Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az üzleten kívül kötött adásvételi szerződés megkötésekor a vállalkozás köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni elállási jogáról és annak a személynek a nevéről és címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. Ennek elmulasztása a szerződés érvénytelenségét okozza.
Ami a tényállást illeti, a felperes 2012. november 15-én termékbemutatót tartott Gy.-n, a P. Szállóban, amelynek alkalmával adásvételi szerződést kötött H. I.-vel 1 darab masszázsfotel és lábmasszírozó megvásárlására, melyben a vételárat 390 000 forintban határozták meg. A kontraktust a felek aláírták. Ez tartalmazza a felperes általános szerződési feltételeit, melyek közt a 7. pontban rögzítették, hogy „az eladó tájékoztatta a vevőt a 213/2008. (VII. 29.) Korm. rendeletről, különösen annak 4. pontjáról. Eladó e jogot a vevőnek annak írásbeli nyilatkozata alapján felajánlja. Vevő e jogról nem mondhat le”. A 12. pontban rögzítették, hogy „vevő tudomásul veszi, hogy bárminemű reklamációját kizárólag írásban, ajánlott levélben, szerződésszámának, vásárlása időpontjának és helyszínének feltüntetésével, a cég központi ügyfélszolgálatára, P. I. Kft., Gy., M. u. 13/b. szám alatt teheti meg. Ellenkező esetben az eladó a reklamációt elfogadni nem tudja”.
A szerződés megkötésekor a felperes átadta a vevőnek a 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet 4. paragrafusának szövegét, melyet a felek aláírtak. A rendelet 4. paragrafusa (2) bekezdésének b) pontját kiegészítették az általános szerződési feltételek 12. pontjában foglaltakkal.
A vevő fia, H. Z. a szerződés megkötésétől számított 8 munkanap elteltét követően telefonon érdeklődött, hogy a felperes mikor szállítja el a masszázsfotelt. A felperesi ügyvezető jelezte, hogy hozzá elállási nyilatkozat nem érkezett.
A vevő fia Gy. Város Polgármesteri Hivatalát is megkereste az adásvételi szerződéssel kapcsolatban, majd a felpereshez is írt ezzel összefüggésben levelet, jelezte elállási szándékát, azonban azt a felperes nem fogadta el.
A vevő 2013. január 4-én panasszal élt az alperes békéltető testületnél. Utóbbi felhívta a felperest a kialakult helyzet tisztázására, majd 2013. február 6-án ajánlást tett az ügyben. Ebben az 1997. évi CLV. törvény 32. paragrafusának b) pontja szerint azt ajánlotta a felperesnek, hogy a kézhezvételtől számított 15 napon belül a 2012. november 15-én létrejött semmis szerződés alapján a fogyasztó által fizetett 40 000 forintot fizesse vissza. Intézkedjen a B. Bank Zrt.-nél az áruhitel-szerződés érvénytelenítése iránt. A szerződésben szereplő terméket és ajándékokat a fogyasztó lakásáról saját költségén szállítsa el. Ajánlotta továbbá, hogy fizessen meg a fogyasztónak 5 ezer forintos költséget. Tájékoztatta a vállalkozást, ha az ajánlásnak nem tesz eleget, a jogvita tartalmának rövid leírását és az ajánlás eredményét a kézbesítéstől számított 60 nap után nyilvánosságra hozhatja. Ajánlásának indokolásában kifejtette, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötésekor nem a jogszabályban írt módon tájékoztatta a vevőt az elállás lehetőségéről, ezért álláspontja szerint a szerződés semmis. Hivatkozott a 203/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésére és 4. paragrafusára. Hangsúlyozta: a tájékoztatásban konkrétan meg kell jelölni annak a személynek a nevét és címét, akivel szemben az elállás jogát a fogyasztó gyakorolhatja. Ezen túlmenően nem elég a jogszabályhely számát feltüntetni, a tájékoztatónak az elállás jogát és határidejét is tartalmaznia kell.
A felperes keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy eljárása megfelelt a 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendeletben foglaltaknak és a rendelet átadásával megfelelő tájékoztatást nyújtott az elállási jogról. Hangsúlyozta: azt a megkötött szerződés is tartalmazta, következésképp a szerződés érvényes. Kiemelte, a vevőtől határidőben szabályszerű elállási nyilatkozat sem érkezett.
Az elsőfokú bíróság ítélete
Az elsőfokú bíróság ítéletével az ajánlást hatályon kívül helyezte. Határozatának indokolása szerint a felperesi tájékoztató megfelel a kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésében foglaltaknak. A tájékoztatót írásba foglalták, a szerződő felek azt aláírták, és abban azt is feltüntették, hogy az elállási nyilatkozatot milyen módon, kihez és milyen címre kell elküldeni. Nincs annak akadálya, hogy a tájékoztató a kormányrendelet szövegével legyen azonos. A szükséges információk álláspontja szerint abban megtalálhatóak, az, hogy a jogszabály egyéb rendelkezéseit is tartalmazza, nem jelenti, hogy a tájékoztató ne felelne meg a jogszabályi követelményeknek. Hangsúlyozta: nem eredményezi a szerződés semmisségét, hogy a tájékoztatást keltezéssel nem látták el, illetve hogy az nem tartalmazza a szerződés azonosítását lehetővé tevő adatokat. A kormányrendelet kizárólag a 3. paragrafus (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeként rendeli a semmisséget, a tájékoztató azonban e kritériumoknak megfelel.
A fellebbezés tartalma
Bevásárlás. A termékbemutatós szerződésekre is vonatkozik az elállási jog
Az ítélettel szemben, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést. Álláspontja szerint nem elégséges a fogyasztó rendelkezésére bocsátani a jogszabály szövegét, mivel annak értelmezése külön „szakma”, nem várható el a fogyasztótól, hogy azt helyesen értelmezze, és annak megfelelően cselekedjen. A kormányrendelet 3. paragrafusának (1) bekezdésében foglalt írásbeli tájékoztatás csak akkor lehet megfelelő, ha az részletesen elmagyarázza, hogyan gyakorolhatja elállási jogát, és feltüntetik benne, ki az a személy, akinek nevére és címére az elállást közölni lehet. Fel kellett volna továbbá tüntetni a szerződés azonosító számát, a tájékoztatót dátummal ellátni. Mivel a kormányrendelet átadott szövege mint tájékoztató nem kellően szabatos, nem valósult meg az írásba foglalt tájékoztatás, a szerződés semmis.
A Szegedi Ítélőtábla megállapításai
A fellebbezés alaptalan.
A létrejött adásvételi szerződésre irányadó az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) kormányrendelet (R.). Ennek 3. paragrafusának (1) bekezdése értelmében a vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni a 4. paragrafus szerinti jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről és – ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja – elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást keltezéssel kell ellátni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a szerződés azonosítását lehetővé tevő adatokat. A (3) bekezdés ugyanakkor kimondja, ha a vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a szerződés semmis.
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Az R. szövege egyértelmű: a semmisség jogkövetkezményét kizárólag ahhoz fűzi – ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítélete is helyesen tartalmazza –, ha a tájékoztatás nem felel meg az R. 4. paragrafusában foglaltaknak és nem tartalmazza annak a személynek nevét, címét illetőleg – szükség esetén – elektronikus levelezési címét, akivel szemben a fogyasztó e jogát gyakorolhatja. Ha a (2) bekezdésben foglalt követelményeknek nem felel meg, annak nem lehet jogkövetkezménye a szerződés érvénytelensége.
Ennek megfelelően az ügy lényegi kérdése az volt, hogy a szerződés megkötésekor a felperes írásban tájékoztatta-e a fogyasztót a kormányrendelet 4. paragrafusában foglaltakról, valamint az elállási jogának gyakorlásához szükséges egyéb adatokról. Nem vitatott, hogy a kormányrendelet szövegét a felperes a vevőnek a szerződés megkötésekor átadta, aki azt aláírásával elismerte. A tájékoztatón a szerződéskötés dátumát is feltüntették. Ezen belül a 4. paragrafus szövege, amelyre a felek között létrejött szerződés általános szerződési feltételeinek 7. pontja külön is utal, az átlagos fogyasztó számára érthető, egyértelmű szövegezést tartalmaz, külön magyarázatot nem igényel. Abban az elállási határidő egyértelmű, ugyanakkor a felperes részletezte, hogy az elállási nyilatkozatot milyen címre, milyen módon kell elküldeni.
Miután az eladó jogi személy – kft. –, a szerződés a jogi személy és a vevő között jött létre. Ilyen esetben szükségtelen bármely természetes személy tisztségviselő, tag vagy alkalmazott nevét feltüntetni a tájékoztatóban. A postai küldemény kézbesítésekor egyértelmű a címzett neve. Az elállási jogot az 1959. évi IV. törvény (az 1959-es Ptk.) 320. paragrafusának (1) bekezdése szerint is a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja, ami tartalmában azt jelenti: ha a fél jogi személy, nyilatkozatát hozzá kell címeznie. Ellenkező esetben az elállás nem alkalmas joghatás kiváltására, a szerződés felbontására. A felperes az R. szerinti kötelezettségének a tekintetben is eleget tett, hogy az érintett jogszabályi rendelkezésnél is feltüntette tehát nevét és címét, valamint az elállás gyakorlásának módját, ezzel tájékoztatója a jogszabályi követelményeknek minden tekintetben megfelelt. Nem várható el a felperestől, hogy az egyébként egyértelmű, tömör jogszabályi rendelkezést tovább magyarázza, olyan fokban, amely már az átlagos képességű, tudású felnőtt embernek szükséges szinten túlmutat.
Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal a tekintetben is, hogy az R. 3. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt követelmények hiánya nem eredményezi a szerződés semmisségét, az kizárólag a 3. paragrafus (1) bekezdésében foglalt követelményekre vonatkozik a 3. paragrafus (3) bekezdése szerint. Az utóbbi jogszabályi rendelkezést kiterjesztően értelmezni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – annak mindenben helyes indokaira tekintettel – a Polgári Perrendtartás (Pp.) 253. paragrafusának (2) bekezdése és 254. paragrafusának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 375/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/10. számában 160. szám alatt jelent meg.
