Egyezség és közvetítés a közigazgatási perben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közigazgatási perben a felek nem a közigazgatási döntés jogszerűségéről egyezkednek, hanem arról, hogy az ügyfél által felhozott jogsérelmet hogyan lehetne a jogszabály által biztosított mérlegelési jogkör keretei között orvosolni.

Az egyezség

A közigazgatási perben a korábbi szabályok szerint is volt lehetőség egyezségkötésre, de csak olyan ügyben, amelyben az egyezséget az ügy természete lehetővé tette és a kógens rendelkezéseket az egyezség nem írhatta felül, jogszabály pedig kifejezetten kizárhatta az egyezség megkötését. A hatóság alperesként általában elzárkózott az egyezségkötéstől, mert azzal azt a látszatot keltette volna, hogy az egyezség saját jogszerűnek értékelt határozatát semmisíti vagy változtatja meg.[1]

Egyezség megkötésére éppen ezért kivételesen, a felek valamelyikének – főszabályként az alperes – javaslatára került sor, mivel a felperesi kezdeményezést a hatóság általában elutasította. Többségében a munkaügyi központok ellen indított perekben és a médiaügyekben került sor egyezségre.[2]

A Kp. már az előkészítő tárgyalás szabályainál is utal az egyezségre és lehetővé teszi, hogy a bíróság hivatalból kísérelje meg a felek között az egyezség létrehozását.[3]

Fontos, hogy az egyezségkötés során a felek nem a közigazgatási határozat jogszerűségéről vagy éppen jogszerűtlenségéről kötnek egyezséget, hanem a arról, hogy az ügyfél által felhozott jogsérelmet hogyan lehetne a jogszabály által biztosított mérlegelési jogkör keretei között orvosolni.[4]

A közigazgatási jogban már régóta megkülönböztetik az ügyfél jogsérelmének és érdeksérelmének fogalmát. Az érdeksérelem legtöbbször abból adódik, hogy a hatóság az ügyfél terhére gyakorolja mérlegelési jogkörét. A jogsérelem orvoslására rendelkezésre állnak a rendes és rendkívüli jogorvoslatok, azonban az érdeksérelmet szinte kizárólag a fellebbezés keretein belül lehet orvosolni.[5]

A jogszabály által lehetővé tett esetekben a bírónak kell mérlegelni és az ő tapasztalatán múlik, hogy van-e esély egyezségkötésre. Szinte kizárt az egyezség létrehozása olyan esetekben, amikor a jogszabály kijelöli a hatóság számára a döntés tartalmát, amelyekben maga a hatóság sem mérlegelhetett.[6]

A bíróságnak ezenkívül figyelembe kell vennie a pervezetési szempontokat is, így például azt, hogy az egyezség megkötésével az eljárás nem húzódik-e el jobban, mint a jogvita bíróság általi eldöntésével.[7]

Amennyiben a bíróság meggyőződik az egyezség lehetőségéről és előnyös voltáról, azt elősegítendő egyezségi tervezetet készíthet, amelyet vagy a tárgyalás előkészítése során fogalmaz meg, és az iratanyag részeként ismerteti a felekkel a következő tárgyaláson, vagy a tárgyaláson, annak jegyzőkönyvbe foglalása mellett tárja a felek elé.[8]

Az egyezség megkötésére szinte minden esetben a tárgyaláson kerül sor, kivételesen akkor lehet tárgyaláson kívül, ha a tárgyalás előkészítése során kísérli meg a bíró és arra mindkét fél írásban elfogadó nyilatkozatot tesz, vagy együttesen nyújtanak be egyezségi nyilatkozatot.[9]

A közigazgatási perben köthető egyezség kereteit a jogszabályok határozzák meg, azonban a felek szabadon köthetnek egyezséget például a jogvita lezárásának módjáról, illetve, ha a hatóságnak van lehetősége dönteni, hogy milyen szankciót vagy milyen mértékű szankciót alkalmazzon a felek erről is egyezséget köthetnek.[10]

A felek megállapodhatnak a másodlagos kérdésekben is mint például a teljesítés módja és határideje.

Ezenkívül a felperes egyoldalú kötelezettségvállalásokat is tehet. Az egyezség tartalmazhatja azt is, hogy a felperesnek nem kell a döntésben foglalt rendelkezéseket végrehajtania, amelyre az Ákr. lehetőséget teremt.[11]

Az egyezséget a perbeli felek kötik, de lehet olyan harmadik személy, aki a perben nem vesz részt, vagy érdekeltként részt vesz, de egyezségkötésre nem hajlandó. Annak a harmadik személynek az érdekeit, aki perben félként vagy érdekeltként nem vesz részt, nem kell az egyezségnél figyelembe venni. Az érdekeltnek az egyezséghez való hozzáállása azonban érinti az egyezség érvényességét. Amennyiben az egyezség megkötésében nem vesz részt, annak szövegét sem hagyja jóvá, az egyezség érvénytelen. Érvényessé akkor válhat, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az érdekelt jogait vagy jogos érdekét az egyezség nem érinti. Utóbbit azonban a bíróságnak ki kell mondania és ki kell mondania azt is, hogy az egyezség éppen ezért érvényes.[12]

A bírósági közvetítés

A pergazdaságossági szempontok a közvetítői eljárásnál is érvényesülnek, így a bírósági közvetítésre is akkor kerülhet sor, ha a jogszabály az egyezség létrehozását nem zárja ki, és ha az ügy körülményei, a jogvita tárgya és a felek, érdekeltek hozzáállására tekintettel észszerű időn belül esély mutatkozik arra, hogy egyezség jöhet létre a felek között.[13]

A közvetítői feladatokat az ügyet tárgyaló bíróság székhelye szerinti törvényszéken dolgozó, az OBH elnöke által kijelölt bírósági titkár, bíró, rendelkezési állományba helyezett bíró látja el.[14]

A közigazgatási perben elrendelt bírósági közvetítés esetén a közigazgatási bíróság megküldi a közvetítés elrendeléséről szóló végzését a közvetítői feladatokat ellátó bíróságnak [Közvetítői tv. 38/B. § (3a) bekezdés], mely helyettesíti a felek kérelmét.[15]

A közvetítői eljárás általában díjköteles, azonban a bírósági közvetítésért nem kell díjat fizetni sőt, ha a felek a jogvitát lezárják, akkor 50% illetékkedvezményben is részesülnek.[16]

A közvetítői eljárást két hónapig lehet folytatni, a bíróság addig a pert felfüggeszti. A feleknek a közvetítői eljárásban született megállapodását a bíróság perbeli egyezségként hagyja jóvá.[17]

A jogszabályok alapján nem egyértelmű, de ha a jogszabály az egyezséget kizárja az minden valószínűség szerint a bírósági közvetítés szabályainak alkalmazására is kihat.[18]

[1] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[2] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[3] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[4] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[5] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[6] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[7] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[8] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[9] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[10] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[11] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[12] Rothermel Erika: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[13] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[14] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[15] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[16] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[17] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

[18] Tóth Kincső: A közigazgatási eljárás szabályai II. – Kp. – a közigazgatási perrendtartás magyarázata

---