Együttélés, házasság, család: mit véd a jog?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a legdinamikusabban terjedő párkapcsolati forma az együttélés, amelynek jogi rendezésére már korábban is lépések történtek például a Polgári törvénykönyvben vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségének a megteremtésével. Az együttélő párok azonban jogilag nem feltétlenül tekinthetők családnak még akkor sem, ha közös gyermekük születik, hiszen a család jogi és szociológia fogalma eltérhet egymástól.

Sokan és sokféle okból választják az együttélést. Egyesek úgy vélik elegendő csupán a gyermekvállaláskor összeházasodni, másokat a lakodalom tetemes költségei tartanak vissza, míg megint mások az együttélés adminisztratív kötöttségektől mentes jellege miatt preferálják ezt a módot.

A házasság mint alkotmányos érték

Az európai alkotmányok általában alapértékként védik a házasságot és a családot. Így volt ez már az előző alkotmányban is, amely az ún. alkotmányos értékek között említette ezt a két fogalmat. Az Alaptörvény azonban ennél hangsúlyosabb szerepet kívánt szánni e két tradicionális társadalmi formának. Már a 2012-ben hatályba lépett szöveg is kiemelt védelmet biztosított a házasságnak az L) cikkben, amely mint érték megjelent a Nemzeti hitvallásban vagy a gyermekek és szülők jogai kapcsán is.

A házasságkötés mint emberi jog a nemzetközi egyezményekben is szerepel, így ismeri azt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az Emberi Jogok Európai Nyilatkozata is, amely a házasságkötéshez való jogot a férfiak és nők közötti kapcsolat relációjában határozza meg.

Az Alaptörvény már az első szövegváltozatában is leszögezte, hogy az említett nemzetközi egyezményekhez hasonlóan kizárólag a különneműek életközösségét ismeri el házasságként, amellyel alkotmányi szinten zárta le azt a vitát, amely az egyneműek házasságkötéshez való joga kapcsán felmerülhetett. Az Alaptörvény 2012. január 1 és 2013. március 31. között hatályos szövege alapján azonban alkotmányi szinten nyitott kérdés maradt, hogy mit tekinthetünk családnak. Család-e az együttélő különnemű pár, vagy akár egynemű pár? Esetleg akkor válnak-e a családdá, ha gyermekük is születik, vagy kizárólag a házastársak minősülnek családnak akár gyermekkel, akár anélkül?

A család törvényi fogalma

A család fogalmát az Alaptörvény negyedik módosítása előtt maga az Alaptörvény pontosan nem határozta meg.  A kérdést kezdetben a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény rendezte, amely deklarálta, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, valamint a szülő-gyermek viszony, amely utóbbi alapja egyaránt lehet a vérségi kapcsolat vagy az örökbefogadás is.

A házasságkötéshez való jog mint emberi jog

Az Alkotmánybíróság a törvényt az Alaptörvény negyedik módosítása előtt több ízben is vizsgálta. A testület kiindulási pontját az az 1992-ben hozott döntés képezte, amely a házasságkötéshez való jogot az emberi méltósághoz való jog egyik megnyilvánulási formájaként értelmezte, amely egyben a házasságkötés szabadságát is kifejezi. Az alkotmányos testület állandó gyakorlata alapján ugyanis házasságkötéshez való jog az önrendelkezési szabadság megnyilvánulása, amely mint ilyen, az emberi méltósághoz való jog részének tekinthető.

Ez az értelmezés azonban még korábban sem vezetett odáig, hogy az Alkotmánybíróság az egyneműek házasságkötését is elismerje, hiszen a magyar kultúra alapján a házasság hagyományosan férfi és nő életközösségét jelenti, és amelynek célja tipikusan a gyermek(ek) születése és családban való felnevelése, valamint a házastársak egymásról történő gondoskodása és támogatása.

Érdemes azonban kiemelni, hogy csak a házastársak különneműsége az, ami előfeltétele a házasságnak, a gyermekek nemzésére vagy a szülésére való képesség azonban már nem tekinthető sem fogalmi elemnek, sem feltételnek. Már ez a döntés is leszögezte, hogy a házasság és a család intézményét azért is említi együtt az alapnorma, mivel a házasság egyben a közös gyermekkel is rendelkező család alapításának a tradicionális és bevett alapja. [14/1995. (III. 13.) AB határozat]

A családok szociológiai fogalma

A családok védelméről szóló törvényben szereplő fogalmat, amely az együttélést nem tekintette családnak az alapvető jogok biztosa azért támadta meg. Álláspontja szerint sérti az emberi méltósághoz való jogot és az egyenlő bánásmód követelményét a család fogalmának oly módon történő meghatározása, amely kizárólag a különneműek házasságon alapuló kapcsolatát tekinti családnak és például a bejegyzett élettársi kapcsolatban vagy a de facto élettársi kapcsolatban élő különnemű párok életközösségét nem. Mindez az ombudsman álláspontja szerint szükségtelen és aránytalan megkülönböztetést jelent a kapcsolati formák között.

Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján hozott döntésében kimondta, hogy mind a házasság, mind a család a magyar társadalom alapintézménye, amelyeknek a védelme az állam kötelessége. Az állam intézményvédelem körébe tartozó kötelessége az is, hogy a házaspárokat ne hozza hátrányosabb helyzetbe, mint a nem házas személyeket, de az is, hogy biztosítsa az élettársi kapcsolat, illetve a házasságon kívüli együttélési formák elismerését és törvényi szintű védelemét. Mindezek mellett az Alkotmánybíróság megítélése szerint lehetőség van arra is, hogy a jogalkotó kiemelt védelmet biztosítson a házasságnak, amely jelentheti azt is, hogy olyan jogi környezetet teremtsen, amely házasságkötésre ösztönöz.

A gyermekek jogaiból kiindulva azonban az Alaptörvény 2013 előtti szövegezése alapján nem tartotta megengedhetőnek az alkotmányos testület azt, hogy a családok védelméről szóló törvény az Alaptörvény család fogalmához képest leszűkítő meghatározást alkalmazzon, hiszen az említett törvény a jogforrási rendszerben alacsonyabb szinten áll, mint az Alaptörvény. A testület ugyanis akként érvelt, hogy mivel az Alaptörvény nem adott iránymutatást a család fogalmára nézve, annak szociológiai fogalmából kiindulva a törvény család fogalmát meghatározó 7. szakaszát megsemmisíthető a fentiek alapján.

Az Alaptörvény negyedik módosítása: a család alkotmányi fogalma

Az Alaptörvény negyedik módosítása azonban a családot és házasságot védendő értékké nyilvánító L) cikket azzal egészítette ki, hogy kimondta, a „családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”. Az Alaptörvény ezzel kifejezetten is kimondva a tradicionális értékeket emelte jogszabályi szintre, amelynek alapján a különnemű párok kizárólag házasságkötés révén kerülhetnek egymással családi kapcsolatba. Az élettársi kapcsolat még abban az esetben sem ismerhető el családként, ha abból közös gyermek születik, hiszen ebben az esetben a szülők mindketten a közös gyermek családjának tekintendők, de egymásnak már nem.

---