Vadászterületen a föld használója köteles a vadkár megelőzése, elhárítása, illetve csökkentése érdekében a vadászatra jogosulttal egyeztetett és a célnak megfelelő módon közreműködni – a Kúria eseti döntése.
Releváns jogszabályhely: 1996. évi LV. törvény 34. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés, 53. § (1) bekezdés, 84. § (1) bekezdés h) pont.
Ami a tényállást illeti, az alperes vadászati hatóság hivatalból megállapította a vadászterület határvonalát. A földtulajdonosi közösség és az alperesi érdekelt, mint vadászatra jogosult között kötött vadászati haszonbérleti szerződést az alperes vadászati hatóság hagyta jóvá. A felperes az érintett földterület használója, a község külterületén nagyságrendileg harminc önálló helyrajzi számú ingatlanon, összesen mintegy 370 hektár alapterületen végez szarvasmarha-tenyésztést. Korábban az alperesi érdekelt megkereste a felperest és tájékoztatta, hogy a vadászati jog hasznosítására vonatkozó haszonbérleti szerződésben foglalt alapvető kötelezettsége teljesítésétől nem tud eltekinteni. Vadgazdálkodási feladatai ellátása miatt eredménytelenül kérte, hogy a hivatásos vadászai részére a felperes biztosítsa a területére a belépést, a földtulajdonos alkalmazottaira is vonatkozó állategészségügyi vagy egyéb ésszerű előírások betartása mellett. Az alperesi érdekelt ezt követően bejelentést tett az alperesi hatóságnál, aki a felperest a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenység akadályozásáért vadvédelmi bírsággal sújtotta és kötelezte, hogy biztosítsa az érdekelt hivatásos vadászai részére a vadásztársaság által vadászati haszonbérbe vett vadászterületbe eső külterületi ingatlanok területén történő feladatellátást.
A felperes szerint az alperes jogszabálysértő módon kötelezte a vadvédelmi bírság megfizetésére és arra, hogy biztosítsa az alperesi érdekelt hivatásos vadászai részére a határozatban megjelölt ingatlanokon a szabad mozgást.
A bíróság eljárása
A bíróság megállapította, hogy a határozat rendelkezése tartalmazza, hogy a vadászatra jogosult hivatásos vadászai részére milyen területeken kell biztosítani a feladatellátást. A határozat indokolása szerint csupán a hivatásos vadászok számára a feladatellátás lehetőségének biztosítása az elvárt a felperes részéről. Kifejezetten szerepel a határozat indokolásában, hogy a vadászatra jogosultnak e körben az állategészségügyi feladatok ellátásának biztosítását, a vad- és élőhelyi feladatok ellátását kell elvégeznie. A bíróság kifejtette, hogy a vadászterület határának megállapítása a vadászati hatóság hatásköre. A vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) értelmében hatósági határozatban állapítják meg a vadászterületet, ami a vadgazdálkodási üzemterv időtartamára szól és ezen időtartam alatt köti a mindenkori földtulajdonosokat. A hatályos vadgazdálkodási üzemterv és a vadászati hatóság által hivatalból megállapított vadászterületi határok figyelembevételével, a felperes által lekerített területeken az alperesi érdekelt jogszerűen vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet folytathat. A felperest a vadászati hatóságnak a vadászterület határa kijelöléséről szóló hatósági határozatában foglaltak földtulajdonosként kötik, ezen túlmenően földhasználóként, gazdálkodóként sem valósíthat meg a Vtv. előírásaival ellentétes magatartást. Így meglátása szerint az alperesi vadászati hatóság jogszerűen alkalmazott vadvédelmi bírságot a felperessel szemben és jogszerűen kötelezte a határozatban foglaltak szerint.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes álláspontja szerint az alperes határozatának végrehajthatatlan az a része, amelyben őt arra kötelezte, miszerint az illetékes hatóság által meghatározott állategészségügyi előírások egyidejű figyelembevételével biztosítsa az alperesi érdekelt hivatásos vadászai részére a külterületi ingatlanok területén történő szabad feladatellátást. A nagy létszámú állattartó telepen ugyanis olyan állategészségügyi szabályok vannak érvényben, amik nem teszik lehetővé a szabad bejárást.
Az alperes szerint a már ismert állatbetegségek és esetlegesen a helyileg illetékes állategészségügyi hatóság által előírt korlátozások betartása mellett végezhetik a tevékenységet az alperesi érdekelt hivatásos vadászai. A felek között nem volt vitatott, hogy a kijelölt területeken történik vadmozgás, a területek egy jelentős része vadak élőhelye is, ahogy az sem, hogy a felperes nem engedi be a vadászatra jogosult vadászokat a területre. A vadvédelmi bírság kiszabása feltételeinek vizsgálata körében tehát kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy ezzel akadályozza a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet. A felperes összemossa a területeken lévő állattartó egységeket a legelőterületekkel.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy az alperes az alperesi érdekeltet mint a vadászterület vadászatra jogosultját nyilvántartásba vette, továbbá jóváhagyta földtulajdonosi közösség és az alperesi érdekelt között kötött vadászati haszonbérleti szerződést, így az alperesi érdekelt jogosulttá vált a vadászterületen vadászati tevékenység folytatására, egyben köteles a vad- és élőhelyvédelmi feladatok ellátásra. A nagy létszámú állattartó telepre vonatkozó felperesi érveléssel kapcsolatban kifejtette, hogy ezek a rendelkezések a felperesi ingatlanok azon részeire vonatkoznak, ahol az állattartó épületek és az állattartás egyéb létesítményei találhatóak. Ezek ténylegesen nem képezik részét a vadászható területnek. Az éppen nem használt legelőterületek és a közéjük ékelődő erdőfoltok viszont igen, és azokon a területeken az alperesi érdekeltnek el kell látnia a Vtv.-ben meghatározott feladatait.
A felperes nem vitatta, hogy az alperesi érdekeltet nem engedte be a telepre, így a Kúria megállapítása szerint is akadályozta a Vtv. szerinti feladata ellátásában az alperesi érdekeltet, így a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet akadályozta, ami megalapozta a vadvédelmi bírság kiszabását. A Vtv. 79. § (1) bekezdése alapján a föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni. Mivel a felperes nem teljesítette a Vtv. szerinti kötelezettségét, ezért jogszerű volt az alperes határozata. Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.VI.37.559/2023/9.) a Kúriai Döntések 2024/4. számában 98. szám alatt jelent meg.
