Bizonyítási eljárás az új Be.-ben – III.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tárgyaláson a bíróságnak a bizonyítást mindig a vádlott kihallgatásával kell kezdenie. Ennek egyetlen feloldása lehetséges, ha a vádlott az előkészítő ülésen vallomást tett. Ebben az esetben ugyanis a bíróság a vallomást mellőzheti. A jövőben is érvényben marad az a szabály, miszerint a vádlotti kihallgatást a tanúk kihallgatása követi. Fontos, az új Be. nem ad lehetőséget a felek általi kikérdezésre, vagyis a tanúnak az ügyész, a vádlott vagy a védő általi kihallgatására.

Ahogy az új büntetőeljárási törvényt (Be.) ismertető előző cikkünkben – Bizonyítási eljárás az új Be.-ben II. (A bizonyítással kapcsolatos alapvető rendelkezések a büntetőeljárás egyes szakaszaiban) – olvashatták, a bizonyítási indítványok előterjesztésének fő színtere nem a bírósági tárgyalás, hanem az előkészítő ülés. Ennek egyik funkciója éppen a bizonyítás és a tárgyalás kereteinek meghatározása. Fő szabály: bizonyítási indítványt elsősorban az előkészítő ülésen lehet előterjeszteni, a tárgyaláson pedig csak kivételesen. (Az eljárás hatékonysága nevében változtatta meg az eddigi rendszert a jogalkotó.)

Az új Be. továbbra is elfogadja azt a korábbi szabályt, miszerint a bíróság a döntését valósághű tényállásra alapozza, de a bizonyítási eljárás lefolytatásának alapja, hogy a bizonyítási indítványokat a felek terjesztik elő, és a bíróság nem köteles hivatalból bizonyítást elrendelni.

A terhelt vallomása és a Miranda-elv

A tárgyaláson – a bizonyítási eljáráson belül – a bíróságra nézve kötelező szabály, miszerint a bizonyítást mindig a vádlott kihallgatásával kell kezdenie. Ennek egyetlen feloldása lehetséges, ha a vádlott az előkészítő ülésen vallomást tett. Ebben az esetben ugyanis a bíróság a vallomást mellőzheti. A vallomás mellőzése esetén a felek (ügyész, vádlott, védő) indítványozhatják, hogy az előkészítő ülésen tett vallomást ismertessék. Az erre való indítvány esetén a bírónak ismertetnie kell a vallomást. Ha nem mellőzi, vagy azért, mert a vádlott nem tett vallomást az előkészítő ülésen, vagy más okból, mivel a mellőzés a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, akkor is dönthet úgy a bíróság, hogy az eljárás korábbi szakaszában egyeztetett személyes adataira már nem nyilatkoztatja a vádlottat. Amennyiben az adatokban változás történt, az új Be. szerint erről tárgyaláson kívül a bírósági fogalmazóval, a bírósági titkárral és a bírósági ügyintézővel is egyeztethet. A tárgyaláson az egyesbíró vagy a tanács elnöke (a továbbiakban: bíró) csak az egyeztetés megtörténtét és az adatokban bekövetkezett változtatásokat – ha van ilyen – rögzíti.

Több vádlott esetében ugyanaz a szabály, mint korábban, vagyis a jogszabály értelmében a vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell a bíróságnak kihallgatnia. Ez általában azt is jelenti, hogy az aktában az I. rendű vádlottként feltüntetett személy kihallgatásával kezdődik a bizonyítási eljárás. Ez a hétköznapok jogalkalmazásában azért fontos, mert az I. rendű vádlott többnyire olyan elkövető, akinek a cselekménye a vádlott-társakhoz képest a legsúlyosabb, vagy az, aki az elkövetéseknél meghatározó szerepet kapott.

A vádlotti kihallgatás sorrendje nem kötelező szabály, a bíró ettől eltérhet, és több vádlottas ügyben vármelyik vádlott kihallgatásával elkezdheti a bizonyítást. Ahhoz a szabályhoz sincs kötve a bíró, miszerint a még ki nem hallgatott vádlottak ne legyenek bent a tárgyalóteremben. Dönthet ugyanis a bíró úgy, ha szükségesnek tartja, hogy a vádlottak egymás jelenlétében tegyenek vallomást.

Továbbra is érvényesül a Miranda-elv, miszerint a terhelt bármikor megtagadhatja a vallomását, és bármikor meg is teheti azt. Utóbbi esetben is dönthet úgy, hogy bár tesz vallomást, de bizonyos kérdésekre mégsem válaszol.

A Miranda-elv megléte fontos alapköve egy jogállami büntetőeljárásnak. Ugyanakkor vannak olyan új rendelkezései a Be.-nek, melyek – ha nem is ássák alá ezt a garanciát – elgondolkodtatóak. Ahogy az előző cikkben is említettem a bizonyítás korlátozottsága című résznél, a bíróság által elfogadott terhelti beismerés esetén, ezt követően a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére akkor se terjeszthető elő bizonyítási indítvány, ha az eljárás nem fejeződik be az előkészítő ülésen, és tárgyalásra kerül sor. Az új Be. eme rendelkezése, szerintem, ha közvetve is, de sérti a Miranda-elvet.

Ha a vádlott a tárgyaláson beismerő vallomást tesz, és azt a bíróság elfogadja, akkor az ügyet a bíróság a bizonyítási eljárás e szakaszában befejezheti

Nemcsak a Miranda-, hanem a közvetlenség elve megsértésének tűnik az a szabály is, miszerint a vallomás megtagadása esetén a korábban tett vallomás a tárgyaláson felolvasható, vagy annak lényege összefoglalható. Ide tartozik az új Be. ama szabálya is, melynek értelmében a terheltnek más ügyben tett vallomása bizonyítási eszközként akkor használható fel, ha a vallomásról készült jegyzőkönyvből a terhelti figyelmeztetés és az arra adott válasz egyértelműen kitűnik.

A beismerő vallomás

Ha a vádlott a tárgyaláson beismerő vallomást tesz, és azt a bíróság elfogadja, akkor az ügyet a bíróság a bizonyítási eljárás e szakaszában befejezheti. Ha a bizonyítási eljárást folytatja, a beismerés jogkövetkezményeként a fentebb említett bizonyítási korlátok ekkor is érvényesek.

A tanú(k) kihallgatása

A jövőben is érvényben marad az a szabály, miszerint a vádlotti kihallgatást a tanúk kihallgatása követi, ezen belül is elsősorban a sértett-tanú kihallgatásának kell megtörténnie. Az új Be. nem ad lehetőséget a felek általi kikérdezésre, vagyis a tanúnak az ügyész, a vádlott vagy a védő általi kihallgatására.

Az új Be. az alábbi esetekben továbbra is lehetőséget ad a tanúvallomások esetében is a közvetlenség elvének áttörésére,

– ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges, hogy kihallgassák;

– ha a tanú a vallomástételt jogosulatlanul megtagadta;

– ha a tanú írásban tett vallomást, és a bíróság nem tartja szükségesnek, hogy a tanút a tárgyaláson kihallgassák;

– ha a tanú nem emlékszik a történtekre, de a korábbi vallomásában foglalt tényekre és körülményekre a tárgyaláson a tanúhoz kérdést intéztek, akkor a korábbi vallomás lényege ismertethető;

– ha a tanú korábbi és a tárgyaláson tett vallomása között ellentét van, feltéve, hogy az ismertetés által érintett tényekre és körülményekre a tanúnak kérdést tettek fel, vagy a tanú ezekre a tárgyaláson vallomást tett;

– a megismételt eljárásban;

– ha a bíróság nem tartja szükségesnek a tanú tárgyalásra történő idézést, erre vonatkozó indítvány esetén a korábbi tanúvallomás felolvasható;

– a nemi bűncselekmények sértettjei esetében a törvény lehetőséget ad arra, hogy a nyomozás folyamán tett tanúvallomásukat a tárgyaláson felolvassák.

A szakértő meghallgatása

Az új Be. itt eltér a hatályos rendszertől, mert főszabályként csak a szakvélemény lényegének ismertetését, vagy a felek (ügyész, vádlott, védő) indítványára annak felolvasását mondja ki. A szakértő idézése csak meghatározott esetekben szükséges, és csak az után, ha a főszabály érvényesült, de ehhez a tárgyalást el kell napolni.

A szakvélemény esetében az új Be. által jobban érvényesül az a szabály, miszerint a tény- és jogkérdésnek szét kell válnia. Közismert tény, hogy a szakértő jogkérdésben nem nyilatkozhat, ezért bizonyítékként nem vehető figyelembe mindaz, amit a szakértő a véleményének ismertetésekor jogalkalmazói szerepet magára öltve, kijelent. Például a terheltet a vád tárgyává tett cselekményről nyilatkoztatja, vagy kijelenti, hogy az elkövetési eszköz az emberi élet kioltására alkalmas stb.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

A vallomások felolvasásának és ismertetésének közös szabályai

A vádlott, a tanú és a szakértő vallomásánál, amennyiben ki-, illetve meghallgatásuk a tárgyaláson nem közvetlenül történik, akkor mindhármuk esetében irányadó az a szabály, miszerint vagy a bíró a korábbi vallomásuk lényegét ismerteti, vagy a felek (ügyész, vádlott, védő) indítványára felolvashatja, vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja azt.

Az iratok és a tárgyi bizonyítási eszköz

Az iratok a tárgyaláson kétféle módon lesznek a bizonyítási eljárás részei: vagy ismertetik, vagy felolvassák azokat. Fő szabály szerint az iratok lényegének ismertetése történik a tárgyalóteremben, de indítványra elrendelheti a bíróság, hogy a szöveg egy részét felolvassák. A digitális felvételek akkor iratok, ha az eljárási cselekményeket rögzítik. Ha a bűncselekmény elkövetésének bizonyítását szolgálják, akkor ebben az esetben tárgyi bizonyítási eszköznek minősülnek.

A tárgyi bizonyítási eszköz felmutatással válik a bizonyítás anyagává.

Cikksorozatunkat a perbeszédekkel folytatjuk.

---