Bíróság, választottbíróság, mediáció

Cikkünkben a kötelező mediációról, a mediáció előnyeiről, a bírósági közvetítésről és a választottbíróságokról olvashatnak.


1. Mediáció kontra bíróság

A bíróság nem a legalkalmasabb hely a vitás kérdések megoldására. Túl sok időt és túl sok pénzt emészt fel. És amire a bíróságon döntés születik, addigra a győztesnek kihirdetett fél is veszít. A bíróságokat ugyanis azért hozták létre, hogy a törvénynek érvényt szerezzenek, és nem azért, hogy a bíróságon megjelenő felek egymás számára kölcsönösen elfogadható megoldásokat dolgozzanak ki. Sok bíró természetesen igyekszik kellő egyensúlyt tartani, de lehetőségei nagyon korlátozottak, mind az idő, mind pedig a lehetőségek tekintetében. Ha nem a bíróságon, akkor máshol kell keresni egy olyan fórumot, ahol nem ítéletek, hanem a konfliktust feloldó megoldások születnek. Ez a fórum lenne a mediáció.

A bíróság nem az a fórum, ahol bárki elmesélheti a történetét. Az ügyvédek és bírók kérdeznek, és ezekre a kérdésekre a perben állóknak válaszolniuk kell. Ha az ügyvéd rosszul kérdez, előfordulhat, hogy a történet lényeges elemei kimaradnak, nem kerülnek felszínre. Ha a kliens mégis megpróbálja elmondani az általa fontosnak ítélt részeket, és az nem a kérdésre adott válasz, leállíthatják, rendre utasíthatják. Vannak, akik elhallgatnak tényeket a bíróságon, átverik a másik felet, kijátsszák a bírót. Ha ez egyik fél elhallgatja vagy nem az igazságnak megfelelően mondja el a tényeket, akkor a másik fél kísérletet tehet ennek bizonyítására, de ez nem minden esetben sikeres, és sok mindentől függ, hogy mi derül ki a tényleges helyzetről, ráadásul az igazságnak is több olvasata lehetséges, a helyzetek gyakran nem egyértelműek. Sokan nem mernek korrekciót kérni, hogy mást mondtak vagy tartanak fontosnak, mert félnek, hogy magukra haragítják a bírót. Többen térnek haza úgy a tárgyalásról, hogy az az érzésük, nem hallgatták meg őket, vagy félreértelmezik az általuk mondottakat, elkeseredettnek és kiábrándultnak érzik magukat.

Képzeljük el, mi történik azokkal a vitákkal, amelyek nem kimondottan jogi természetűek, hanem a mindennapi élet konfliktusai, a hibás kommunikáció következményei, az érzelmek és kapcsolatok óhatatlan kísérő jelenségei. Gondoljunk a hosszú évekig tartó elmérgesedő vitákra rokonok között, vagy a volt házastársak egymás és gyermekeik életét megkeserítő állóháborúira. De ide tartoznak a kollégák közti marakodás, a telekhatár, az építkezések körüli, vagy éppen a békésnek nem mondható szomszédsági viták a beszűkülő vagy éppen bővülő lehetőségek miatt. Hogy a főnök-beosztott egymás életét megkeserítő, önértékelését szétziláló vitákról már ne is beszéljünk, a sor a végtelenségig folytatható. Ennek oka, hogy a legtöbb tárgyaláson a felek ellenségekként vesznek részt, és ez kapcsolatuk megromlásához vezet. Gyakran előfordul, hogy vitában álló felek a pereskedés után képtelenek a további együttműködésre. A bíróságon a feleknek nem érdekük a teljes igazság kimondása, a másik igazának elismerése, noha a felek tudják, mi is a helyzet valójában, olyan mélységben és részletességgel, ahogyan a bíróságnak sosem lesz módjában megismerni a történteket, a vita tárgyát.

Felmerül a kérdés, vajon a folyamatban lévő jogi eljárás ösztönzi-e vagy gátolja a mediációban való részvételt. A bíróságon megindított per azokban az ügyekben ösztönző hatású, amelyekben az egyik fél a per „fenyegetettsége” nélkül nem lett volna hajlandó a mediációra, illetve nem vette volna komolyan. Gátolhatja a mediációs folyamatot, ha az egyik fél úgy érzi, nincs értelme a megbeszélésnek, mert egyenlőtlenek az erőviszonyok, vagy annyira elvesztette bizalmát a másik félben, hogy nem tud hinni abban, hogy betartja ígéretét. Ilyenkor a bírósági döntést várják, amelyből kiderül, hogy ki és miben hibás, kinek van igaza, és hogy mit kell tenni.

Félő, hogy a mediáció kötelezővé tétele nem fogja segíteni a felmerült aggályok megoldását. Nagyon felkészült és hiteles mediátorokra, valamint megfelelő tájékoztatásra és elégséges feltételek biztosítására van szükség.

Válóperes bírók, családjogászok beszámolóiból kiderült, hogy a legtöbb családi vita jelentéktelen ügy miatt robbant ki. A családtagok nem ismerték fel, hogy kapcsolati zavaraik jóval nagyobb szerepet játszottak a konfliktus kialakulásában, mint a konkrét ügy, amely körül viszont iszonyú hűhót csaptak. Egy jó mediátor ráébresztheti a családtagokat, hogy a családi kapcsolat fenntartása ezerszer fontosabb, mint a konfliktus fenntartása.

Egy válóperes tárgyaláson a feleség monológja: „Hét éve vagyunk házasok. Nem bírom elviselni a férjem rendetlenségét. Mindent szanaszét dobál, hiába könyörgök, veszekszem, képtelen a koszos zoknijait a szennyesládába dobni. Ha ennyit nem képes megtenni értem, akkor nincs értelme az egésznek.”

A férj monológja: „Hét éve vagyunk házasok. Hét éve folyamatosan kérem a feleségem, hogy ne rántsa, hanem habarja a főzelékeket, mert én úgy szeretem. Nem tudtam elérni nála. Ha ennyit nem képes megtenni értem, akkor nincs értelme az egésznek.”

Remélhető, hogy az ilyen típusú konfliktusok alapján egy mediációs (közvetítői) eljárás során jobb megoldás születhet, mint egy bírósági perben.

táblázat: Mediáció kontra peres eljárás
Mediáció Peres eljárás
Egyéni szükségletek, elképzelések, megoldások különbözősége Jogi követelések szembenállása
A konfliktusnak egyéni vonatkozásai vannak A konfliktusnak jogi vonatkozásai vannak
A felek közös kérelmére indul Az egyik fél kérelmére indul
A mediátort a felek választják A bírót hivatalból kijelölik
Menetét a mediáció módszertana határozza meg Menetét a törvény határozza meg
Olcsó, a költségek alacsonyabbak Drága, a költséget a bírósági illeték, szakértői díj, ügyvédi díj összege teszi ki
A döntést a felek hozzák A döntést a bíró hozza
A megoldással a felek elégedettek A megoldással egyik vagy több fél is elégedetlen
Személyes bevonódás, és elköteleződés Nincs személyes bevonódás és elköteleződés

 Forrás: Herzog Mária.

2. A bírósági közvetítés intézménye

Szükségessé vált – a nemzetközi gyakorlatra is figyelemmel –, hogy a bírósági útra tartozó jogviták esetén lehetősége legyen a feleknek a bírósági közvetítés intézményének igénybevételére (az alternatív konfliktuskezelő módszerek elterjedése, és az igénybevételük iránt mutatkozó igény hívta életre). Ez egy – a bírósági szervezetrendszeren belül működő, de a bírósági eljárástól teljesen elkülönült –, a bírótól független személy közreműködésével zajló konfliktuskezelő módszer.

A bírósági közvetítő eljárás a bírósági eljárás befejezését elősegítő konfliktuskezelő módszer, a bírósági közvetítő közreműködésével zajló vitarendező eljárás. A bírósági közvetítő pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint jár el a megállapodás létrehozásában.

3. Mediáció kontra választottbíróság

A választottbíráskodás a konfliktusok kezelésében a polgári per elsőszámú alternatívájának számító eljárás. A felek abban állapodnak meg, hogy jogvitájuk eldöntését a rendes bírósági eljárás mellőzésével a felek által kijelölt választottbíróságra bízzák. A jogvitát a felek által meghatározott szabályok szerint a felek által kiválasztott személyek döntik el. Az eljáró bírók az adott terület szakértői.

Egy jogvita eldöntésének legelterjedtebb módja manapság még mindig a hagyományos bíróságokon történő pereskedés, ám teret hódítanak maguknak az alternatív módszerek. Az érintetteket bevonják a döntésbe.

A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 3. § (1) bekezdésének 1. pontja szerint: „választottbíráskodás: kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáknak állami bírósági peres eljárás helyett a felek által választott eljárásban történő eldöntése, akár eseti, akár állandó választottbírósági intézmény folytatja le az eljárást”. Az 1. § (3) bekezdése kimondja: „Nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) Hetedik Részében szabályozott különleges eljárásokban és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény hatálya alá tartozó eljárásokban elintézendő ügyekben”.

A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell részesíteni, és mindegyik félnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az ügyét előadhassa.

A választottbíráskodás a bírósági peres eljárás és a mediáció között helyezkedik el.

A választottbíróság és a mediáció közötti fő különbség, hogy a választottbíróság esetén a felek felhatalmazzák a bírókat a döntés vagy ítélet meghozatalára. A mediáció közelebb áll a megbeszéléshez, – amely egy semleges, pártatlan személy, a mediátor közreműködésével zajlik –, de az eredmények fölötti kontroll, a döntés joga továbbra is a felek kezében marad.



Kapcsolódó cikkek:


2021. június 30-ig meghosszabbítják a hitelfelmondási tilalmat és a hiteltörlesztési moratóriumot
2020. október 22.

2021. június 30-ig meghosszabbítják a hitelfelmondási tilalmat és a hiteltörlesztési moratóriumot

A törvény célja, hogy egyes kiemelt társadalmi csoportok (például nyugdíjasok, a gyermeket nevelő szülők, az álláskeresők és a közfoglalkoztatottak) számára a hitel- és kölcsönszerződésből, illetve pénzügyi lízingszerződésből eredő tőke-, kamat-, illetve díjfizetési kötelezettségére vonatkozó hiteltörlesztési, fizetési moratórium továbbra is fennmaradjon, illetve a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások helyzetének stabilizálása.

Ingatlanjog 5. – A keresetlevél tartalmi elemei
2020. október 21.

Ingatlanjog 5. – A keresetlevél tartalmi elemei

Az alábbiakban részleteket közlünk a Wolters Kluwer gondozásában megjelent Ingatlanjog I. című könyvből, melynek szerzői számos gyakorlati példán át mutatják be a peres gyakorlatot – az ötödik részben a keresetlevél tartalmi elemeinek a kérdéskörében.

Ki felel a nyilvános helyen bekövetkezett kárért?
2020. október 20.

Ki felel a nyilvános helyen bekövetkezett kárért?

A belföldi kikapcsolódásaink során érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a szállodák, éttermek, szórakozóhelyek, sportlétesítmények és hasonló intézmények hogyan felelnek az általunk elszenvedett kárért.

Összefoglaló a MÜK küldöttgyűléséről
2020. október 19.

Összefoglaló a MÜK küldöttgyűléséről

A Magyar Ügyvédi Kamara küldöttgyűlése 2020. szeptember 14-i ülését a járványhelyzetre tekintettel sajnos el kellett halasztani. A napirenden szereplő kérdések azonban részben olyanok voltak, amelyek nem tűrtek halasztást, és mert a küldöttgyűlés ülésére 2020. szeptember 1. napján kiküldött napirendek tekintetében előzetesen egyetlen érdemi észrevétel sem érkezett, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége 33 igen szavazat és 3 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy az előterjesztéseket – a szabályzattervezetek ismételt, e-mailes egyeztetésre bocsátását követően – a Küldöttgyűlés ülés tartása nélküli döntéshozatalára utalja.