Szavazás mozgóurnával
Sérti a választási eljárási törvény szabályait, ha a szavazatszámláló bizottság tagjai a mozgóurnával 19 óráig nem érnek vissza a szavazóhelyiségbe – a Kúria eseti döntése.
Kapcsolódó termékek: Jogi kiadványok, Ügyvéd Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot állított fel a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat elemzésére, amely során kiemelten vizsgálták a reintegrációs őrizet szabályait.
A felállított joggyakorlat-elemző csoport számára előírták, hogy vizsgálja meg az összes 2015-16 évben jogerősen elbírált reintegrációs őrizettel kapcsolatos ügyet.[1] A Kúria ezenkívül vizsgálta a büntetés-végrehajtási bírák büntetőeljárásban betöltött szerepét és a munkájukat segítő, illetve hátráltató tényezőket.
Az Országos Kriminológiai Intézettől Solt Ágnes kriminál- és börtönszociológus tudományos főmunkatárs, az Igazságügyi Minisztérium megbízása és az OBH hozzájárulása alapján 31 büntetés-végrehajtási bíróval készített interjút az aktuális állapotok feltárása érdekében.[2]
A feltételes szabadságra bocsátás
A fent hivatkozott vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a bírák leterheltsége, munkaköre és az egyes büntetés-végrehajtási intézetek között jelentős különbségek mutatkoznak, ezért nehezen összehasonlítható az egyes bírák tényleges tevékenysége, gyakorlata.
A kutatásból kiderült, hogy a bírák nagyobb része nem csak büntetés-végrehajtási ügyekben jár el. A kutatás megállapította azt is, hogy a büntetés-végrehajtási bírák munkája során felmerülő problémák legnagyobb része a reintegrációs őrizettel kapcsolatos.[3]
Az OKRI nyitottságot tapasztalt a bí a szakmai diskurzusban való részvételre, amely a kutató szerint elengedhetetlen egy jóval egységesebb gyakorlat kialakulásához. Az OKRI szerint napjainkban jellemző a „börtönturizmus” amely azt jelenti, hogy olyan intézetekből, ahol a feltételes kedvezmény feltételeit szigorúbban értékelik (pl. Kalocsai Fegyház és Börtön), átkérik magukat az elítéltek más olyan büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol a bírói gyakorlat enyhébb és a feltételes szabadságra bocsátásuk valószínűbb. A feltételes szabadságra bocsátás eltérő gyakorlata a törvény szövegének értelmezési különbségeiből, valamint a bírók személyes meggyőződésének eltéréseiből adódik. [4]
Nagy eltérések mutatkoznak abban is, hogy az egyes megyékben milyen adatokra alapozzák a döntéseket. Az egyes nevelői, reintegrációs tiszti javaslatok között a sematikusan sablonostól a kifejezetten informatív véleményekig mindenféle megtalálható. A pártfogói vélemény bekérése a bírák leterheltsége miatt nem gyakori. Elmondható, hogy a bírák összességében országosan 70-100% között hagyják jóvá a büntetés-végrehajtási. intézetek előterjesztéseit.[5]
Az elítéltek büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartását leginkább az intézetben kapott fegyelmik és jutalmak alapján ítélik meg. A „kifogástalan magatartás”-t a jogszabály nem magyarázza, nem részletezi és nem alakult ki egységes értelmezése sem a fogalomnak. A „kifogástalan” fogalom nyelvtani értelmezése szerint véve nem engedne egyetlen feddést sem. Javaslatként merült fel ezért, hogy „a büntetés-végrehajtási intézet elvárásainak megfelelő magatartás” fogalmat használja inkább a törvény. A megkérdezett bírák kétharmada szerint a jutalomak szerepe a fegyelmik ellensúlyozására korlátozódik. A bírák egyharmada viszont úgy véli, hogy az elítéltnek kevesebb fegyelmivel kell rendelkeznie, mint jutalommal.[6]
A kutatás kimutatta, hogy egységes bírói gyakorlat abban sem alakult ki, hogy az intézeti magatartás, a fegyelmik és a jutalmak vizsgálata mely időszakot ölelik fel több büntetés folyamatos töltése esetén. A bírák 60%-a azt az elvet vallja, hogy szigorúan az aktuális büntetést kell nézni. A többiek amellett érvelnek, hogy a büntetés hatását, célját, az elítélt esetleges javulását, magatartásának változását folyamatában kell nézni, ezért a fogva tartás teljes egészét figyelembe veszik.[7]
Eltérő megítélés alá esik az is, hogy a feltételesen szabaduló elítéltnek van-e hova mennie és várható-e, hogy szabadulásakor, vagy azt követően rövid időn belül, munkát talál-e. A bírák is megosztottak a kérdésben. Harmaduk szerint nem zárható ki a feltételes kedvezményből az elítélt, mert nincs hová mennie. Másik egyharmaduk gondolja, hogy elvárható legalább a befogadó nyilatkozat, és erősen ajánlott egy munkáltatói szándéknyilatkozat. A maradék egyharmad szerint pedig a mérlegelésbe pozitívan kell beszámítani, ha az elítéltet rendezett körülmények várják odakint, azonban annak hiánya kizáró okként nem értékelhető. Néhány bíró viszont el sem bírálja a kedvezmény iránti kérelmet, ha a meghallgatásra a fogvatartott nem hoz befogadó- és a munkáltatói szándéknyilatkozatot. [8]
A pártfogó felügyelettel kapcsolatban a vizsgálat megállapította, hogy a pártfogók leterheltsége miatt a pártfogói vélemény, környezettanulmány bekérése, és a felügyelet biztosítása nem működik megfelelően. A pártfogó felügyelet elrendelésekor a bírák elsősorban a bűncselekmény jellegét, a második a visszaesést, ezen kívül a hosszabb idejű szabadságvesztést, a befogadó közeg kriminális fertőzöttségét, valamint az elítélt személyiségét mérlegelik.[9]
A Kúria megállapítása szerint a bírák kétharmadánál az ügyész mindig jelen van a meghallgatáson, egyharmaduknál viszont nem, vagy nem rendszeresen vesz részt az ügyész a meghallgatásokon. Az ügyész jelenléte azért fontos, mert segíti a bírót, és az ügymenetet is jelentősen leegyszerűsíti és gyorsítja, hiszen azonnal jogerőre emelkedhet a végzés. A bírák harmada kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonít a személyes meghallgatásnak és a közvetlenség elvének.[10]
A bírák javasolták, hogy a reintegrációs terv legyen személyre szabva az elítélt előélete, az általa elkövetett bűncselekmény és személyisége alapján. A reintegrációs tisztnek tervet kellene készítenie minden fogvatartott számára, egyéni képzési, vagy terápiás előírásokkal, és az ennek való megfelelést fogalmazhatná meg az intézeti előterjesztésen belüli javaslatában, amelyet a bíró ítélne meg. A bírák tapasztalatai szerint túlságosan hosszú a törvény által előírt három hónap időtartam, amellyel az intézetnek a feltételes szabadságra bocsáthatóság napját megelőzően meg kell tennie az előterjesztést. A bírónak pedig 15 napon belül kell döntenie. A Kúria javaslata szerint 3 hónap helyett szintén 15 napot kellene adni a büntetés-végrehajtási intézetnek az előterjesztés megtételére.[11]
A Kúria azt is kifogásolta, hogy a bíróságok honlapján név szerint nem kereshetők az eljárásra jogosult bírósági titkárok, amely eljárási következményeket vonhat maga után, ezért javasolták, hogy a bírósági honlapon legyenek kereshetők a titkárok is és kinevezésük időpontja is kerüljön feltüntetésre.[12]
A joggyakorlat elemző csoport nem értett egyet azzal, a szabálysértési eljárásból vett javaslattal, hogy az alávetési, együttműködési és lakcímbejelentési kötelezettségét elmulasztó elítélt távollétében is megtartható legyen a tárgyalás, mert a Kúria szerint az ideiglenesen ismeretlen helyen tartózkodó elítélt elfogatóparancs vagy elővezetés alkalmazásával hatékonyan felkutatható és bíróság elé állítható.[13]
Az elítéltek gyakran hivatkoznak kórházi kezelésre annak érdekében, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe való bevonulásuk időpontját elhalasszák. A jelenlegi gyakorlat szerint ekkor azonnal elrendelik az elítélt elővezetését és a büntetés-végrehajtás orvosa dönti el, hogy az elítélt kezelése a rabkórházban vagy azon kívül indokolt-e.
A joggyakorlat-elemző csoport szerint azonban ez helytelen gyakorlat. Először a kezelést végző kórházat kellene megkeresni és annak eredménye alapján kellene az elővezetést elrendelni, illetve orvosszakértő kirendelését is lehetne kezdeményezni.[14]
A közérdekű munka büntetés önhibából való megszakítása esetén a pártfogó felügyelőnek ezt jeleznie kell az ügyész számára, aki rendelkezhet a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A törvény szövegéből a közérdekű munka végrehajthatóságának megszakadása következik, azonban előfordul, hogy a munkáltató „visszafogadja” az elítéltet és a bíró méltányosságból nem rendeli el a közérdekű munka átváltoztatását.
A joggyakorlat-elemző csoport javasolta azonban, hogy a törvény mondja ki a közérdekű munka megszakadását, illetve az ügyész hívja fel a munkáltatót arra, hogy a megszakadás miatt az elítéltet tovább ne foglalkoztassa.[15]
[1] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 2. oldal
[2] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 8. oldal
[3] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 8. oldal
[4] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 9. oldal
[5] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 9. oldal
[6] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 9. oldal
[7] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 10. oldal
[8] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 10. oldal
[9] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 10. oldal
[10] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 10. oldal
[11] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 11. oldal
[12] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 20. oldal
[13] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 21. oldal
[14] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 21. oldal
[15] Összefoglaló vélemény a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatról, különös tekintettel a reintegrációs
őrizetre, 24. oldal
Sérti a választási eljárási törvény szabályait, ha a szavazatszámláló bizottság tagjai a mozgóurnával 19 óráig nem érnek vissza a szavazóhelyiségbe – a Kúria eseti döntése.
Sorozatunk tizenharmadik részében Boronkay Miklós írását ajánljuk figyelmükbe, amely a Polgári Jog Online szakfolyóirat 2022. évi 3-4. számában jelent meg.
A harmadfokú eljárás megnyílása az eljárási törvény pontos értelmezésén felül a bűnhalmazatra vonatkozó anyagi jogi tételek helyes alkalmazását is feltételezi – olvasható a Magyar Jogászegylet holnapján Szomora Zsolt cikkében.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!