Bírói út igénybevétele sportfegyelmi döntéssel szemben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A sporttörvény mint speciális szabály a sportfegyelmi felelősség körében korlátozza a bírói út igénybevételére jogosult személyek és a támadható határozatok körét is, ezzel kizárva a bírói út igénybevételének Ptk. szerinti generális lehetőségét – a Kúria eseti döntése.

Releváns jogszabályhely: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 176. § (1) bekezdés f) és g) pont; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:35. §; a sportról szóló 2004. évi I. törvény 14. § (2) bekezdés.

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperes Ellenőrző Testületének elnöke, több fegyelmi eljárást kezdeményezett, amely kérelmeket az alperes Fegyelmi Bizottsága első fokon elutasította és az eljárást megszüntette. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi Elnökség mint Fellebbviteli Fegyelmi Bizottság a Fegyelmi Bizottság határozatait helybenhagyta. A felperes azt kérte a bíróságtól, hogy az alperes határozatait helyezze hatályon kívül és kötelezze az alperest a fegyelmi eljárások megindítására és lefolytatására.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság visszautasította a keresetlevelet. Kiemelte, hogy a felperes sportfegyelmi eljárásban hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte, amely határozatok bírósági felülvizsgálatáról a sporttörvény 14. § (2) bekezdése, mint általános szabályt (Ptk. 3:35. §) lerontó speciális szabály rendelkezik. A felperes nem a fegyelmi eljárások érintettje, hanem kezdeményezője, és a felperes által támadott határozatok nem tartalmaznak büntetést kiszabó rendelkezést. Általánosan eszerint a sportszövetség által a versenyzővel szemben, a sportszakemberre, továbbá a sportszervezetre kiszabott másodfokú fegyelmi büntetéssel szemben a határozat kézbesítésétől számított 30 napos jogvesztő határidővel az érintett keresettel bírósághoz vagy választottbírósághoz fordulhat. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy kezdeményezte.

A másodfok helybenhagyta az elsőfokú döntést. Hangsúlyozta, hogy az alperes, illetve szervei működésére elsődlegesen az sporttörvény rendelkezései irányadóak, míg a Ptk. csak annyiban, amennyiben az sporttörvény eltérően nem rendelkezik, de a Ptk. ilyenkor is csak megfelelően kerülhet alkalmazásra. A sporttörvény a sportfegyelmi eljárásra a Ptk. 3:35. §-ától eltérő szabályt alkotott, és az előbbi elsődlegességére tekintettel a Ptk. 3:35. §-a nem kerülhet alkalmazásra sportfegyelmi ügyben hozott határozat esetében, azok megtámadása nem alapulhat a Ptk. hivatkozott rendelkezésén.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a másodfokú bíróság a sporttörvény 14. § (2) bekezdésével kapcsolatos érvelése során figyelmen kívül hagyta, hogy a sporttörvény e speciális szabálya kizárólag a fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont személlyel szemben alkalmazott súlyosabb büntetések kiszabása okán történt keresetindításról rendelkezik. Jelen esetben azonban éppen azért került sor a keresetindításra, mert a fegyelmi eljárás lefolytatása nem történt meg; az alperes első- és másodfokú fegyelmi szerve a felperes által indítványozott fegyelmi felelősségre vonás iránti kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül elutasította, erre pedig a sporttörvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz.

Nem vitatta, hogy a sporttörvény 14. § (2) bekezdése az ott meghatározott esetekre valóban ad a Ptk. általános szabályaitól eltérő rendelkezést, ebben az esetben azonban nem ez áll fenn, így a sporttörvény speciális rendelkezése nem értelmezhető, nem alkalmazható. Tévesnek tartotta ezért, hogy a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította, mivel ez esetben a Ptk. 3:35. §-a mint általános szabály alkalmazható. Hangsúlyozta, hogy az alperes határozatai sem alakilag, sem tartalmilag nem minősülnek fegyelmi, különösen nem sportfegyelmi határozatoknak, ezért azok bíróság előtti megtámadására kizárólag a Ptk. 3:35. § alapján van lehetőség.

A Kúria megállapításai

A Kúria azzal kapcsolatban, hogy a határozat fegyelmi határozatnak minősül-e, hangsúlyozta, hogy jogszabály határozza meg, hogy a sportfegyelmi bizottság határozatában milyen döntést hozhat, ezek alapján az eljárás megszüntetéséről is rendelkezhet. Az elsőfokú sportfegyelmi határozattal szemben biztosított fellebbezési jog nem szűkíti e határozatok körét, az eljárást megszüntető határozat is fegyelmi határozatnak minősül. Az alperes határozata fegyelmi ügyben meghozott határozat, hiszen a kérelem a felperes által sem vitatottan sportfegyelmi eljárás megindítására irányult és azt a fegyelmi eljárás lefolytatására jogosult szervek a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok alapján vizsgálták és döntöttek annak elutasításáról. Így téves az az állítás, hogy önmagában azért, mert a kérelem elutasításra került, a támadott határozatok kívül esnek a fegyelmi eljárás keretein.

Tévesnek tartotta a Kúria azt is, hogy a Ptk. 3:35. §-ának alkalmazása azért lett volna szükséges, mert a sporttörvény nem ad semmiféle szabályozást a fegyelmi felelősségre vonás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntéssel szembeni jogorvoslatra: az eljárást megszüntető határozat ellen fellebbezésnek van helye. A bírói út igénybevételének lehetőségét ehhez képest szűkíti le a sporttörvény 14. § (2) bekezdése azokra a fegyelmi határozatokra, amelyek súlyosabb sportfegyelmi büntetések kiszabásáról rendelkeznek. Ebből következően a jogalkotó nem kívánta a bírói út igénybevételének lehetőségét biztosítani a fegyelmi eljárásban hozott, más tartalmú határozatokkal szemben. Az a szabályozási mód, hogy a törvény „hallgat” az utóbbi határozatok keresettel való megtámadásának lehetőségéről, nem azt jelenti, hogy arról nem rendelkezett a sporttörvény hanem azt, hogy az ilyen tartalmú határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetőségét a jogalkotó senki számára nem kívánta biztosítani.

A Ptk. 3:35. §-a a sporttörvényhez képest egy szélesebb személyi kör számára általánosságban ad lehetőséget a jogi személy által hozott határozatok bíróság előtti megtámadására, addig a sporttörvény a sportfegyelmi eljárásban hozott határozatok vonatkozásában csak a súlyosabb fegyelmi büntetést kiszabó határozatokkal szemben és kizárólag az érintett számára biztosítja a bírói út igénybevételét. A sporttörvény 14. § (2) bekezdése mint speciális szabály, ekként lerontja a Ptk. 3:35. §-át mint általános rendelkezést azzal, hogy korlátozza a bírói út igénybevételére jogosult személyek és a támadható határozatok körét is, ezzel kizárva a bírói út igénybevételének generális lehetőségét. Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.V.21.149/2022/3.) a Kúriai Döntések 2023/7. számában 190. szám alatt jelent meg.