Brüsszel IIa rendelet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak a „Brüsszel IIa rendelet” cím alatti magyarázatát olvashatják.

Témánk kapcsán […] releváns jogforrás a Brüsszel IIa rendelet, amelyben már uniós szinten is nyilvánvalóbban tetten érhetők az utóbbi évtizedekben a gyermekjogok terén kikristályosodott eredmények, amelyek a rendelet több cikkében is formát öltenek.^[1]

A Brüsszel IIa rendelet a házassági ügyek mellett a gyermekeket érintő szülői felelősség körében felmerülő valamennyi polgári jogi ügyet a hatálya alá vonja, és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyeket szintén kifejezetten kiterjesztően értelmezi.^[2] E rendelet tárgyi hatálya az előzményét képező, a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Tanács 2000. május 29-i 1347/2000/EK rendelethez^[3] képest jóval tágabb; így lefedi a szülői felelősséggel kapcsolatos összes ügyet, függetlenül attól, hogy az érintett gyermek házasságból vagy azon kívül született-e.

A Brüsszel IIa rendelet szintén a szülői felelősség fogalommal operál – a Gyermekvédelmi Egyezménnyel lényegében megegyező tartalommal –, azonban a rendelet csak e tárgykör eljárásjogi aspektusait rendezi (joghatóság, határozatok elismerése és végrehajtása), kitérve a tagállami hatóságok közötti együttműködésre is. A Brüsszel IIa rendelet szülői felelősség fogalma ugyancsak a nemzeti jogon túlmutató, autonóm interpretációt igényel, ahogy ezt az EUB vonatkozó joggyakorlatában több ügyben kifejtette.^[4]

A Brüsszel IIa rendeletet az eljáró fórum jellegére tekintet nélkül a házassági és a szülői felelősséggel kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni. Amint erre az EUB több döntésében is rámutatott,^[5] a rendelet tárgyi hatálya alá tartozó „polgári ügy” fogalmát – a tagállami szabályozástól elvonatkoztatva – autonóm módon, a rendelet céljaira és a gyermekek megkülönböztetésmentes kezelésének követelményére fókuszálva kell értelmezni. E szempontok a szülői felelősség tárgyában hozott összes határozatra való alkalmazás mellett szólnak, így a rendelet a tagállami jog által a közjog hatálya alá sorolt, a szülői felelősség gyakorlását érintő védelmi célú intézkedéseket, a gyermek állami gondozásba vételét, nevelőszülőknél, illetve bentlakásos intézményben való gondozásba vételét egyaránt magában foglalja. A Brüsszel IIa rendelet értelmezéséhez az Alapjogi Charta szolgál vezérfonalként.^[6]

A tárgyi hatálya alá tartozó ügyek tekintetében tehát a Brüsszel IIa rendelet a Gyermekvédelmi Egyezményhez közeli szabályokat állapít meg. A két jogszabály tárgyi hatályának összehasonlítása alapján az a konklúzió vonható le, hogy azok – a Gyermekvédelmi Egyezményben megjelenő, de az európai jogban nem ismert, az iszlám jogban létező kafala^[7] vagy más analóg jogintézménytől eltekintve – alapvetően fedik egymást. A Brüsszel IIa rendelet a tárgyi hatálya alól – a Gyermekvédelmi Egyezményhez hasonlóan – csak a gyermeket érintő néhány aspektust zár ki, így a gyermek származásának megállapítása, az örökbefogadás, a gyermek névviselése, és a gyermek által elkövetett bűncselekmény miatti büntetőjogi intézkedések.^[8] Az említettek szerint a rendelet a szülői felelősség tárgykörébe tartozó polgári jogi ügyekre terjed ki, aminek kapcsán a választóvonalat – a Gyermekvédelmi Egyezményhez hasonlóan^[9] – a gyermek védelme mint mögöttes cél jelenti. Az utóbbi kapcsán megemlítendő, hogy – a Gyermekvédelmi Egyezmény vonatkozásában leírtakkal összhangban – az EUB Health Service Executive and S. C., A. C. ügyben^[10] hozott döntése értelmében a szabadságelvonással járó terápiás és nevelési célú intézkedés is a rendelet hatálya alá tartozhat akkor, ha ez a gyermek védelmét, és nem a büntetését szolgálja.

A Brüsszel IIa rendelet személyi hatálya a valamely uniós tagállam állampolgárságával, illetve valamely uniós tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyekre terjed ki. A rendeletben – a Gyermekvédelmi Egyezménnyel szemben – életkorra való utalás nem lelhető fel, ennélfogva az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok függvényében akár olyan személyre is kiterjedhet, aki 18 éven felüli, de a személyes joga szerint még kiskorúnak minősül.

A Brüsszel IIa rendelet és a Gyermekvédelmi Egyezmény komplex összefüggésben áll egymással. A rendelet kimondja, hogy az uniós rendelkezések szerint kell eljárni, ha a gyermek valamely tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, illetve ha valamely tagállam bírósága által hozott határozatnak egy másik tagállam területén történő elismeréséről és végrehajtásáról van szó, még akkor is, ha az érintett gyermek olyan harmadik állam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amely az említett egyezmény szerződő fele.^[11] A két jogszabály elkülönítése érdekében az uniós jogalkotó egyszerű és gyors megoldásra törekedett, ez azonban nem feltétlenül vezet világos eredményre,^[12] márpedig a Brüsszel IIa rendelet alkalmazását jellemző izolált megközelítés nem szerencsés.^[13] A rendeletről mindenesetre általában véve elmondható, hogy uniós vonatkozású ügyekben megelőzi az egyezmény szabályait, ami alól csak az általa nem érintett kérdéskörök képeznek kivételt.

A Gyermekvédelmi Egyezmény és a Brüsszel IIa rendelet viszonyát illetően lényeges elem, hogy az egyezmény kiegészítő funkciót tölt be a rendelet vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a rendelet az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós normát nem tartalmaz, így e tekintetben a tagállamokban a Gyermekvédelmi Egyezmény irányadó.^[14] Ugyanis noha a Brüsszel IIa rendelet az uniós tagállamok egymás közötti viszonylatában – Dánia kivételével – elsőbbséget élvez, minthogy a Gyermekvédelmi Egyezménynek minden uniós tagállam részese, és a szülői felelősségre nézve alkalmazandó jog kérdését a Brüsszel IIa rendelet nem szabályozza, utóbbi vonatkozásban az egyezmény – univerzális hatályú^[15] – kollíziós jogi rendelkezéseinek kell érvényesülniük. Az EUB előtt folyó ügyek kapcsán közölt főtanácsnoki véleményekben kifejezett utalás történik a Brüsszel IIa rendelet és a Gyermekvédelmi Egyezmény tekintetében szükségszerű egységes interpretációra.^[16] Bár a Brüsszel IIa rendelet néhány vonatkozásban eltér a Gyermekvédelmi Egyezménytől, elmondható, hogy a két normarendszernek történelmi gyökereken nyugvó, egységes és harmonikus értelmezése alakult ki.^[17] Közös elem, hogy mindkettő gyors és hatékony eljárást irányoz elő, törekedve a határozatok minél tágabb körben való kölcsönös elismerésére és végrehajtására. Mint látható, a két norma- és intézményrendszer szabályozása összehangolt, de kapcsolatuk összetett, és nem mindig könnyen megítélhető.^[18]

^[1] Brüsszel IIa. rendelet 12. pbek., 11. cikk (2) és (4) bekezdés, 12. cikk, 15. cikk, 23. cikk a) és b) pont, 41. cikk 2/c. pont, 42. cikk 2/a. pont.

^[2] Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve. Budapest, HVG–ORAC, 2012, 57. o.

^[3] Ennek az előzményét az 1998. május 28-án elfogadott, a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló ún. Brüsszel II. Egyezmény képezi, amelynek a ratifikációjára végül nem került sor, mivel az Amszterdami Szerződés (1999) folytán a polgári jogi ügyekben való igazságügyi együttműködés uniós hatáskörbe került, miáltal megnyílt a lehetőség az uniós szabályozásra.

^[4] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-400/10 PPU. J. McB kontra L. E. ügy, ECLI:EU:C:2010:582., 41.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-404/14. Marie Matoušková ügy, ECLI:EU:C:2015:653., 31–32. o.

^[5] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-435/06. C. ügy, ECLI:EU:C:2007:714., 29. o.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-523/07. A. ügy, ECLI:EU:C:2009:225., 27. o.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-215/15. Gogova ügy, ECLI:EU:C:2015:725., 33. o.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-428/15. Child and Family Agency és J. D. ügy, ECLI:EU:C:2015:725., 32–33. o.

^[6] Anatol Dutta – Andrea Schulz: First cornerstones of the EU rules on cross-border child cases: the jurisprudence of the Court of Justice of the European Union on the Brussels IIA Regulation from C to Health Service Executive. Journal of Private International Law, 2014, vol. 10 No 1, 40.

^[7] A kafala egy az iszlám jogban ismert jogintézmény, amely a gyermeknek nem vér szerinti szüleinél, a gyermek védelmében történő elhelyezését jelenti. Rapport explicatif de Paul Lagarde 547. 23. o.

^[8] Brüsszel IIa rendelet 1. cikk (3) bekezdés.

^[9] Rapport explicatif de Paul Lagarde 551. 26. p., 553. 35. p.

^[10] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-92/12. PPU Health Service Executive and S. C., A. C. ügy, ECLI:EU:C:2012:255., 1. o.

^[11] Brüsszel IIa rendelet 61–62. cikk.

^[12] Henry Setright OC – David Williams QC – Dr Ian Curry-Summer – Michael Gration – Maria Wright: International Issues in Family Law: The 1996 Hague Convention on the Protection of Children and Brussles IIa. Family Law, Bristol, Jordan Publishing, 2015, 12. o., 17. o.

^[13] Henry Setright OC – David Williams QC – Dr Ian Curry-Summer – Michael Gration – Maria Wright: International Issues in Family Law: The 1996 Hague Convention on the Protection of Children and Brussles IIa. Family Law, Bristol, Jordan Publishing, 2015, 18. o.

^[14] Útmutató a Brüszel IIa rendelet alkalmazásához 89.

^[15] Rapport explicatif de Paul Lagarde, 540. 6. p., 544. 17. p., 572. 85. p.; Nachrichten zum Familienrecht, Kantonsgericht St. Gallen II . Zivilkammer Nr. 1/09: Das neue Haager Kindesschutzübereinkommen (HKsÜ), 2;

letölthető: http://www.gerichte.sg.ch/home/dienstleistungen/nuetzliche_informationen/mitteilungen_

zum_familienrecht/dokumente/_jcr_content/Par/downloadlist/DownloadListPar/download.ocFile/Kurzinformation% 20zum%20HKs%C3%9C.pdf.

^[16] Például Kokott főtanácsnok véleménye C-435/06. C. ügy, ECLI:EU:C:2007:714, 49. o.; A. ügy 26. o.

^[17] Lásd Kokott főtanácsnok véleménye a C. ügyben, 48–50. o. és az A. ügyben, ECLI:EU:C:2009:39., 23–31. o.

^[18] Wopera Zsuzsa: Az európai családjog kézikönyve. Budapest, HVG–ORAC, 2012, 241. o.

---