Bünetetés-végrehajtás a bírói gyakorlatban-I. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat elemzésére, amely során kiemelten vizsgálták a reintegrációs őrizet szabályait.

A felállított joggyakorlat-elemző csoport számára előírták, hogy vizsgálja meg az összes 2015-16 évben jogerősen elbírált reintegrációs őrizettel kapcsolatos ügyet.[1] A Kúria ezenkívül vizsgálta a büntetés-végrehajtási bírák büntetőeljárásban betöltött szerepét és a munkájukat segítő, illetve hátráltató tényezőket.

Az Országos Kriminológiai Intézettől Solt Ágnes kriminál- és börtönszociológus tudományos főmunkatárs, az Igazságügyi Minisztérium megbízása és az OBH hozzájárulása alapján 31 büntetés-végrehajtási bíróval készített interjút az aktuális állapotok feltárása érdekében.[2]

A feltételes szabadságra bocsátás

A fent hivatkozott vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a bírák leterheltsége, munkaköre és az egyes büntetés-végrehajtási intézetek között jelentős különbségek mutatkoznak, ezért nehezen összehasonlítható az egyes bírák tényleges tevékenysége, gyakorlata.

A kutatásból kiderült, hogy a bírák nagyobb része nem csak büntetés-végrehajtási ügyekben jár el. A kutatás megállapította azt is, hogy a büntetés-végrehajtási bírák munkája során felmerülő problémák legnagyobb része a reintegrációs őrizettel kapcsolatos.[3]

Az OKRI nyitottságot tapasztalt a bí a szakmai diskurzusban való részvételre, amely a kutató szerint elengedhetetlen egy jóval egységesebb gyakorlat kialakulásához. Az OKRI szerint napjainkban jellemző a „börtönturizmus” amely azt jelenti, hogy olyan intézetekből, ahol a feltételes kedvezmény feltételeit szigorúbban értékelik (pl. Kalocsai Fegyház és Börtön), átkérik magukat az elítéltek más olyan büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a bírói gyakorlat enyhébb és a feltételes szabadságra bocsátásuk valószínűbb. A feltételes szabadságra bocsátás eltérő gyakorlata a törvény szövegének értelmezési különbségeiből, valamint a bírók személyes meggyőződésének eltéréseiből adódik. [4]

Nagy eltérések mutatkoznak abban is, hogy az egyes megyékben milyen adatokra alapozzák a döntéseket. Az egyes nevelői, reintegrációs tiszti javaslatok között a sematikusan sablonostól a kifejezetten informatív véleményekig mindenféle megtalálható. A pártfogói vélemény bekérése a bírák leterheltsége miatt nem gyakori. Elmondható, hogy a bírák összességében országosan 70-100% között hagyják jóvá a büntetés-végrehajtási. intézetek előterjesztéseit.[5]

Az elítéltek büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását leginkább az intézetben kapott fegyelmik és jutalmak alapján ítélik meg. A „kifogástalan magatartás”-t a jogszabály nem magyarázza, nem részletezi és nem alakult ki egységes értelmezése sem a fogalomnak. A „kifogástalan” fogalom nyelvtani értelmezése szerint véve nem engedne egyetlen feddést sem. Javaslatként merült fel ezért, hogy „a büntetés-végrehajtási intézet elvárásainak megfelelő magatartás” fogalmat használja inkább a törvény. A megkérdezett bírák kétharmada szerint a jutalomak szerepe a fegyelmik ellensúlyozására korlátozódik. A bírák egyharmada viszont úgy véli, hogy az elítéltnek kevesebb fegyelmivel kell rendelkeznie, mint jutalommal.[6]

A kutatás kimutatta, hogy egységes bírói gyakorlat abban sem alakult ki, hogy az intézeti magatartás, a fegyelmik és a jutalmak vizsgálata mely időszakot ölelik fel több büntetés folyamatos töltése esetén. A bírák 60%-a azt az elvet vallja, hogy szigorúan az aktuális büntetést kell nézni. A többiek amellett érvelnek, hogy a büntetés hatását, célját, az elítélt esetleges javulását, magatartásának változását folyamatában kell nézni, ezért a fogva tartás teljes egészét figyelembe veszik.[7]

Eltérő megítélés alá esik az is, hogy a feltételesen szabaduló elítéltnek van-e hova mennie és várható-e, hogy szabadulásakor, vagy azt követően rövid időn belül, munkát talál-e. A bírák is megosztottak a kérdésben. Harmaduk szerint nem zárható ki a feltételes kedvezményből az elítélt, mert nincs hová mennie. Másik egyharmaduk gondolja, hogy elvárható legalább a befogadó nyilatkozat, és erősen ajánlott egy munkáltatói szándéknyilatkozat. A maradék egyharmad szerint pedig a mérlegelésbe pozitívan kell beszámítani, ha az elítéltet rendezett körülmények várják odakint, azonban annak hiánya kizáró okként nem értékelhető. Néhány bíró viszont el sem bírálja a kedvezmény iránti kérelmet, ha a meghallgatásra a fogvatartott nem hoz befogadó- és a munkáltatói szándéknyilatkozatot. [8]

A pártfogó felügyelettel kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy a pártfogók leterheltsége miatt a pártfogói vélemény, környezettanulmány bekérése, és a felügyelet biztosítása nem működik megfelelően. A pártfogó felügyelet elrendelésekor a bírák elsősorban a bűncselekmény jellegét, a második a visszaesést, ezen kívül a hosszabb idejű szabadságvesztést, a befogadó közeg kriminális fertőzöttségét, valamint az elítélt személyiségét mérlegelik.[9]

A Kúria megállapítása szerint a bírák kétharmadánál az ügyész mindig jelen van a meghallgatáson, egyharmaduknál viszont nem, vagy nem rendszeresen vesz részt az ügyész a meghallgatásokon. Az ügyész jelenléte azért fontos, mert segíti a bírót, és az ügymenetet is jelentősen leegyszerűsíti és gyorsítja, hiszen azonnal jogerőre emelkedhet a végzés. A bírák harmada kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonít a személyes meghallgatásnak és a közvetlenség elvének.[10]

A bírák javasolták, hogy a reintegrációs terv legyen személyre szabva az elítélt előélete, az általa elkövetett bűncselekmény és személyisége alapján. A reintegrációs tisztnek tervet kellene készítenie minden fogvatartott számára, egyéni képzési, vagy terápiás előírásokkal, és az ennek való megfelelést fogalmazhatná meg az intézeti előterjesztésen belüli javaslatában, amelyet a bíró ítélne meg. A bírák tapasztalatai szerint túlságosan hosszú a törvény által előírt három hónap időtartam, amellyel az intézetnek a feltételes szabadságra bocsáthatóság napját megelőzően meg kell tennie az előterjesztést. A bírónak pedig 15 napon belül kell döntenie. A Kúria javaslata szerint 3 hónap helyett szintén 15 napot kellene adni a büntetés-végrehajtási intézetnek az előterjesztés megtételére.[11]

A Kúria azt is kifogásolta, hogy a bíróságok honlapján név szerint nem kereshetők az eljárásra jogosult bírósági titkárok, amely eljárási következményeket vonhat maga után, ezért javasolták, hogy a bírósági honlapon legyenek kereshetők a titkárok is és kinevezésük időpontja is kerüljön feltüntetésre.[12]

A joggyakorlat elemző csoport nem értett egyet azzal, a szabálysértési eljárásból vett javaslattal, hogy az alávetési, együttműködési és lakcímbejelentési kötelezettségét elmulasztó elítélt távollétében is megtartható legyen a tárgyalás, mert a Kúria szerint az ideiglenesen ismeretlen helyen tartózkodó elítélt elfogatóparancs vagy elővezetés alkalmazásával hatékonyan felkutatható és bíróság elé állítható.[13]

Az elítéltek gyakran hivatkoznak kórházi kezelésre annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe való bevonulásuk időpontját elhalasszák. A jelenlegi gyakorlat szerint ekkor azonnal elrendelik az elítélt elővezetését és a büntetés-végrehajtás orvosa dönti el, hogy az elítélt kezelése a rabkórházban vagy azon kívül indokolt-e.

A joggyakorlat-elemző csoport szerint azonban ez helytelen gyakorlat. Először a kezelést végző kórházat kellene megkeresni és annak eredménye alapján kellene az elővezetést elrendelni, illetve orvosszakértő kirendelését is lehetne kezdeményezni.[14]

A közérdekű munka büntetés önhibából való megszakítása esetén a pártfogó felügyelőnek ezt jeleznie kell az ügyész számára, aki rendelkezhet a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A törvény szövegéből a közérdekű munka végrehajthatóságának megszakadása következik, azonban előfordul, hogy a munkáltató „visszafogadja” az elítéltet és a bíró méltányosságból nem rendeli el a közérdekű munka átváltoztatását.
A joggyakorlat-elemző csoport javasolta azonban, hogy a törvény mondja ki a közérdekű munka megszakadását, illetve az ügyész hívja fel a munkáltatót arra, hogy a megszakadás miatt az elítéltet tovább ne foglalkoztassa.[15]

[1] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 2. oldal

[2] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 8. oldal

[3] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 8. oldal

[4] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 9. oldal

[5] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 9. oldal

[6] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 9. oldal

[7] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 10. oldal

[8] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 10. oldal

[9] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 10. oldal

[10] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 10. oldal

[11] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 11. oldal

[12] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 20. oldal

[13] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 21. oldal

[14] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 21. oldal

[15] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs

őrizetre, 24. oldal


Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 30.

Az állam környezetszennyezés miatti felelőssége

Az állam környezetszennyezés miatti felelősségét nem kizárólag aktív magatartás alapozhatja meg, mivel a környezetet veszélyeztető magatartás tevékenység vagy mulasztás formájában is megvalósulhat – a Kúria eseti döntése.

2022. szeptember 28.

Nem tájékoztatta megfelelően az érintettet a NEAK

A NAIH által feltártak szerint a NEAK-nak az adatkezelési tájékoztatójában fel kellett volna tüntetnie, hogy az érintetti kérelmeket csak az érintett személyazonosságáról való meggyőződést követően teljesíti.

2022. szeptember 28.

Az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bíróságának kapcsolata

Napjainkban igen élénk viták folynak az Európai Unió nemzetközi jogi helyzetéről és jogi státuszáról, illetve arról, hogy az EU hol helyezkedik el az államiság, az autonómia és a szuverenitás koordinátái mentén. Jelen tanulmány ezen problémák mélyebb megértését kívánja elősegíteni magyar nézőpontból. Konklúzióként kifejti, hogy a kompozit alkotmányosság és a bíróságok közötti párbeszéd még hosszú ideig a XXI. század megkerülhetetlen európai forgatókönyve marad, annak tényleges tartalmáról pedig érdemi vitát kell folytatni. A szerző a megoldást az együttműködésben, illetve a kölcsönös érdemi és nem csak egyirányú bírói párbeszédben, a valódi Verfassungsgerichtsverbund megteremtésében és fenntartásában látja.