volna visszaadnia. Mivel a sértett szorult anyagi helyzetben volt, elfogadta a feltételt. 2010 februárjában a terhelt felkereste a sértettet annak lakásán, és édesanyja jelenlétében követelte az 50 000 forint megadását. Miután a sértett édesanyja közölte, hogy a tartozást még nem áll módjukban visszafizetni, a terhelt a sértettet ököllel arcon ütötte. A további erőszaktól való félelmében a sértett édesanyja átadta a terheltnek a folyószámlájához tartozó bankkártyát (amelyre mind az ő, mind pedig a fia jövedelmét utalták) a PIN-kóddal együtt, aki erről február és március hónapban összesen 53 000 forintot vett fel.

A sértett a márciusi jövedelmét, hogy azt a terhelt már ne vehesse fel, a testvére számlájára utaltatta. Azonban a terhelt erről tudomást szerzett, és a lakásán felkeresve a sértettet kérdőre vonta. Amikor a sértett azzal védekezett, hogy neki már nincs tartozása a terhelt felé, a terhelt ismét arcon ütötte őt. Májusban pedig a tartozása fejében már 250 000 forint másnapi visszafizetését követelte, majd amikor ez nem történt meg, összeverte, majd a földön megrugdosta a sértettet, miközben azzal fenyegette, hogy ha a tartozását nem adja meg, megöli őt. A sértett ez után tett feljelentést a rendőrségen.

A sértett édesanyja korábban szintén kért már kölcsön pénzt a terhelttől. 2009 őszén 40 000 forintot úgy kapott kölcsön, hogy a következő hónapban 80 000 forintot kellett visszafizetnie, biztosítékaként pedig át kellett adnia bankkártyáját a PIN-kóddal együtt. A nő utoljára 2010 júniusában, a büntetőeljárás megindulása után fizetett a kölcsöntartozás fejében 40 000 forintot a terheltnek, aki ez alkalommal visszaadta a sértett bankkártyáját, és közölte, hogy kamatot nem kér, továbbá azt is, hogy a fia 250 000 forint „tartozását” is elengedi, ha visszavonják az ellene tett feljelentést.

A terhelt ellen még két másik, hasonló ügy miatt indult eljárás.

Az első- és másodfokú eljárás

A városi bíróság bűnösnek találta a terheltet kétrendbeli zsarolás bűntettében, önbíráskodás bűntettében és három rendbeli uzsora-bűncselekmény bűntettében, ezért őt (halmazati büntetésül) két év börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A törvényszék jogerős ítéletében a zsarolás bűntettét folytatólagosan elkövetettként minősítette, a kiszabott börtönbüntetést és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést három évre súlyosította, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A terhelt törvénysértőnek tartotta a sértett ellen elkövetett cselekmény jogi minősítését. Úgy vélte, a szóbeli megállapodásban a sértettek által elfogadott kamatra jogos vagyoni igénye volt, ezért a cselekmény nem zsarolás, hanem önbíráskodásként minősítendő.

A Kúria megállapításai

A Kúria álláspontja szerint, mivel a terhelt az általa kölcsönadott összegek után a sértettektől 100 százalékos kamatot követelt, és az ilyen mértékű kamat nyilvánvalóan feltűnően aránytalan, ráadásul kikötésekor tisztában kellett lennie azzal, hogy a sértettek helyzetével visszaél és e feltételt a sértettek csupán szorult helyzetük miatt fogadták el, így a kölcsönszerződések semmisek. Ennek következtében teljesítésük kikényszerítése jogellenes. Így a Kúria szerint a terheltnek nem jogos vagy jogosnak vélt igénye, hanem jogtalan haszonszerzési szándéka volt, tehát nem lehet szó önbíráskodásról.

Úgy ítélte meg a Kúria, hogy nem sértett anyagi jogi rendelkezéseket a bíróság, amikor a terhelt magatartását uzsora-bűncselekmény bűntette mellett, azzal valóságos halmazatban zsarolás bűntettében is megállapította, mivel a bírói gyakorlat alapján az uzsora-bűncselekmény mellett zsarolásért is felel az elkövető, ha az adóssal szemben a hitel összegének, és annak törvényesnek tekinthető kamatának megfizetése után uzsorakamat megfizetése érdekében fejt ki erőszakot vagy alkalmaz fenyegetést.

Mindezek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. I. 797/2013.) a Kúriai Döntések 2014/10. számában 297. szám alatt jelent meg.

Összeállította: Mátyás Ferenc

---